Szia Katicabogár!
A babatervezést úgy kezdtük, hogy összeköltöztem a kiszemelt apukával, ami nem volt piskóta, mert másik városban éltem. Szóval kibuliztam az áthelyezésemet cégen belül, Budapestre költöztem, vettünk egy közös lakást, és elkezdtünk együtt élni. Szakítópróba gyanánt megszerveztük az esküvõnket, és mikor még ezután is szóba álltunk egymással, akkor ki is mondtuk a boldogító igent.
Elõtte 1999. decemberében leállamvizsgáztam, és elkezdtem a cigi-elvonókúrát. Kénytelen voltam az összeköltözés elõtt belevágni, mert Életem Párja allergiás a dohányfüstre. Ehhez képest nagy elszántságra vall, hogy egy dohányzó nõvel kezdett...
Azután 2000. március 15.-én Budapestre költöztem (fellobogózták a tiszteletemre a várost!
), és elkezdtünk közös lakást keresni. Májusban beköltöztünk (addig Laci korábbi albérletében csöveztünk), és elkezdtünk berendezkedni, utána meg esküvõt szervezni. Szóval egyik zûrbõl a másikba, rohangálás, idegeskedés, cipekedés, stb. De azért mindebben már ott volt a családalapítás izgalma, és az elsõ perctõl akart, tervezett, várt kisbaba. 2000. decemberében abbahagytam a fogamzásgátló szedését, hogy a 3 hónap "tisztulás" meglegyen a március 24.-i esküvõig. Voltunk optimális családtervezésen is, de az egyszerûen nevetséges volt. Egy kedves hölgy kb. egy órahosszás beszélgetés során elmesélte nekünk, hogy hogyan mûködik a férfi, és hogyan a nõi test, és hogy hogyan lesz ebbõl gyermekáldás.
Két sokat megélt 30 éves felnõtt meghallgatott egy ált.iskolai osztályfõnöki órát, és kész.
Amikor a hölgy kedvesen elbúcsúzott, akkor megkérdeztem tõle, hogy legalább nõgyógyászhoz nem kellene elmennem elõtte?! Azt mondta rá, hogy az sosem árthat...
Na, elmentem, elmondtam a nõgyógyinak, hogy kisbabát szeretnék, manuálisan megvizsgált, csinált rákszûrést, és ellátott néhány jó tanáccsal. Olyanokat mondott, hogy nem szabad úgy nekiállni a szeretkezésnek, hogy most babát csinálunk, csak szeressük egymást az örömszerzés kedvéért, és majd lesz abból baba is. Meg azt mondta még, hogy el ne képzeljem, hogy ha kitalálom, hogy kisbabát szeretnék, a következõ ciklusban terhes is leszek! Egy éven belül nem akar panaszt hallani! stb. Na, ezek után nekem az esküvõ elõtti héten (biztosan a sok idegeskedéstõl) megjött, és azóta se...
December 23.-án meg is született a kisfiunk, éppen holnap 7 hónapos lesz.
Azért én ha a mai eszemmel lennék 2 évvel fiatalabb, akkor mindenképpen csináltatnék labort, vérkép, vizelet, ilyesmi. Talán a háziorvosnál el lehetne intézni. Ugyanis a terhesség elején mindjárt elkezdtem véreset pisilni, amirõl utóbb kiderült, hogy valami ezer éves húgyúti fertõzés, ami tünetmentes volt, amíg a babavárás nem terhelte meg a szervezetemet. Márpedig néhány hetes terhesen azért elég necces antibiotikumos kezelésen átesni.
Ja, és a rubeóla meg a toxoplasma (?) védettséget se ártott volna ellenõriztetni, de azzal nálunk szerencsére nem lett gond.
A dohányzásról való leszokáshoz a Nikotinell tapaszokat használtam, akaraterõt meg a családalapításról való álmodozás adott.
Merthogy azért jócskán kellett akaraterõ még a tapaszok mellett is, mert a dohányzás nem egyszerû nikotinfüggõség, hanem szertartás és élvezet is. Már 2,5 éve nem gyujtottam rá, de még most is nagyon meg tudom kivánni...
Most meg az ad erõt a kísértésnek való ellenálláshoz, hogy tudom, egy slukkból lesz az egy szál, és abból a kettõ, három... doboz...
BMárti