Megkóstoltuk az őszibarackot, bejött. Okés. 1. alkalommal mindig kiskanállal adom neki a cuccost biztos, ami biztos. Dehát azért folyékony cuccot inni is lehet felkiáltással a következő napon már cumiból ment a kaja. Gyanítottam, hogy esetleg nem fogja tudni olyan könnyen szívni, mert az sűrűbb, mint az almalé, de próbáljuk meg. Úgy is lett. Dolgozott rajta ezerrel, valameddig el is jutottunk, de nem bírta végülis megenni, úgyhogy a maradékot bekanalaztuk.
Az előző napon, és akkor is 1 óra volt a manőver. Következő nap elmentünk és többek között vettem 3-as, 4-es cumit is nem felbillenős, csőrös pohárkát (ez utóbbit amúgy is szerettem volna, de most különösen megalapozottnak láttam a dolgot, mert mi van, ha a 4-es cumi sem lesz elég...). Így tehát a 3. alkalommal a 3-as cumi került sorra, majd amikor láttam, hogy az sem az igazi, jött a négyeske. Ott is mérsékelt volt a siker, így a végét megint kanálkával ette meg. Szintidő: 1 óra. Szombaton jöjjék a pohár - gondoltam. Kipróbáltuk, finoman szólva sem tetszett neki a dolog, pedig jól csinálta - ha akarta. De nem akarta, helyette inkább magyarázott, hadonászott, kiselőadást tartott, nevetgélt, szóval mindent elkövetett, csak hogy enni ne kelljen. Ugyanakkor persze mind a két öklét egyszerre gyömöszölte az arcába, mondván éhes...
Nem vagyok erőszakos típus, de nem is lehet lerázni olyan könnyen, úgyhogy azért csak megettük - másfél óra alatt!!! (Őszintén szólva a végén már se türelmem nem volt, se vevő nem voltam a huncutságaira, pedig tényleg aranyos volt. Ha máskor vágja le ezt a műsort, akkor meg lehet zabálni, de a kaja közben szórakozást mérsékelten szoktam értékelni...
) És persze nem volt elég neki, hogy azon küzdök ezerrel, hogy egyen már, ha éhes, egyszercsak fogta magát, és úgy megküldte a pelust, hogy a bokámon éreztem az eredményt. Ezen a ponton olyan ideges lettem, hogy azt hittem felrobbanok, pedig azt nálam igazán nehéz elérni... Na, másfél órás tortúra után ő jól lakott, tisztába raktam, és közöltem vele, hogy márpedig a játszani illetve aludni fog most, mert nekem konkrétan el kell mennem fürdeni, úgy leszart. (Persze, nem parancsszóra tette mindezt, hanem ez már a menetrend nálunk. Kaja után fél órácskát játszik a szőnyegen, majd közben bealszik kábé ugyanennyi időre. Ezt használtam én ki.
Ja, és ha valaki azt gondolná, hogy az én idegességem esetleg befolyásolta az ő hangulatát is valamilyen módon, akkor az nagyon téved! Nem csak a szó szoros értelmében szart rám, hanem átvitt értelemben is...
)
Aztán jött a következő nap, azaz tegnap. Megint elővesszük a poharat. Kezdetben most sem lelkes, de azért már jóval együttműködőbb, és egész jól csinálja. De azért időnként feltett szándéka, hogy márpedig lenyomja ő torkán a pohárnak a csőrét...
Az egyik ilyen alkalom után egyszercsak öklendezik egyet, és színeset ásít az előkéjére. Gyorsan felkapom a vállamra, hogy az azon lévő fél négyzetméternyi pelusra alkosson inkább. Oda természetesen nem került, de a pólóm nyakára igen, kábé 50 forintos nagyságnyi területen. Nem baj, belefér. Még a vállamon volt, izgett-mozgott össze-vissza. Ilyenkor szokta a nyálát is folyatni, hozzá tartozik. Sikerült most is, egész rendesen a két mellem között. Nem baj, ettünk tovább. Ismét hoztuk a szokásos szintidőt: 1 óra alatt sikerült megennünk az őszilevet. (Hihetetlen, de igaz: akár kanállal, akár cumisüveggel, akár pohárral próbálkoztunk 1 óránál kevesebbel sosem úsztuk meg!
) Büfiztetés, tisztába tétel után érzem, hogy tök büdös ez a póló rajtam. Nem értettem, mert akkorát azért nem rókázott rám, de persze fogtam és levettem. És még büdösebbet éreztem. El nem tudtam képzelni, hogy most mi van. Aztán egyszercsak lenézek, és látom, hogy kígyót melengetek a keblemen, annak is a boa fajtáját... Azt hittem, hanyatt vágom magam. Amit én kívülről összenyálazásnak hittem, az valójában a pólóm alatti vuk volt. A széle jutott csak pólóm nyakára, a nagyja odabent landolt úgy, hogy azt észre sem vettem...
Úgyhogy a tegnapi etetésnek is az lett a végeredménye, hogy Anyuka szépen elment fürdeni, miközben az Édes Gyermek jóllakottan és önfeledten érezte magát.
Lesz szíves szólni az, aki ilyet tud produkálni!
Kíváncsi vagyok, hogy ma milyen meglepetésben lesz részem... 
(De már látom a fényt az alagút végén: ma és holnap megkóstolja a barack-alma papit, és ha az megy -márpedig miért ne menne-, akkor szerdától már azt fog enni, nem fogunk szórakázni az őszilével. Ezt a két napot meg csak kibekkekem valahogy... 
)
Erről a szerencsétlenkedésről ez a vicc jut az eszembe:
"Bal lábbal keltem fel. Felvettem az ingem és leszakadt egy gomb.
Megemeltem a táskámat és leszakadt a füle. Már félek kimenni
vizelni..."
de találóóó!Szegényt azért én is kinevettem magamban, ez azért naggyon durvaa!Szeptember végén született, mekkora lesz????később 
. Irigy-irigy 
Emma és Málna
