Sziasztok!!
Köszi a drukkot, most nem név szerint, mert úgyis mindenki szurkorlt
Reggel 7-kor taliztam a barátnőmmel a sarkon, persz a22 perccel előbb ébredtem, így a gyereket nem tudtam már vinni. HOgy mondjam meg a kölöknek, hogy 5 perced van bekapni valamit aztán mehetünk... Így apjára hagytam
A Moszkva téren ittam először kávét, mekis kapucsinót. Nincs messze az a Vadaspark Kórház ahhoz képest. De még jó, hogy 2 órát számoltam rá az útra
A kórházhoz már 3/4 órával előbb odaértünk és ott megkérdeztünk egy anyukát, hogy merre van ez és ez. Nem tudja, de valszinű a felnőtt részlegeknél. Hát mentünk amerre az út vitt. Gyönyörű hely, ott szivesen eltöltenék akár 1 hetet is
Erdős, hegyes, néhol kis ösvényekkel. Aztán megtaláltuk a főépületet, ahol leirányított a prtás az alagsorba. Ott is volt valami munkacsoport, de hát... khm. Nem akarom bántani azokat az embereket, de azok ilyen szellemi fogyatékos nem épp normális emberkék munkacsoportja volt. Szövőszékkel és egyéb kézimunkás berendezésekkel. Megkérdeztük a csop. vezetőt, hogy mit tud. Hát szerinte az a fehér épület lesz és majd az egyik kezeltje elkísér. (én itt már úgy kiakadtam, főleg a fazonokon) Hát én még soha nem jártam egy kórház pincéjében ami hatalmas és félelmetes. Na kijutottunk, eltájolt a gondozott és megtaláltuk a fehér épületet ahol szintén senki sem tudta mit keresek. Ott nyugdíjas korú klimaxos nőkkel foglalkoznak... Mit keresek- kérdezték. MOndtam... Jaa az ott van a telep túloldalán és ott azon az úton menjünk vissza. A kórház területének az erdő felöli szélén mentünk egy kihalt úton-visszafelé. Tisztára általános osztálykiránduláson éreztem magam. Nah, megtaláltuk az épületet és mit ad isten? Pontosan az az épület volt akeresett ahonnan az az anyuka elirányított minket. A bejárattól 10 m-re. Nem baj, végülis 9-re pont odaértünk.
Megtaláltam az F. Judtkát is. Aztán felmentük az irodájába ami egy sivár helyiség volt 3 székkel, kis asztalkával, egy 3 személyes kanapéval. Egy pár gyerekjátékkal. Hideg és rigeg benyomást keltett. Egyből belevágott a közepibe és beszélgettünk és én végig úgy éreztem magam mint aki valami bíróságon tesz esküt. Nagyon görcsös voltam. Aztán 2x megríkatott. Vagy én magamat? Sokmindenről esett szó, a sulitól elkezdve a munkahelyekig, szülők, párkapcsolat, életvitel (a csaj is meglepődött mikor megtudta, hogy annak ellenére, hogy 24 éves vagyok rendelkezem nem kevés élettapasztalattal), ami nem épp példásnak mondható és úgy minden. Aztán javasolt antidepresszáns gyógyikat, de mivel szoptatok elutasítottam, erre említette azt az orbáncfüves bogyót, a Modigent. Azt mondta, hogy 2 hét mire hatni fog, és azt sem garantálja, hogy hatásos lesz.
Enyhén csalódottan távoztam, és majd hétfőn du 6-ra megyek legközelebb, mert a doki szerint is jobb, hogy elmentem.
Hazafelé beugrottam a patikába megérdeklődni mennyibe került a szer és lepadlóztam. Nem drága végülis 3000, de még két hétig annyink sincs. Iszonyú anyagi csődben vagyunk. TArtozunk fűnek-fának összesen vagy 200.000-re., van 2 hitelünk, kell fizetni a következő negyedéves kötelezőt ami szintén 20 e. A 25 ezer forintos gyes+Családi marha sokra elég... Hogy mit fogunk enni a jövő hónapban az még kérdéses. Szóval, most minden totál csőd. A csabi is beteg nem gyengén és én annyira féltem. Nem fér a fejembe, hogy hogy szedhet egy 26 éves ereje teljében lévő fiatalember vérnyomáscsökkentőt és miért beteges ennyire. Minden hónapban beteg legaláb 1-2 hetet. Van amit lábon is kibír, van amit nem.
Aztán hazaértem amit annyira nem akartam. De a gyerek mosólygós volt egész délelőtt szavát se lehetett hallani és a Csabinak 3 perc alatt elaludt délelőtt. Tök türelmes voltam vele ma végig. Egyszer sem durrant el az agyam, úgy örülök. Persze azért nekem a délutáni alvásnál 1 órát, az estinél meg éfl órát cirkuszolt...
Ágynemű. LEhet engem is meg fogtok kövezni, de másér. Én hetente cserélem az ágyneműket. Általában 2 van forgalomba és amíg egyik a mosásban van és oda nem jutok, hogy el kéne rakni addig nincs gond. Na de nincs helye a 2 garnitúra ágyneműnek... Tömve van a szekrény olyan lepedőkkel és huzatokkal amik még tök jó állapotban vannak, de soha nem használom és ezért sajnálom kidobni, de csak foglalják a helyet. Így muszály. Mosni meg minden nap kell, mert én sem és a párom sem vesz fel olyan ruhát, amit egyszer már levetett. Nálam ez ilyen hülyeség lehet
, de mivel annyi ruhával nem rendelkezem ezért muszály mosni
Márti!
Igen, már megtaláltam azt a topikot és bele-beleovsatam már, de amikor végiggondoltam mindek örültem aznap akkor soha semmi nem jutott eszembe. De hogy ma minek örültem? Leírom oda!
puszi
sasha