Na, most van egy kis időm. Szóval a sztorik.
1. Anya ül a kanapén, ropi a szájában, gyermek vele szemben az ölében, térdeinek támasztva. Anya rájön, hogy a ropi nem csak evésre jó, hanem szórakozni is jól lehet vele - a gyerek kárára.
Elkezdtem a nyelvemmel ki-be tologatni a számból a ropit, meg össze-vissza mozgattam. Szerencsétlen gyerek mindent elkövetett, hogy megfogja. Jobb kézzel, bal kézzel, két kézzel, mindenhogy. Mikor már majdnem meg lett volna, valahogy mindig megrövidült, vagy eltűnt a számban. Akkor jött a következő, és indult minden előről. A gyerek küzdött, én ropizgattam, meg jókat nevettem rajta. Aztán egyszer csak elmarta előlem, és épphogy csak ki tudtam venni a kezéből, mielőtt szájába tolta volna.
2. Nem sokkal később fürdetés. Én megint a kádban, Kisnyúl meg velem szemben, úgy mint a kanapén. Úgy gondolta törleszt egy kicsit a ropiért: úgy lepisilt, hogy ihajj! Az ölemből fölfelé, egészen a mellemig.
Ezen a ponton a "Ki tör több borsot a másik orra alá?" című családi -jobbára csak az egyik fél számára - szórakoztató vetélkedő döntetlenre állt 1-1-es végeredménnyel.
3. Nagy ágyban.
Az adott napi második etetés mindig a mi nagy ágyunkban történik, fekve. Utána játszunk, általában úgy, hogy először mindketten hanyatt fekszünk, és elkezdünk bohóckodni. Tegnap is jól megkajálta a magáét, majd hanyatt vágtuk magunkat. Miért, miért nem, egyszercsak fogja magát és elkezdte maga felé húzni a karomat, és megpróbálta megenni. Most már, hogy kanalazunk is, nem úgy szopik mint régen, hanem már kinyújtogatja a nyelvét is. Így elkezdte egyszerre nyalogatni és szopizni is. Érezte ő, hogy ez most fura valahogy ezért feladta. Aztán kis idő múlva megint megpróbálta, közelebb húzta, eszegette. Valahogy megint nem ment, ezt elpanaszolta a paplannak, aki lehet, hogy azt mondta, próbálja meg mégegyszer, mindenesetre megtette. Ezt kábé negyed óráig játszottuk. Én nagyon vigyorogtam, ő meg próbálkozott-panaszkodott-próblákozott. Egy idő után elunta, és elkezdett játszani a másik oldalán található a szemüvegemmel. Felvette, rázogatta, pörgette meg mindent amit lehet (a múltkor még tisztára is nyalogatta. Ezt most kihagyta, de nem bántam, mert múltkor EGYÁLTALÁN nem láttam ki mögüle a tisztítás után...
)
Amúgy a paplannak nagyon szeret dumálni, és alighanem jó társaságot választott magának, mert én akárhányszor próbáltam kifaggatni a paplant, hogy mégis mit beszélgettek, sosem válaszolt, mindig megtartja magának a titkukak...