Füles!
Köszönöm.
Igen, még gyorsabb is volt. Igaz, Andris kicsit kisebb is, mint a másik kettő volt, mivel 38 hétre született. (A méhlepény elöregedett, meszes volt, és már nem tudta rendesen ellátni a babát.)
18-án este még elaltattuk a fiúkat, és a férjemmel mi is aludtunk kicsit. Éjfél után arra ébredtem, hogy elpukkant a magzatburok, és csordogál a víz. Kb. fél óra múlva beindultak a rendszeres, 6-7 perces fájások is, elég erősen, de ezt már megszoktam.
A többivel is így volt, úgyhogy rohanás a kórházba, mire beértem 3 ujjnyi volt a méhszáj. Gyors CTG után már mehettem is a szülőszékre. Gátmetszés szerencsére nem kellett, második nyomásra ki is bújt a srác. Semmi sérülésem nem lett, aszülésznő nagyon jól csinálta a gátvédelmet. A babát sem piszkálták feleslegesen, nem szívták le orrát-száját, nem kellett.
Szóval szinte beavatkozásmentesen zajlott.
Na jó, utána császárosnak való adag méhösszehúzó szurit kaptam, az első szülésemen történtek emlékére.
Ez sajnos megkeserítette az első napot, mert iszonyú utófájásokat csinált. (A szülésznő is csak nézett, hogy szülés után 2 órával akkora volt a méhem, mint másnak 2 nap múlva.)
Andris szinte végig velem volt a kórházban, csak 1. éjszakára adtam le néhány órára, hogy alhassak egy kicsit, na meg a gyerekorvosi vizsgálatok idejére.
3. nap haza is engedtek, mert ügyesen szopizik, és szerencsére van is mit.
Szóval boldog vagyok, mert most végre a szülés is jól sikerült, és a baba is egészséges. (Ugyebár Márk miatt a szájpadhasadék esélye 4-5% volt).
Edina!
A nagyok elég jól fogadták az öccsüket, nem volt "vigyétek vissza" típusú hozzászólásuk. Eygelőre minden jól megy, bár még biztos lesznek nehéz időszakok, amikor fáradt leszek, és jön Andris nyüglődős-hasfájós időszaka. De majdcsak túléljük.
Szép napot!