Szia Bogi,
Na, mi volt ultrahangon? Mostanában voltál ott nem? (Vagy most mész?) Ugye minden rendben van?
Köszi a tanácsot a bébikajáról, a problémát egy huszárvágással megoldottam: én ettem meg.
Eléggé tanácstalan vagyok a kajákkal, úgy gondoltam, 6 hónaposan már nem árt neki ha néha délelőtt adok neki valami gyümölcsös-zöldséges pempőkét, mire:
1. Anyósom bevásárol neki bébiételeket (tejeseket, amiktől én húzódozom)
2. Apám javasolja, hogy tegyek a barack mellé kekszet is (mert én ennyi idős koromban kenyeret ettem füstöltszalonnával - mit mondjak, látszik is - feláll ettől a hátamon a szőr)
3. Anyám a fejét csóválja, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen hamar el akarom választani a
gyereket (akarja a fene!)
4. Párom vérigsértődik, hogy nem adtam oda Tettinek, amit az anyukája vett, mit gondolok, ártani akar ő a babának?! (egyébként valóban isteni anyósom van, de tényleg!)
Ettől függetlenül, persze úgyis úgy lesz, ahogy én akarom, csak én egy pacifista vagyok, utálom a vitatkozásokat.
(Meg persze az is ott van a háttérben, hogy én terhességi cukorbeteg voltam, és a cukrom még most sem állt vissza normálisra, a gyerekem is jó eséllyel lesz felnőttkorára II. típusú diabéteszes. Igy nem árt, ha nem adok neki semmi cukrozott gyümölcspürét, hogy ne szokjon hozzá az édességhez.)
Hja, bonyolult az élet, de egy nagy tanulságot leszűrtem: legközelebb magányosan, mások szemétől távol eszem meg, amit nem akarok odaadni a gyereknek.
Azel