Sziasztok!
Szépen sorban megyek, hosszú lesz, már most látom.
Nagy gratula a sikeres vizsgázóknak, nem semmi baba mellett mindezt végigcsinálni!
Lilla, örülök, hogy minden rendben van, tudom, milyen őrült megkönnyebbülés látni, hogy minden rendben; nálam mindkét gyereknél ez volt (Miránál az elején kétóránként jelentettem be páromnak, hogy terhes vagyok; már nem; bocs, de mégis; mégsem; mittomén). Nem tudom, hogy nektek mondták-e de a Rutascorbin nevű tabletta csillapítja a mindenféle vérzést, szedheted terhesen is.
Nálam bevált, még menet közben is egyszer volt egy kis riadalom, hogy a méhszájnál a nyálkahártya megsérült, kicsit túl érzékeny volt, úgyhogy hirtelen dőlni kezdett a vér, na akkor is jól jött. (Ez utóbbi kalandunk a rendelőben volt legalább, úgyhogy ott egyenesen az ultrahanghoz futottunk.)
Egyébként ezt a gyerekeinek is adta a nővérem, két fiú, állandóan kék-zöld foltokkal voltak teli, azoknak a felszívódását is segíti.
Bí meg egy tündér, biztos meg tudod vele beszélni, hogy kíméljen téged az emelgetéssel, ha nem érzed jól magad.
Jobbulást a betegeknek, a hányós dolgokkal vigyázzatok! Mi csak náthával küzdöttünk a héten, de Miránál éppen elég volt az is, az orrszívó nem sokat pihent a napokban.
Timi, kitartás, neked is elképesztő történeteid vannak. Állásügyben szurkolok, de nagy hülyék lennének, ha nem vennének fel
- már megint elképesztettél, hogy milyen rendes vagy (és mindenki szövetségese).
Muzsu, gyönyörűek a zsákok - én csak azért nem rendelek, mert egyenzsákok vannak az oviban
.
Munkaügyek: hát, nekem mázlim volt a munkahellyel - élhető volt, ha nem is a legjobb és eléggé el is ismertek/ismernek (még ha nem is mindig ott helyben, de a szakmában). Ennek ellenére szívesen lennék htb, legalább addig, míg kisiskolások a gyerekek - szerintem Alziza, Brik, Timi tudnak mesélni, hogy van tennivaló velük akkor is bőven, a háztartásról nem is beszélve. Nyilván lehet boldogulni úgy is, hogy az ember mellette dolgozik, de rém fárasztó. Másrészt sokszor összeszorul így is a szívem, hogy OK, hogy szültem két gyereket, de az idő zömében mások nevelik őket...
Pedig tényleg mázlim van, eddig elég jó egyensúlyt sikerült találni, Brúnónak jutott a gyerekközösségből is, mert félnapos bölcsis volt kétéves korától, én meg otthon tudtam dolgozni egy keveset és aztán még bőven volt időnk egymásra. És ha minden jól megy, így lesz most is. (A kollégáim már nagyon várják, hogy besegítsek nekik.) De ha Mira is hároméves lesz, akkor ezt már nem biztos, hogy tudom folytatni...
Egyébként abban egyetértek Prücsökkel, hogy az sem jó, ha az ember egyszer csak ott marad, hogy felnőttek a gyerekei és kiesett az életből: munkából, felnőtt társaságból mindenből, de azért az itthoni munkával is bírnék várni még egy picit.
De örülök, hogy nemcsak én vagyok valahogy így ezzel.
Prücsök, szerintem nagyon jó az ötleted, egy kör e-mail?
Ja és köszönöm a dicséreteket - csak vigyázzatok, mert bosszantóan büszke szülők vagyunk párommal, bár látom, hogy ezzel is van más is így
(erős a mezőny, hiába
).
Viccet félretéve, nagyon helyesek a kis zsömleevők, elolvadtam attól az áhítattól, amit az arcocskákon láttam. Muzsu neked meg elképesztően huncutok lehetnek a gyerekeid, a szemük sem áll jól
. De a legjobban az tetszett, ahogy tanulmányozzák a kenyérpirítót.
Lilla, Brúnó
tényleg egy sármőr, én is mindig ezt mondom, de az a legjobb benne, hogy egy csupaszív, érzékeny kiskölök.
Muszáj anekdotázni: amikor a bölcsiben bemutattam Piroska (!) néninek (minden gyereknek olyat kívánok, mint ő), akkor szerényen Csodabrúnóként vezettem fel a gyereket. Kicsit felszaladt a szemöldöke, de egy hét múlva ő meg úgy adta ki délben, hogy "itt van ez a Tündérfiú". (Ugye mondtam, hogy bosszantóan büszke szülő vagyok.)
Gyerekek nevei: nem, nem külföldi a párom, sőt, elég nehezen békült ki velük, de mára már ő sem tudna nagyon mást elképzelni. Egyszerűen megtetszettek és nagyon mást valahogy el sem tudtam volna képzelni nekik (ezt súgták volna?). Viszont sosem felejtem el az apai nagymama első mondatát, mikor meglátta első unokáját: "B....a m...! Ez tényleg Brúnó lett!"
Sok sikert a tesóprojekthez! Tényleg, ManóTündi, sikerült valami hasznosat találni abban a paksamétában, amit átküldtem? A fertilityfriendet vagy a ciklus.hu-t tényleg ajánlom, sok ilyen tipródástól megkíméli az ember lányát.
Vanda, bár nem ismerjük egymást, de ha már kérdezted... azt hiszem, hogy Lillával értenék egyet, néha nem rossz egy kis távolság a rokonoktól. Még egy kertben is sok súrlódási felület lehet; ha költöztök is, érdemes azért ezeknek a kezelésére előre felkészülni, amennyire lehet.
A kendős tanácsokat köszönöm, kipróbáljuk holnap, ha nem lesz bolond szél. Van egy malaclopó-szerű kabátom, sosem hordtam, most felavatom, abba biztosan beférünk mindketten
.
Na befejezem, szép napot és jó hétvégét nektek!
Tücsi[/b]
Sztem nagyon gaz.
...
.
(ezt csak a bizonytalanság miatt raktam ide)
), ebédelés aztalnál-széken (nem ám etetőszékben!) és utána a jól elfáradt gyerekemet hozhatom haza aki utána nagyon jót alszik. Szerintem jó kis önállóságra tanítja a gyerekeket, mert a Gergő pl. sohsem mosott még kezet egyedül, mindig én felemelem a mosdóhoz, megmosom, megtörlöm stb. Itt meg úgy csinálta a többiek után, mint a kisangyal. 
