Sziasztok!
Megvagyok én is
Nem való nekem ez az ovi, meg időre járás, semmire nincs időm
Hétközben csak rohanok, hogy odaérjünk, aztán éppen elkészül az ebéd, és már vissza. Hétvégén meg próbálok lakható lakást teremteni itthon. Én sem voltam soha beteges takarító, csak amennyire muszáj, aztán a babák mellett kicsit jobban rákapcsoltam /főleg, mert maccsok vannak a lakásban/, most meg azért kell állandóan takarítani, mert a kertből hozzuk be a sarat. Annyira várom már a tavaszt!
Judit
Gratulálok a győzelemhez, ügyesek vagytok
Kostyika
Nagyon sajnállak a térded miatt, borzasztó lehet. Homeopátia esetleg? Azt lehet mindenféle állapotban, egy próbát csak megér!
Curse
Micsoda mázli, hogy el tudtad adni a kocsit ilyen gyorsan! Ez jó hír! Nekem is nagyon tetszett / mármint külsőre/, de a férjem sajna azt mondta, inkább többet fizet érte, de 10 évesnél öregebbet nem mer venni nekem. Remélhetőleg pár héten belül így is meglesz
Sajnálom, hogy ennyire reménytelennek látjátok a helyzetet, hogy akár külföldre is elmennétek
Tudom, hogy sokaknak nehéz, nekem szerencsém van, hogy a férjemnek sikerült olyan saját céget összehoznia, amiből jól meg lehet élni még csalások nélkül is. De ez nem megy mindenkinek. Viszont én kételkedem abban, hogy kint jobb lenne. Ott mégiscsak külföldi az ember, egyáltalán nem biztos, hogy ott olyan egyszerű lesz munkát találni, ráadásul messze a család, barátok. Nekem nem menne, az biztos. Amúgy több ismerősöm van hasonló helyzetben, egyelőre egyikük sem tudja, mit tegyen, menjen, vagy maradjon.
Azt meg végképp nagyon sajnálom, hogy a rohadt anyagiak miatt kelljen lemondanotok, vagy legalábbis elhalasztanotok a tesókérdést
Játszótér engem is érdekel! Ha lesz kocsim, mi is megyünk Gergővel, mert ő imádta, amíg Pesten laktunk, és most hónapok óta nem járunk. Bazsinak az oviban van lehetősége az udvaron játszózni, és gyerekekben sincs hiáyna, de Gergő egyelőre ilyen szempontból hányatott sorsú
Egyébként az ovi egész jól alakul. Nem is tudom, mikor írtam utoljára
Mindenesetre már két hete, hogy nem maradok ott Bazsival, 8-fél 9 körül otthagyjuk, és ebéd után hozzuk el. Egy árva szót nem szól senkihez egész nap, a mondókázásokba, körjátékokba nem száll be, de csöndesen játszik, fest, rajzol, eszik is, és ha valami kell neki, elmutogatja
Aztán ahogy megérkezem, be nem áll a szája estig
Mindig azt mondja, hogy nagyon jó volt, lelkesen mesél, aztán este kezdi előről a balhét, hogy ne menjünk. Mindig úgy kell betuszkolni a csoportba, akkor beáll az ablakba, egy darabig onnan les bennünket, de aztán megy játszani. Szerintem idén ez így lesz végig, de persze ki tudja.
Curse
Engem meg az aggaszt, hogy mennyire zárkózottak a gyerekeim