Sziasztok!
Hát elég rémisztö tud lenni egy-két anyos-apos. Nekem is érdekesen indult a dolog. Anyosom "finoman" probálta lebeszélni a fiát rólam. Pl. olyan történeteket mesélt neki, amiben az idösebb nö, fiatalabb férfi kapcsolatok tönkre mentek, merthogy szerinte ránk is ez várt; meg a házasság elötti hónapokban azzal bombázta, hogy ezzel ö "aláveti magát az én akaratomnak", stb. Ezenkivül szerintem fantasztikus esküvönk volt, mindenki el volt töle ájulva (neki is voltak jo ötletei hozzá!), de azért ö tudta sorolni, hogy mi nem volt jo benne
Azota viszont nagyon sokat alakult a helyzet. Én tanitgatom, hogy hogy kellene a férjével bánni
És mostmár ugy érzem, hogy ö nagyon jo anya volt(nemhiába, mégiscsak ö nevelt olyan szuper pasast nekem
)De bevallom, azért félek. Én nem mindent ugy akarok majd csinálni, ahogy ö, de leginkabb amiatt aggodom, hogy hogy fog a babával viselkedni, ha mi nem leszünk ott, mit fog neki mondani rólunk. (Ö pl. soha nem "terhelte" a férjét a gyerekek körüli dolgokkal.) Azt már mondjuk most eldöntöttem, hogy soha nem akarok addig várni, amig felforr az agyvizem, hanem ha problémám lesz, azonnal szolni fogok, pont azért, hogy még aránylag higgadtan meg lehessen oldani. A gyerköcöknek ugyanis szerintem is nagyon nagy szükségük van a nagyszülökre. Még egy érdekesség. A férjem 26 éves, de szerintem az apja a terhességem alatt fogta fel, hogy neki van egy fia! A párom hálistennek már most igazi apuka
És azt hiszem, az apja sokkal jobb nagypapa lesz, mint amilyen apuka volt.
Szile