Új privát üzeneted érkezett!
Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » HIETE - vagyis a Szabolcs utcai klinika...Te is ott szültél
2001.05.23 19:59
Sziasztok!
Én ott egy tutti fül-, orr-, gégészt ismerek Dr. Horváth Barnabást.
Keressétek nyugodtan, tényleg rendes.
Andi2
Amúgy egy ismerosöm nagyon csalódott a kórházban, mert császár után elfertozödott a sebe bent.
De a sógornom most júniusban fogja ott szülni a második babáját, és o meg van elégedve mindennel.
Nekem csak a szülészet épületében lévo portások a borzalmas unszimpatikusak. Nem engednek be csak pontban a látogatási idoben, egy perccel sem elotte.
Ja, és az én 2 éves gyerekemet nem engedte fel, de az o 1 éves unokáját igen. Erre én is felmentem tüntetoleg!
Én ott egy tutti fül-, orr-, gégészt ismerek Dr. Horváth Barnabást.
Keressétek nyugodtan, tényleg rendes.
Andi2
Amúgy egy ismerosöm nagyon csalódott a kórházban, mert császár után elfertozödott a sebe bent.
De a sógornom most júniusban fogja ott szülni a második babáját, és o meg van elégedve mindennel.
Nekem csak a szülészet épületében lévo portások a borzalmas unszimpatikusak. Nem engednek be csak pontban a látogatási idoben, egy perccel sem elotte.
Ja, és az én 2 éves gyerekemet nem engedte fel, de az o 1 éves unokáját igen. Erre én is felmentem tüntetoleg!
2001.05.24 13:25
Kedves Érdeklődők!
Nem akartam én lenni az első, aki beszámol a tapasztalatairól, ezért csak most írok:
2000. május 12-én szültem a HIETE-n. Választott orvosom volt, de szülésznőm nem. Orvosom, Prof.Dr Gáti István volt, akinek a magánrendelésére jártam, amúgy csak ultrahangra és CTG-re mentem a kórházba. Már valamennyire ismertem az itteni nőgyógyászatot, mert Anyukámat itt operálták, itt szült két unokatestvérem összesen négy babát stb. ugyanennél az orvosnál. Orvosommal maximálisan elégedett voltam, sőt, a szülés után kicsit családtaggá is avanzsált a lelkemben.
A kórháznak saját tanfolyama - úgy tudom - , hogy nincs, de ajánlanak máshol. A szülőszobát és a kórtermeket nekünk azért megmutatta az orvosunk és a főmadam.
Az én orvosom nem nagyon rajongott a szülésznőválasztás ötletéért, de lehetett volna. Azt mondta, hogy már megjárta néhányszor, hogy egy anyuka - valamilyen égi jeltől vezérelve - választott egy szülésznőt, aztán nem lett jó vége. Nem tudott jól együttműködni az anyukával. Így mi nem választottunk, csak reménykedtünk, hogy az ügyeletes szülésznő szimpatikus lesz. Sajnos nem így lett. A főmadám (Ica néni) nagyon szimpatikus volt. Mindenben liberális gondolkodásúnak tűnt. Olvastam is róla a Kismamában, hogy nagyon jó százalékkal tudja a gátvédelmet alkalmazni. Ezt a szobatársam is igazolhatta, akihez le is jött a szülés után pár órával, hogy megkérdezze, hogy van, megnézze a babáját, szóljon két jó szót. Az én szülésznőm egészen addig nem érdeklődött felőlünk, míg az utolsó napon meg nem kerestem a (sajnos kötelezőnek érzett hálapénzzel). Után rögtön lejött, és végignézte, hogy hogyan öltöztetik fel a gyerekünket a hazamenetel előtt. Akkor már bűbájosra vette a figurát. Amúgy a szüléskor eleinte nagyon rideg volt, inkább pontos, precíz, de nem lelkizős. Pl. jót mulatott, hogy rajtam volt a fehérnemű, amikor felértem a szülőszobára az átöltözés után...tényleg vicces és kigúnyolni való, meg hát értettem is én akkor a viccet...
Később kicsit kedvesebb lett, de ezek után már nem nagyon tudott belopózni a szívünkbe.
Papás szülés volt, de a férjemet elküldték két órára, hogy addig menjen be a munkahelyére (hajnalban kezdett csordogálni a magzatvíz), és mondja meg,hogy aznap nem megy dolgozni. Addig engem előkészítettek (nem kötelező ugyan, de nem kérdezték, hogy akarom-e). Mikor a párom megérkezett pontosan az előirányzott időre, akkor jó hangosan közölték vele, hogy elmehetne halálnak, mert olyan pontos volt. Kicsit morbid elszólás a szülőszobán...
Nincs külön vajúdó, hanem a szülőágyon lehet vajúdni. Félig székké alakíthatóak az ágyak, de ezen kívül csak a papára lehet támaszkodni, nincs labda, kád stb. A papának zöld műtősruhát kell húznia, meg zacskót a cipőjére, de vigyázat(!) kezet nem kell mosni, csak önszántából!?
A szülőágyak fallal el vannak választva, de elöl csak függöny van, ajtó nincs. Inkább szülőkabinnak hívnám őket, mert éppen csak elfér benne az ágy, a CTG és az infúziós állvány.
A CTG nem járkálós, így közben feküdni kell. Ráadásul én idővel kértem EDA-t is (epidurális vagy másnéven gerincközeli érzéstelenítés), így nekem végig feküdnöm kellett. Sőt a baba megszületése után is néhány órát!
Szerencsére a mi kisfiúnk hamar megszületett, így nem kellett sokáig fekve vajúdni. A szülés után még két órán keresztül ott kellett maradnunk megfigyelésen, de ekkor már a babával és a papával hármasban hagytak minket. Amúgy a szülés után rögtön megszoptathattam, a kezembe adták még magzatmázasan, a papa elvághatta (volna) a köldökzsinórt, fotózni és videózni is lehetett. Sőt, megkérdezték, hogy mikortól akar a férjem fényképezni (mi csak a szülés után szerettünk volna). Készült is egy sztárfotó, a szülésznő ekkor nagyon kedves volt, mert jó magasra feltartotta a babát, hogy jól látszódjon.
Szóval a megfigyelés két óráját hármasban töltöttük, és minthogy más baba akkor nem akart megszületni és egyedül voltunk, hát magunkra hagytak, leoltották a villanyokat, és megengedték, hogy rádiótelefonon felhívjuk a családot.
A megfigyelés után egy nagyon kedves műtősfiú vitt le minket az osztályra (elsőre vagány, nemtörődöm srácnak tűnt, de rendkívül kedves és udvarias volt).
Innét kezdődtek a kevésbé jó élmények a kórházzal kapcsolatban. Az osztályon dolgozó nővérkék (zöme talán már éppen elérte a húszéves korhatárt) nagyon jól elszórakoztatták magukat. A betegekkel megengedhetetlen hangnemben beszéltek, mintegy zavaró körülménynek tekintve őket. A csecsemősök sem álltak helyzetük magaslatán, kivéve egy nagyon fiatal, nagyon kedves nővért, akinek sajnos nem tudom a nevét.
Szóval a nővérgárda kritikán alulinak bizonyult. A csecsemősök visitozva letoltak, hogy ne rakjam olyan közel a gyerekhez a véres hálóinget, amit vittem a szennyesgyüjtőbe, mert veszélyes. Igazuk van, de ezután rögtön mentem tiszta ágyneműt kérni a nővérektől, mert ugye az is véres, és mégiscsak az ágyban ott van velem egész nap a gyerekem, ott szoptatom, alszik stb. Erre viszont az volt a válasz, hogy az nincs! Végül - amikor nagyon határozottan kértem, és elmeséltem a csecsemősök iménti aggodalmát - akkor nem mertek nem adni, kerítettek egy szakadt huzatot, hogy azt terítsem a lepedőre rá.
A nővéreknek valószínűleg sem idejük, sem pedig kedvük nem volt ahhoz, hogy megtanítsák az anyukákat szoptatni, fejni, pelenkázni, fürdetni. A rooming ines szobákban volt kiskád, de csak a por állt bennük. A babákat a csecsemőosztályon fürdették, ajtó mögött, hogy még csak ne is lássuk.
A látogatási rendről semmilyen tájékoztatót nem függesztettek ki, csak a kapuban, ahová ugye a frissen szült anyuka nem igen bír lekecmeregni. A másik amiről nincs kint tájékoztató, hogy mi a kórház rendje. Csak harmadik napra kezdtük kapisgálni, hogy hánykor milyen vizit van, ami ugye nem mellékes, mert ilyenkor az ember nem tud csak úgy kiugrani a zuhany alól vagy máshonnét, hogy beszélni tudjon például a gyerekorvossal. Ezek nem kerülnének sok pénzbe, csak némi gondoskodásba. Egy-két papírdarabba.
Ami pénzbe kerül, és sajnos más kórházakban sincs nagyon másként, az az ételek milyensége és mennyisége. Hihetetlen, hogy egy frissen szült kismamának, akinek be kéne induljon a teje, reggelire és vacsorára két szelet előreszeletelt barnakenyér jut és egy minivaj. Reggelire talán még két szelet valamilyen felvágott. Ebédre egy tál üres leves és egy főzelés valamilyen feltéttel, de nem különösebben ehető és bizalomkeltő változatban. Talán arra számít a kórház, hogy majd hoznak a látogatók. Igen,de van akihez messziről jönnének, és nem tudnak hozni, vagy nem minden nap.
A mellgyulladás elkerüléséért sem tesz semmit a személyzet. Ha panaszkodtam, hogy feszül a mellem, és két sziklának érzem, akkor azt mondták, hogy fejjem le a géppel (van a kórháznak, de azt hittem, letépi a melleimet), de nem mutatták meg, hogy hogyan működik, mennyire fejjem, mit kell tenni, ha még jobban fáj stb. Mindent egymástól és a könyvekből kellett megtanulnunk, de erre fel is hívták a figyelmemet, hogy ma már sok oktatókönyv van, olvassam el!
Összegzésül annyit még leírok, hogy nem ilyen sötét élményként maradtám ám meg bennem a szülés, sőt. Csak le akartam írni a valóságot, hogy mindenki fel tudjon készülni. Én másodszor is oda fogok menni szülni az orvosom miatt, mert nekem sokkal fontosabb az orvosba vetett bizalom, mint a külső körülmények, meghát második babával már nem olyan elárvult az ember.
Remélem, azóta valamelyest javultak a körülmények, legalább a nővérek hozzáállása.
Még egy furcsaságot elfelejtettem leírni, hogy a látogatási rendet nagyon szigorúan betartatják, és a lejárta után csak a kertben lehet beszélgetni a hozzátartozókkal. Erről a szép lila öltönybe bújtatott biztonsági őrök rendkívül arrogánsan gondoskodnak.
A látogatók amúgy is csak a folyosóra jöhetnek be, a szobákba nem, a babákat sem lehet kitolni a folyosóra a kiskocsikban, hahem a látogatási idő alatt elviszik őket az osztályra, és az ablakon át mutogatják őket kérésre.
A szobák közül a legtöbb rooming in jellegű, de sajnos van még olyan is, ami nem, de azok 5-8 fősek, és nincs bennük zuhanyzó vagy WC. A rooming ines szobák 2-3 ágyasak, tartozik hozzájuk külön zuhanyzó és külön WC, de az állapotuk borzalmas. De legalább van!
Most ennyi jut eszembe, de szívesen válaszolok az érdeklődőknek.
A többi orvosról viszonylag keveset tudok, de van egy rendkívül szimpatikus Török vezetéknevű orvos (a Kismama újságban szokott nyilatkozni, tanácsokat adni), róla jókat hallottam.
Szisztok, Dorka
Nem akartam én lenni az első, aki beszámol a tapasztalatairól, ezért csak most írok:
2000. május 12-én szültem a HIETE-n. Választott orvosom volt, de szülésznőm nem. Orvosom, Prof.Dr Gáti István volt, akinek a magánrendelésére jártam, amúgy csak ultrahangra és CTG-re mentem a kórházba. Már valamennyire ismertem az itteni nőgyógyászatot, mert Anyukámat itt operálták, itt szült két unokatestvérem összesen négy babát stb. ugyanennél az orvosnál. Orvosommal maximálisan elégedett voltam, sőt, a szülés után kicsit családtaggá is avanzsált a lelkemben.
A kórháznak saját tanfolyama - úgy tudom - , hogy nincs, de ajánlanak máshol. A szülőszobát és a kórtermeket nekünk azért megmutatta az orvosunk és a főmadam.
Az én orvosom nem nagyon rajongott a szülésznőválasztás ötletéért, de lehetett volna. Azt mondta, hogy már megjárta néhányszor, hogy egy anyuka - valamilyen égi jeltől vezérelve - választott egy szülésznőt, aztán nem lett jó vége. Nem tudott jól együttműködni az anyukával. Így mi nem választottunk, csak reménykedtünk, hogy az ügyeletes szülésznő szimpatikus lesz. Sajnos nem így lett. A főmadám (Ica néni) nagyon szimpatikus volt. Mindenben liberális gondolkodásúnak tűnt. Olvastam is róla a Kismamában, hogy nagyon jó százalékkal tudja a gátvédelmet alkalmazni. Ezt a szobatársam is igazolhatta, akihez le is jött a szülés után pár órával, hogy megkérdezze, hogy van, megnézze a babáját, szóljon két jó szót. Az én szülésznőm egészen addig nem érdeklődött felőlünk, míg az utolsó napon meg nem kerestem a (sajnos kötelezőnek érzett hálapénzzel). Után rögtön lejött, és végignézte, hogy hogyan öltöztetik fel a gyerekünket a hazamenetel előtt. Akkor már bűbájosra vette a figurát. Amúgy a szüléskor eleinte nagyon rideg volt, inkább pontos, precíz, de nem lelkizős. Pl. jót mulatott, hogy rajtam volt a fehérnemű, amikor felértem a szülőszobára az átöltözés után...tényleg vicces és kigúnyolni való, meg hát értettem is én akkor a viccet...
Később kicsit kedvesebb lett, de ezek után már nem nagyon tudott belopózni a szívünkbe.
Papás szülés volt, de a férjemet elküldték két órára, hogy addig menjen be a munkahelyére (hajnalban kezdett csordogálni a magzatvíz), és mondja meg,hogy aznap nem megy dolgozni. Addig engem előkészítettek (nem kötelező ugyan, de nem kérdezték, hogy akarom-e). Mikor a párom megérkezett pontosan az előirányzott időre, akkor jó hangosan közölték vele, hogy elmehetne halálnak, mert olyan pontos volt. Kicsit morbid elszólás a szülőszobán...
Nincs külön vajúdó, hanem a szülőágyon lehet vajúdni. Félig székké alakíthatóak az ágyak, de ezen kívül csak a papára lehet támaszkodni, nincs labda, kád stb. A papának zöld műtősruhát kell húznia, meg zacskót a cipőjére, de vigyázat(!) kezet nem kell mosni, csak önszántából!?
A szülőágyak fallal el vannak választva, de elöl csak függöny van, ajtó nincs. Inkább szülőkabinnak hívnám őket, mert éppen csak elfér benne az ágy, a CTG és az infúziós állvány.
A CTG nem járkálós, így közben feküdni kell. Ráadásul én idővel kértem EDA-t is (epidurális vagy másnéven gerincközeli érzéstelenítés), így nekem végig feküdnöm kellett. Sőt a baba megszületése után is néhány órát!
Szerencsére a mi kisfiúnk hamar megszületett, így nem kellett sokáig fekve vajúdni. A szülés után még két órán keresztül ott kellett maradnunk megfigyelésen, de ekkor már a babával és a papával hármasban hagytak minket. Amúgy a szülés után rögtön megszoptathattam, a kezembe adták még magzatmázasan, a papa elvághatta (volna) a köldökzsinórt, fotózni és videózni is lehetett. Sőt, megkérdezték, hogy mikortól akar a férjem fényképezni (mi csak a szülés után szerettünk volna). Készült is egy sztárfotó, a szülésznő ekkor nagyon kedves volt, mert jó magasra feltartotta a babát, hogy jól látszódjon.
Szóval a megfigyelés két óráját hármasban töltöttük, és minthogy más baba akkor nem akart megszületni és egyedül voltunk, hát magunkra hagytak, leoltották a villanyokat, és megengedték, hogy rádiótelefonon felhívjuk a családot.
A megfigyelés után egy nagyon kedves műtősfiú vitt le minket az osztályra (elsőre vagány, nemtörődöm srácnak tűnt, de rendkívül kedves és udvarias volt).
Innét kezdődtek a kevésbé jó élmények a kórházzal kapcsolatban. Az osztályon dolgozó nővérkék (zöme talán már éppen elérte a húszéves korhatárt) nagyon jól elszórakoztatták magukat. A betegekkel megengedhetetlen hangnemben beszéltek, mintegy zavaró körülménynek tekintve őket. A csecsemősök sem álltak helyzetük magaslatán, kivéve egy nagyon fiatal, nagyon kedves nővért, akinek sajnos nem tudom a nevét.
Szóval a nővérgárda kritikán alulinak bizonyult. A csecsemősök visitozva letoltak, hogy ne rakjam olyan közel a gyerekhez a véres hálóinget, amit vittem a szennyesgyüjtőbe, mert veszélyes. Igazuk van, de ezután rögtön mentem tiszta ágyneműt kérni a nővérektől, mert ugye az is véres, és mégiscsak az ágyban ott van velem egész nap a gyerekem, ott szoptatom, alszik stb. Erre viszont az volt a válasz, hogy az nincs! Végül - amikor nagyon határozottan kértem, és elmeséltem a csecsemősök iménti aggodalmát - akkor nem mertek nem adni, kerítettek egy szakadt huzatot, hogy azt terítsem a lepedőre rá.
A nővéreknek valószínűleg sem idejük, sem pedig kedvük nem volt ahhoz, hogy megtanítsák az anyukákat szoptatni, fejni, pelenkázni, fürdetni. A rooming ines szobákban volt kiskád, de csak a por állt bennük. A babákat a csecsemőosztályon fürdették, ajtó mögött, hogy még csak ne is lássuk.
A látogatási rendről semmilyen tájékoztatót nem függesztettek ki, csak a kapuban, ahová ugye a frissen szült anyuka nem igen bír lekecmeregni. A másik amiről nincs kint tájékoztató, hogy mi a kórház rendje. Csak harmadik napra kezdtük kapisgálni, hogy hánykor milyen vizit van, ami ugye nem mellékes, mert ilyenkor az ember nem tud csak úgy kiugrani a zuhany alól vagy máshonnét, hogy beszélni tudjon például a gyerekorvossal. Ezek nem kerülnének sok pénzbe, csak némi gondoskodásba. Egy-két papírdarabba.
Ami pénzbe kerül, és sajnos más kórházakban sincs nagyon másként, az az ételek milyensége és mennyisége. Hihetetlen, hogy egy frissen szült kismamának, akinek be kéne induljon a teje, reggelire és vacsorára két szelet előreszeletelt barnakenyér jut és egy minivaj. Reggelire talán még két szelet valamilyen felvágott. Ebédre egy tál üres leves és egy főzelés valamilyen feltéttel, de nem különösebben ehető és bizalomkeltő változatban. Talán arra számít a kórház, hogy majd hoznak a látogatók. Igen,de van akihez messziről jönnének, és nem tudnak hozni, vagy nem minden nap.
A mellgyulladás elkerüléséért sem tesz semmit a személyzet. Ha panaszkodtam, hogy feszül a mellem, és két sziklának érzem, akkor azt mondták, hogy fejjem le a géppel (van a kórháznak, de azt hittem, letépi a melleimet), de nem mutatták meg, hogy hogyan működik, mennyire fejjem, mit kell tenni, ha még jobban fáj stb. Mindent egymástól és a könyvekből kellett megtanulnunk, de erre fel is hívták a figyelmemet, hogy ma már sok oktatókönyv van, olvassam el!
Összegzésül annyit még leírok, hogy nem ilyen sötét élményként maradtám ám meg bennem a szülés, sőt. Csak le akartam írni a valóságot, hogy mindenki fel tudjon készülni. Én másodszor is oda fogok menni szülni az orvosom miatt, mert nekem sokkal fontosabb az orvosba vetett bizalom, mint a külső körülmények, meghát második babával már nem olyan elárvult az ember.
Remélem, azóta valamelyest javultak a körülmények, legalább a nővérek hozzáállása.
Még egy furcsaságot elfelejtettem leírni, hogy a látogatási rendet nagyon szigorúan betartatják, és a lejárta után csak a kertben lehet beszélgetni a hozzátartozókkal. Erről a szép lila öltönybe bújtatott biztonsági őrök rendkívül arrogánsan gondoskodnak.
A látogatók amúgy is csak a folyosóra jöhetnek be, a szobákba nem, a babákat sem lehet kitolni a folyosóra a kiskocsikban, hahem a látogatási idő alatt elviszik őket az osztályra, és az ablakon át mutogatják őket kérésre.
A szobák közül a legtöbb rooming in jellegű, de sajnos van még olyan is, ami nem, de azok 5-8 fősek, és nincs bennük zuhanyzó vagy WC. A rooming ines szobák 2-3 ágyasak, tartozik hozzájuk külön zuhanyzó és külön WC, de az állapotuk borzalmas. De legalább van!
Most ennyi jut eszembe, de szívesen válaszolok az érdeklődőknek.
A többi orvosról viszonylag keveset tudok, de van egy rendkívül szimpatikus Török vezetéknevű orvos (a Kismama újságban szokott nyilatkozni, tanácsokat adni), róla jókat hallottam.
Szisztok, Dorka
2001.05.28 17:17
Évike, neeeeeeeeeeeeeeeee!
Nem ez a cél!!!! Légy optimista, bízz az orvosodban, a kórház másodlagos, főleg, ha információkkal előre készülsz. Szerintem aki itt netezik, informálódik, kérdez, olvas, annak semmi gondja nem lesz!
Amúgy pedig nem minden kórházban van automatikusan lehetőség éjjel-nappal EDA-ra, ami mindenképpen nagy biztonságérzetet ad. Legalábbis nekem nagyon jó volt, hogy tudtam, ha már valamiért nem bírnám a fájdalmat, megvan a lehetősége, hogy mosolyogva, fájdalom nélkül folytassam a vajúdást. Szóval, ismét csak azt tudom, mondani, hogy az orvos a lényeg. Ja, és kérdezz tőlem nyugodtan, amire csak kíváncsi vagy. A babáért az ember sok mindent elvisel, még az undok nővéreket is, de kedves szobatársra mindig van esély.
Sok szeretettel üdvözöl, Dorka
Nem ez a cél!!!! Légy optimista, bízz az orvosodban, a kórház másodlagos, főleg, ha információkkal előre készülsz. Szerintem aki itt netezik, informálódik, kérdez, olvas, annak semmi gondja nem lesz!
Amúgy pedig nem minden kórházban van automatikusan lehetőség éjjel-nappal EDA-ra, ami mindenképpen nagy biztonságérzetet ad. Legalábbis nekem nagyon jó volt, hogy tudtam, ha már valamiért nem bírnám a fájdalmat, megvan a lehetősége, hogy mosolyogva, fájdalom nélkül folytassam a vajúdást. Szóval, ismét csak azt tudom, mondani, hogy az orvos a lényeg. Ja, és kérdezz tőlem nyugodtan, amire csak kíváncsi vagy. A babáért az ember sok mindent elvisel, még az undok nővéreket is, de kedves szobatársra mindig van esély.
Sok szeretettel üdvözöl, Dorka
2001.05.28 21:53
Sziasztok!
Én is a HIETE-n szültem 2000. januárban Dr Török Miklósnál. Tulajdonképpen én is csak megero;síteni tudom amit Dorka írt. Az orvosommal elégedett voltam, de a többivel nem. A szülészno; nem volt túl kedves, én kicsit többet vártam to;le. A szülésem elso; fájástól kereken két órát tartott, szerencsére nagyon gyors volt. A szülészno; néha rámnézet, mondott két mondatot aztán elillant, úgyhogy végig egyedül voltam, mert látogatási tilalom volt ezért a férjem nem engedték be. Ha valami volt úgy kellett kiabálni neki, mert infúzión voltam. Mivel aznap délután csak én szültem nem esett volna nehezére többet ott lenni. Na mindegy.
Nekem sem tetszett, hogy éjszakára nem maradhatott ott velem a lányom hanem elvitték. Éjszaka két csecsemo;s no;vér volt kb huszonöt gyerekre.
Az ablakok szigetelése olyan jó, hogy úgy befújt a szél, hogy jól megfáztam és a picit is takargatni kellett a huzattól.
Semmit nem mondtak el a csecsemo;sök ja de a harmadik napon jöttek megmutatni, hogy hogy kell tisztába rakni a gyereket. És még sorolahtnám, de már késo; van így is össze-vissza írogatok.
Szóval én is nagyon-nagyon gondolkoztam a váltáson. Egyedüli visszatartó az, hogy problémás volt a terhességem és ezért nagyon fontos, hogy jó orvosom legyen. Úgyhogy majd meglátjuk, reménykedem hátha lesz változás vagy a doki átmegy máshova, de tudom hogy ezekre semmi esély.
Üdv Tikva
tikva@vianovo.hu
Én is a HIETE-n szültem 2000. januárban Dr Török Miklósnál. Tulajdonképpen én is csak megero;síteni tudom amit Dorka írt. Az orvosommal elégedett voltam, de a többivel nem. A szülészno; nem volt túl kedves, én kicsit többet vártam to;le. A szülésem elso; fájástól kereken két órát tartott, szerencsére nagyon gyors volt. A szülészno; néha rámnézet, mondott két mondatot aztán elillant, úgyhogy végig egyedül voltam, mert látogatási tilalom volt ezért a férjem nem engedték be. Ha valami volt úgy kellett kiabálni neki, mert infúzión voltam. Mivel aznap délután csak én szültem nem esett volna nehezére többet ott lenni. Na mindegy.
Nekem sem tetszett, hogy éjszakára nem maradhatott ott velem a lányom hanem elvitték. Éjszaka két csecsemo;s no;vér volt kb huszonöt gyerekre.
Az ablakok szigetelése olyan jó, hogy úgy befújt a szél, hogy jól megfáztam és a picit is takargatni kellett a huzattól.
Semmit nem mondtak el a csecsemo;sök ja de a harmadik napon jöttek megmutatni, hogy hogy kell tisztába rakni a gyereket. És még sorolahtnám, de már késo; van így is össze-vissza írogatok.
Szóval én is nagyon-nagyon gondolkoztam a váltáson. Egyedüli visszatartó az, hogy problémás volt a terhességem és ezért nagyon fontos, hogy jó orvosom legyen. Úgyhogy majd meglátjuk, reménykedem hátha lesz változás vagy a doki átmegy máshova, de tudom hogy ezekre semmi esély.
Üdv Tikva
tikva@vianovo.hu
2001.05.29 19:45
Kedves Tikva!
Szívesen olvasnék részletesebben a tapasztalataidról, és arról is, hogy ki volt a szülésznő. Nekem valamilyen Katalin, talán B-vel kezdődött a vezetékneve. Legközelebb megpróbálom megkérni Ica nénit, hátha ő vállal.
Egyelőre én is úgy gondolom, hogy az orvosom miatt oda fogok menni a második babánkkal is. És a biztonságérzet sem másodrangú szempont, ha bármi történne, de remélem nem fog.
Miért volt problémás a terhességed?
Üdvözlettel, Dorka
Szívesen olvasnék részletesebben a tapasztalataidról, és arról is, hogy ki volt a szülésznő. Nekem valamilyen Katalin, talán B-vel kezdődött a vezetékneve. Legközelebb megpróbálom megkérni Ica nénit, hátha ő vállal.
Egyelőre én is úgy gondolom, hogy az orvosom miatt oda fogok menni a második babánkkal is. És a biztonságérzet sem másodrangú szempont, ha bármi történne, de remélem nem fog.
Miért volt problémás a terhességed?
Üdvözlettel, Dorka
2001.05.29 22:53
Kedves Dorka!
Nem tudom, hogy hívták a szülészno;met nem mutatkozott be. Egy idősebb no; volt. Beszéltem mással, aki nála szült és vele nagyon kedves volt. Nem tudom, lehet hogy csak rossz napja volt. Utolsó napon ő is megkeresett, mert ott hagytam valamit. Én nem adtam neki pénzt, pedig tudom, hogy azért jött, de úgy voltam vele, hogy semmi pluszt nem kaptam tőle, úgyhogy ezt a pénzt inkább a babára költöttem. Amúgy meg azt hallodtam a kórházban, hogy a rendesebb dokik adnak a pénzből a szülésznőknek.
Nekem méhszáj gyengeség és görcsölés miatt kellett feküdnöm. Öt hetet voltam ott kórházban, de az nem volt annyira vészes, mint a gyerekágy.Bár volt olyan nővér, akit éjszakánként nekem kellett ébreszteni a szurihoz.
Pozitívum a kórházban, hogy elég jól felszerelt pl a koraszülött osztály, sok a jó orvos és egyszerre 3 orvos van ügyeletben. Érdekes volt, hogy amíg bennt voltam két színésznő is ott szült.
A kaján én is kiakadtam, főleg amikor szülés után babfőzeléket akartak hozni.
Amúgy egyik barátno;m is a Gátinál szült és ő is nagyon meg volt elégedve vele.
Üdv, Tikva
Nem tudom, hogy hívták a szülészno;met nem mutatkozott be. Egy idősebb no; volt. Beszéltem mással, aki nála szült és vele nagyon kedves volt. Nem tudom, lehet hogy csak rossz napja volt. Utolsó napon ő is megkeresett, mert ott hagytam valamit. Én nem adtam neki pénzt, pedig tudom, hogy azért jött, de úgy voltam vele, hogy semmi pluszt nem kaptam tőle, úgyhogy ezt a pénzt inkább a babára költöttem. Amúgy meg azt hallodtam a kórházban, hogy a rendesebb dokik adnak a pénzből a szülésznőknek.
Nekem méhszáj gyengeség és görcsölés miatt kellett feküdnöm. Öt hetet voltam ott kórházban, de az nem volt annyira vészes, mint a gyerekágy.Bár volt olyan nővér, akit éjszakánként nekem kellett ébreszteni a szurihoz.
Pozitívum a kórházban, hogy elég jól felszerelt pl a koraszülött osztály, sok a jó orvos és egyszerre 3 orvos van ügyeletben. Érdekes volt, hogy amíg bennt voltam két színésznő is ott szült.
A kaján én is kiakadtam, főleg amikor szülés után babfőzeléket akartak hozni.
Amúgy egyik barátno;m is a Gátinál szült és ő is nagyon meg volt elégedve vele.
Üdv, Tikva
2001.06.03 11:56
Sziasztok!
Sajnos ritkán tudok netezni, ezért csak most találtam rá erre az oldalra...Pedig a kislányomat 1999.június 29-én én is itt szültem. Terhesgondozásra Dr.Vajda Miklóshoz jártam, és járok most is, mivel júni 21-ére várjuk a kistestvért. A kórház tényleg nem egy igazán baba- és mamabarát, de én is az orvosom miatt szültem itt, s fogok ismét. Elõzõ terhességem alatt a laborleleteim rosszak voltak (májfunkció) olyannyira, hogy a 33. héten be kellett feküdnöm, igy bõven volt idõm megismerni a kórház rendjét. A nõvérekre igaz minden, amit Dorka leirt: szemtelenül fiatalok, akad köztük kedves, gondos (ez a ritkább) de többnyire nem hajtják magukat agyon... igaz, a fizetésük is igen kevés, és a hálapénzt sem õk kapják.Nekem a 39. héten reggel spontán indult meg a szülés, de csak délután 4 óra után mentem fel a szülõszobába végleg, addig csak CTG-re... jobb volt lent vajúdni az osztályon, ráadásul reggeltõl 4-ig nem tágultam semmennyit (1 ujjnyi) de akkorra már olyan erõsek voltak a fájások, hogy felmentem... Elõkészitettek-kérdezés nélkül (borotválás, beöntés) de nekem ott akkor minden mindegy volt... Szerencsére kifogtam az egyik nagyon szimpatikus szülésznõt: Kati (nem tudom a vezetéknevét, kb. 40 éves, festett vöröses hullámos hajú, erõsen sminkelt) és egy kedves szülésznõ-tanulót (Anita)-Õ végezte az elõkészitést. Kértem epidurális érzéstelenitést (2 ujjnyi volt akkor a méhszáj) és folyamatos 2-3 perces fájásaim voltak, már kora délutántól. Az orvosom is megérkezett, viccelõdtek, jó hangulatban telt az idõ, velem volt a nõvérem is, aki szintén a Vajda doktorhoz jár. 3/4 7-re meglett a kislányom (a szülés részletei "Az én történetem"-ben is olvashatók: Kislányom született cimmel, azt már régen irtam, nem tudom milyen képet fest le a kórházról.) Az orvosom a bent töltött 7 hét alatt mindennap bejött megnézni, hogy vagyok. Más orvosnál ezt nem tapasztaltam... Pénzt sem akart elfogadni.
A szülésznõ, a tanuló (Õ csinálta a gátmetszést) és a mûtõs"bácsi" persze eltették a pénzt, kedvesen megköszönve...
Most befejezem, de ha bármi kérdésetek van csak irjatok, amint tudok válaszolok. Bár csak vasárnap netezek anyósoméknál, és már csak 19 napom van hátra a szülésig...
Üdv: Anna
Sajnos ritkán tudok netezni, ezért csak most találtam rá erre az oldalra...Pedig a kislányomat 1999.június 29-én én is itt szültem. Terhesgondozásra Dr.Vajda Miklóshoz jártam, és járok most is, mivel júni 21-ére várjuk a kistestvért. A kórház tényleg nem egy igazán baba- és mamabarát, de én is az orvosom miatt szültem itt, s fogok ismét. Elõzõ terhességem alatt a laborleleteim rosszak voltak (májfunkció) olyannyira, hogy a 33. héten be kellett feküdnöm, igy bõven volt idõm megismerni a kórház rendjét. A nõvérekre igaz minden, amit Dorka leirt: szemtelenül fiatalok, akad köztük kedves, gondos (ez a ritkább) de többnyire nem hajtják magukat agyon... igaz, a fizetésük is igen kevés, és a hálapénzt sem õk kapják.Nekem a 39. héten reggel spontán indult meg a szülés, de csak délután 4 óra után mentem fel a szülõszobába végleg, addig csak CTG-re... jobb volt lent vajúdni az osztályon, ráadásul reggeltõl 4-ig nem tágultam semmennyit (1 ujjnyi) de akkorra már olyan erõsek voltak a fájások, hogy felmentem... Elõkészitettek-kérdezés nélkül (borotválás, beöntés) de nekem ott akkor minden mindegy volt... Szerencsére kifogtam az egyik nagyon szimpatikus szülésznõt: Kati (nem tudom a vezetéknevét, kb. 40 éves, festett vöröses hullámos hajú, erõsen sminkelt) és egy kedves szülésznõ-tanulót (Anita)-Õ végezte az elõkészitést. Kértem epidurális érzéstelenitést (2 ujjnyi volt akkor a méhszáj) és folyamatos 2-3 perces fájásaim voltak, már kora délutántól. Az orvosom is megérkezett, viccelõdtek, jó hangulatban telt az idõ, velem volt a nõvérem is, aki szintén a Vajda doktorhoz jár. 3/4 7-re meglett a kislányom (a szülés részletei "Az én történetem"-ben is olvashatók: Kislányom született cimmel, azt már régen irtam, nem tudom milyen képet fest le a kórházról.) Az orvosom a bent töltött 7 hét alatt mindennap bejött megnézni, hogy vagyok. Más orvosnál ezt nem tapasztaltam... Pénzt sem akart elfogadni.
A szülésznõ, a tanuló (Õ csinálta a gátmetszést) és a mûtõs"bácsi" persze eltették a pénzt, kedvesen megköszönve...
Most befejezem, de ha bármi kérdésetek van csak irjatok, amint tudok válaszolok. Bár csak vasárnap netezek anyósoméknál, és már csak 19 napom van hátra a szülésig...
Üdv: Anna
2001.06.03 14:38
Kedves Anna!
De jó, hogy idetaláltál hozzánk! Nagyon szép élményeket kívánok a második szüléshez. Remélem, amint tudsz, beszámolsz, hogy mi volt. Talán van valami változás azóta, hogy ezeket a dolgokat tapasztaltuk. Várunk vissza a netre már kétgyermekes anyukaként!
Jó egészséget kívánva: Dorka
De jó, hogy idetaláltál hozzánk! Nagyon szép élményeket kívánok a második szüléshez. Remélem, amint tudsz, beszámolsz, hogy mi volt. Talán van valami változás azóta, hogy ezeket a dolgokat tapasztaltuk. Várunk vissza a netre már kétgyermekes anyukaként!
Jó egészséget kívánva: Dorka
2001.06.03 20:47
Sziasztok!
Én l999.január 27.-.én szültem a fiaimat ebben a kórházban. A szülés mint kellemes élmény maradt meg bennem, de sajnos a kórházi tartózkodás az nem. Én két hónapot voltam bent, mert befektetett az orvosom dr. Doszpod József prof.
Én a dokival meg voltam elégedve, ugyan nem sokat közölt velem, soha semmit nem tudtam mi történik velem, mégegyszer nem szülnék nála.
Én is azon gondolkodom, hogy másik nőgyógyászt választok, még ha nem is szülök a jövőben.
A kórházról csak annyit csupa negatív élményem van, csatlakozok az elöttem szólókhoz.Pl. a kaja iszonyatos volt, a nővérek szintén szemtelenek voltak, ágytálat is a férjem hozta be, nem törődtek velünk.
Mi ikreket vártunk és apás szülésre készültünk, de sajnos nem az lett belőle, hanem megcsászároztak, mert sürgős lett .
Engem nem kérdeztek meg akarok-e beöntést, meg semmit nem kérdeztek, mindent csináltak automatikusan. Úgy vettem észre a prof. miatt volt minden olyan merev. Lehet, hogy más dokinál ilyen nincs, de én nem tudtam mi történik velem, nem mondták, csak azt hogy megszüljük őket. De nem így lett, azt sem közölte velem a doki még utólag sem, hogy miért így történt ahogy.
Ha valakit érdekel majd megírom részletesen a szülésem, az sem volt semmi.
Én a kórházat nem találtam tisztának, ugyan felmostak minden nap, de a port kenték ide-oda.
Állandó bizonytalanság érzésem volt, nem mutatták meg a szoptatást sem, csak egyszer rányomták a fiam száját a mellemre és kész.
A mellem be is gyulladt rendesen, nekem is azt mondták a géppel fejjek.
Én erre a két hónapra sajnos nagyon rossz élményeket szereztem, nem szülnék ott semmi pénzért mégegyszer.
De akikkel egy szobában voltunk, azoknak is nagyon rossz élményeik voltak. Aki előttem volt az ágyamban, neki is elfertőződött sebe volt, végül átvitték a beloszt.-ra hashártyagyulladást kapott.
Gondolom másoknak azért van jó élményük is, nekem sajnos így sikerült.
Én összetörve, sérülten (lelkileg), depressziósan jöttem ki két hónap után.
Nem kivánom senkinek, de azért másoknak kivánok jó orvosokat és sokkal jobb élményeket.
mirmur
Én l999.január 27.-.én szültem a fiaimat ebben a kórházban. A szülés mint kellemes élmény maradt meg bennem, de sajnos a kórházi tartózkodás az nem. Én két hónapot voltam bent, mert befektetett az orvosom dr. Doszpod József prof.
Én a dokival meg voltam elégedve, ugyan nem sokat közölt velem, soha semmit nem tudtam mi történik velem, mégegyszer nem szülnék nála.
Én is azon gondolkodom, hogy másik nőgyógyászt választok, még ha nem is szülök a jövőben.
A kórházról csak annyit csupa negatív élményem van, csatlakozok az elöttem szólókhoz.Pl. a kaja iszonyatos volt, a nővérek szintén szemtelenek voltak, ágytálat is a férjem hozta be, nem törődtek velünk.
Mi ikreket vártunk és apás szülésre készültünk, de sajnos nem az lett belőle, hanem megcsászároztak, mert sürgős lett .
Engem nem kérdeztek meg akarok-e beöntést, meg semmit nem kérdeztek, mindent csináltak automatikusan. Úgy vettem észre a prof. miatt volt minden olyan merev. Lehet, hogy más dokinál ilyen nincs, de én nem tudtam mi történik velem, nem mondták, csak azt hogy megszüljük őket. De nem így lett, azt sem közölte velem a doki még utólag sem, hogy miért így történt ahogy.
Ha valakit érdekel majd megírom részletesen a szülésem, az sem volt semmi.
Én a kórházat nem találtam tisztának, ugyan felmostak minden nap, de a port kenték ide-oda.
Állandó bizonytalanság érzésem volt, nem mutatták meg a szoptatást sem, csak egyszer rányomták a fiam száját a mellemre és kész.
A mellem be is gyulladt rendesen, nekem is azt mondták a géppel fejjek.
Én erre a két hónapra sajnos nagyon rossz élményeket szereztem, nem szülnék ott semmi pénzért mégegyszer.
De akikkel egy szobában voltunk, azoknak is nagyon rossz élményeik voltak. Aki előttem volt az ágyamban, neki is elfertőződött sebe volt, végül átvitték a beloszt.-ra hashártyagyulladást kapott.
Gondolom másoknak azért van jó élményük is, nekem sajnos így sikerült.
Én összetörve, sérülten (lelkileg), depressziósan jöttem ki két hónap után.
Nem kivánom senkinek, de azért másoknak kivánok jó orvosokat és sokkal jobb élményeket.
mirmur
2001.06.04 23:25
Sziasztok!
Én 2000. október 13-án (pénteken) szültem a kisfiamat a Szabolcs u.-ban. Azért itt, mert itt volt az orvosom, dr. Kanizsai Beáta, akit bátran ajánlok mindenkinek, én már a terhességem előtt is hozzá jártam a magán rendelésére. A terhességem alatt az első pillanattól nagyon lelkiismeretesen kezelt, minden vizsgálatot a kórházban végzett el és nem fogadott el értük pénzt. Nekem nagyon gyorsan lezajlott a szülésem, szinte még vajúdni sem volt időm, az első erősebb fájástól számítva pontosan 2 óra múlva megszületett a kisfiam. A szülésznőt Kiss Szilviának hívják és nagyon aranyos, segítőkész volt, pedig éjszaka kerültem a szülőszobára. Közben megjelent a műtősfiú is, szerintem ugyanaz,akit már említettetek, ő is jófej volt, még viccelődött is, ami nem ártott. Papás szülés volt, az én férjemnek sem kellett kezet mosnia, ez nekünk is feltűnt, de nekem a szülőszobában ez volt az egyetlen negatívum. Mivel éppen akkor egyedül szültem, nem tudom, hogy mennyire lehet zavaró, ha más is éppen szül. Szülés után ellátták a babát, amit a férjem végignézhetett, majd kihozták nekem, és rögtön meg is szoptathattam. Sajnos a baba-mama szobába csak délután kerülhettem, mert telt ház volt és csak ekkor ment haza egy anyuka. Én örülök, hogy ezt választottam. Az osztályos nővérek szerintem sem voltak túl kedvesek, de nekem nem is volt velük sok dolgom. Nekem a csecsemős nővérek viszont szimpatikusak voltak, sajnos a nevüket nem tudom. Az első alkalommal megmutatták a pelenkázást, a szoptatásnál is segítséget kaptam, és megmutatták a fürdetést is ( nővér azt mondta, hogy első babásoknak ezt fel szokták ajánlani, de szerintem, ha nem ajánlják fel, akkor nyugodtan meg lehet kérni őket). Ezt tették úgy, hogy előre nem kaptak pénzt. Én nem sérelmeztem, hogy látogatáskor és éjszaka bevitték a babát a csecsemőosztályra. Az étel valóban nem volt nagy szám, főleg a reggeli és a vacsora. Azt említeném még negatívumként, hogy a társalgó, ahol fogadni lehet a látogatókat, kicsi, nem lehet leülni, egy frissen szült anyuka nehezen tudja végig állni a folyosón a látogatási időt. Hazamenetelkor a babát előttünk öltöztették fel, ami nagyon tetszett. Összességében nekem több volt a pozitív, mint a negatív tapasztalatom, de lehet az is, hogy csak nem vettem figyelembe a rossz dolgokat, mert a kórházban töltött idő alatt a legfontosabb az volt, hogy láthattam végre a kisfiamat és ez mindennél fontosabb volt számomra. Szerintem minden kórházban vannak rossz dolgok, az egészségügy mai helyzetében nem találunk olyan helyet, amire azt mondhatnánk, hogy tökéletes. Ha valakinek lenne még kérdése, szívesen válaszolok rá.
Üdvözlettel: Anikó
Én 2000. október 13-án (pénteken) szültem a kisfiamat a Szabolcs u.-ban. Azért itt, mert itt volt az orvosom, dr. Kanizsai Beáta, akit bátran ajánlok mindenkinek, én már a terhességem előtt is hozzá jártam a magán rendelésére. A terhességem alatt az első pillanattól nagyon lelkiismeretesen kezelt, minden vizsgálatot a kórházban végzett el és nem fogadott el értük pénzt. Nekem nagyon gyorsan lezajlott a szülésem, szinte még vajúdni sem volt időm, az első erősebb fájástól számítva pontosan 2 óra múlva megszületett a kisfiam. A szülésznőt Kiss Szilviának hívják és nagyon aranyos, segítőkész volt, pedig éjszaka kerültem a szülőszobára. Közben megjelent a műtősfiú is, szerintem ugyanaz,akit már említettetek, ő is jófej volt, még viccelődött is, ami nem ártott. Papás szülés volt, az én férjemnek sem kellett kezet mosnia, ez nekünk is feltűnt, de nekem a szülőszobában ez volt az egyetlen negatívum. Mivel éppen akkor egyedül szültem, nem tudom, hogy mennyire lehet zavaró, ha más is éppen szül. Szülés után ellátták a babát, amit a férjem végignézhetett, majd kihozták nekem, és rögtön meg is szoptathattam. Sajnos a baba-mama szobába csak délután kerülhettem, mert telt ház volt és csak ekkor ment haza egy anyuka. Én örülök, hogy ezt választottam. Az osztályos nővérek szerintem sem voltak túl kedvesek, de nekem nem is volt velük sok dolgom. Nekem a csecsemős nővérek viszont szimpatikusak voltak, sajnos a nevüket nem tudom. Az első alkalommal megmutatták a pelenkázást, a szoptatásnál is segítséget kaptam, és megmutatták a fürdetést is ( nővér azt mondta, hogy első babásoknak ezt fel szokták ajánlani, de szerintem, ha nem ajánlják fel, akkor nyugodtan meg lehet kérni őket). Ezt tették úgy, hogy előre nem kaptak pénzt. Én nem sérelmeztem, hogy látogatáskor és éjszaka bevitték a babát a csecsemőosztályra. Az étel valóban nem volt nagy szám, főleg a reggeli és a vacsora. Azt említeném még negatívumként, hogy a társalgó, ahol fogadni lehet a látogatókat, kicsi, nem lehet leülni, egy frissen szült anyuka nehezen tudja végig állni a folyosón a látogatási időt. Hazamenetelkor a babát előttünk öltöztették fel, ami nagyon tetszett. Összességében nekem több volt a pozitív, mint a negatív tapasztalatom, de lehet az is, hogy csak nem vettem figyelembe a rossz dolgokat, mert a kórházban töltött idő alatt a legfontosabb az volt, hogy láthattam végre a kisfiamat és ez mindennél fontosabb volt számomra. Szerintem minden kórházban vannak rossz dolgok, az egészségügy mai helyzetében nem találunk olyan helyet, amire azt mondhatnánk, hogy tökéletes. Ha valakinek lenne még kérdése, szívesen válaszolok rá.
Üdvözlettel: Anikó
2001.06.05 09:43
Anikó
Úgy örülök, hogy írtál. Én az első babám fogom ott szülni decemberben és kezdtem egyre jobban kétségbe esni az előzőekben olvasottak miatt.
Tulajdonképp nekem sincsenek illúzióim a magyar kórházakat illetően, és túl nagy elvárásaim sem. A lényeg hogy segítsenek ha kérem és ne bántsanak meg durva megjegyzésekkel és viselkedéssel. A dokimban 100%-ig megbízom és eldöntöttem, hogy mindenképp ott szülök.
Évike
Úgy örülök, hogy írtál. Én az első babám fogom ott szülni decemberben és kezdtem egyre jobban kétségbe esni az előzőekben olvasottak miatt.
Tulajdonképp nekem sincsenek illúzióim a magyar kórházakat illetően, és túl nagy elvárásaim sem. A lényeg hogy segítsenek ha kérem és ne bántsanak meg durva megjegyzésekkel és viselkedéssel. A dokimban 100%-ig megbízom és eldöntöttem, hogy mindenképp ott szülök.
Évike
2001.06.05 13:28
Sziasztok!
Én mindkét lányomat itt szültem. A doktornõ (Kanizsai) és a klinika felkészültsége volt a döntõ. Eddig nem nagyon mertem írni, a sok negatív megnyilatkozás után. Tény, hogy nem Ikea-szoba és társai, de ez nekem sem volt lényeges, akárcsak Anikónak.
Elsõ szülésnél Ica volt velünk, de nekem többet jelentett a szülés elõtti hetekben tett látogatás, beszélgetés, mint a szülés közbeni segítsége...(elõre megbeszéltük, hogy vele szülünk)
Rebeka születésénél a véletlenre volt bízba a szülésznõ, s végül Szilvi lett az. Fiatalos lendülete sokat adott, nem volt se tolakodó, sem elhanyagoló.
A doktornõt én nagyon szeretem, emberileg és szakemberként is.
A szülõszoba közös voltáról: engem jobban zavarna, ha csengõvel kellene hívni a bábát vagy az orvost. itt mindenki kéznél volt, nem kellett kiabálni, láttak, hallottak, a többiekkel meg nem törõdtem. REbeka születése után apja vele ment a vizsgálatra, fürdetésre, ÕÕÕÕ hozta vissza hozzám.
Kézmosás: mi önmagunktúl tettük meg, nem külön felszólításra... (a csap a bejáratnál van, szappannal, fertõtlenítõvel, még inni is lehetett onnan, poharat is adtak, kérésre)
Az osztály: a takarítónõt utálom. tologatja a koszt, indiszkréten viselkedik, rányitja az emberre az ablakot, tartja a zsebét, amért lemossa a falat. FÚJJJJ! S ezt napi 3-szor!!!!!
A nõvérek nem a kedvességükrõl híresek, de én nem társalkodónõt akartam. Ha valamit normálisan kértem, azt teljesítették. nem ujjongva, de normálisan.
A csecsemõsök fiatalok, tény, de nem szakképzetlenek. Nagyon le vannak terhelve, nincs se idejük, se kedvük mosolyogni. Nekem segítségüket is felajánlották, nem kértem, ha valamit akartam, segítettek. Megkértem õket a fürdetésre, hogy én fürdethessek, engedték, segítettek.
Olyan is volt, hogy nem vitték el látogatás alatt a babát (mindkettõnél elõfordult, többször is). Mondtam, hogy most ébredt, éhes, nem jön látogató... Ok. Idegen úgysem jön be a szobába. Fürdetni picit késõbb bevittem, úgysem végeznek a látogatási idõ alatt.
Én bántam, hogy nem én öltöztethetem hazamenet a gyereket, de hát ki lehet bírni. Köldökkezelést is megmutatták kérésre.
Szóval fel a fejjel, szakmailag jó hely, az emberek máshol is lehetnek bunkók, ha ki mered nyitni a szád és kedves vagy, segítenek.
Hozzáteszem, hogy pénzt csak a távozáskor adtam a nõvérkének (a csecsemõsnek), annak, amelyik a legtöbbet segített. Egybeesett azzal, aki a szülõszobán is ott volt.
Gátkezelést csak elsõ három nap adnak, de én szépen kértem egyet a negyedik nap végén, mert nagyon vacak volt, fintorogva ugyan, de adtak.
Bocs a sok dumáért:
Eszter
Én mindkét lányomat itt szültem. A doktornõ (Kanizsai) és a klinika felkészültsége volt a döntõ. Eddig nem nagyon mertem írni, a sok negatív megnyilatkozás után. Tény, hogy nem Ikea-szoba és társai, de ez nekem sem volt lényeges, akárcsak Anikónak.
Elsõ szülésnél Ica volt velünk, de nekem többet jelentett a szülés elõtti hetekben tett látogatás, beszélgetés, mint a szülés közbeni segítsége...(elõre megbeszéltük, hogy vele szülünk)
Rebeka születésénél a véletlenre volt bízba a szülésznõ, s végül Szilvi lett az. Fiatalos lendülete sokat adott, nem volt se tolakodó, sem elhanyagoló.
A doktornõt én nagyon szeretem, emberileg és szakemberként is.
A szülõszoba közös voltáról: engem jobban zavarna, ha csengõvel kellene hívni a bábát vagy az orvost. itt mindenki kéznél volt, nem kellett kiabálni, láttak, hallottak, a többiekkel meg nem törõdtem. REbeka születése után apja vele ment a vizsgálatra, fürdetésre, ÕÕÕÕ hozta vissza hozzám.
Kézmosás: mi önmagunktúl tettük meg, nem külön felszólításra... (a csap a bejáratnál van, szappannal, fertõtlenítõvel, még inni is lehetett onnan, poharat is adtak, kérésre)
Az osztály: a takarítónõt utálom. tologatja a koszt, indiszkréten viselkedik, rányitja az emberre az ablakot, tartja a zsebét, amért lemossa a falat. FÚJJJJ! S ezt napi 3-szor!!!!!
A nõvérek nem a kedvességükrõl híresek, de én nem társalkodónõt akartam. Ha valamit normálisan kértem, azt teljesítették. nem ujjongva, de normálisan.
A csecsemõsök fiatalok, tény, de nem szakképzetlenek. Nagyon le vannak terhelve, nincs se idejük, se kedvük mosolyogni. Nekem segítségüket is felajánlották, nem kértem, ha valamit akartam, segítettek. Megkértem õket a fürdetésre, hogy én fürdethessek, engedték, segítettek.
Olyan is volt, hogy nem vitték el látogatás alatt a babát (mindkettõnél elõfordult, többször is). Mondtam, hogy most ébredt, éhes, nem jön látogató... Ok. Idegen úgysem jön be a szobába. Fürdetni picit késõbb bevittem, úgysem végeznek a látogatási idõ alatt.
Én bántam, hogy nem én öltöztethetem hazamenet a gyereket, de hát ki lehet bírni. Köldökkezelést is megmutatták kérésre.
Szóval fel a fejjel, szakmailag jó hely, az emberek máshol is lehetnek bunkók, ha ki mered nyitni a szád és kedves vagy, segítenek.
Hozzáteszem, hogy pénzt csak a távozáskor adtam a nõvérkének (a csecsemõsnek), annak, amelyik a legtöbbet segített. Egybeesett azzal, aki a szülõszobán is ott volt.
Gátkezelést csak elsõ három nap adnak, de én szépen kértem egyet a negyedik nap végén, mert nagyon vacak volt, fintorogva ugyan, de adtak.
Bocs a sok dumáért:
Eszter
2001.06.05 17:52
Kedves Eszter!
Nagyon örülök a hozzászólásodnak, mert pont ezért nyitottam ezt a topicot, hogy többféle vélemény is elhangozhasson.
Megjegyzem, a kézmosásra mi is rájöttünk, csak mégis furcsa úgy csinálni, mintha hu de nagy hangsúlyt fektetnének a szüloszoba sterilitására, amikor ilyen fontos dologra nem figyelnek.
A második babánál már valószínuleg nekem is nagyobb lesz a szám, mert bizony ki fogom nyitni, ha taplón viselkednek velem vagy bárkivel. Mondjuk a bárkivelt már tavaly is megtettem, mert a frissen szült szobatársamnak azt bírta mondani a novér, aki a teát hozta, hogy legyen szíves és pattanjon a teájáért a folyosóra, mert elviszi a maradékot. Legközelebb majd kiküld a sarki boltba, hogy vegyük meg magunknak a reggelit. Na, mindegy! Szóval más úgy menni, hogy az ember tapasztaltabb, mert én akkor azt sem tudtam, hogy mit ciki megkérdezni, mi pedig a feladatuk elmondani. Azóta kimuveltem magam a sok netezésben, olvasásban, így reszkess kórház ! Persze ez csak vicc volt, én sem akarom oket feltétlenül macerálni, mert tényleg kevés pénze van a kórháznak, de azzal egyáltalán nem értek egyet, hogy amiért kevés a fizetés, azért cudarul lehet bánni az ember lányával. A mosoly például abszolút nem fáradtságos, de ha mégis, akkor a kedvesség már tényleg nem. Az ember megérti, ha nem érnek rá minden pillanatban vele foglalkozni, de még azt sem éreztem, hogy ha ráérnének, akkor megtennék.
És azért is szívesen olvasom a pozitív hozzászólásokat, mert - mint írtam is - én is oda fogok menni a másodikat szülni, így kell egy kis bíztatás.
Sziasztok, Dorka
Nagyon örülök a hozzászólásodnak, mert pont ezért nyitottam ezt a topicot, hogy többféle vélemény is elhangozhasson.
Megjegyzem, a kézmosásra mi is rájöttünk, csak mégis furcsa úgy csinálni, mintha hu de nagy hangsúlyt fektetnének a szüloszoba sterilitására, amikor ilyen fontos dologra nem figyelnek.
A második babánál már valószínuleg nekem is nagyobb lesz a szám, mert bizony ki fogom nyitni, ha taplón viselkednek velem vagy bárkivel. Mondjuk a bárkivelt már tavaly is megtettem, mert a frissen szült szobatársamnak azt bírta mondani a novér, aki a teát hozta, hogy legyen szíves és pattanjon a teájáért a folyosóra, mert elviszi a maradékot. Legközelebb majd kiküld a sarki boltba, hogy vegyük meg magunknak a reggelit. Na, mindegy! Szóval más úgy menni, hogy az ember tapasztaltabb, mert én akkor azt sem tudtam, hogy mit ciki megkérdezni, mi pedig a feladatuk elmondani. Azóta kimuveltem magam a sok netezésben, olvasásban, így reszkess kórház
! Persze ez csak vicc volt, én sem akarom oket feltétlenül macerálni, mert tényleg kevés pénze van a kórháznak, de azzal egyáltalán nem értek egyet, hogy amiért kevés a fizetés, azért cudarul lehet bánni az ember lányával. A mosoly például abszolút nem fáradtságos, de ha mégis, akkor a kedvesség már tényleg nem. Az ember megérti, ha nem érnek rá minden pillanatban vele foglalkozni, de még azt sem éreztem, hogy ha ráérnének, akkor megtennék. És azért is szívesen olvasom a pozitív hozzászólásokat, mert - mint írtam is - én is oda fogok menni a másodikat szülni, így kell egy kis bíztatás.
Sziasztok, Dorka
2001.06.05 22:57
Szülésem története!
Nagyon vártam gyermekeim megszületését, mert akkor már egy hónapja kórházban voltam.Karácsony és Szilveszter után, sűrűsödtek az események mert minden nap volt ultrahang és CTG. Mindent a legnagyobb rendben találtak, mindig más orvos csinálta ezeket, soha nem az én dokim. Ő mindig csak a leletekről olvasta le, hogy mi történik velem. Ez nem is volna baj, ha nem történik velünk az ami.
1999. január 26.-án távozott a nyákdugó, kisebb feszüléseket éreztem. Ekkor megvizsgált az ügyeletes orvos, azonnal szülőszobára kellett mennem. Este 8 óra volt, így egy éjszakát tötltöttem a szülőszobán a szülőágyon (ami borzalmasan kemény volt) aludni így hát nem lehetett, egész éjjel fent voltam és végig hallgattam két szülést.
Reggel beöntés, borotválás fel a szülőágyra még négy társammal, indított szülések voltak.
Minden fülke tele volt. Volt három apás szülés is, szóval eggyütt közösen szültünk.Infúzió, epidurálás és nekem nem jöttek a fájások, hiába várták a altató orvos egyre idegesebb volt, mert professzori szülés volt és ő csak nyomta belém az anyagot. A későbbiekben nagyon súlyos gerinc fájdalmaim voltak, alig bírtam menni.
Fájásaim nem voltak, már négy ujnyira nyitva voltam, mikor a dokim burkot repesztett és a magzatviz zöld lett. Ekkor összepakoltak, rátettek a hordágyra és irány a műtő, férjem kint maradt.
Volt némi szégyenérzetem, mert meztelenül ráncigáltak át a hordágyra, katéter bennem, úgy éreztem engem néz mindenki, de akkor ez már nem érdekelt, csak nagyon megijedtem, mert a dokim arca is komor volt, nagyon.
Csak annyit mondott, mindjárt kivesszük őket.
De addig, egyre csak azt mondta megszüljük a fiúkat.
A műtőben kaptam spinálist a gerincembe és akkor már nem éreztem deréktól lefelé semmit.
1999. január 27.-én 10 óra 50 perckor megszületett Andriska 2450 gr 49 cm egészségesen, majd öt perc múlva Attila 3010 gr 49 cm ajak és lágyszájpad hasadékkal.
Akkor még nem fogtam fel mi vár ránk, én csak nagyon örültem nekik. Tudtam szépen lehet műteni ezt a rendellenességet. Megmutatták és én mindkettőjüket nagyon szépnek, egészséges babáknak láttam.
Attilának a bal oldali ajak kicsit nyitva volt az orrig felnyúlt.
Ezután kezdődött a kálváriánk, mert nekem innen lett pokoli a kórház.
Mivel a 36. héten születtek meg a koraszülött osztályra kerültek. Ide három óránként jártunk szoptatni, éjszaka ők etették a babákat tápszerrel.
Rosszul esett, hogy az orvosok a vizitnél nekem nem gratuláltak, csak a többi mamának, én az iker császáros voltam, így emlegettek a viziten.
Az én esetemről úgy vettem észre nem szivesen beszéltek, de ezt a szobatársaim is észrevették, sőt a genetikus elnézést kért tőlem, hogy nem vette észre, pedig ezt az ultrahangon kellett volna látni.
Az én esetem után a szobatársam babájának ultrahangon részletesen nézték az arcát is.
A lényeg az ha tudtam volna előre, hogy milyen lesz a kisfiam talán felkészülök rá nem ér váratlanul.
Úgy vettem észre velem nem beszéltek a szülésemről a nővérek sem, a csecsemősök sem, de az osztályon a kismamák azok igen.
Sajnáltak, megsimogattak "szegényke hogy viseled?" kérdezősködtek, és én ezeddig nem is éreztem magam szegénynek, mert nagyon boldog voltam a kisfiaim miatt, hogy végre itt vannak és kézben tarthatom őket.
Szoptatáshoz, lementünk a "korára"(koraszülött osztály)
Andriskát kihozták szoptatni, mellretették. Nem nagyon akart szopni az első napokban, mert persze jól lakott odabent tápszerrel. Attilát meg nem hozták ki, és én akkor szóltam, hogy nekem két kisfiam van, hozzák ki őt is.
Akkor a nővér megkérdezte, hogy megvárom míg a többi anyuka elmegy, vagy most hozza ki?
Nagyon mérges lettem, és mondtam, hogy most hozza ki, nem szégyenlem a kisfiamat.
Meg kell tanítsam etetni is, ezt hogy csináljam otthon ha kézbe sem foghatom?
Attól kezdve, hozták Attilát is minden etetésnél, és megmutatták hogyan kell etetni, mert speciálisan kellett, nehogy félrenyeljen.
Andriska szépen szopott, Attilát is babusgattam etettem, de még két hetet bent kellett lennünk, mert én megbetegettem.
Lázas lettem, valami infulenzát kaptam, pont járvány volt. A tejemet a csapba öntették, mert hogy lázasan nem lehet a gyerekeknek adni, pedig Attilának nagy szüksége lett volna rá.
Szorgalmasan fejtem minden szoptatás után, és volt is rendesen, de nem adták oda nekik a lázam miatt.
Már sok minden meghallványult, akkor minden olyan szívbemarkoló volt.
Akkor nem tudtam róla, de ma már tudom hogy én akkor ott depressziós hangulatba estem, és csak két hónap múlva lettem jobban.
Azóta Attila két műtéten átesett, és jól van.
Olyan mint a másik fiam, csak kicsit gyengébb, de ez sem igaz mert a természete segíteni fogja az életben. A "gyengébb" szó betegségre gondolok, ő több mindent megkap.
Ez az én történetem, nem volt jó érzés akkor, mert nem erre számitottam.
Iszonyatos érzés, mikor egészséges babát vársz és megtudod,hogy valami baj van.
Nem tartom olyan komoly rendellenességnek ezt az ajakhasadékot, mint pl. szivhiba, szívbetegség, de mégis az arcon van és mindenkit megdöbbent,
mert az emberek a külsőségekre adnak.
Nem akarok tovább untatni senkit, nekem rosszul estek ezek a dolgok, talán érzékenyebb is voltam két hónap kórház után.
Mindenesetre több orvos nézett ultrahanggal két naponta, és senki nem vette észre a rendellenességet, a dokim elnézést is kért.
Ha a kórház elött elmegyek, mégis inkább jó érzéseim vannak, mert itt születtek a fiaim.
Kivánok mindenkinek gyönyörű kisbabákat, jó egészséget.
MSE
Nagyon vártam gyermekeim megszületését, mert akkor már egy hónapja kórházban voltam.Karácsony és Szilveszter után, sűrűsödtek az események mert minden nap volt ultrahang és CTG. Mindent a legnagyobb rendben találtak, mindig más orvos csinálta ezeket, soha nem az én dokim. Ő mindig csak a leletekről olvasta le, hogy mi történik velem. Ez nem is volna baj, ha nem történik velünk az ami.
1999. január 26.-án távozott a nyákdugó, kisebb feszüléseket éreztem. Ekkor megvizsgált az ügyeletes orvos, azonnal szülőszobára kellett mennem. Este 8 óra volt, így egy éjszakát tötltöttem a szülőszobán a szülőágyon (ami borzalmasan kemény volt) aludni így hát nem lehetett, egész éjjel fent voltam és végig hallgattam két szülést.
Reggel beöntés, borotválás fel a szülőágyra még négy társammal, indított szülések voltak.
Minden fülke tele volt. Volt három apás szülés is, szóval eggyütt közösen szültünk.Infúzió, epidurálás és nekem nem jöttek a fájások, hiába várták a altató orvos egyre idegesebb volt, mert professzori szülés volt és ő csak nyomta belém az anyagot. A későbbiekben nagyon súlyos gerinc fájdalmaim voltak, alig bírtam menni.
Fájásaim nem voltak, már négy ujnyira nyitva voltam, mikor a dokim burkot repesztett és a magzatviz zöld lett. Ekkor összepakoltak, rátettek a hordágyra és irány a műtő, férjem kint maradt.
Volt némi szégyenérzetem, mert meztelenül ráncigáltak át a hordágyra, katéter bennem, úgy éreztem engem néz mindenki, de akkor ez már nem érdekelt, csak nagyon megijedtem, mert a dokim arca is komor volt, nagyon.
Csak annyit mondott, mindjárt kivesszük őket.
De addig, egyre csak azt mondta megszüljük a fiúkat.
A műtőben kaptam spinálist a gerincembe és akkor már nem éreztem deréktól lefelé semmit.
1999. január 27.-én 10 óra 50 perckor megszületett Andriska 2450 gr 49 cm egészségesen, majd öt perc múlva Attila 3010 gr 49 cm ajak és lágyszájpad hasadékkal.
Akkor még nem fogtam fel mi vár ránk, én csak nagyon örültem nekik. Tudtam szépen lehet műteni ezt a rendellenességet. Megmutatták és én mindkettőjüket nagyon szépnek, egészséges babáknak láttam.
Attilának a bal oldali ajak kicsit nyitva volt az orrig felnyúlt.
Ezután kezdődött a kálváriánk, mert nekem innen lett pokoli a kórház.
Mivel a 36. héten születtek meg a koraszülött osztályra kerültek. Ide három óránként jártunk szoptatni, éjszaka ők etették a babákat tápszerrel.
Rosszul esett, hogy az orvosok a vizitnél nekem nem gratuláltak, csak a többi mamának, én az iker császáros voltam, így emlegettek a viziten.
Az én esetemről úgy vettem észre nem szivesen beszéltek, de ezt a szobatársaim is észrevették, sőt a genetikus elnézést kért tőlem, hogy nem vette észre, pedig ezt az ultrahangon kellett volna látni.
Az én esetem után a szobatársam babájának ultrahangon részletesen nézték az arcát is.
A lényeg az ha tudtam volna előre, hogy milyen lesz a kisfiam talán felkészülök rá nem ér váratlanul.
Úgy vettem észre velem nem beszéltek a szülésemről a nővérek sem, a csecsemősök sem, de az osztályon a kismamák azok igen.
Sajnáltak, megsimogattak "szegényke hogy viseled?" kérdezősködtek, és én ezeddig nem is éreztem magam szegénynek, mert nagyon boldog voltam a kisfiaim miatt, hogy végre itt vannak és kézben tarthatom őket.
Szoptatáshoz, lementünk a "korára"(koraszülött osztály)
Andriskát kihozták szoptatni, mellretették. Nem nagyon akart szopni az első napokban, mert persze jól lakott odabent tápszerrel. Attilát meg nem hozták ki, és én akkor szóltam, hogy nekem két kisfiam van, hozzák ki őt is.
Akkor a nővér megkérdezte, hogy megvárom míg a többi anyuka elmegy, vagy most hozza ki?
Nagyon mérges lettem, és mondtam, hogy most hozza ki, nem szégyenlem a kisfiamat.
Meg kell tanítsam etetni is, ezt hogy csináljam otthon ha kézbe sem foghatom?
Attól kezdve, hozták Attilát is minden etetésnél, és megmutatták hogyan kell etetni, mert speciálisan kellett, nehogy félrenyeljen.
Andriska szépen szopott, Attilát is babusgattam etettem, de még két hetet bent kellett lennünk, mert én megbetegettem.
Lázas lettem, valami infulenzát kaptam, pont járvány volt. A tejemet a csapba öntették, mert hogy lázasan nem lehet a gyerekeknek adni, pedig Attilának nagy szüksége lett volna rá.
Szorgalmasan fejtem minden szoptatás után, és volt is rendesen, de nem adták oda nekik a lázam miatt.
Már sok minden meghallványult, akkor minden olyan szívbemarkoló volt.
Akkor nem tudtam róla, de ma már tudom hogy én akkor ott depressziós hangulatba estem, és csak két hónap múlva lettem jobban.
Azóta Attila két műtéten átesett, és jól van.
Olyan mint a másik fiam, csak kicsit gyengébb, de ez sem igaz mert a természete segíteni fogja az életben. A "gyengébb" szó betegségre gondolok, ő több mindent megkap.
Ez az én történetem, nem volt jó érzés akkor, mert nem erre számitottam.
Iszonyatos érzés, mikor egészséges babát vársz és megtudod,hogy valami baj van.
Nem tartom olyan komoly rendellenességnek ezt az ajakhasadékot, mint pl. szivhiba, szívbetegség, de mégis az arcon van és mindenkit megdöbbent,
mert az emberek a külsőségekre adnak.
Nem akarok tovább untatni senkit, nekem rosszul estek ezek a dolgok, talán érzékenyebb is voltam két hónap kórház után.
Mindenesetre több orvos nézett ultrahanggal két naponta, és senki nem vette észre a rendellenességet, a dokim elnézést is kért.
Ha a kórház elött elmegyek, mégis inkább jó érzéseim vannak, mert itt születtek a fiaim.
Kivánok mindenkinek gyönyörű kisbabákat, jó egészséget.
MSE
2001.06.07 11:02
Sziasztok !
Először is gratulálni szeretnék mirmurnak a kicsi fiaihoz, valamint ahhoz, hogy a nehézségek ellenére is ilyen optimista tudott maradni.
Egyébként én is ebben az ominózus intézményben szültem 2000 decemberében.
Azon a délután amikor a gyönyörű egészséges kicsi fiam meglátta a napvilágot 11-en szültünk. Mivel én már éjfél óta bent feküdtem a szülőszobán, volt lehetőségem végighallgatni egy jópár szülést, és azt is ahogy a kedves orvosok ordíbáltak a szülő nőkkel.
Az egyik esetben hallottam amint a nővér közölte a kismamával, hogy ne kiabáljon, mert az itt nem szokás. A másik esetben az ügyeletes orvos karbatett kézzel leült a szülőágy mellé (ezt utólag a kismama mesélte) és közölte a kismamával- aki szegény a fájások közepette merészelte nem betartani a doki légzésvételre vonatkozó utasításait-, hogy akkor szüljön egyedül, mert akkor valószínűleg jobban tudja, hogy mit kell csinálni.
Szerencsére az én orvosom dr Bátorfi nagyon kedves volt, és csak bíztató szavakat kaptam tőle.
Mivel EDA-t kaptam a szülés kellemes élményként maradt meg bennem. Utána jött azonban a kálváriám.
Miután leszállítottak a baba-mama szobába, a kedves nővérke közölte velem, hogy ne merészeljem összevérezni az ágyneműt, mert akkor 5 napig ebben fogok feküdni, mert nem ad újat. Szeretném, ha valaki mutatna nekem egy olyan lényt aki szülés után , bugyi nélkül, mozgásképtelenül (az EDA miatt) képes arra, hogy a lepedőt makulátlanul tisztán hagyja. Na, erről ennyit.
A csecsemős nővérekről a véleményem egyezik az előttem szólókéhoz, bár az én esetemben talán a kinyitott pénztárcámnak köszönhetően segítőkészek voltak. Sajnos ez csak így működik...
A szülést követő második napon szétnyílt a gátsebem egy része. Szörnyen fájt. Valami zöld kenőccsel elkezdték kenegetni, sőt még a szülés után egy hónappal is kezelésre kellett járnom. Az eredmény az, hogy a mai napig nem tökéletes, úgyhogy valószínűleg meg kell plasztikázni.
Eme "kellemes" esemény után 1-2 nappal 40 fokos lázam lett, egyik pillanatról a másikra. Állítólag valami fertőzést kaptam. A dokim azt mondta, csak úgy mellékesen, hogy nem ártana már a szülőszobán egy nagytakarítást csinálni, mert valami baktérium terjeng. Jó mi ?
A csecsemősök nekem is azt mondták, hogy ne szoptassak, mivel lázas vagyok és valami vírust kaptam. Erre nem szabad hallgatni. Az oké, hogy 40 fokos lázzal nem szabad szoptatni, mert forró a tej, de 38 fok körül már minden további nélkül. Ráadásul a láztalan állapotban lefejt tejet oda lehet adni estére. A tejben egybként, mindig ellenanyag termelődik, amennyiben a mama beteg. Ezt közöltem a csecsemős nővérrel, akinek a reakciója csak annyi volt. Tényleg ? Úgyhogy, ha esetleg betegek lennétek ne hagyjátok magatokat, szoptassatok nyugodtan ! A kicsi fiam egyébként már 6 hónapos lesz jun. 19-én, és semmi baja nem volt sem a kórházban sem azt követően. Gyönyörű egészséges babuci.
Kívánok mindenkinek egészséges babát, és könnyű szülést és egy a lényeg: bizzatok önmagatokban és az orvosotokban. A többi körülmény lényegtelen.
Először is gratulálni szeretnék mirmurnak a kicsi fiaihoz, valamint ahhoz, hogy a nehézségek ellenére is ilyen optimista tudott maradni.
Egyébként én is ebben az ominózus intézményben szültem 2000 decemberében.
Azon a délután amikor a gyönyörű egészséges kicsi fiam meglátta a napvilágot 11-en szültünk. Mivel én már éjfél óta bent feküdtem a szülőszobán, volt lehetőségem végighallgatni egy jópár szülést, és azt is ahogy a kedves orvosok ordíbáltak a szülő nőkkel.
Az egyik esetben hallottam amint a nővér közölte a kismamával, hogy ne kiabáljon, mert az itt nem szokás. A másik esetben az ügyeletes orvos karbatett kézzel leült a szülőágy mellé (ezt utólag a kismama mesélte) és közölte a kismamával- aki szegény a fájások közepette merészelte nem betartani a doki légzésvételre vonatkozó utasításait-, hogy akkor szüljön egyedül, mert akkor valószínűleg jobban tudja, hogy mit kell csinálni.
Szerencsére az én orvosom dr Bátorfi nagyon kedves volt, és csak bíztató szavakat kaptam tőle.
Mivel EDA-t kaptam a szülés kellemes élményként maradt meg bennem. Utána jött azonban a kálváriám.
Miután leszállítottak a baba-mama szobába, a kedves nővérke közölte velem, hogy ne merészeljem összevérezni az ágyneműt, mert akkor 5 napig ebben fogok feküdni, mert nem ad újat. Szeretném, ha valaki mutatna nekem egy olyan lényt aki szülés után , bugyi nélkül, mozgásképtelenül (az EDA miatt) képes arra, hogy a lepedőt makulátlanul tisztán hagyja. Na, erről ennyit.
A csecsemős nővérekről a véleményem egyezik az előttem szólókéhoz, bár az én esetemben talán a kinyitott pénztárcámnak köszönhetően segítőkészek voltak. Sajnos ez csak így működik...
A szülést követő második napon szétnyílt a gátsebem egy része. Szörnyen fájt. Valami zöld kenőccsel elkezdték kenegetni, sőt még a szülés után egy hónappal is kezelésre kellett járnom. Az eredmény az, hogy a mai napig nem tökéletes, úgyhogy valószínűleg meg kell plasztikázni.
Eme "kellemes" esemény után 1-2 nappal 40 fokos lázam lett, egyik pillanatról a másikra. Állítólag valami fertőzést kaptam. A dokim azt mondta, csak úgy mellékesen, hogy nem ártana már a szülőszobán egy nagytakarítást csinálni, mert valami baktérium terjeng. Jó mi ?
A csecsemősök nekem is azt mondták, hogy ne szoptassak, mivel lázas vagyok és valami vírust kaptam. Erre nem szabad hallgatni. Az oké, hogy 40 fokos lázzal nem szabad szoptatni, mert forró a tej, de 38 fok körül már minden további nélkül. Ráadásul a láztalan állapotban lefejt tejet oda lehet adni estére. A tejben egybként, mindig ellenanyag termelődik, amennyiben a mama beteg. Ezt közöltem a csecsemős nővérrel, akinek a reakciója csak annyi volt. Tényleg ? Úgyhogy, ha esetleg betegek lennétek ne hagyjátok magatokat, szoptassatok nyugodtan ! A kicsi fiam egyébként már 6 hónapos lesz jun. 19-én, és semmi baja nem volt sem a kórházban sem azt követően. Gyönyörű egészséges babuci.
Kívánok mindenkinek egészséges babát, és könnyű szülést és egy a lényeg: bizzatok önmagatokban és az orvosotokban. A többi körülmény lényegtelen.
2001.06.10 14:49
Kicsit megrémisztettek az itt elhangzottak, mert bár már szültem itt, ennyire nem találtam rossznak a helyzetet. Ráadásul már csak 11 nap van hátra a kiirt idõpontig, most már nincs visszaút. Abban egyetértek, hogy bízzunk magunkban és az orvosunkban, talán ezért nem vettem figyelembe a sok negatívumot. Amint meglesz a 2. baba, irok a friss tapasztalataimról. Drukkoljatok!
Anna
Anna
2001.06.11 20:27
Sziasztok!
Most fedeztem fel ezt a témát, és úgy érzem, hogy azonnal írnom kell. Én 2000. március 8-án szültem a kislányomat itt, Atalay Katalin doktornőnél. Öt nagyon szeretem, nála szültem az elözö két fiamat is, de ő akkor még a Bajcsy Kórházban dolgozott. Nemrég (kb. 2 éve) került ide, Kereszty doktor úrral együtt. Ök ketten nagyon jó páros, általában együtt ügyelnek, együtt szülnek is. A doktornő nem egy bájolgós típus, de nagyon kedves, közvetlen, mindenben segít, határozott. Késöbb, a babaszobában is többször meglátogatott, tényleg csak azért, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Szóval, én nagyon bízom és bíztam benne, bátran ajánlom Nektek is (bármelyiküket).
A csecsemősökről és a növérekröl annyit, hogy tényleg nem túl kedvesek, segítökészek, pedig néha jól jött volna egy kis segítség. Persze nekem "könnyü" volt, mert így, harmadszorra volt némi tapasztalatom. A Bajcsyban (bár az sokkal-sokkal lepusztultabb kórház) sokkal emberibb volt a viszony a növérekkel.
Anna! Nagyon-nagyon drukkolok, kívánok gyors és könnyü szülést Neked/Nektek!!!
Csilla utolsó két mondatával nagyon egyetértek!
Üdv Mindnyájatoknak:
Emese
Most fedeztem fel ezt a témát, és úgy érzem, hogy azonnal írnom kell. Én 2000. március 8-án szültem a kislányomat itt, Atalay Katalin doktornőnél. Öt nagyon szeretem, nála szültem az elözö két fiamat is, de ő akkor még a Bajcsy Kórházban dolgozott. Nemrég (kb. 2 éve) került ide, Kereszty doktor úrral együtt. Ök ketten nagyon jó páros, általában együtt ügyelnek, együtt szülnek is. A doktornő nem egy bájolgós típus, de nagyon kedves, közvetlen, mindenben segít, határozott. Késöbb, a babaszobában is többször meglátogatott, tényleg csak azért, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Szóval, én nagyon bízom és bíztam benne, bátran ajánlom Nektek is (bármelyiküket).
A csecsemősökről és a növérekröl annyit, hogy tényleg nem túl kedvesek, segítökészek, pedig néha jól jött volna egy kis segítség. Persze nekem "könnyü" volt, mert így, harmadszorra volt némi tapasztalatom. A Bajcsyban (bár az sokkal-sokkal lepusztultabb kórház) sokkal emberibb volt a viszony a növérekkel.
Anna! Nagyon-nagyon drukkolok, kívánok gyors és könnyü szülést Neked/Nektek!!!
Csilla utolsó két mondatával nagyon egyetértek!
Üdv Mindnyájatoknak:
Emese
2001.06.13 21:22
Sziasztok!
Sajnálattal olvasom, hogy továbbra is sok a negatív élmény. Úgy gondolom, hogy annyira nem rossz ez a kórház, mint amilyen képet kapunk róla a véleményekből. Tény, hogy nem egy magán klinika színvonalú, de vannak ennél sokkal rosszabb kórházak. A szakmai felkészültség mindenesetre megvan, és ez már jó pont. Aki ezután fog szülni annak azt üzenem, hogy a rossz vélemények ne befolyásolják és ne úgy menjen szülni, hogy ezek járnak az eszében. Gondoljon mindenki arra, hogy hamarosan meglátja a várva várt kis lurkót és ez elveszi a figyelmét az összes negatívumtól. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden flottul megy a kórházban, csak azt, hogy ne az legyen az elsödleges, hogy azzal hergeli magát az újdonsült kismama, hogy mit csinálnak rosszul. Akinek nincs különösebb gond a szülésnél, annak úgysem lesz sok dolga a személyzettel. Aki pedig problémás, annak tényleg én is azt tudom tanácsolni, hogy merjen szólni a növéreknek illetve az orvosának. Azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nekem a csecsemös növérek mindenben úgy segítettek, hogy elöre nem kaptak tölem pénzt.
Évike!
Örülök, hogy a hozzászólásom megnyugtatott a kórházzal kapcsolatban. Ugyan még hosszú az idö decemberig, de kívánom neked, hogy ez az idö boldogságban és nyugalomban teljen. Pihenj sokat, ha teheted kirándulj és menj el nyaralni. A lényeg, hogy nyugodt legyél! Kívánok neked sok sikert és boldogságot az elsö babához. Az én kisfiam éppen ma 8 hónapos. Nagyon aranyos, kiegyensúlyozott, vidám és huncut kisbaba. Én a mai napig jó érzéssel gondolok vissza a szülésre és az utána következő napokra.
Anikó
Sajnálattal olvasom, hogy továbbra is sok a negatív élmény. Úgy gondolom, hogy annyira nem rossz ez a kórház, mint amilyen képet kapunk róla a véleményekből. Tény, hogy nem egy magán klinika színvonalú, de vannak ennél sokkal rosszabb kórházak. A szakmai felkészültség mindenesetre megvan, és ez már jó pont. Aki ezután fog szülni annak azt üzenem, hogy a rossz vélemények ne befolyásolják és ne úgy menjen szülni, hogy ezek járnak az eszében. Gondoljon mindenki arra, hogy hamarosan meglátja a várva várt kis lurkót és ez elveszi a figyelmét az összes negatívumtól. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden flottul megy a kórházban, csak azt, hogy ne az legyen az elsödleges, hogy azzal hergeli magát az újdonsült kismama, hogy mit csinálnak rosszul. Akinek nincs különösebb gond a szülésnél, annak úgysem lesz sok dolga a személyzettel. Aki pedig problémás, annak tényleg én is azt tudom tanácsolni, hogy merjen szólni a növéreknek illetve az orvosának. Azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nekem a csecsemös növérek mindenben úgy segítettek, hogy elöre nem kaptak tölem pénzt.
Évike!
Örülök, hogy a hozzászólásom megnyugtatott a kórházzal kapcsolatban. Ugyan még hosszú az idö decemberig, de kívánom neked, hogy ez az idö boldogságban és nyugalomban teljen. Pihenj sokat, ha teheted kirándulj és menj el nyaralni. A lényeg, hogy nyugodt legyél! Kívánok neked sok sikert és boldogságot az elsö babához. Az én kisfiam éppen ma 8 hónapos. Nagyon aranyos, kiegyensúlyozott, vidám és huncut kisbaba. Én a mai napig jó érzéssel gondolok vissza a szülésre és az utána következő napokra.
Anikó
2001.06.13 21:22
ÉVIKE!
Nagyon-nagyon szorítok Neked, drukkolok, hogy könnyü és gyors szülésed legyen!!! A doktornöben szerintem is 100%-ig biztos lehetsz. Egyszer mondta nekem, hogy ö még soha nem késett le szülést. Söt, volt olyan esete (még a Bajcsyban), hogy vidéken (ha jól emlékszem Pécsett) kapta a telefont egy konferencián, hogy valaki itt Pesten nála szülni fog. Otthagyott csapot-papot, Pécset, és még idöben Pestre ért. Ez azért nagyon megnyugtató, nem?
Bár a Te decemberi szülésed még odébb van, gondolom, nagyon izgulsz miatta. Mekkora már a baba? Tudtok róla valamit (nemét, nevét)?
Kíváncsi vagyok Rátok, írj minél hamarabb!
Emese
Nagyon-nagyon szorítok Neked, drukkolok, hogy könnyü és gyors szülésed legyen!!! A doktornöben szerintem is 100%-ig biztos lehetsz. Egyszer mondta nekem, hogy ö még soha nem késett le szülést. Söt, volt olyan esete (még a Bajcsyban), hogy vidéken (ha jól emlékszem Pécsett) kapta a telefont egy konferencián, hogy valaki itt Pesten nála szülni fog. Otthagyott csapot-papot, Pécset, és még idöben Pestre ért. Ez azért nagyon megnyugtató, nem?
Bár a Te decemberi szülésed még odébb van, gondolom, nagyon izgulsz miatta. Mekkora már a baba? Tudtok róla valamit (nemét, nevét)?
Kíváncsi vagyok Rátok, írj minél hamarabb!
Emese
2001.06.13 21:55
Kedves Lányok!
Valóban nem az a legfontosabb, hogy milyen a kórház, meg persze nem erre kell koncentrálni, de azért ne csináljunk úgy, mintha minden klasszul menne. Ugyanis pont azért nyitottuk (tam) ezt a topicot, hogy előre fel lehessen készülni a jóra és a rosszra egyaránt. Mert amiről nem beszélünk az azért még van. És ha van, és mi meg tudjuk adni azt az előnyt, hogy erre valaki fel tudjon készülni, akkor lehet, hogy tényleg nem fogja nagyon rossznak érezni.
Véleményem szerint a csupa egynemű információ az nem információ. Tehát ha mindenki csak dicséri, hogy milyen jó hely, akkor minden dicséretnek súlya vész. Igenis vannak előnyei ennek a szülészetnek (PIC ill. NIC, jó szakemberek, jó orvosok), de sajnos vannak hátrányai is (nővérek, pénztelenségből adódó rossz ellátás, nem pénztelenségből adódó közönyösség, némi kosz). Ezek mérlegelésével mindenki el tudja dönteni, hogy mit érdemes vállalnia a serpenyő jó oldalán lévő dolgok miatt.
Ezek után viszont szerintem nagy hasznát tudná venni sok kismama, aki itt fog szülni olyan információknak, hogy mit kell vinni, mit adnak stb.Kórházi lista (ami most eszembe jut):
- papucs két pár (egyik, amiben zuhanyzol), mindkettő jó, ha mosható
- hálóing vagy pizsama (nálunk nem adtak kórházit), de olyan ami felül gombos, hogy szoptatni tudjál. Jó mély gombolású legyen! Legalább kettő!
- inkontinenciás betét, de legalább a sima egészségügyi betét éjszakai változata
- mellszívó
- melltartóbetét (sok, ha eldobhatós)
- szoptatós melltartó (a Kékgolyó utcában van egy Anita nevű bolt, ott állítólag olcsóbb és minden méretben létezik. Ezt ráérsz az utolsó hónapban megvenni, mert addig még nagyon nagyot nőhet a melled. Nekem egy számmal nagyobb méret kellett, mint egyébként)
- rádiótelefon (ha van vagy tudsz kölcsönkérni)
- fejhallgatós kisrádió (ha nagyon kiéheznél egy hírekre vagy zenére, bár én elő sem vettem)
- szoptatós könyv vagy kismama könyv, amiben tanácsok és ötletek vannak a gyermekágyi időszakra vonatkozóan
- boríték (ez mindig kelendő portéka, mert általában mindenki elfelejti, és aztán szegény férjeket szalasztják el vásárolni)
- borítékba valót a férjed hozza, mert mindennek lába szokott kelni
- személyi igazolvány
- TAJ-kártya
- kismamakönyv
- leletek
- 1 hónapnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonat
- sok-sok rostos ivólé
- néhány szendvics, ha pont vacsoraidőben szülnél, és legközelebb csak reggeli járna (ha később hoznak Neked be szendvicset, akkor érdemes barna kenyérből kérni, és kérjél rá valamilyen olajos magvakat, hogy rostdúsan táplálkozhass. Ez indítja be a bélműködést jobban. Különben kapsz hashajtót, de én féltem bevenni, hátha a babának is hasmenése lesz, de nem lett végül)
- szőlőcukor
- egy üveg Laktoherb (üdítőnek is jó, ha behűtöd)
- könyv vagy újság (bár én ezeket elő sem bírtam venni, mert a babám teljesen lekötött, elbűvölt és egész nap őt nézegettem, ismerkedtünk)
- nálunk a babáknak adtak kórházi ruhát (nagyon édes angolpólyák voltak, csak az igazán pici súlyú babákat tették normál pólyába, hogy meg merje fogni a kismama, meg szoptatni is könnyebb. Kristófot sosem láttam pólyában
- pelenkát és popsikenőcsöt is adtak (ez volt a reklám helye, mert az egyik pelenakgyártó adománya volt, így minden új kismama ezt próbálta ki, ezt megismerte, hát utána is sokan ezt vették). DE! FONTOS: keresd fel a leendő gyerekorvosotokat, válaszd ki a legszimpatikusabbat! Én is elmentem még pocakosan, és nagyon megnyugtató volt, hogy tudtam, itt már várja valaki az én babámat. Az első nap ki is jött hozzánk rögtön. A védőnő is a második napon már ott mosolygott, szerintem csak babázni akart...fúj de ronda vagyok! Szóval azért is jó, ha találkozol vele előre, mert fel tudja írni, hogy miket szerezz be a patikából, ne a férjednek kelljen ezzel foglalkozni látogatás helyett. Biztosan fog majd kelleni alkohol (nem tudom, hány százalékos), popsikenőcs, fültisztító a köldökcsonk ápolásához, babafürdető krém (patikaszer! ne vegyél Johnsont, mert allergén! Ez a patikai fürdetőkrém amúgy borzasztó nehezen oldódik, érdemes egy bögre langyol vízben feloldani, és azt beleönteni a fürdetővízbe, vagy egy vatta segítségével bekenni vele a gyereket), sima napraforgóolaj a koszmó eltávolításához és a rejtett testrészek tisztogatásához, vatta, K-vitamin, D-vitamin.
- evőeszköz
- szalvéta
- vigyél egy konyharuhát is, mert ha első nap nem tudsz ülve enni, akkor félfekve magadra tudod teríteni, és mégsem leszel teljesen maszatos
- sokan azt mondják, hogy a felfújható úszógumin jobban tudtak ülni az első napokban. Ha van ilyened, vigyél be. Nekem nem volt, így nincs tapasztalatom, de az ötlet jónak tűnik, különösen amikor az ember mindent kipróbálna, csak fel vagy le tudna már ülni
)
- legalább két törülköző (kéztörlőnek és zuhanyzáshoz)
- kézfertőtlenítő vagy antibakteriális folyékony szappan (nálunk adott a kórház, de idővel elfogyott) Otthon már nem nagyon használtuk, de mondjuk a vendégek nem baj, ha ezzel mosnak kezet, még ha meg sem fogják a babát, ami egyáltalán nem lenne baj. Szegény babóca nem vágyik az első időben arra, hogy mindenki kézbe vegye. Persze a szűk család az más.
- sok bugyi, mert naponta több is kellhet
Hirtelen ezek jutottak eszembe. Majd még írok hasonló okoskodásokat, ha érdekel valakit. Bocs azoktól, akik ezeket már mind-mind tudják, de tényleg jó lenne, ha más nem menne olyan "felkészületlenül vagy tudatlanul" a kórházba, mint én annak idején, pedig sok jótanácsot meghallgattam, de sok dolog kórházfüggő.
Puszi, Dorka
Valóban nem az a legfontosabb, hogy milyen a kórház, meg persze nem erre kell koncentrálni, de azért ne csináljunk úgy, mintha minden klasszul menne. Ugyanis pont azért nyitottuk (tam) ezt a topicot, hogy előre fel lehessen készülni a jóra és a rosszra egyaránt. Mert amiről nem beszélünk az azért még van. És ha van, és mi meg tudjuk adni azt az előnyt, hogy erre valaki fel tudjon készülni, akkor lehet, hogy tényleg nem fogja nagyon rossznak érezni.
Véleményem szerint a csupa egynemű információ az nem információ. Tehát ha mindenki csak dicséri, hogy milyen jó hely, akkor minden dicséretnek súlya vész. Igenis vannak előnyei ennek a szülészetnek (PIC ill. NIC, jó szakemberek, jó orvosok), de sajnos vannak hátrányai is (nővérek, pénztelenségből adódó rossz ellátás, nem pénztelenségből adódó közönyösség, némi kosz). Ezek mérlegelésével mindenki el tudja dönteni, hogy mit érdemes vállalnia a serpenyő jó oldalán lévő dolgok miatt.
Ezek után viszont szerintem nagy hasznát tudná venni sok kismama, aki itt fog szülni olyan információknak, hogy mit kell vinni, mit adnak stb.Kórházi lista (ami most eszembe jut):
- papucs két pár (egyik, amiben zuhanyzol), mindkettő jó, ha mosható
- hálóing vagy pizsama (nálunk nem adtak kórházit), de olyan ami felül gombos, hogy szoptatni tudjál. Jó mély gombolású legyen! Legalább kettő!
- inkontinenciás betét, de legalább a sima egészségügyi betét éjszakai változata
- mellszívó
- melltartóbetét (sok, ha eldobhatós)
- szoptatós melltartó (a Kékgolyó utcában van egy Anita nevű bolt, ott állítólag olcsóbb és minden méretben létezik. Ezt ráérsz az utolsó hónapban megvenni, mert addig még nagyon nagyot nőhet a melled. Nekem egy számmal nagyobb méret kellett, mint egyébként)
- rádiótelefon (ha van vagy tudsz kölcsönkérni)
- fejhallgatós kisrádió (ha nagyon kiéheznél egy hírekre vagy zenére, bár én elő sem vettem)
- szoptatós könyv vagy kismama könyv, amiben tanácsok és ötletek vannak a gyermekágyi időszakra vonatkozóan
- boríték (ez mindig kelendő portéka, mert általában mindenki elfelejti, és aztán szegény férjeket szalasztják el vásárolni)
- borítékba valót a férjed hozza, mert mindennek lába szokott kelni
- személyi igazolvány
- TAJ-kártya
- kismamakönyv
- leletek
- 1 hónapnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonat
- sok-sok rostos ivólé
- néhány szendvics, ha pont vacsoraidőben szülnél, és legközelebb csak reggeli járna (ha később hoznak Neked be szendvicset, akkor érdemes barna kenyérből kérni, és kérjél rá valamilyen olajos magvakat, hogy rostdúsan táplálkozhass. Ez indítja be a bélműködést jobban. Különben kapsz hashajtót, de én féltem bevenni, hátha a babának is hasmenése lesz, de nem lett végül)
- szőlőcukor
- egy üveg Laktoherb (üdítőnek is jó, ha behűtöd)
- könyv vagy újság (bár én ezeket elő sem bírtam venni, mert a babám teljesen lekötött, elbűvölt és egész nap őt nézegettem, ismerkedtünk)
- nálunk a babáknak adtak kórházi ruhát (nagyon édes angolpólyák voltak, csak az igazán pici súlyú babákat tették normál pólyába, hogy meg merje fogni a kismama, meg szoptatni is könnyebb. Kristófot sosem láttam pólyában
- pelenkát és popsikenőcsöt is adtak (ez volt a reklám helye, mert az egyik pelenakgyártó adománya volt, így minden új kismama ezt próbálta ki, ezt megismerte, hát utána is sokan ezt vették). DE! FONTOS: keresd fel a leendő gyerekorvosotokat, válaszd ki a legszimpatikusabbat! Én is elmentem még pocakosan, és nagyon megnyugtató volt, hogy tudtam, itt már várja valaki az én babámat. Az első nap ki is jött hozzánk rögtön. A védőnő is a második napon már ott mosolygott, szerintem csak babázni akart...fúj de ronda vagyok! Szóval azért is jó, ha találkozol vele előre, mert fel tudja írni, hogy miket szerezz be a patikából, ne a férjednek kelljen ezzel foglalkozni látogatás helyett. Biztosan fog majd kelleni alkohol (nem tudom, hány százalékos), popsikenőcs, fültisztító a köldökcsonk ápolásához, babafürdető krém (patikaszer! ne vegyél Johnsont, mert allergén! Ez a patikai fürdetőkrém amúgy borzasztó nehezen oldódik, érdemes egy bögre langyol vízben feloldani, és azt beleönteni a fürdetővízbe, vagy egy vatta segítségével bekenni vele a gyereket), sima napraforgóolaj a koszmó eltávolításához és a rejtett testrészek tisztogatásához, vatta, K-vitamin, D-vitamin.
- evőeszköz
- szalvéta
- vigyél egy konyharuhát is, mert ha első nap nem tudsz ülve enni, akkor félfekve magadra tudod teríteni, és mégsem leszel teljesen maszatos
- sokan azt mondják, hogy a felfújható úszógumin jobban tudtak ülni az első napokban. Ha van ilyened, vigyél be. Nekem nem volt, így nincs tapasztalatom, de az ötlet jónak tűnik, különösen amikor az ember mindent kipróbálna, csak fel vagy le tudna már ülni
) - legalább két törülköző (kéztörlőnek és zuhanyzáshoz)
- kézfertőtlenítő vagy antibakteriális folyékony szappan (nálunk adott a kórház, de idővel elfogyott) Otthon már nem nagyon használtuk, de mondjuk a vendégek nem baj, ha ezzel mosnak kezet, még ha meg sem fogják a babát, ami egyáltalán nem lenne baj. Szegény babóca nem vágyik az első időben arra, hogy mindenki kézbe vegye. Persze a szűk család az más.
- sok bugyi, mert naponta több is kellhet
Hirtelen ezek jutottak eszembe. Majd még írok hasonló okoskodásokat, ha érdekel valakit. Bocs azoktól, akik ezeket már mind-mind tudják, de tényleg jó lenne, ha más nem menne olyan "felkészületlenül vagy tudatlanul" a kórházba, mint én annak idején, pedig sok jótanácsot meghallgattam, de sok dolog kórházfüggő.
Puszi, Dorka
2001.06.14 20:40
Dorka!
Én sem állítottam, hogy ez egy tökéletes kórház, csak próbáltam a jobbik oldalát bemutatni. Évike reakciójából úgy tűnt, hogy érdemes volt. Természetesen az érem mindkét oldalát meg kell ismerni, de eddig szinte mindenki csak a rossz dolgokra koncentrált. Én is voltam szem és fültanúja néhány felháborító esetnek, de ezeket előttem már többen megírták. Persze, hogy tisztában kell lenni a tényekkel, s a negatív tapasztalatok segíthetik a jövőben szülőket abban, hogy mire számítsanak és fel tudjanak készülni az esetlegesen előforduló kellemetlenségekre. De ezek mellett azt sem árt tudniuk, hogy szükség esetén segítséget és jó szót is kaphatnak. Ha csak a problémás eseteket írjuk le, akkor a kismamák megijednek és eleve félve mennek a szülésre, ami még árthat is nekik.
Szia!
Anikó
Én sem állítottam, hogy ez egy tökéletes kórház, csak próbáltam a jobbik oldalát bemutatni. Évike reakciójából úgy tűnt, hogy érdemes volt. Természetesen az érem mindkét oldalát meg kell ismerni, de eddig szinte mindenki csak a rossz dolgokra koncentrált. Én is voltam szem és fültanúja néhány felháborító esetnek, de ezeket előttem már többen megírták. Persze, hogy tisztában kell lenni a tényekkel, s a negatív tapasztalatok segíthetik a jövőben szülőket abban, hogy mire számítsanak és fel tudjanak készülni az esetlegesen előforduló kellemetlenségekre. De ezek mellett azt sem árt tudniuk, hogy szükség esetén segítséget és jó szót is kaphatnak. Ha csak a problémás eseteket írjuk le, akkor a kismamák megijednek és eleve félve mennek a szülésre, ami még árthat is nekik.
Szia!
Anikó
2001.06.15 15:00
Sziasztok,
Dorka, köszi a sok jótanácsot, nagyon hasznos. Így összefoglalva még sehol nem láttam, már ki is nyomtattam
Emese, Köszi kedves érdeklődésed, nagyon jólesik. A bab most olyan 12-13 hetes én a 15. hetet taposom. A nemét nem tudjuk, de nem is szeretnénk Csak ha nagyon meg akarja mutatni...
Jó hétvégét mindenkinek,
Évike
Dorka, köszi a sok jótanácsot, nagyon hasznos. Így összefoglalva még sehol nem láttam, már ki is nyomtattam
Emese, Köszi kedves érdeklődésed, nagyon jólesik. A bab most olyan 12-13 hetes én a 15. hetet taposom. A nemét nem tudjuk, de nem is szeretnénk
Csak ha nagyon meg akarja mutatni... Jó hétvégét mindenkinek,
Évike
2001.06.16 19:52
Évike!
Szerintem jól teszitek. Hogy nem akarjátok tudni. Annyira nagyon úgysem biztos, akkor meg minek beleélni magunkat bármibe is... Az a lényeg, hogy egészséges legyen!!!
Dorka! Nagyon jó a listád, jól jött volna egy évvel ezlött is, mert én még harmadszorra is otthon felejtettem egy csomó mindent! Én is kinyomtattam, továbbadom most szülni készülő barátnöimnek.
Emese
Szerintem jól teszitek. Hogy nem akarjátok tudni. Annyira nagyon úgysem biztos, akkor meg minek beleélni magunkat bármibe is... Az a lényeg, hogy egészséges legyen!!!
Dorka! Nagyon jó a listád, jól jött volna egy évvel ezlött is, mert én még harmadszorra is otthon felejtettem egy csomó mindent! Én is kinyomtattam, továbbadom most szülni készülő barátnöimnek.
Emese
2001.06.16 22:12
Kedves Évike, Emese!
Örülök, hogy hasznát veszitek a listának!
Mi hamarosan szeretnénk második babát, de nem tudom, hogy meg tudjuk-e állni, hogy ne kérdezzük meg a nemét. Tulajdonképpen annyira mindegy, mert most úgy érzem, hogy jó lenne egy kislány is, de nagyon beleéltem magamat a fiús-anya szerepbe, hogy nem tudom, milyen lenne egy kislánnyal. Persze az a fontos, hogy egészséges legyen! De mégis, én olyan kíváncsi természetű vagyok. Majd meglátjuk.
Puszi, Dorka
Örülök, hogy hasznát veszitek a listának!
Mi hamarosan szeretnénk második babát, de nem tudom, hogy meg tudjuk-e állni, hogy ne kérdezzük meg a nemét. Tulajdonképpen annyira mindegy, mert most úgy érzem, hogy jó lenne egy kislány is, de nagyon beleéltem magamat a fiús-anya szerepbe, hogy nem tudom, milyen lenne egy kislánnyal. Persze az a fontos, hogy egészséges legyen! De mégis, én olyan kíváncsi természetű vagyok. Majd meglátjuk.
Puszi, Dorka
2001.06.21 14:40
Sziasztok!
Ha ennyi hozzászólás után egyáltalán még érdekel valakit, én is szívesen leírnám a HIETE-n szerzett tapasztalataimat. Ugyanis én is itt szültem, 2000 július 30-án. Mint sokan mások, én is a választott orvosom (Dr. Kodaj Imre) miatt kerültem ide. Nyugodt, visszafogott ember, a szülésnél sem ugrált körülöttem, de amikor kellett, ott volt. Nagyon meg voltam elégedve vele és bátran ajánlom másoknak is. Ami viszont kiborított, az a szülészno, egy bizonyos Vera (a vezetéknevére nem emlékszem). Lehet, hogy a szakmáját érti, de végig minosíthetetlenül beszélt velem. Mindenért lehordott, pl. miért véreztem össze a lepedot (szerintem szülés közben ezt nem lehet elkerülni...), miért telefonálnak be a rokonaim a szüloszobába, stb. Öt órán át vajúdtam és közben még az oldalamra sem fordulhattam, mert akkor leesett volna rólam a CTG (hozzáteszem, teljesen sima szülésem volt, nem voltam veszélyeztetett, vagy ilyesmi, más kórházakban az olyanok, mint én, a folyosón sétálhattak vajúdás közben). De a csúcs az volt, hogy miután -viszonylag simán és gyorsan - megszületett a kisfiam, a szülészno a folyosón azt mondta az aggodó rokonaimnak, hogy csak egy hajszálon múlott, hogy nem császár lett belole...A rokonaim persze megkönnyebbültek és boldogan adták neki oda a hálapénzt... Mikor az orvosomtól megkérdeztem, tényleg ilyen kritikus volt-e a helyzet, o teljesen meglepodött, mert szerinte minden simán ment és szóba sem került a császár... Számomra ebbol az a tanulság, hogy legközelebb a szülésznot is meg kell választani. Hála Nektek, már van is kik közül válogatnom. Ha esetleg még valakit tudnátok ajánlani, köszönettel venném. A novérekkel nekem sem volt túl jó tapasztalatom, én a hozzáértést hiányoltam. Pl. az egyikük kijelentette, hogy az olyan lapos mellbimbóval, mint az enyém, nem is lehet szoptatni, csak bimbóvédovel. Erre anyukám elrohant bimbóvédot venni, amit persze a baba nem volt hajlandó a szájába venni. Már kezdtem kétségbeesni, amikor szerencsémre megjelent Zsuzsa fonovér, elhajította a bimbóvédot és megmutatta, hogy kell mellre tennem a kisfiamat. A mai napig hálás vagyok neki, mert utána 6 hónapig szoptattam minden probléma nélkül.
Én jártam egy -igaz, csak három eloadásból álló- elokészíto kurzusra, a kórházon belül. Folyamatosan, kb. 3 havonta hirdetnek ilyeneket, érdemes érdeklodni (valahol a földszinten ki is van függesztve).
Hát, ennyit szerettem volna elmondani és remélem, nem untattalak Benneteket. Üdvözlök mindenkit, aki itt szült, vagy a jövoben szándékozik itt szülni!
Ha ennyi hozzászólás után egyáltalán még érdekel valakit, én is szívesen leírnám a HIETE-n szerzett tapasztalataimat. Ugyanis én is itt szültem, 2000 július 30-án. Mint sokan mások, én is a választott orvosom (Dr. Kodaj Imre) miatt kerültem ide. Nyugodt, visszafogott ember, a szülésnél sem ugrált körülöttem, de amikor kellett, ott volt. Nagyon meg voltam elégedve vele és bátran ajánlom másoknak is. Ami viszont kiborított, az a szülészno, egy bizonyos Vera (a vezetéknevére nem emlékszem). Lehet, hogy a szakmáját érti, de végig minosíthetetlenül beszélt velem. Mindenért lehordott, pl. miért véreztem össze a lepedot (szerintem szülés közben ezt nem lehet elkerülni...), miért telefonálnak be a rokonaim a szüloszobába, stb. Öt órán át vajúdtam és közben még az oldalamra sem fordulhattam, mert akkor leesett volna rólam a CTG (hozzáteszem, teljesen sima szülésem volt, nem voltam veszélyeztetett, vagy ilyesmi, más kórházakban az olyanok, mint én, a folyosón sétálhattak vajúdás közben). De a csúcs az volt, hogy miután -viszonylag simán és gyorsan - megszületett a kisfiam, a szülészno a folyosón azt mondta az aggodó rokonaimnak, hogy csak egy hajszálon múlott, hogy nem császár lett belole...A rokonaim persze megkönnyebbültek és boldogan adták neki oda a hálapénzt... Mikor az orvosomtól megkérdeztem, tényleg ilyen kritikus volt-e a helyzet, o teljesen meglepodött, mert szerinte minden simán ment és szóba sem került a császár... Számomra ebbol az a tanulság, hogy legközelebb a szülésznot is meg kell választani. Hála Nektek, már van is kik közül válogatnom. Ha esetleg még valakit tudnátok ajánlani, köszönettel venném. A novérekkel nekem sem volt túl jó tapasztalatom, én a hozzáértést hiányoltam. Pl. az egyikük kijelentette, hogy az olyan lapos mellbimbóval, mint az enyém, nem is lehet szoptatni, csak bimbóvédovel. Erre anyukám elrohant bimbóvédot venni, amit persze a baba nem volt hajlandó a szájába venni. Már kezdtem kétségbeesni, amikor szerencsémre megjelent Zsuzsa fonovér, elhajította a bimbóvédot és megmutatta, hogy kell mellre tennem a kisfiamat. A mai napig hálás vagyok neki, mert utána 6 hónapig szoptattam minden probléma nélkül.
Én jártam egy -igaz, csak három eloadásból álló- elokészíto kurzusra, a kórházon belül. Folyamatosan, kb. 3 havonta hirdetnek ilyeneket, érdemes érdeklodni (valahol a földszinten ki is van függesztve).
Hát, ennyit szerettem volna elmondani és remélem, nem untattalak Benneteket. Üdvözlök mindenkit, aki itt szült, vagy a jövoben szándékozik itt szülni!
2001.06.25 21:58
Sziasztok!
Újból írok, mert a fent említett Vera nevü szülésznő engem is kiborított.
Végig nagyon undok volt velem, félvállról beszélt és a CTGnél a hasamat ütötte, hogy miért nem mozog mind a két gyerek.
Én persze nagyon megijedtem, és a szivem a torkomban dobogott, és mikor megtalálta a szívhangot csak annyit mondott, hogy meg van a kis dög.
Rendkivül pimasznak találtam én is, szerencsére a szülésnél nem ő volt a szülésznőm.
A Verától tartózkodjatok!
Sziasztok Mse
Újból írok, mert a fent említett Vera nevü szülésznő engem is kiborított.
Végig nagyon undok volt velem, félvállról beszélt és a CTGnél a hasamat ütötte, hogy miért nem mozog mind a két gyerek.
Én persze nagyon megijedtem, és a szivem a torkomban dobogott, és mikor megtalálta a szívhangot csak annyit mondott, hogy meg van a kis dög.
Rendkivül pimasznak találtam én is, szerencsére a szülésnél nem ő volt a szülésznőm.
A Verától tartózkodjatok!
Sziasztok Mse
2001.06.28 11:26
Emese,
Nagyon kedves vagy hogy érdeklődsz Kedden voltam AFP-re vérvételen, ismét kicsit körülnéztem a klinikán, már amit a földszinten és az alagsorban látni lehet..
Jövő héten lesznek meg az eredmények. Ma voltam védőnőnél is és bár mára 17. hetet taposom mégcsak 0,5 kg-val vagyok több aminek nagyon örülök Persze mondanom sem kell, hogy azért van rajtam tartalék...
Úgy semmi különösebb nincs, kicsit rossz ez a fülledt meleg.... De még nem nagy a pci, így azért nem olyan rossz.
A kurzusokról: azt hiszem most júliusban megint indul a klinikán egy ilyen három alkalmas...
Puszi mindenkinek,
Évike
Nagyon kedves vagy hogy érdeklődsz
Kedden voltam AFP-re vérvételen, ismét kicsit körülnéztem a klinikán, már amit a földszinten és az alagsorban látni lehet.. Jövő héten lesznek meg az eredmények. Ma voltam védőnőnél is és bár mára 17. hetet taposom mégcsak 0,5 kg-val vagyok több aminek nagyon örülök
Persze mondanom sem kell, hogy azért van rajtam tartalék... Úgy semmi különösebb nincs, kicsit rossz ez a fülledt meleg.... De még nem nagy a pci, így azért nem olyan rossz.
A kurzusokról: azt hiszem most júliusban megint indul a klinikán egy ilyen három alkalmas...
Puszi mindenkinek,
Évike
2001.06.28 20:39
Szia, Évike!
Örülök, hogy jól vagy(tok), mert alaposan eltüntél! A 0,5 kg nagyon klassz, én mindig csak szerettem volva ilyen keveset hízni. Gondolom, a baba is nehezen bírja a meleget, hát még az anyukája! Vigyázz ám magatokra nagyon!
A földszint és az alagsor szerintem rémes, nekem mindig klausztrofóbiám volt ott lent. Fönt valamivel jobb, bár kórházban lenni sehol sem túl felemelö élmény. Azért azt hiszem, várod már, hogy feljebb juss az emeleteken. (Utána meg alig fogod várni, hogy hazajuss onnan...)
Remélem, a Doktornövel még mindig jóban vagy! Már nekem is nagyon el kellen mennem hozzá, bár nem gyerek miatt (remélem legalábbis, mert most épp nem szeretnénk még egyet!) Felrakott nekem egy spirált, azt kéne ellenörizeteni. Nem tudod véletlenül, mikor van ügyeletben? Régebben mindig szerda reggeltöl volt csüt. reggelig, most nem tudom.
Sok puszi Neked és a Babádnak is, vigyázz magatokra!
Emese
Örülök, hogy jól vagy(tok), mert alaposan eltüntél! A 0,5 kg nagyon klassz, én mindig csak szerettem volva ilyen keveset hízni. Gondolom, a baba is nehezen bírja a meleget, hát még az anyukája! Vigyázz ám magatokra nagyon!
A földszint és az alagsor szerintem rémes, nekem mindig klausztrofóbiám volt ott lent. Fönt valamivel jobb, bár kórházban lenni sehol sem túl felemelö élmény. Azért azt hiszem, várod már, hogy feljebb juss az emeleteken. (Utána meg alig fogod várni, hogy hazajuss onnan...)
Remélem, a Doktornövel még mindig jóban vagy! Már nekem is nagyon el kellen mennem hozzá, bár nem gyerek miatt (remélem legalábbis, mert most épp nem szeretnénk még egyet!) Felrakott nekem egy spirált, azt kéne ellenörizeteni. Nem tudod véletlenül, mikor van ügyeletben? Régebben mindig szerda reggeltöl volt csüt. reggelig, most nem tudom.
Sok puszi Neked és a Babádnak is, vigyázz magatokra!
Emese
2001.07.01 15:25
Sziasztok,
megszületett a kisebbik lányom, Réka-baba, 2001.júni 16-án ebben a kórházban. 2850 g-mal és 51 cm-rel. Hamarosan leirom a legfrissebb tapasztalatokat a kórházról, most sajnos nem érek rá... Elöljáróban annyit, hogy sajnos nem túl jók a tapasztalataim, rosszabbak, mint 2 évvel ezelõtt.
Anna
megszületett a kisebbik lányom, Réka-baba, 2001.júni 16-án ebben a kórházban. 2850 g-mal és 51 cm-rel. Hamarosan leirom a legfrissebb tapasztalatokat a kórházról, most sajnos nem érek rá... Elöljáróban annyit, hogy sajnos nem túl jók a tapasztalataim, rosszabbak, mint 2 évvel ezelõtt.
Anna
2001.07.02 13:13
Szia Anna,
Én is nagyon várom a tapasztalataid.
Emese,
Sajna nem tudom az ügyeleti idejét, én a magánrendelőjébe járok , ott hétfőn és csütörtökön rendel négytől hétig. Ez az Őrs vezér terétől nem messze vana Kerepesi út mellett a Zalán utcában.
Puszi mindenkinek,
Évike
Én is nagyon várom a tapasztalataid.
Emese,
Sajna nem tudom az ügyeleti idejét, én a magánrendelőjébe járok , ott hétfőn és csütörtökön rendel négytől hétig. Ez az Őrs vezér terétől nem messze vana Kerepesi út mellett a Zalán utcában.
Puszi mindenkinek,
Évike
2001.07.08 15:45
Sziasztok! Köszünöm a gratulációkat, jól vagyunk, tejcsi sok van, Réka-baba már fél kilót hízott...
A kórházról:
Júni 15-én pénteken estefelé mentem be, aznap voltam az orvosomnál, aki látva a rosszabbodó laborleleteimet, befektetett. Kb. 6 órakor érkeztem meg. Az osztályos nõvér átvette a papirjaimat, megkérdezte, hogy kicsi vagy nagyobb szobába szeretnék feküdni. Én a kicsit ( 3 ágyas) választottam. A nagyban 6-7 ágy van. A sima kismamás szobákhoz nincs zuhanyzó, mellette azonban van wc, aminek az ajtaját nem lehetett becsukni, volt ott egy tégla, azzal kellett betámasztani. A tisztaság, mint fogalom nem létezik, naponta egyszer feltörlik a kórtermeket, de csak tologatják a koszt...az eldugult lefolyót is én pumpáltam meg, pedig már vastgon lerakódott a nyálka a mosdóra, tehát nem aznap dugult el...
A napi menetrend: 6 óra körül lázmérõzés, 7 és fél 8 között az ügyeletes végigszalad kisvizitelni. 9 után indul a nagyvizit (esetleg közte még az osztályos orvos "középvizitel") De csak megkérdezik, van-e valami panasz, aki megszült attól a vérzés mennyiségére kérdeznek rá ill. megnyomkodják a hasát...
Reggeli úgy 8 körül: 2-3 db. aszott kenyérszelet, 1db minivaj, inni tea, vizezett tej, néha tejeskávé. Az ebéd kevés, de ehetõ, a vacsora szintén kenyérkék 1db felvágottal, esetleg 1 tejföl- inni nem adnak, igyál vizet.
Nekem szerencsére már aznap este voltak jóslófájásaim, amikor megérkeztem, úgyhogy reménykedtem, hogy nem kell hosszú idõt bent töltenem. Éjjel fél 2 körül már rendszeres 5 percesek voltak, de nem nagyon erõsek és nem voltam benne biztos, hogy tényleg beindult. Ezért kimentem a nõvérnek szólni, õ pedig felkeltette az ügyeletes orvost. Jó 10 perc múlva jött is álmosan. Megvizsgált, majd felküldött ctg-re. Ott legalább 1 órát eltöltöttem, mire azt mondták, ebbõl szülés lesz. Egy fiatal szülésznõ és még fiatalabb tanulója volt bent, mindketten kedvesek voltak, fõleg a tanuló. Fél 4 körül borotválás, beöntés- rutinszerûen. Meg se kérdezik akarod-e, lehet, hogy nem is lehet választani... Utána felhivtam anyukámat- Õ jött be velem a szülésre. Kérdezték szeretnék- e fájdalomcsillapitást, én az epidurálist választottam, mint 2 éve a másik gyereknél- akkor nagyon jól bevált. Most ezt már bánom, hogy kértem, mert nagyon nehezen sikerült bekötni, kb. 6-dik szúrásra, fájt is egy kicsit, mintha egy ideget piszkálnának a hátamban, minduntalan megrándultam, amire az anesztes már baromi ideges lett és nagyon bunkó módon leteremtett. (Ha még egyszer megmozdulok, akkor itthagy... meg nem fog itt szenvedni velem hajnali 5-kor stb.) Azért van bennem némi tisztesség, hogy nem irom le a nevét, de, ha valakit érdekel...Különben 2 éve is Õ adta be nekem az EDÁt és akkor szuperül ment, elsõ szúrásra talált, igaz akkor délután volt nem hajnali 5.Most megéltem egy váltást is, és az utolsó másfél órában már nem volt bennem gyógyszer, azaz élesben ment a kitolás.Nem mondom, sose fájt még semmi ennyire, de megérte.
Egyenlõre ennyit, mert mennem, kell haza. Folyt köv.
A kórházról:
Júni 15-én pénteken estefelé mentem be, aznap voltam az orvosomnál, aki látva a rosszabbodó laborleleteimet, befektetett. Kb. 6 órakor érkeztem meg. Az osztályos nõvér átvette a papirjaimat, megkérdezte, hogy kicsi vagy nagyobb szobába szeretnék feküdni. Én a kicsit ( 3 ágyas) választottam. A nagyban 6-7 ágy van. A sima kismamás szobákhoz nincs zuhanyzó, mellette azonban van wc, aminek az ajtaját nem lehetett becsukni, volt ott egy tégla, azzal kellett betámasztani. A tisztaság, mint fogalom nem létezik, naponta egyszer feltörlik a kórtermeket, de csak tologatják a koszt...az eldugult lefolyót is én pumpáltam meg, pedig már vastgon lerakódott a nyálka a mosdóra, tehát nem aznap dugult el...
A napi menetrend: 6 óra körül lázmérõzés, 7 és fél 8 között az ügyeletes végigszalad kisvizitelni. 9 után indul a nagyvizit (esetleg közte még az osztályos orvos "középvizitel") De csak megkérdezik, van-e valami panasz, aki megszült attól a vérzés mennyiségére kérdeznek rá ill. megnyomkodják a hasát...
Reggeli úgy 8 körül: 2-3 db. aszott kenyérszelet, 1db minivaj, inni tea, vizezett tej, néha tejeskávé. Az ebéd kevés, de ehetõ, a vacsora szintén kenyérkék 1db felvágottal, esetleg 1 tejföl- inni nem adnak, igyál vizet.
Nekem szerencsére már aznap este voltak jóslófájásaim, amikor megérkeztem, úgyhogy reménykedtem, hogy nem kell hosszú idõt bent töltenem. Éjjel fél 2 körül már rendszeres 5 percesek voltak, de nem nagyon erõsek és nem voltam benne biztos, hogy tényleg beindult. Ezért kimentem a nõvérnek szólni, õ pedig felkeltette az ügyeletes orvost. Jó 10 perc múlva jött is álmosan. Megvizsgált, majd felküldött ctg-re. Ott legalább 1 órát eltöltöttem, mire azt mondták, ebbõl szülés lesz. Egy fiatal szülésznõ és még fiatalabb tanulója volt bent, mindketten kedvesek voltak, fõleg a tanuló. Fél 4 körül borotválás, beöntés- rutinszerûen. Meg se kérdezik akarod-e, lehet, hogy nem is lehet választani... Utána felhivtam anyukámat- Õ jött be velem a szülésre. Kérdezték szeretnék- e fájdalomcsillapitást, én az epidurálist választottam, mint 2 éve a másik gyereknél- akkor nagyon jól bevált. Most ezt már bánom, hogy kértem, mert nagyon nehezen sikerült bekötni, kb. 6-dik szúrásra, fájt is egy kicsit, mintha egy ideget piszkálnának a hátamban, minduntalan megrándultam, amire az anesztes már baromi ideges lett és nagyon bunkó módon leteremtett. (Ha még egyszer megmozdulok, akkor itthagy... meg nem fog itt szenvedni velem hajnali 5-kor stb.) Azért van bennem némi tisztesség, hogy nem irom le a nevét, de, ha valakit érdekel...Különben 2 éve is Õ adta be nekem az EDÁt és akkor szuperül ment, elsõ szúrásra talált, igaz akkor délután volt nem hajnali 5.Most megéltem egy váltást is, és az utolsó másfél órában már nem volt bennem gyógyszer, azaz élesben ment a kitolás.Nem mondom, sose fájt még semmi ennyire, de megérte.
Egyenlõre ennyit, mert mennem, kell haza. Folyt köv.
2001.07.08 20:28
Kedves Anna!
A sok rossz tapasztalat ellenére is kíváno sok-sok boldogságot Nektek!
Évike!
Köszi, én is voltam már a magánjában, de azért szoktam inkább a kórházba menni, mert ott (ha épp nincs szülés) gyorsabban megy a dolog. Ami 3 gyerek mellett nem hátrány. Igaz, a magán meg sokkal nyugodtabb, személyesebb. Majd megkérdezem az ügyeletet telefonon.
HOGY VAGYTOK?
Emese
A sok rossz tapasztalat ellenére is kíváno sok-sok boldogságot Nektek!
Évike!
Köszi, én is voltam már a magánjában, de azért szoktam inkább a kórházba menni, mert ott (ha épp nincs szülés) gyorsabban megy a dolog. Ami 3 gyerek mellett nem hátrány. Igaz, a magán meg sokkal nyugodtabb, személyesebb. Majd megkérdezem az ügyeletet telefonon.
HOGY VAGYTOK?
Emese
