Megjöttem a viharból
Hú, milyen érzések kerítettek hatalmukba...
Tehát: voltam a szülőszobán. De kezdem ott, hogy amég vártam a szülőszoba bejárata előtt a szülésznőt, egyszer csak kiabálást, nyögést hallok. De nem bentről. Akkor honnan? Néztem jobbra-balra. Velem szemben aggódó apuka ijedten babrálta a ruházatát. Aztán egyszer csak lift ajtó kinyílik, óriáshasú, derékszögben hajlott hátú kismami (a hangok gazdája) küzdi magát a sz.szoba bejárata felé. Mögötte apuka, és nagyi, utazótáskástól, videokamerástól...
Kismama: Apa, vetkőzz! (ugye milyen gyakorlatiasak vagyunk ilyenkor is?) De nyomd a csengőt is! Jaj, nem tudom visszatartani!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ajtó nyílik, kismami beesik, apuka mögött, nagyi valahol eltűnik, és a hangok távolodnak, csak annyit hallok még, hogy: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Aztán csend, majd, mintha hallanék valamit, de azt nem merem elhinni. Aztán jön Vera, aki bevisz a szülőszobára, és én ott jövök rá, hogy igen, jól hallottam, derékszögben hajlott kismami igenis megszült, és az ő babája nyöszörög már odakint
Teljesen a hatása alatt vagyok. Egyrészt a szülés felkavaró élménye újra átjárt, másrészt rájöttem, nemsokára én fogok ÁÁÁÁÁÁÁ-zni ugyanitt
Holnap majd írok, milyen volt a szülésznő. Most csak ez jár a fejemben, és nem tudok tőle szabadulni.
Panda
Jucmuc
Rátok gondoltam, mikor a kismami bement a szülőszobára, hogy ezt a napokban ti is átélitek, és ekkor könnyes lett a szemem, mert hülye érzékeny lettem. Csak azért nem kezdtem bőgni, mert izguló apukát nem akartam végképp őrületbe kergetni
Szép - szülős - éjszakát: Véda