Bandika
,
Meggyógyult már Balázs? Olyan ritkán írsz!
Zsuzsi
,
Csoda-botmixered még mindig béna? Vagy már rájöttél a titkára? Az enyém is bosh, de tök jó!
Pompi
,
A gesztenyét még nem adtam krumplival, mert az úgy biztos fujtós lehet!
Konzerv azért lenne jobb belőle, mert egyszerűbb.
Te már adsz a manóknak húst? Én is dörzsizem a még nem lévő fogait az enyémnek!
Orsi
,
Vettem alma-áfonyát. Hát nem rajong ezért se, de eszik belőle.
Viszont láttam kecskemétiből gesztenyést, de csirkehússal van meg még vmivel, amit elfelejtettem…
Úgyhogy azt még nem kap. Lili felült már?
Zsú
,
Az én botmixerem is fémfejű, de nem oldódik. Elég gázos botmixer lehet a tied! Szemetek, hogy ilyet gyártanak!
Tök jó, hogy rájöttél az alvás-titokra!
Emma
,
Lehet, hogy anyós annyira megszeretett nálatok, hogy most majd sokszor meglátogat!
Andi
,
Huh, nem irigyellek ezért a ki-bejövetelért!
Mi a földszinten lakunk, és kiférünk az ajtón is meg a kapun is simán, de sokszor így is nehezemre esik összeszedni minden pútyerkát és kicuccolni!
Nem az a gáz, hogy Te úgy tudtad, nem lehet odaadni a tejcit, ha véres, hanem az, hogy a kórházi személyzet is úgy tudja.
És egy csomó olyan szutyok sz*r szülészet van, mint a kecskeméti is pl.!
Bocs Zsú!
Kismóki
,
Te sose írsz magatokról! Klári baba miket csinál már? Van foga?
Melcsi
,
Mi újság az ikrekkel? Tényleg, mi lenne, ha nektek is ikrek születnének?
Lehet, hogy az új kocsi is kicsi lenne!
Zsebi
,
Szeretnénk még babát, igen!
De jó lenne! Viszont ha ikrek lennének, akkor költöznünk kellene, pedig nagyon szeretjük ezt a lakást!
Nem szívesen mennénk el innen…Hát neked aztán nagyon megváltás lehetett ez a babakocsi! Szerintem én sose mozdultam volna ki előtte.
Tök durva, hogy egy sima babakocsival is annyira nehéz közlekedni, el tudom képzelni, milyen egy ikerkocsival…
A mi kicsi városi babakocsinkat is úgy kell „összehajtogatni”, ha be akarunk férni a nőgyógyászomék házában lévő liftbe.
A ház pedig a Váci utcában van, nem egy lerobbant purgyé!
Petyaanya
,
Átérzem a helyzeted, nálunk se megy ám simán. Nagyon ismerősek ezek a nagy üvöltések! Én, ha nagyon üvölt alvásnál, akkor még játszom vele egy kicsit. Egyből vigyorgás lesz az ordításból. Majd egy félóra-óra múlva újra leteszem, és akkor elalszik simán. Max. egy kis cicit kér komfortszopizni. Aztán cumit bekap, takarót a fejére húz, és alszik.
Ha nem álmos, akkor hiába erőltetném, nem alszik.
A spektrumon volt egyszer egy sorozat, aminek az a címe, hogy „Miből lesz a cserebogár?”. Abban nagyon érdekes dolgok voltak a gyereknevelésről, többek között volt egy olyan rész is, ami a gyerekek akaratáról szólt. Az egyik anyuka mindig egy fix időpontban letette a gyereket aludni, mert örült, hogy végre vége a napjának. (ezzel én is így vagyok néha…
) Persze a gyerek egyre akaratosabb, és kezelhetetlenebb lett a társas kapcsolataiban. Mivel otthon elnyomták az egoját, ez dühbe és agresszióba csapott át. Majd mikor ezt tudatosították az anyában (megnézették vele a felvételt a gyerekről ), ő változtatott a dolgon, és mit ad Isten? A gyerek magabiztosabb lett, elkezdett barátkozni, megnőtt az önbizalma. És mivel érezte, hogy Ő is fontos, hogy néha hagyják érvényesülni, megtanult kompromisszumokat kötni és szót fogadni az anyjának.
Ezt most csak azért írtam neked, hogy hátha segít egy kicsit máshogy is gondolni az alvás-projectet.
A tesómék kölcsönadták a mérlegüket addig, amíg a miénket meg nem javítják (nemtom elkészül-e valaha!
). Kiderült, hogy a fiam 1 hónap alatt 180 grammot hízott! Nagyon durva! Régebben egy hét alatt hízott ennyit! Úgyhogy most már a súlyán is meglátszik, hogy szinte semmit se eszik… 10600 gramm.