És akkor most magunkról...
Nagyon köszönöm először is mindenkinek az érdeklődést, meg az aggódást (sms-ben is), el se tudjátok képzelni, mennyire jól esett.
Nem azért nem jelentkeztem be, mert probléma van, csak időm nem volt még ezidáig, tegnap ugyanis kihasználtam azt, hogy van bébiszitterem (anyukám kivett egy szabadnapot, és eljött Bálintra vigyázni) és doki előtt-után csavarogtam, vásárolgattam kicsit egyedül. Olyan jó volt.
Aztán mikor hazaértem, már Bálint ébredt a délutáni alvásából, és onnantól beindult az élet itthon, még este se nagyon akart az apjával megmaradni, be akarta pótolni a kiesett délelőttöt, amit máskor velem tölt, még fürödni is együtt fürödtünk.
Hihetetlenül anyás, amióta meg a tesó projekt beindult, mintha érezné... még jobban. Pedig még nem beszélünk neki róla. Egyrészt mert sok idő van addig, másrészt, meg azért várunk a 12. hétig, addig még annyi minden történhet - persze nem fog - de nem akarok egy alig két évesnek magyarázkodni, hogy hová tűnt a tesó anya pocakjából.
Tehát a doki... Én voltam az első, mert direkt úgy beszéltük meg az asszisztens lánnyal, hogy elsőnek megyek, és ha a dokim engedi, hogy folytassuk a szőrtelenítést (hozzá járok ilyen végleges szőrtelenítésre) akkor gyorsan meg is csináljuk a következő kezelést. Már tudta miért megyek, mert Anna pont akkor mondta neki, hogy hamarosan érkezem, mert kezelne és lehet babát várok. Kérdezte, hogy: ilyen hamar? Gratulált, megvizsgált, ultrahangozott, mondta hogy minden rendben egyelőre. 4 hét múlva talizunk, addig a szokásos labor dolgokat csináljam meg, menjek el védőhöz a könyvecskémért, írt neki levelet, hogy vegyen gondozásba. Tök jó, hogy ilyen dokim van, annyira szeretem. Kérdeztem tőle a fogyizást, hogy szabad-e folytatni, mondta, hogy ha szedem a vitamint, akkor ehetem az update-et nyugodtan, de szerinte már ne fogyjak. Kérdezte, hogy egyébként mennyit fogytam, mondtam neki (23+12), nagyon megdicsért,h ogy milyen ügyes vagyok.
A vonalzóba tettem fel képet az uh-ról, igazából csak egy kis pár mm-es fekete pöttyöcske Pindurka, senkit nem hibáztatok, ha nem ismeri fel Őt még.
Hát ennyit, asszem elég részletesen leírtam, főleg Timi kedvéért, mert tudom, hogy szeretsz a kedvenc közös dokinkról hallani
.
Joe: Köszönöm szépen a részletes bilizős leírást. Azóta én is már ráültetem napközben többször is Bít a bilire, és pisil is bele. Lehet hamarosan megpróbálom ezt az óránkéntit. Minek várjak tavaszig - pusztán kényelemből, hogy kevesebb ruha legyen - ha már most mutat rá hajlandóságot, nem igaz? Tegnap pl. azt csinálta, hogy leült a bilire, üldögélt egy darabig, aztán felállt, mondta, hogy semmi. Mondom, oké nem baj, akkor menjünk pelusért, majd később. Erre ő: nem! Bili. Aztán ezt még kétszer eljátszottuk, és a végén csak belepisilt, akkor már mondta, hogy pelus.
Szülinap hogy telt? Majd számolj be! Képeket is kérünk. MIlyen torta lesz?
Ez most egyébként nála központi kérdés. Mert a macikat is folyton pelusozzuk, meg bilire ültetjük. Mindig ő szól, hogy melyik macinak van kaka, és akkor ő kijelöli, hogy az most bilire ül, vagy pelust kap
Tök édes. Anyukámmal is ezt csinálta tegnap délelőtt. Nagyon örültem neki, mert anyu nem tudta, hogy van egy csomag Tesco Gazdaságos (az a piros fehér kék csíkos típus, ami tiszta nylon) régi pelusunk, amit még valakitől kaptunk, ezt használjuk játszani, és a méregdrága Babylove pelusban figyeltek az állatok.
Prücsök: Nálunk az utazás elég jól megy, ez hangulat kérdése. Ha hosszabb útra megyünk, akkor viszünk egy rakás könyvet, meg játékot, valamit mindig adok a kezébe, ha az egyiket megunná, meg viszünk zeneovi cd-ket, annak is örül, illetve még az ének, ami bejön. Este sötétben kevésbé szeret autózni, ilyenkor égetni kell neki a beltéri lámpát mindig.
Alziza: Hogy telt a szülinap nálatok? Raksz majd fel képeket te is?
Sára: Nem hiszem, hgoy gond lesz, ha hármasban maradtok majd! Ügyes csaj vagy, megoldod. Addigra már Vince is megszokja, hogy nem egyedül van gyerke a családban szerintem. Én drukkolok Neked!
Képeket akkor most kell valakinek átküldeni Cserágiékról???
Szép napot!
Lilla
, na jó az tulzás, hogy tudom, már egyszer elolvastam 
