2008.01.27 20:45
Szerző: lnd
Sziasztok! Már többször aklartam írni, de a billentyűzet mindig bekrepált és tiszta ideg lettem tőle. Először is nagyon gratulálok és szorítok Neked Ildi! Gyere amint már biztosabbnak érzed magad!
Most meg gyorsan leírom születésünk történetét:
Este negyed 11-kor kezdtem csak altatni Benedeket, mert du. nagyon sokáig aludt. És ő úgye tejcsivel alszik el még mindig, közben megérkezett az első fájás, nem volt annyira kemény mint annak idején Bennél, nála az első fájásnál biztos voltam benne, hogy elkezdődött. Most is valószínűsítettem, de azért csak kiszóltam a páromnak, hogy hívja fel anyut, hogy most már ne feküdjön le, várjaon még fél órát, hogy kell-e jönni. Közben mértem az összahúzodások közti időt. Először 7, aztán 5 perc, és nagyon gyorsan 3 perceseknél jártunk, kb fél óra alatt. Na akkor sajnos mondtam Bennek, hogy nem fogom tudni elaltatni, már alig bírtam ott feküdni mellette, minden fájásnál kínszenvedés volt, ahogy szegény kapaszkodott belém és a hasamba. Pedig nagyon reméltem, hogy úgy tudom otthagyni, hogy alszik, féltem a hisztitől. Ő is érezte, hogy van vm történés és ezért nem is álmosodott altatás közben, azt is jól vette, hogy nem tudom tovább altatni. Addigra már szóltam anyunak, hogy induljon. Benedeknek előkészítettünk Thomasos DVD-t, amit direkt erre az alkalomra vettünk. Közben hívtam a szülésznőmet is, aki a 3 perceseknél még azt javasolta, hogy menjek el egyet zuhanyozni, amit én nagyon szerettem volna, jobb lett volna frissen szülni menni, de átváltott nagyon sűrűre a fájás és már nem mertem elmenni, mert annak idején Bennel is nagyon begyorsult tőle. Úgyhogy hívtama szülésznőt, megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk a kórházban. Anyu közben megérkezett, tiszta ideg volt, hogy 2perces fájásokkal mikor indulunk végre el, én meg még pakolgattam és a fájások alatt térdelve ringatoztam. Aztán elindultunk. Közben senkinek nem mondtam meg, nehogy fokozzam az amúgy is idegeskedők hangulatát, hogy már enyhén érzem a tolóingert. Magamban azt gondoltam a dokit már tutti nmem tudják hívni.
Majdnem éjfél volt mire beértünk. Akkor még az ügyeletes szülésznő vizsgált meg és akkor ért sokkhatásként, hogy még csak 2 ujjnyira vagyok nyitva 1 perces fájások mellett. Azt gondoltam ezt így kell végigszenvednem reggelig, már szinte folyamatosan fájások voltak, úgyhogy nem örültem neki. Azért éreztem a tolóingert, mert nagyon lent volt a babó feje. Mondták is, hogy felhívják a dokit, hogy számítson rá, de még ráér jönni. Aztán rákapcsoltak nst-re. Akkor ültem és sajnos minden összehúzodás alatt lelassult nagyon Maja szíve, úgyhogy onnantól oldalt feküdtem, mert akkor nem nyomódott öszze és rendeződött. De nagyon megijedtem, hogy császározni kell majd, mert gond van. Mindenestre már el se mertem mozdulni a pózból, pedig másként jobb lentt volna, de gondoltam a lényeg, hogy Majával minden okés legyen , inkább én szenvedek az oldalamon. Különben sokkal erősebb fájások voltak, mint Bennel és állítólag ez normális. Ennek ellenére azt hiszem elég jól bírtam. Fájások alatt mélyeket lélegeztem, próbáltam minél inkább ellazulni, szünetekben pedig Maját bátorítottam, hogy ügyes legyen és segítsen, hogy szépen megszülethessen. Közben szerencsére hamarbb bejött az orvosom, kb fél óra múlva. Úgy tünik nem nagyon érdekelte, hogy azt mondták ráér. Megvizsgált, bő 4 ujjnyi voltam, úgyhogy mondta nemsokára kint lesza baba. Burok még állt és mondta, hogy acsázár miatt inkább ne bolygat semmit. Akkor kimentem még pisilni és utána már térdeltem. Akkor már erősenm kellett nyomnom, mondta a doki, hogy nyugodtan nyomjak, ha az esik jól, de még ne erőből. Akkor repedt meg a burok, mekóniumos volt a víz, úgyhogy Maját már várta a dokinéni.
Ezután ültem és elkezdődött a kitolás. Ez a rész egyáltalán nem fájt, nagyon jó volt, ahogy éreztem, hogy halad a dolog és végre én is tehetek valamit. Az se fájt, amior kibújt a fej, pedig állítólag a z nagyon égető tud lenni. Nagyon jó volt látni, hogy már kinn a feje. És ahogy tényleg minden fájdalom elmúlik egy perc alatt. Nagyon jó volt. Nagyon várom, hogy ezt még egyszer átélhessem és kicsit sajnálom, hogy most már túl vagyok rajta.