Kiemelt témák

Sziasztok!Szeretném tudni,volt e valamelyikőtöknek hasonló gondolata,érzése ,mint amit most én átélek.Van egy másfél éves lányom,és nyolc hetes terhes vagyok.Terveztük a babát,és nagyon örültem a pozitív tesztnek,most mégis megijedtem.Az első terhességem alatt nem volt semmi problémám,most viszont egyfolytában rosszul vagyok,éjjel-nappal,már egy hónapja.De közben persze itt a lányom,és nem tudom,hogy fogom túlélni a kilenc hónapot így,hogy egész nap az ájulás környékez.Lehet,hogy ezért is jöttek elő a többi félelmeim is,hogy fogok boldogulni két kicsivel,hogy fogja a házasságom viselni,hogy semmi időnk nem lesz egymásra hónapokig,milyen hatással lesz a kapcsolatunkra,hogy mostanában semmi másra nem tudok koncentrálni,csak hogy túléljem a napokat.Ti átéltetek ilyesmit?Vagy súlyos eset vagyok?Minden választ értékelnék,sziasztok:Szilvi

Szia!

Szerintem ezek a félelmek természetesek és biztos, hogy összefüggnek a rosszulléteiddel. De pár hét és jobban leszel és utána ugyanúgy élvezni fogod a terhességed, mint az elsőt és biztos, hogy meg is fogsz nyugodni.

Annamari

Kedves Szilvi!
Bar nekem 5 ev van a 2 gyerkoc kozott, es mindegyikojuk tervezett baba volt, raadasul a masodikra 8 honapot vartunk, hogy pozitiv legyen a teszt, megis voltak hasonlo gondolataim, bar nem ennyire sulyosan. Lehet, hogy "korabban" jott a baba, mint ahogy tokeletesebb lett volna(eleg furan hangzik, de remeelm erted mire gondolok) es ezert ez a felelem, de hidd el mindig mindenre van megoldas. Lehet hogy az nagyban segit hogy beszelsz rola, mi meghallgatunk, es probaljuk elhessegetni a rossz gondolataid.
Moni

Szia Szilvi!

Jelenleg egy kétéves és egy 3.5 hónapos gyermekcsével élek együtt. Persze van apjuk is, csak sokat dolgozik.
Túl lehet élni. Gyakran van az embernek olyan érzése, hogy ha eljut a lefektetésig, akkor, de csak akkor ezt a napot is túlélte.
Sok meló. A 1.5 évesednek egyre többet kell a lábán állnia, a lépcsőkön járnia és nem anya karjában haladni. Rosszul szokták viselni. Fel kell készíteni a tesó érkezésére. Ráadásul úgy, hogy valószínűleg fogalmad sem lesz róla, hogy megértette-e, amit mondtál.
Ha igazán szeretitek egymást a pároddal, akkor ezzel nem lesz gond, csak még intenzívebben ki fogjátok használni azt a pár pillanatot, ami egymásra jut.
A kibújt másik babával a család az elején a túlélésért küzd. Bár akkor legalább még sokat alszik. Aztán (egyszer majd) biztosan jobb lesz. Mesélték nekem is.

Snoopy

Kedves Szilvi!

Teljesen át tudom élni, amit érzel. Most vagyok 25 hetes terhes, és itthon vagyok a két és fél éves kislányunkkal. Vele is rosszul voltam a terhességem elején, de most valahogy még rosszabbul (amúgy fiú lesz...) Mindennap azért küzdöttem, hogy túléljek egy napot, mert a kislányunknak nem lehet elmagyarázni, hogy miért nem vagyok képes éppen megmozdulni (mert persze intenziv álmosság is volt), miért rohanok a wc-re stb. stb. Úgyhogy volt, hogy esténként sirtam, hogy feladom, nem birom tovább...Szegény párom vigasztalt, hogy már csak pár hét stb. Végülis a 14. héten múltak el a tünetek, de azért most is nehéz Nehéz, mert meleg van, mert már a 23. hét óta keményedik a pocim, és hát ugyanazt a napi munkát kell végezni, mint régen, csak még egy gyerekkel. Persze, tudom, hogy ezt minden többgyermekes átéli, csak tudatni akartam veled, hogy nem vagy egyedül! Sajnos idő sincs annyit foglalkozni a pocilakóval, mint az elsővel, és valahogy azért az elfoglaltságok miatt gyorsabban megy az idő. Most persze alig várom, hogy megszülessen, de bennem is vannak ezek az érzések, hogy mi lesz majd????? Hogy fogom birni? Bár kislányunk novembertől ovis lesz, de akkor se tudom egyelőre elképzelni azt, hogy fogok boldogulni...De ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mások is átvészelték, és olyan gyorsan repül az idő, hogy pár év múlva már vissza fogom sirni ezt az időszakot! Úgyhogy én azt mondom, élvezd ki minden percét (persze a rosszullétek után, mert addig elég nehéz...), mert rohan az idő!

üdv,
Kriszta

Sziasztok!

Krisz, naná minden rendben lesz

Szilvi, tényleg monden rendben lesz és mondhatom hogy hamar bele is fogtok rázkódni a dolgokba két babával:o)
Én is sokat voltam roszzul most a harmadikkal az elején, de hamar vége lett...így utólag visszanézve.

No, ébredés is van, mennem kell...később visszanézek.
Hajni

Szilvi,

bennem is voltak anno hasonló félelmek. A kisfiam 2 éves, a kislányom meg 5,5 hónapos. Illúziókba nem akarlak ringatni, mert nehéz, tényleg nehéz, főleg az elején... de aztán minden nappal egyre könnyebb lesz, sőt én mostanában már eljutok néha odáig is, hogy azt gondolom: és mi volt ebben az egészben olyan nehéz (fárasztó...stb) egy gyerekkel?? Félre ne érts, nem a magas lóról beszélve mondom ezt, hisz kétgyerekessé úgy válik az ember, hogy először egygyerekes , csak ilyenkor átértékel dolgokat, és másképp lát.
Persze azt is meg kell mondjam, hogy én most nehezebben viselem a lelki oldalát a dolgoknak, néha hajlamos vagyok a búskomorságra (depressziónak azért nem nevezném), pedig tényleg akad segítségem, így nem is tökegyedül csinálom a dolgokat. Mégis, néha kiborulok, de nagyon, persze ezt meg a párom nem mindig tolerálja, de ez már egy másik történet .

Szóval, hajrá, menni fog a dolog, próbáld azért felkészíteni a tesót a tesóra (nálunk szerencsére eddig zökkenőmentes a dolog, sőt dúl a szerelem ), és mikor megszületik a kicsi, próbálj meg a naggyal sokat-sokat foglalkozni. Ha szerencsétek lesz, akkor a pici az elején úgyis csak eszik és alszik.

És abban meg abszolút egyetértek Snoopyval, hogy az ember sokszor számolja az órákat, mondván, lassan ezt a napot is túléltük... csak aztán rosszab esetben jön egy eseménydús éjszaka .

Szia, Erika

Jaj de jó! Eddig azt hittem, hogy csak nekem vannak ilyen paráim. Nekem is hasonló gondjaim, gondolataim vannak. A különbség csak annyi, hogy nekem két pocaklakóm van. Így attól is félek, hogy mi lesz, ha valami komplikáció miatt, vagy a 35-ik hét után a biztonság kedvéért be kell vonulnom a kórházba és így hetekre "cserben hagyom" a nagyot, majd amikor haza jövünk a kicsikkel akkor abszolut nem lesz rá időm és energiám.

Sziasztok!

Elmesélem egyik kedves ismerősünk történetét, valahogy ideillőnek érzem.
6 év hiábavaló próbálkozás (elzáródott petevezetők mindkét oldalt) után az első lombik program sikeres volt és ikrek születtek. Az ikrek tegnap voltak 1 évesek és az anyuka 13 hetes terhes, SPONTÁN. Nem számítottak rá, hogy spontán lehet babájuk, ezért nem is védekeztek. Az, hogy nem tartják meg, fel sem merült bennük természetesen. Nagyon nehéz lesz nekik, ezt tudják, de 2 ilyen boldog és bizakodó embert még életemben nem láttam. Pedig lehet, hogy az anyukának sokat kell majd feküdnie, mert az ikrek jóval előbb érkeztek, mint kellett volna.

Annamari

Szia Szilvi!

Szerintem ez teljesen normális.Tudom,ez nem vigasztal.De a pszichológusok szerint is az.Ha annyira nem tudsz túljutni ezen,nyugodtan menj el egyhez,mert ő tud segíteni.Vagy ha a védőnődben megbízol,nyugodtan mondd el neki,ő tudja,hova fordulj.
A rosszulléted milyen jellegű?Hányinger?Vagy csak lelki?
Valószínűleg a hormonok dolgoznak Benned ilyen aktívan,azért van ez.
Egyébként az én első rosszullétem fulladással kezdődött.Nagyon meg is ilyedtem,mert már órák óta úgy éreztem,hogy vmi fojtogat,nem kapok rendesen levegőt.Borzasztóan féltem,nem értettem a dolgot.Aztán annyira rosszul lettem,hogy hánytam egy jó nagyot.Onnantól kezdve tudtam,mi a bajom...

Puszi,Anyapoc

Sziasztok!

A boldogulás témában ajánlom az Egy pici egy kicsi topikot, rendre ilyen korkülönbségesek irtak oda.
Nálunk a nagy és a középsők között 2 év 2 hét van, nagyfiamnak is a dupla kistesó örömeit kellett élveztnie. Vacskamati: nagyon megértelek, engem is végig riogatott a doki/védőnő, hogy esetleg már a 28. héttől feküdni kell. Végülnem volt semmi gond, de igy is 36- héten kötelezően befektetett. A 37. hétig végig a maradjatok csak bent érzésem volt, de attól a naptól, hogy az megvolt, beindult a jöhetnétek kifele, hogy hazamehessünk érzés. 2 napra rá kint voltak...

Fogadjatok el minden nagyszülői stb segitséget, és próbáljatok pihenni, amikor csak lehet. És higyjétek el, hogy egy másfél éves gyerek nagyon-nagyon sok mindent megért, igenis el lehet neki magyarázni a dolgokat!

Sziasztok:
Ildi

Sziasztok!

Én úgy terveztem, hogy novemberben esek teherbe - szombaton töltöm be a 33. hetet . Amúgy okt.11-re vagyok kiírva, a kisfiam okt.24-én lesz 2 éves . Kb. 2 hete érzem magam "terhesnek". A fiam egyébként egy örökmozgó, és pár hónapja lett nagyon anyás. Most eljutottunk odáig, hogy a reggeli kávémat kb. 15 perc alatt tudom meginni, mert állandóan húzza a kezem. Szóval ciki, de már fáradt vagyok, és pl. a játszóterezést is csak nyűgnek érzem. Ilyenkor azzal bíztatom magam, hogy ő legalább élvezi. Amúgy ő még nem beszél, és bár sokat mondjuk neki, hogy nemsoká' kistestvére lesz, nem tudom kontrollálni, hogy ezt ő megérti-e v. sem.
Amúgy nem is féltem addig, amíg realista ismerőseim fel nem hívták a figyelmem arra, hogy ez nem a boldog, két pici gyerekes család időszaka, hanem a túlélésé. És én is elkezdtem félni. Attól, hogy hogy fogjuk átvészelni a nappalokat, az éjszakákat, nem lesz idő apukára, a fiamra, sőt még fogmosásra sem. És (kopp-kopp) bár rövid, könnyű szülésem volt, most mégis kezdek parázni a fájdalmaktól is.
Amúgy ezek a félelmek kb. 2-3 hete jöttek elő, amióta kezdtem "elbálnásodni", oszt lehet hogy a hormonok szórakáznak .

Azt hiszem jövök én még ide erőt meríteni .

Üdv,
Kriszta

Sziasztok!

A túl az első napokon, heteken topikban is hasonló a téma, lehet mazsolázni ott is!

Snoopy

Sziasztok!Hogy vagytok ebben a melegben?Én tegnap jobban voltam egykicsit,de ma megint nagyon rossz,minden kijön belőlem.Most már azért is aggódok,hogy nem e lesz baja a babának így,hogy nem tudok enni semmit,pont most,mikor a legfontosabb lenne megfelelően étkezni.Ti mit gondoltok?Üdv:Szilvi

Szilvi egyél fagyit vagy jégkrémet! Komolyan! Nekem a dokim mondta, és ez bejött. Nem hánytam ki és kb. egy óra múlva már rendes kaját is tudtam enni.

Kata

Szia Szilvi!
Én teljesen megértem az érzéseidet. Sajnos ugyanilyen problémákkal küszködök én is. Az a legnagyobb baj, hogy az én esetem kicsit előrehaladottabb. A kilencedik hónap végén járok, pár napon belül megszületik a második kislányom. Mégis valahogy félelem tölt el, ha arra gondolok, amiket már te is leírtál. A nagylányom 5 éves és már alig várja a kistesót. A második babát közösen gondoltuk ki a férjemmel, most mégis úgy érzem talán nem kellett volna! Szörnyű ezt így leírni, de ez van. A barátnőim azt mondják, majd túl leszek rajta, s ha megszületik a pici, minden megy majd a maga útján, ne aggódjak. Hát neked is csak ezt tudom mondani, fura dolog a már megszokott hármast felcserélni és egy új jövevénnyel felfordítani mindent. Nem tudom mit írhatnék végszónak.... ha a kezdeti rosszulléteken túl leszel, talán könnyebben telnek a napok.
szia, mese

Sziasztok!
Már több, mint 2 éve nem írt ide senki. Ha még azok közül, akik anno írták, hogy aggódnak, stb. még olvassa valaki: engem az érdekelne, hogy megoldódtak-e a félelmek a baba születésével?
Én most a 14. héten járok, az első gyerekem 2,5 éves. Attól is félek, hogy hogyan fogom kezelni a háztartást + két gyereket, de jobban félek attól, hogy fogom-e tudni szeretni a másodikat ugyanúgy, mint az elsőt. Nem lesz rá annyi időm, figyelmem. Meg már kezdek belefáradni az itthon-létbe, és ezzel további 3 év "boldog" babázást vállaltam.
Már most furcsa, hogy még mindig nem érzem magam terhesnek, nem gondolok a babára, pedig az első terhességnél ez töltötte ki minden percemet.
Zsófi

SZIA ZSÓF!NÁLAM A FÉLELEM MÁS RÉSZRÕL FAKAD.ÉN A FÉRJEM MIATT NEM HISZEM,HOGY MÉG EGY GYERMEKET KELLENE VÁLLALNOM.ő UGYANIS TELJESEN ELZÁRKÓZIK EZ ELÕL,ÉN VISZONT A NAGY CsALÁD HÍVe VAGYOK.Irj kérlek,hogy most,hogyan érzel és mi a véleményed az én esetemről.Szia Eszti

Szia Zsófi!
Ugyanilyen félelmeim voltak nekem is.Hogy tudom-e majd ugyanúgy szeretni a kislányomat,mint az akkor már 5éves fiamat?Most van lelkiismeretfurdalásom,hogy a lányom már 2éves,és egyre jobban a barátnőm lesz..Átvette a fiam helyét,mert sokáig egyedül neveltem a kisfiamat,és ő volt a mindenem,óvtuk-védtük egymást.Most a lányommal igazi csajos a kapcsolatunk,nézegeti-dicséri a nyakláncaimat,elkéri a pirosítómat,és meg csinin öltöztetem(sosem hittem volna,hogy ilyen leszek).A fiammal meg átalakult a kapcsolatunk,ő az én őrangyalom,aki véd engem,aki intézkedik nekem és helyettem,aki félti a kishugit,olyan igazi férfi lett belőle 7 évesen.
Állítom,bár furcsán hangzik,hogy nekem sokkal könnyebb két gyerkőccel,mint előtte az egy fiúcskával.Féltem a kezdeti időktől,de sok dologban már meglepődtem magamon,hogy rutinosan csinálom a tapasztalat miatt,és nem volt stresszes,mint az elsőnél sok dolog.Nem pattantam föl olyan hamar,bíztam a babámban,nem görcsöltem annyit,stb.A házimunkát is sokkal jobban be tudom osztani,ezerszer nyugodtabb vagyok,tényleg furcsa.Bár biztos mindenkinél másképp jön ki.Egyedüli gondom,hogy mehetnékem lett....Én Domi születése óta folyamatosan itthon vagyok,ez már 7. éve van így,közben félévet dolgoztam csak,mert diplomáztam épp.Nem vágytam vissza dolgozni,most sem vágyom,de a pénz miatt kellene.Emberek közé viszont vágyom nagyon,itthon teljesen bedepisedtem egy időben,de szerencsére felismertem,és tenni akartam ellene,nem titkoltam,felvállaltam,és túljutottam rajta.Pont akkor költöztünk ide,én 65-ről meghíztam 93kg-ra,a szép hosszú szőke hajamból rövid semmi lett,és nem éreztem magam nőnek,anyaként egy csődtömegnek,és az utcára nem mertem menni,behúztam a sötétítőt,ha sütött a napocskaPár hónap alatt vége lett,szépen fogyni kezdtem,és a 31évemmel most simán huszonéveim elejének néznek,nem hiszik el,hogy enyém a 2 lurkóAmennyire vágyom emberek közé,annyira örültem,hogy nincs hely a bölcsiben,és maradhatok itthon 3éves koráig Dórival.Érdekes ellentétek...A mai napig megmaradt az a megmagyarázhatatlan lelkiismeretfurdalásom Domival szemben.Mert Dorina még kicsi,egyfolytában testközelben van,ha pelusozom,etetem,fürdetem,öltöztetem.Domi meg már nagyfiú,önállóan teszi ezeket,ezáltal nincs annyi testközelség,pedig nagyon bújós.A bújásra meg sokszor a tennivalók miatt kevés idő vagy energia marad,pedig kellene.Majd ez is múlik bennem,ahogy Dóri is önállósodik,de most még épp ezért elnézőbb vagyok Dominál,bármit tesz,valahogy kompenzálom,még ha nem is helyes,mit tegyek.Szóval vannak félelmek,amik elmúltak,és lelkiismeretfurdalások,amikkel meg gyötörjük magunkat,holott ez az élet rendje.Csak tényleg olyan nehéz.

Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat!
Eszti!
Nem igazán tudok hozzászólni a problémádhoz, mi a férjemmel szerencsére eléggé egy életfilozófiát vallunk, már ebben a tudatban házasodtunk össze. Nehéz lehet, ha ennyire eltérő a két fél véleménye az életről.
Doktorkitti!
Nagyon érdekes, amit írtál, ezek szerint minden másképp is alakulhat, mint ahogy az ember gondolja. Eltervezzük, hogy nem fogjuk a két testvért másképp nevelni, másképp szeretni, aztán az élet alakítja a dolgokat. Biztos nálad is változni fog a helyzet, ha már mindketten elkezdenek önállósodni.

Nekem szerencsére egy kicsit javult a lelkiállapotom, talán egyéb okokból nagyon le voltam fáradva, kezdem elfogadni a gondolatot, hogy egy baba növekszik bennem. Végülis az első gyerek előtt fogalmam sem volt, mi fán terem a gyerek, aztán mégis lett valahogy. Biztos most is lesz valahogy.

Zsófi

SZÜLÕK HÁZA - a felnőttekért és gyerekekért Kht.


Áprilisban a Szülők Háza tréninget indít, kisgyermekes szülők részére.

A szülői tréning öt alkalmas, minden alkalom másfél órás.
Az alkalmak érzelmi fejlesztő és kapcsolatépítő gyerekfoglalkozással indulnak, majd ezt követően csoportos beszélgetéseken vehetnek részt az anyukák, apukák.

A beszélgetések során, sok egyéb kérdés mellett, foglalkozunk az esetleges nehézségek, elakadások okaival is. A feldolgozásokat szupervíziós eszközökkel, drámajátékokkal, szituációs játékokkal és tesztekkel segítjük.

Amíg mi beszélgetünk, a gyerekekkel a drámapedagógus foglalkozik, de nem jelent problémát az sem, ha a gyermek >>bekapcsolódik<<, vagy akár egy-egy pillanatra meg is állítja a beszélgetés folyamatát.

A Tréning péntekenként 10.30 - tól 12-ig tart.
1 alkalom 2500 (öt alkalomra összesen12.500) Forint.

ELSÕ ALKALOM: április 7. Péntek
A Tréning minimum 6 fő esetén indul el, és maximum 10 fő jelentkezhet egy csoportba.

Addig is, Gyere el és próbáld ki a >>saját bőrödön<<:
Csütörtökönként 10.30.-tól 12 óráig az >>Éden<< játszóházban szeretettel várunk!

Jelentkezni lehet:
- Személyesen, a Bálint Házban (Révay utca 16)
- Telefonon: 06-30/ 942-3699-es számon
- Emailben: info@szulokhaza.hu

www.szulokhaza.hu

Korai Aggodalom...

Akartam én ezt? Vagy tán nem akartam?
Csak jöttél és lettél és így alakult,
s most tesztet bámulva végre odajut-
ottam, hogy Benned megbizonyosodtam.

Vágytalak, kértelek Téged s vártalak,
éreztem, hogy valami már történik,
valami ismeretlen közeledik,
és aggódva tegnap megtaláltalak.

Mit tegyek? Hogyan tovább? Most mi legyen? -
kavarog bennem ezer s ezer kérdés,
s elővesz minden félelmes kísértés:
Valóban öröm az, hogy anya lettem?

Óh nem magamat féltem, de Tégedet,
ki valamiért engem választottál.
Vajon okosan, jól határoztál
mikor reám bíztad apró életed?

Mert én gyáva vagyok és félszeg, félénk,
szeleburdi és önző és rendetlen...
Hogy tudjalak vezetni egy életen
hogy hálás lehess s boldog majd a végén???

2006.06.10.

UI: én első babámat várom

Zamat!
Ez nagyon szép!

Olyan jól megfogalmaztad, én ispont íg yérzek. Ma vagyok 4 hetes, tegnap lett + a tesztem, és annyira nem birom még elhinni. És nagyon félek is egyben. Örülök, hgy nem vagyok egyedül.

Mikorra lesz babátok?

most vagyunk 16 hetesek

Sziasztok!Mónika vagyok!Szeretnék egy kisbabát de egy kicsit félek is töle,mit tegyek?20 éves vagyok és ezért sokan azt mondják hogy ez kicsit korai,de én akkor is szeretnék mert imádom a babákat és szeretném ha végre lenne egy sajátom is!Mit csináljak? Segitsetek!Sziasztok

Sziasztok! Él még ez a topic?

20 évesen szültem én is és nem éreztem, hogy korai lenne. Nekem nagyon jót tett, hogy fiatalon lettem anya. Egy zárkózott kamaszból lettem normális, érett nő.
Csak relatíve fiatalon, mert csak az utóbbi időszak trendje az, hogy 35 felett szüljük az elsőt.

Sziasztok!!

Én 31 évesen szültem az első lányomat, a kórházi zárójelentésen idős primipara -ként (idős elsőszülő) szerepeltem. Kicsit sértő ugyan, de igaz. Nehézkesebb lehet az ember, rigolyásabb, minnél "öregebb". Bár én azt gondolom, nekem ekkor kellett szülni, hiszen ekkor találtam meg a tökéletes párt, és a tökéletes apát, akit nekem szántak az égiek!!
Én nem bántam meg, de szerintem nincs ideális kor, és ideális körülmény sem a szülésre. Ezek csak kifogások. Ha megtaláltuk azt az embert, akivel szívesen nevelnénk gyermeket (mert fontos, hogy családban gondolkodjunk, bármit hoz is a jővő), akkor bele kell vágni!
Miden félelem, és nehézség ellenére NAGYON MEGÉRI!!!!