Panny!
Szintén!
Már meg sem lep, hogy ebben is hasonlítunk!
Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy a szervezetem egészen addig tudja a dolgát, amíg valami mesterséges dologgal durván beavatkoznának. Addig úgy vagyunk beállítva, hogy a babának is, nekünk is valószínűleg a legoptimálisabban zajlanak az események, termelődnek a hormonok (persze, kizárólag komplikációmentes esetről beszélek, amikor ctg, magzatvíz rendben, nincs toxémia és egyéb ,akár a legcsekélyebb kockázati tényező). Viszont, ha ez egy külső hatásra felborul, onnantól kezdve kiszámíthatatlanná válik a szervezet reakciója! Na, ezt nem szeretném, mert valahogy, bár abszolút a testem irányít, mégis tudom, hogy nagyjából mikor mi jön, mit, hogyan tudok könnyebben elviselniés ez biztonsággal, nyugalommal tölt el, ami ott és akkor szerintem a legfontosabb!
De!
Teljes mértékben megértem azokat, akik EDA-val szülnek, inkább, minthogy szorongjanak, féljenek, mert az sem tesz jót a szülés folyamatának és ez az érzés a szülésélményt is eltorzíthatja!
A Rókusban szinte mindenki EDA-val szült, automatikusan felajánlották és erre nagyon büszkék voltak! Én voltam a fehér holló, a dokim persze természetesnek vette, hogy végigcsinálom EDA nélkül, de nem tartom semmivel sem gyengébbnek azt, aki kéri. A fontos, hogy legyen önismeretünk és az előzetes elképzeléseinket is felül tudjuk bírálni, illetve hagyjuk magunkat befolyásolni, ha szükséges.
Van pl egy nagyon jó barátnőm, aki nem készült EDA-ra, de annyira rettegett (bár magáról sem tudta ezt elképzelni), hogy a dokim felajánlotta neki az EDA-t, ugyanis a szorongás gyakorlatilag leállította a tágulást. Végül úgy döntött, akkor hagyja az EDA-t, rábízta a dokira magát és meg is lett az eredménye!
Márti