Sziasztok!
Csak egy gyors beköszönés. Már nagyon várom a híreket Deáról és a picurkáról. Tényleg írhatna már az apucija!!!
Dea! Szorítottunk egész nap, remélem minden rendben van és sokat gondolunk (remélem már) rátok
.
Diti: semmi gond nincs , tényleg
Egyáltalán nem voltál tolakodó
.Az a jó, hogy tudunk egymásnak ötleteket tippeket adni és hátha segíteni tudunk, aztán kinek ez , kinek az válik be.
Meme: várjuk a képet
. Amúgy szerncsére én kimaradtam ebből a vége felé történő bepánikolástól, hiszen gyorsan jött a szülésünk, de gondolom már nagyon "rossz" lehet, hiszen már Ti is nagyon babáznátok. kitartás!
Docka: nálunk a gyermekorvos úgy működik, hogy körzetek vannak és automatikusan oda tartozunk ahová....
Habár mi fogadtunk egy gyermekorvost, aki minden hónapban kijön, és az olásokra sem kell hurcolászni Robót, hanem azt is itthon adja be.Végülis elkésve nem vagytok, de nem árt időben gondolkodni, kit is szeretnétek. Mi is gondban voltun, mert nem nagyon ismertük az itteni orvosokat.Amúgy az orvos ahogyan a kórházból kijöttünk , már az első napon kijött, pedig előtte ő volt a kórházban ügyeletben és ott is megvizsgálta Robikát.
Szisz:igen korán fent voltam, sőt van mikor sokkal korábban van szopi
és mire végzünk , akkor már nem fekszem vissza.A depresszióról annyit, hogy nem gondoltam volna , hogy nálam is kicsit "megjelenik " majd.A kórházban , érdekes két lány is nagyon sírógörcsöt kapott. Én még ott semmit nem éreztem. Mikor hazajöttünk két napra rá, Robókával egyedül voltam a szobába és figyeltem ahogyan alszik, aztán egyik percről a másikba elkezdett potyogni a könnyem. Megmagyarázhatatlan érzés volt, mert semmi hatás nem ért közben , csak úgy jött...
Párom is kérdezte, hogy mi a baj, de végülis nem volt semmi, csak jólesett jól kisírni magam. Talán nálam ennyiben jelentkezett...Aztán elmúlt
.
Babázásról: nem nagyon akartam sokat írni róla, mert tudom, hogy mennyire várja már mindenki és talán egy picit a szíveteket fájdítanám vele, hogy mi már túl vagyunk a szülésen és kezemben tarthatom a mi kis szemünk fényét. Csodálatos érzés lányok!A világ legjobb érzése ez. Amúgy kicsit irígy is vagyok rátok ám! mert amikor a babócátok megszületik és a melletekre helyezik majd, na azt az érzést nem lehet semmihez hasonlítani
.nagyon jó, és emiatt irígy is vagyok, de miért is? Hiszen átéltem már, de megismételném még még még...
Napjaink eléggé egybefolynak: szegény Robókám ha nem sírdogálna sokat ,akkor etetés és alvásból állna a napunk.kb három óránként eszünk, azaz eszik ő , hisezn sokszor sajna magamra még annyi idő sincs sokszor, hogy harapjak vmit(ez nem helyes, tudom!), eszik Robikám, utánna lefejem a maradék tejcsit,azután ha nem jönnek a csúnya görcsök, akkor sikerül elalukálni, ha viszont jönnek, akkor kicsit húzósabb
.
Robókám amúgy szerintem nagyon ügyes kisfiú. Már rendesen figyel ránk , a szemkontaktus működik nála rendesen
.Nagyon értelmes!
Képzeljétek a minap, igaz véletlen lehetett , de akkor is: hason feküdt az ágyunkon délután, és gondolt egyett és oldalra fordult, majd kicsit megijedt, hogy mi is történik vele, na és onnan pedig szépen a hátára gördült. hát azt hittem nem jól látok
.Öt hetes Robikám megfordult
Amilyen pindurka , annyira kis erős és fejlett (szerintem).
Az esti pancsizást élevezné nagyon, HA nem lenne akkorra már annyira éhes, hogy namég
.Azt a hisztit a ciciért. Tényleg , sokszor ha a pocijába lenne már a tejcsi is késő lenne
Jaj , lányok ! Szóljatok rám, hogy ne írjak litániát
, mert nagyon bele tudok ám lendülni...
Köszönöm, hogy rákérdeztetek hogyan vagyunk, aranyosak vagytok
Na elbúcsúzom, és várom a híreket Deáról és a pindurkáról!
Persze mindenkiért fogunk aggódni!
.
Anita+Robika