Sziasztok, boldog új évet - az itt (nem) maradtaknak és az újaknak egyaránt!
Boga, Alziza, nem léptem le, csak a kihalt topikot nem volt nagy kedvem naponta nézegetni, de ha nem maradtam egyedül, azért benézek.
(A klinikáról meg úgyis mindig friss infóval szolgálnak majd azok, akik aktuálisan arra járnak, hátha még olyan is befut, aki Gidairól tud valamit.)
Mia, Merczel doktorral én a terhespathológián találkoztam, ott nyugis, megfontolt, határozott dokinak tűnt, egy szobatársam nála szült, másodjára, elégedett volt vele nagyon.
Bianka, A másik szobatársam Ács doktornál szült, ő is elégedett volt addig nagyon, a szülés után nem beszéltünk a doktorról. Ő lazább figurának tűnt, nem hiper megnyugtatónak, de alaposnak.
Azért én a saját dokimra esküszöm
, ő Dr. Bakos István, van róla fórum is (ahol úgy láttam, hogy nem én vagyok az egyetlen rajongója).
A szülőszoba látogatást nagyon tudom ajánlani mindenkinek - még akkor is, ha csak a kórház/orvos keresgélés stádiumában van.
Erika, hogy boldogulsz a két aprósággal? Hogy van a legkisebb?
Saara, ha benézel még ide: gratulálok és sok boldogságot és nyugodt éjszakákat nektek, Pirinek meg sok-sok tejcsit kívánok!
Mi megvagyunk, szemgyulladással küszködünk, Mira baba eljutott abba a stádiumba, hogy matat egyfolytában, gondolom az egyik "egyik kézzel a számba gyömöszölöm a másikat" akció közben belekapott.
A gyógyszerezés változó sikerrel megy, tegnap az arcomig köpte vissza (szó szerint), egyébként meg rájött, hogy ha bömböl, akkor könyebben lelökünk a torkán bármit, míg ha angyalian mosolyog, akkor bármit vissza tud pumpálni. Asszem, az intelligenciával nagy gondok nem lesznek
.
Voltunk hasi és koponyaultrahangon, minden rendben volt, volt egy villámgyors csípőszűrés, minden rendben volt, de még folytatódik majd egy január eleji csípőultrahanggal - jár neki, mert faros volt. Január eleje elég zsúfoltra sikeredett, lesz még oltás is, fejlődésneurológus és kardiológia kontroll.
Nagytesó továbbra is szereti, de pont mostanában egy-két kicsit féltékenyebb napja volt, azt hiszem, érzékeli ő is a változást, hogy a háromhónapos húga már másféle figyelmet érdemel és kap is. Viszont már felsejlett az is, hogy milyen sors vár ránk: már van olyan esti altatás, amikor egymást tartják ébren, dumálnak egymással, kacarásznak egymásnak.
(Mira rajong az apjáért és a bátyjáért is, meg persze értem is, de nagyon érdekes látni, hogy hármunkat háromféleképpen szeret már most.)
Na megyek, megetetem a lányt (és a fenébe az összes tűzijátékkal és petárdákkal, szegény fiam, macskám és anyukám, meg szegény én, gyűlöljük) és alszom egyet.
Tücsi