Ildike!!
Én ismerem Bonanzát ne haragudj de azt mondom neked többet törödik a lányával mit az anyja aki minden nap vele van.
Ha beteg a gyerek rohan hozzá, és mikor elsős volt a kislány minden délután elment érte és haza vitte a első hetekben mind ezt 60 km távolságról.
Új privát üzeneted érkezett!
2001.11.20 21:35
Sziasztok!
Tapasztalatokat szeretnék gyûjteni a válás utáni közös szülõi felügyelettel kapcsolatban. Nálunk ez most került terítékre (legyen? ne legyen?) és igazából sehova sincs leírva, hogy ez konkrétan mit takar. Mivel ad ez több jogot (esetleg kötelességet) annak a félnek, aki a vasárnapi szülõ? Milyen konkrét kérdéseken keresztül jön ez elõ a gyakorlatban? Kérlek, meséljetek, ha ez valahol jól
mûködik, vagy ha egyáltalán nem.
Jövõ héten tárgyalás, szóval várom a tapasztalataitokat.
Köszönöm, Cicamama
Tapasztalatokat szeretnék gyûjteni a válás utáni közös szülõi felügyelettel kapcsolatban. Nálunk ez most került terítékre (legyen? ne legyen?) és igazából sehova sincs leírva, hogy ez konkrétan mit takar. Mivel ad ez több jogot (esetleg kötelességet) annak a félnek, aki a vasárnapi szülõ? Milyen konkrét kérdéseken keresztül jön ez elõ a gyakorlatban? Kérlek, meséljetek, ha ez valahol jól
mûködik, vagy ha egyáltalán nem.
Jövõ héten tárgyalás, szóval várom a tapasztalataitokat.
Köszönöm, Cicamama
2001.11.21 13:54
Norcsi!
Igaz, hogy most éppen föállású anyuka vagyok (meg leszek is egy darabig) de szakmámat tekintve jogász vagyok, így röviden megpróbálom értelmezni meit is jelent a szülöi felügyeleti jog közös gyakorlása. Ez azt jelenti, hogy a gyermek életét lényegesen befolyásoló körülményekkel kapcsolatban közösen kell a szülöknek továbbra is döntést hozniuk: továbbtanulás, külföldre-utazás, tartósan elköltözés a szülöi házból (akár tanulás , vagy más miatt), mütétek stb...
Több jogot nem ad a vasárnapi szülönek, hanem gyakorlatilag a lényegi kérdésekben ugyanannyit ad. Egyébként a tárgyaláson nyugodtan tedd fel a kérdéseidet a bírónak, kötelessége teljeskörû felvilágosítást adni ezzel kapcsolatban.
Szia, remélem valamennyit tudtam segíteni
Szia: Norcsi.
Igaz, hogy most éppen föállású anyuka vagyok (meg leszek is egy darabig) de szakmámat tekintve jogász vagyok, így röviden megpróbálom értelmezni meit is jelent a szülöi felügyeleti jog közös gyakorlása. Ez azt jelenti, hogy a gyermek életét lényegesen befolyásoló körülményekkel kapcsolatban közösen kell a szülöknek továbbra is döntést hozniuk: továbbtanulás, külföldre-utazás, tartósan elköltözés a szülöi házból (akár tanulás , vagy más miatt), mütétek stb...
Több jogot nem ad a vasárnapi szülönek, hanem gyakorlatilag a lényegi kérdésekben ugyanannyit ad. Egyébként a tárgyaláson nyugodtan tedd fel a kérdéseidet a bírónak, kötelessége teljeskörû felvilágosítást adni ezzel kapcsolatban.
Szia, remélem valamennyit tudtam segíteni
Szia: Norcsi.2001.11.22 09:08
Cicamama!!
Én is így tudom: név-, lakhely-, vallás- megváltoztatás csak mindkét szülõ egyetértésével lehetséges, gyógykezelésrõl együtt kell dönteni. Ez az utóbbi azért nekem tág fogalom, mert arról is konzultálni kell, hogy melyik fülész lássa?
Szerintem meg ne a tárgyaláson tudd meg ezeket, ha van ügyvéded, vele mondasd el elõre, hogy a tárgyalásra már felkészülten mehess!
Közös megegyezéssel váltok? Gyerekláthatás kitalálva? Én egy éve vagyok túl a procedúrán, nálunk közös szülõi felügyelet van.
Ha gondolod: mamintii@freemail.hu
Maminti
Én is így tudom: név-, lakhely-, vallás- megváltoztatás csak mindkét szülõ egyetértésével lehetséges, gyógykezelésrõl együtt kell dönteni. Ez az utóbbi azért nekem tág fogalom, mert arról is konzultálni kell, hogy melyik fülész lássa?
Szerintem meg ne a tárgyaláson tudd meg ezeket, ha van ügyvéded, vele mondasd el elõre, hogy a tárgyalásra már felkészülten mehess!
Közös megegyezéssel váltok? Gyerekláthatás kitalálva? Én egy éve vagyok túl a procedúrán, nálunk közös szülõi felügyelet van.
Ha gondolod: mamintii@freemail.hu
Maminti
2001.11.22 20:48
Kedves eddigi hozzászólók!
Köszönöm a kedves soraitokat. Van ügyvédem, és õ is szó szerint azt mondta, mint amit Te, kedves Norcsi, hogy a gyermek életét lényegesen érintõ kérdésekben közösen kell dönteni. De ez számomra kicsit megfoghatatlan, ezért vagyok kíváncsi arra, hogy ez a gyakorlatban hogy mûködik. Mi van, ha õ azt mondja, hogy ide menjen suliba, én meg azt, hogy márpedig máshova, és esetleg be is íratom. Vannak-e ilyenkor bûntetõ szankciók az "engedetlen" félre nézve?
Egyrészrõl egyetértek az ex igényével, mert ellenkezõ esetben én is szeretnék befolyással lenni, de attól is tartok, hogy ez elfolyhat egy csip-csup véget nem érõ vitatkozásba.
Maminti, mi nem váltunk el, mert nem volt mitõl, õ terhességem hetedik hónapjában otthagyott (bõvebben a Gyermekét egyedül nevelõ szülõ topicban), és mostanáig (azaz kb. két évet) ide sem bagózott semmilyen szempontból. Az apasági peren túl vagyunk és most feltört valami Apai Érzés-féleség, és ezzel együtt jogokat követel. A láthatás ki van találva, tõlem akár hetente többször is láthatná, hogy ha eddig nem, hát legalább most összeszokjanak, de õ eddig csak max. kétheti egy napot szánt rá.
Maminti (és mások!), Nálatok felmerült a közös szülõi felügyeleti döntésekbõl ebbõl valami gond, vita, nézeteltérés?
Üdv, Cicamama
Köszönöm a kedves soraitokat. Van ügyvédem, és õ is szó szerint azt mondta, mint amit Te, kedves Norcsi, hogy a gyermek életét lényegesen érintõ kérdésekben közösen kell dönteni. De ez számomra kicsit megfoghatatlan, ezért vagyok kíváncsi arra, hogy ez a gyakorlatban hogy mûködik. Mi van, ha õ azt mondja, hogy ide menjen suliba, én meg azt, hogy márpedig máshova, és esetleg be is íratom. Vannak-e ilyenkor bûntetõ szankciók az "engedetlen" félre nézve?
Egyrészrõl egyetértek az ex igényével, mert ellenkezõ esetben én is szeretnék befolyással lenni, de attól is tartok, hogy ez elfolyhat egy csip-csup véget nem érõ vitatkozásba.
Maminti, mi nem váltunk el, mert nem volt mitõl, õ terhességem hetedik hónapjában otthagyott (bõvebben a Gyermekét egyedül nevelõ szülõ topicban), és mostanáig (azaz kb. két évet) ide sem bagózott semmilyen szempontból. Az apasági peren túl vagyunk és most feltört valami Apai Érzés-féleség, és ezzel együtt jogokat követel. A láthatás ki van találva, tõlem akár hetente többször is láthatná, hogy ha eddig nem, hát legalább most összeszokjanak, de õ eddig csak max. kétheti egy napot szánt rá.
Maminti (és mások!), Nálatok felmerült a közös szülõi felügyeleti döntésekbõl ebbõl valami gond, vita, nézeteltérés?
Üdv, Cicamama
2001.11.23 07:23
Sziasztok!
Azt szeretném megtudni, ha van valakinek tapasztalata, hogy kb 6 év együttélés után, hogyan oszlik meg a vagyon? Anyukám meghalt, az ö eladott lakásából finansziroztam még annak idején a mostani közös otthonunkat (ami az én nevemen van most is) - csupán annyi a különbség, hogy a ház felujitására ugye, a partnerem fizetésébõl is forditottunk, PLUSZ az õ keze munkáját is beleölte a renoválás kül. fázisaiban. Hogyan müködik ez ilyenkor vajon? Van valami szabály, h. pl X év együttélés után, amit esetleg bizonyitani is kell? - meg kell osztani az ingatlant/vagyont?
Kérlek Benneteket, segitsetek ha tudtok. Szeretnék felkészülni arra ami várható, bár még együtt vagyunk.
Nagyon köszönöm
Detti
Azt szeretném megtudni, ha van valakinek tapasztalata, hogy kb 6 év együttélés után, hogyan oszlik meg a vagyon? Anyukám meghalt, az ö eladott lakásából finansziroztam még annak idején a mostani közös otthonunkat (ami az én nevemen van most is) - csupán annyi a különbség, hogy a ház felujitására ugye, a partnerem fizetésébõl is forditottunk, PLUSZ az õ keze munkáját is beleölte a renoválás kül. fázisaiban. Hogyan müködik ez ilyenkor vajon? Van valami szabály, h. pl X év együttélés után, amit esetleg bizonyitani is kell? - meg kell osztani az ingatlant/vagyont?
Kérlek Benneteket, segitsetek ha tudtok. Szeretnék felkészülni arra ami várható, bár még együtt vagyunk.
Nagyon köszönöm
Detti
2001.11.23 10:08
Cicamama!
Amit leírtál, abból az derül ki, hogy a papa érzései nem stabilak: jönnek - mennek. Szerintem nem nektek való a közös szülõi felügyeleti jog. Úgyis csak akkor adják, ha mindkét fél igényli. A gyerekecske nálad lesz elhelyezve, a te gondozásodban. Eddig sem valósult meg semmilyen szinten a köz. sz. felügy., mi a garanciád arra, hogy mostantól fog?
Nálunk ez van, de gyakorlatilag nem gyakoroljuk, mert még nem voltunk a fent említett néhány kategóriában. Volt ugyan többszöri beszélgetés iskola ügyben, (hova írassam, de aztán gyõzött a józan érvem...) elmondom neki telefonon, mit mondtak szülõin, vagy pár sorban leírom, de nincs napi egyeztetésbe.
A leveledbõl az derül ki, hogy maximálisan támogatod a kapcsolattartást, semmi sem múlik rajtad. Nagyon klasszul viselkedsz, felkerestem a topicot!!!!
Szóval, szerintem kimeríted a lojalitás fogalmát a k.sz.f. jog megajánlása nélkül is.
Miért vagy ilyen jó fej vele? Teljesen lezártad õt magadban?
Maminti
Amit leírtál, abból az derül ki, hogy a papa érzései nem stabilak: jönnek - mennek. Szerintem nem nektek való a közös szülõi felügyeleti jog. Úgyis csak akkor adják, ha mindkét fél igényli. A gyerekecske nálad lesz elhelyezve, a te gondozásodban. Eddig sem valósult meg semmilyen szinten a köz. sz. felügy., mi a garanciád arra, hogy mostantól fog?
Nálunk ez van, de gyakorlatilag nem gyakoroljuk, mert még nem voltunk a fent említett néhány kategóriában. Volt ugyan többszöri beszélgetés iskola ügyben, (hova írassam, de aztán gyõzött a józan érvem...) elmondom neki telefonon, mit mondtak szülõin, vagy pár sorban leírom, de nincs napi egyeztetésbe.
A leveledbõl az derül ki, hogy maximálisan támogatod a kapcsolattartást, semmi sem múlik rajtad. Nagyon klasszul viselkedsz, felkerestem a topicot!!!!
Szóval, szerintem kimeríted a lojalitás fogalmát a k.sz.f. jog megajánlása nélkül is.
Miért vagy ilyen jó fej vele? Teljesen lezártad õt magadban?
Maminti
2001.11.25 20:13
Kedves Maminti (és mindenki más)!
Igen, ezt jól látod, a T. papa egy kissé labilis... De szerintem semmi sem árt jobban egy gyerkõcnek, mintsem ha a szülei utálják egymást, ezért próbálok normális lenni vele. De semmi egyebet nem kell feltételezni, már a "gyûlöllek" fázison is rég túlvagyok, sõt, már a helyébe is lépett valaki, szóval már csak a picur motivál.
Ismét beszéltem az ügyvéddel, szerinte ez a közös szülõi felügyelet egy nesze semmi, fogd meg jól. Persze ezt nálunk nem én forszírozom, az ex szemmel láthatóan resztizskérdést csinál belõle. Ha meg csak ennyi, hát akkor hadd érezze, hogy rendes vagyok vele, és akkor talán õ is így idomul. Bár erre azért nem vennék mérget. Különben kiderült, hogy az iskoláztatási papírt kszf nélkül is alá kell írnia mindkét szülõnek. A vallásuk ugyanaz, ez sem gond, de azért ez a lakhely változtás elgondolkozatatott. Ez mit jelent??? Az õ engedélye kell ahhoz, hogy elköltözzünk??? Az elég érdekes lenne és adott esetben elég nagy szívatásokra adhat alapot.
Üdv, Cicamama
Igen, ezt jól látod, a T. papa egy kissé labilis... De szerintem semmi sem árt jobban egy gyerkõcnek, mintsem ha a szülei utálják egymást, ezért próbálok normális lenni vele. De semmi egyebet nem kell feltételezni, már a "gyûlöllek" fázison is rég túlvagyok, sõt, már a helyébe is lépett valaki, szóval már csak a picur motivál.
Ismét beszéltem az ügyvéddel, szerinte ez a közös szülõi felügyelet egy nesze semmi, fogd meg jól. Persze ezt nálunk nem én forszírozom, az ex szemmel láthatóan resztizskérdést csinál belõle. Ha meg csak ennyi, hát akkor hadd érezze, hogy rendes vagyok vele, és akkor talán õ is így idomul. Bár erre azért nem vennék mérget. Különben kiderült, hogy az iskoláztatási papírt kszf nélkül is alá kell írnia mindkét szülõnek. A vallásuk ugyanaz, ez sem gond, de azért ez a lakhely változtás elgondolkozatatott. Ez mit jelent??? Az õ engedélye kell ahhoz, hogy elköltözzünk??? Az elég érdekes lenne és adott esetben elég nagy szívatásokra adhat alapot.
Üdv, Cicamama
2001.12.14 03:09
Kedves Cicamama!
Szerintem semmiképpen ne menj bele egy közös szülöi felügyeletbe! Föleg ne egy labilis papával! Gondolj bele, ez azt jelenti, hogy a gyerek 18(!) éves koráig minden fontos lépéshez kell az ö aláírása is. Az elmúlt két évben hányszor láttátok? Mennyit foglalkozott a gyermekével?
Lehet, hogy most rátört egy apai érzés-szerüség, aztán x hónap/év után elmúlik nála és ö eltünik a látóhatárról. Akkor mit csinálsz? Mi van, ha nem tudod öt elöszedni, amikor a gyerek beiskolázásához, útleveléhez vagy mütétjéhez (!) kell az ö beleegyezése is? Hidd el, a hivatokat sajnos nem fogja érdekelni, hogy miért nem tudod megszerezni az aláírását, csak azt fogják nézni, hogy az egyik szülö nem egyezett bele! Söt, ezzel késöbb zsarolhat is!
Sajnos én is hasonló helyzetben vagyok (bár nem a zsarolást illetöen), pedig férjhez sem mentem. Van egy 6 hónapos babám, akinek az apukája külföldi, vízum kell neki, hogy betehesse a lábát az országba (nem adják könnyen!). De ez a hatóságokat nem érdekli, mivel aláírtuk az apasági nyilatkozatot, így a gyermek nagykorúságáig minden papiruszt neki is alá kell írnia. Mindezt úgy, hogy szinte be sem akarják engedni az országba (eddig egyszer sikerült neki!). Amikor kérdeztem az illetékeseket, hogy mit lehet itt tenni, azt mondták, hogy forduljak bírósághoz, és kérjem a gyermek nálam történö elhelyezését. Hát ez eléggé elkeserít! (Ha valaki tud tanácsot adni ez ügyben, hogy hogy zajlik ez az egész, megköszönném.)
Szóval ha jót akarsz magadnak és a gyerköcnek, akkor felejtsd el a közös szülöi felügyeletet! Szerintem ez egyáltalán nem fokméröje a szeretetnek, vagy az utálatnak, a picur nem is fogja érteni, hogy miröl van szó. Viszont a te életedet rettenetesen meg fogja nehezíteni, ha ebbe belemész.
Nagyon tisztellek, hogy az után ami történt köztetek az ex-szel te még tudsz vele "rendes lenni" hátha "ö is így idomul". De szvsz aki a "terhességed 7. hónapjában otthagyott és két évig oda sem bagózott semmilyen szempontból" az azért mást érdemelne Töled, márcsak a bizalom terén is. Bár ez nem rám és nem a topicra tartozik.
Remélem tudtam Neked segíteni, és nem mászol bele olyasmibe, amiböl késöbb nem fogsz tudni kimászni! Sok boldogságot kívánok Neked, nagyon megérdemled!
Üdv
Cappuccino
Szerintem semmiképpen ne menj bele egy közös szülöi felügyeletbe! Föleg ne egy labilis papával! Gondolj bele, ez azt jelenti, hogy a gyerek 18(!) éves koráig minden fontos lépéshez kell az ö aláírása is. Az elmúlt két évben hányszor láttátok? Mennyit foglalkozott a gyermekével?
Lehet, hogy most rátört egy apai érzés-szerüség, aztán x hónap/év után elmúlik nála és ö eltünik a látóhatárról. Akkor mit csinálsz? Mi van, ha nem tudod öt elöszedni, amikor a gyerek beiskolázásához, útleveléhez vagy mütétjéhez (!) kell az ö beleegyezése is? Hidd el, a hivatokat sajnos nem fogja érdekelni, hogy miért nem tudod megszerezni az aláírását, csak azt fogják nézni, hogy az egyik szülö nem egyezett bele! Söt, ezzel késöbb zsarolhat is!
Sajnos én is hasonló helyzetben vagyok (bár nem a zsarolást illetöen), pedig férjhez sem mentem. Van egy 6 hónapos babám, akinek az apukája külföldi, vízum kell neki, hogy betehesse a lábát az országba (nem adják könnyen!). De ez a hatóságokat nem érdekli, mivel aláírtuk az apasági nyilatkozatot, így a gyermek nagykorúságáig minden papiruszt neki is alá kell írnia. Mindezt úgy, hogy szinte be sem akarják engedni az országba (eddig egyszer sikerült neki!). Amikor kérdeztem az illetékeseket, hogy mit lehet itt tenni, azt mondták, hogy forduljak bírósághoz, és kérjem a gyermek nálam történö elhelyezését. Hát ez eléggé elkeserít! (Ha valaki tud tanácsot adni ez ügyben, hogy hogy zajlik ez az egész, megköszönném.)
Szóval ha jót akarsz magadnak és a gyerköcnek, akkor felejtsd el a közös szülöi felügyeletet! Szerintem ez egyáltalán nem fokméröje a szeretetnek, vagy az utálatnak, a picur nem is fogja érteni, hogy miröl van szó. Viszont a te életedet rettenetesen meg fogja nehezíteni, ha ebbe belemész.
Nagyon tisztellek, hogy az után ami történt köztetek az ex-szel te még tudsz vele "rendes lenni" hátha "ö is így idomul". De szvsz aki a "terhességed 7. hónapjában otthagyott és két évig oda sem bagózott semmilyen szempontból" az azért mást érdemelne Töled, márcsak a bizalom terén is. Bár ez nem rám és nem a topicra tartozik.
Remélem tudtam Neked segíteni, és nem mászol bele olyasmibe, amiböl késöbb nem fogsz tudni kimászni! Sok boldogságot kívánok Neked, nagyon megérdemled!
Üdv
Cappuccino
2001.12.15 13:45
Kedves Cicamama!
Ebbõl nincs miért "presztizskérdést" csinálnia az exednek.Eddig hol volt?
Szerintem semmivel sem kerül hátrányosabb helyzetbe, ha a gyerek nálad lesz elhelyezve, Te gyakorlod a szülõi jogokat. A láthatást ebben az esetben is lehet a bírói gyakorlattól(2 hetente hétvége, és nyári téli szünet egy része) ELTÉRÕEN szabályozni.
Bár már meg kellett lennie a tárgyalásnak, remélem nem mentél bele, mert tényleg sok "szívatáshoz" nyújt jogot...
Ha tényleg szereti a kisfiatok, látogatja majd gyakran stb., akkor úgyis megbeszélitek a dolgokat, de ha nem és pl. eltûnik,akkor nem fogja a hivatalokat érdekelni, hogy miért van kszf...
Kérdezted feljebb milyen szankció van, ha például máshova íratod suliba...ezt a közös szülõivel nem tudod megtenni, mert ott MINDKETTÕTÖK aláírása kell.
Nem akarok belekotyogni -és nyílván Te ismered az apukát-, de ha már apasági per kellett, a gyerek elismeréséhez, és majd 2év az apai érzelmek felszínre töréséhez, akkor most igazán megtehet annyit a kedves Apuka, hogy beéri egy normális láthatással...
Kicsit indulatba hoz a téma, mert van egy barátnõm hasonló helyzetben.
Sok boldogságot Neked és a Családodnak
Ebbõl nincs miért "presztizskérdést" csinálnia az exednek.Eddig hol volt?
Szerintem semmivel sem kerül hátrányosabb helyzetbe, ha a gyerek nálad lesz elhelyezve, Te gyakorlod a szülõi jogokat. A láthatást ebben az esetben is lehet a bírói gyakorlattól(2 hetente hétvége, és nyári téli szünet egy része) ELTÉRÕEN szabályozni.
Bár már meg kellett lennie a tárgyalásnak, remélem nem mentél bele, mert tényleg sok "szívatáshoz" nyújt jogot...
Ha tényleg szereti a kisfiatok, látogatja majd gyakran stb., akkor úgyis megbeszélitek a dolgokat, de ha nem és pl. eltûnik,akkor nem fogja a hivatalokat érdekelni, hogy miért van kszf...
Kérdezted feljebb milyen szankció van, ha például máshova íratod suliba...ezt a közös szülõivel nem tudod megtenni, mert ott MINDKETTÕTÖK aláírása kell.
Nem akarok belekotyogni -és nyílván Te ismered az apukát-, de ha már apasági per kellett, a gyerek elismeréséhez, és majd 2év az apai érzelmek felszínre töréséhez, akkor most igazán megtehet annyit a kedves Apuka, hogy beéri egy normális láthatással...
Kicsit indulatba hoz a téma, mert van egy barátnõm hasonló helyzetben.
Sok boldogságot Neked és a Családodnak
2001.12.17 18:08
Sziasztok!
Érdeklõdni szeretnék hogy ha közös megegyezéssel megy a válás de gyerekek is vannak akkor meddig tart a jogi procedúra? Az anyagiakon megegyeztünk de a gyerekek már nehezebb ügy. A nagyobbik 3,5 éves fiú a kisebbik még pocaklakó, tehát az õ ügye egyértelmû, hogy velem marad de mi van a nagyobbal? Az apa hány éves kortól viheti magával a gyereket? A maga módján nagyon ragaszkodik a gyerekhez és szereti is de én úgy érzem nem tudná ellátni a mindennapi feladatokat körülötte. Volt már rá példa hogy szinházba voltam és õ elfelejtette megvacsoráztatni stb. stb..... Legalábbis ha én otthon vagyok akkor nem nagyon veszi ki a részét a gyerekkel való foglalkozásból és ez áll a hétvégékre is. Ennek ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy a nála maradjon a nagyobb. A gyerek - ugyan keveset látja de ez kb. megegyetzik az átlag családdal - szintén ragaszkodik az apjához. Segítsetek, hogyan lehet ezt kulturáltan fõleg a gyerekek érdekeit szem elõtt tartva megoldani? Kíváncsian várom a véleményeteket persze tudom hogy a döntést nekünk kell meghozni.
kiút
Érdeklõdni szeretnék hogy ha közös megegyezéssel megy a válás de gyerekek is vannak akkor meddig tart a jogi procedúra? Az anyagiakon megegyeztünk de a gyerekek már nehezebb ügy. A nagyobbik 3,5 éves fiú a kisebbik még pocaklakó, tehát az õ ügye egyértelmû, hogy velem marad de mi van a nagyobbal? Az apa hány éves kortól viheti magával a gyereket? A maga módján nagyon ragaszkodik a gyerekhez és szereti is de én úgy érzem nem tudná ellátni a mindennapi feladatokat körülötte. Volt már rá példa hogy szinházba voltam és õ elfelejtette megvacsoráztatni stb. stb..... Legalábbis ha én otthon vagyok akkor nem nagyon veszi ki a részét a gyerekkel való foglalkozásból és ez áll a hétvégékre is. Ennek ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy a nála maradjon a nagyobb. A gyerek - ugyan keveset látja de ez kb. megegyetzik az átlag családdal - szintén ragaszkodik az apjához. Segítsetek, hogyan lehet ezt kulturáltan fõleg a gyerekek érdekeit szem elõtt tartva megoldani? Kíváncsian várom a véleményeteket persze tudom hogy a döntést nekünk kell meghozni.
kiút
2001.12.18 13:28
Kedves Kiút!
Te belemennél, hogy a gyerek nála legyen?(általában 3 éves korig szoktak az anya mellett dönteni, 3-7éves korig inkább az anya mellett, 7éves kor felett már mérlegelve/esetleg a gyereket is meghallgatva)
A vállás külön is lebonyolódhat,de még ha mindenben megegyeztek is minimum 1/2év.
A gyermek elhelyezés lehet külön per is. Természetesen a kisebbik gyereken is "osztozni" kell.A bíróság nem szokta a testvéreket külön választani, hacsak nincs valamilyen különleges körülmény, ami ezt indokoltá tenné.( a pici is mindenképp a férjed nevére kerül, azonban kb. 1,5 éves korig kérheted, hogy csak a jelenlétedben látogathassa, nélküled el ne vihesse./ez a szoptatás,pelenkázás stb. miatt elfogadott kitétel/
Szerintem "szépen" váljatok el, aztán próbáld megértetni a férjeddel, hogy annyit lehet a gyerekeivel, amennyit csak akar/tud (már nagyon tág láthatást is meg lehet határozni, és ha nem lesztek haragban ezt lehet is tartani), de mindkettõ nálad maradjon.(szerintem a gyerekek érdeke mindeképpen az, hogy együtt legyenek)Ha nem tudtok megállapodni akkor is majdnem biztos, hogy mindkét gyereket nálad helyezik el, bár ez nyílván egy sokkal kellemetlenebb eljárás.
Eszter
Te belemennél, hogy a gyerek nála legyen?(általában 3 éves korig szoktak az anya mellett dönteni, 3-7éves korig inkább az anya mellett, 7éves kor felett már mérlegelve/esetleg a gyereket is meghallgatva)
A vállás külön is lebonyolódhat,de még ha mindenben megegyeztek is minimum 1/2év.
A gyermek elhelyezés lehet külön per is. Természetesen a kisebbik gyereken is "osztozni" kell.A bíróság nem szokta a testvéreket külön választani, hacsak nincs valamilyen különleges körülmény, ami ezt indokoltá tenné.( a pici is mindenképp a férjed nevére kerül, azonban kb. 1,5 éves korig kérheted, hogy csak a jelenlétedben látogathassa, nélküled el ne vihesse./ez a szoptatás,pelenkázás stb. miatt elfogadott kitétel/
Szerintem "szépen" váljatok el, aztán próbáld megértetni a férjeddel, hogy annyit lehet a gyerekeivel, amennyit csak akar/tud (már nagyon tág láthatást is meg lehet határozni, és ha nem lesztek haragban ezt lehet is tartani), de mindkettõ nálad maradjon.(szerintem a gyerekek érdeke mindeképpen az, hogy együtt legyenek)Ha nem tudtok megállapodni akkor is majdnem biztos, hogy mindkét gyereket nálad helyezik el, bár ez nyílván egy sokkal kellemetlenebb eljárás.
Eszter
2001.12.24 12:46
Szia Eszter!
Köszönöm a választ. Nem szeretném a nagyobbikat sem odaadni legalaább is egyelõre nem, mert mint írtam nem igazán érzem hogy biztosítani tudná számára a nyugodt körülményeket, csak ha már van egy pótmama a láthatáron akkor talán, de errõl én nem tudok és nem szivesen bíznám egy idegen nõre a nevelését. Tõlem akkor láthatja amikor akarja, ezt nem akarom korlátozni de nem szeretném ha elkerülne tõlem a nagyobbik gyerek.
Köszönöm a választ. Nem szeretném a nagyobbikat sem odaadni legalaább is egyelõre nem, mert mint írtam nem igazán érzem hogy biztosítani tudná számára a nyugodt körülményeket, csak ha már van egy pótmama a láthatáron akkor talán, de errõl én nem tudok és nem szivesen bíznám egy idegen nõre a nevelését. Tõlem akkor láthatja amikor akarja, ezt nem akarom korlátozni de nem szeretném ha elkerülne tõlem a nagyobbik gyerek.
2001.12.30 23:06
Sziasztok!
Most én is segítségeteket kérem, egyenlõre névtelenül (ezért bocs), és nem is igazából magamnak. Szüleim szeretnének válni, legalábbis mind a ketten ezt állítják. A gond az, hogy az anyagiakon nem tudnak megegyezni. Édesanyám ezért keresne egy nagyon jó (de nem túlságosan drága) válóperes ügyvédet, aki nem többet, de ami az övé, azt megítéltetné neki. Édesapám húzza a dolgot, neki könnyû, úgy él a közös lakásban több mint két éve, hogy mindent használ (tízezres telefonszámlákat csinál idõnként), de egy fillért nem fizet semmire. Szóval édesanyám már nagyon kivan, sajnos egyre rosszabbul van egészségileg, és ezért most úgy döntöttem, segítek. Ma sírta el nekem telefonba, hogy úgy érzi, édesapám arra megy ki, hogy meghalljon, és megörökölhesse az õ része felét is, és felélhesse barátnõjével. Szóval a lényeg, ha tudtok ajánlani valakit, azt nagyon megköszönnénk!
És boldog új évet kívánok mindenkinek!!!
Üdv: egyenlõre névtelenül
Most én is segítségeteket kérem, egyenlõre névtelenül (ezért bocs), és nem is igazából magamnak. Szüleim szeretnének válni, legalábbis mind a ketten ezt állítják. A gond az, hogy az anyagiakon nem tudnak megegyezni. Édesanyám ezért keresne egy nagyon jó (de nem túlságosan drága) válóperes ügyvédet, aki nem többet, de ami az övé, azt megítéltetné neki. Édesapám húzza a dolgot, neki könnyû, úgy él a közös lakásban több mint két éve, hogy mindent használ (tízezres telefonszámlákat csinál idõnként), de egy fillért nem fizet semmire. Szóval édesanyám már nagyon kivan, sajnos egyre rosszabbul van egészségileg, és ezért most úgy döntöttem, segítek. Ma sírta el nekem telefonba, hogy úgy érzi, édesapám arra megy ki, hogy meghalljon, és megörökölhesse az õ része felét is, és felélhesse barátnõjével. Szóval a lényeg, ha tudtok ajánlani valakit, azt nagyon megköszönnénk!
És boldog új évet kívánok mindenkinek!!!
Üdv: egyenlõre névtelenül
2002.01.06 04:03
Ezt talaltam hatha valakit erdekel
[url=http://www.origo.hu/noilapozo/szuloknek/20020102valas.pcgi" TARGET="_top]http://www.origo.hu/noilapozo/szuloknek/20020102valas.pcgi[/url]
Válás gyerekszemmel
2002.01.02. 14:49:59
Minden házasságnak vannak kritikus idõszakai. Ha mindkét fél akarja, ezeket - többnyire nagy nehézségek árán - átvészelheti a család. Néha igaz, hogy teher alatt nõ a pálma: van, akit a megpróbáltatások még erõsebbé tesznek. De van, aki összeroppan, és van, aki nem is akarja kipróbálni az erejét: feladja. Ilyenkor felbomlik a család. És ezt a gyerekkel is meg kell beszélni. Hogyan kezdjünk neki?
A házasságok majd fele válással végzõdik. A felbomló családban a gyerekeknek hihetetlen terheket kell viselniük: elvesztik az egyik szülõt, de aki megmaradt, az sem tud teljességgel az övék maradni, hiszen olyan lelki válságba jutott, hogy erejének nagy részét a saját fenntartására kell áldoznia.
Amikor a szülõ szembesül azzal, hogy a családtagok nem tudnak együtt maradni, hatalmas problémával kerül szembe: hogyan mondja el a gyereknek? Hogy magyarázza meg azt, amit tapasztalatok és megfelelõ szókincs híján a gyermek még nem érthet meg, akkor sem, ha nagyon okos, és érzékeny? Hogyan próbálja meg megnyugtatni a gyereket, amikor õ is a poklok bugyraiban jár, amikor a saját lelke is darabokban van?
Egy biztos: a család széthullását nem lehet lelki sérülések nélkül átélni. Minden válás más. Van, amikor hirtelen jön, amikor látszólag boldog, meleg család bomlik fel, amikor szülõk közötti láthatatlan, alattomos feszültségbõl a gyermek keveset érzékel (bár sokkal többet, mint hinnénk!). Ilyen esetben elképzelhetõ, hogy a felek közötti ellentét dacára mindkét szülõ meleg, gondoskodó szeretettel fordul a gyerek(ek) felé. A gyermek vesztesége tehát hatalmas, amikor a papa vagy a mama elköltözik.
Nem jobb a helyzet, ha a válás a szülõk nyílt harca, brutalitása miatt következik be. Ilyenkor a válás megváltás, gondolhatnánk. A gyereknek azonban az eddigi megpróbáltatások után még azt is fel kell dolgoznia, hogy az egyik szülõ elment, amiért a legtöbb gyerek önmagát okolja.
Itt a helyzet kulcsa:
A könnyebb megértés kedvéért idézzük Ranschburg Jenõ versét:
Mágia
Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyûlöltem õt nagyon,
mert közben ásított.
A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tûnjön el örökre!
Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már,
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.
Anyu azt mondja, itthagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!
(A verseskötetet minden válófélben és nem válófélben lévõ szülõnek el kellene olvasnia. Gyerekségek címmel a Magvetõ Kiadó adta ki 1996-ban. A könyv anyaga az Apró-Cseprõ CD-ROM-on is megtalálható.)
A gyermeknek bûntudata van
a házasság felbomlása miatt. Minden gyermek tökéletesnek hiszi szüleit. A gyermek természetétõl fogva gyámoltalan, gyenge: csak úgy érezheti magát biztonságban a világban, ha elhiszi, hogy szülei mindenhatóak, tökéletesek, és oltalmazók. A gyermek ezt a hitét tûzön-vízen át megvédi, még akkor is, ha a külsõ szemlélõ számára teljesen egyértelmû, hogy a szülõ hibát hibára halmoz, és, hogy nem lehet benne megbízni. A gyermek számára inkább elviselhetõ az a tudat, hogy õ okozta a bajt a családban, mint az, hogy a szülei gyengék, vagy igazságtalanok. A gyermek önmagát hibáztatja mindazért, ami történt. Ezt tetézi még, hogy óvodáskorban (és késõbb kamasz korban is) a gyermekek meg vannak gyõzõdve arról, hogy gondolataik mágikus módon hatnak a környezetre. Ha hirtelen felindulásában a pokolra kívánja apját, vagy "csúnyát gondol" anyjáról, késõbb azt hiheti: megfogant a mágikus "átok", miatta ment el édesapa, vagy édesanya. Mindez felnõtt fejjel elég hihetetlen, nagyon elméleti és bizonyíthatatlan gondolatmenetnek tûnik. A gyermekpszichológiai rendelõkben azonban szinte törvényszerû, hogy válást (vagy egy szeretett családtag halálát) követõ idõszakban kezelt gyerekek terápiája során akár nyíltan (szóban), akár rajzok, vagy játékok elemzése segítségével kiderül: a gyermek önmagát hibáztatja a történtekért, és rettenetes bûntudat gyötri. A bûntudat miatti szorongás különféle pszichés tünetekben (bepisilés, kényszeres cselekvések, alvászavar stb.) nyilvánul meg.
A sok rossz közül válasszuk a legkevésbé rosszat!
Mégis, mit mondjunk a gyereknek? Az igazságot. Az igazságot, de fosszuk meg érzelmi felhangjaitól. Ne azt, hogy "az a szemét csélcsap apád ahhoz a büdös cafkához jár hónapok óta, miközben én mosom a gatyáját. Most végre elköltözik, de majd rájön az a céda, hogy milyen egy férfiról gondoskodni."
Annyit kell mondani, hogy: "Édesapád egy másik nénivel akar élni, vele fog lakni". Nagy önuralom kell ehhez, ha a feladat a gyerekekkel maradó szülõre hárul. A dolgot nehezíti a tudat, hogy a gyermek reakcióit: dühét, szorongását, betegeskedését, iskolai kudarcait (ami mind a válás folyománya) neki, az otthon maradó félnek kell kezelnie a továbbiakban.
Biztosítsuk róla a gyermeket, hogy apja (anyja) õt ugyanúgy szereti, mint eddig (ha igaz, és ha számíthatunk a másik fél további együttmûködésére a gyerekek gondozása, nevelése terén). És biztosítsuk arról, hogy ebben nem a gyermek a hibás. Ennyit kell mondani, nem többet. Többet csak akkor, ha a gyerek kérdez. Mindig röviden és õszintén válaszoljon. Ne titkolja el érzelmeit, elmondhatja: szomorú vagyok, dühös vagyok, tehetetlen vagyok. De ne szidja a másik szülõt a gyermek elõtt. A gyermek maga is meg fogja fogalmazni dühét, gyûlöletét, tehetetlenségét, de önmagának kell idáig eljutnia. Fel kell dolgoznia a veszteséget, gyászolnia kell, és szabadjára kell engednie érzelmeit: de ezek legyenek az õ saját érzelmei.
És hogyan tovább?
A "kulturált" válás nem arra megy ki, hogy a szülõk egymás elõtt befeketítsék a másikat. Meg kell próbálni együttmûködni a továbbiakban is. Ez azonban olyan fokú lelki munkát igényel, amire nem mindenki képes. Válás esetén ugyanis mindkét félnek sérül a pozitív énképe, vagyis megdõl az a hite, hogy "én rendes, értelmes, megbízható, szeretnivaló ember vagyok". Helyébe ez kerül: csak egy senkiházi, értéktelen ember csinál ilyet, illetve: csak egy senkiházi értéktelen emberrel lehet ezt tenni.
Ezzel a tudattal hosszú távon nem lehet együtt élni, így megkezdõdik az öngyógyítás folyamata: a felek igazolni próbálják önmagukat, megindokolják tettüket, sokszor bármi áron. Erre a legegyszerûbb megoldás az, hogy csak a rosszra emlékeznek, felednek minden szépet és jót, amit a másiktól kaptak, a másik féllel együtt átéltek. Így sokkal egyszerûbb eltávolodni a teljes családtól és "új életet kezdeni" (amirõl tudjuk, hogy szinte mindig ugyanúgy végzõdik, mint az elõzõ), és egyszerûbb elviselni a másik hiányát.
A házaspár tehát szinte csak dühöt érez egymás iránt. Most mégis azt kéri az "okostojás pszichológus" a számítógép mellõl, hogy ne feketítsék be egymást a gyerekek elõtt. Hát ne. A gyerek érdekében ne. Sokkal könnyebb elviselni és feldolgozni a veszteséget, ha a másik szülõ szeretetét és bizalmát továbbra is megtarthatja a gyermek.
Ami végképp tilos: a gyermeket eszközként használni a másik ellen. És ugyanígy tilos: a gyermekre zúdítani problémáinkat, vagyis a gyereket használni lelki szemetesládának. A gyermek ember, még ha kicsike is. Önálló személyiség. Nem a tulajdonunk, és nem az eszközünk. Épp elég teher nehezedik a vállára. Segítsük, hogy képes legyen vele együtt élni, és csonka családban is érezni, hogy számíthat szüleire.
A segítség kéznél van
Tudom, hogy csak kivételes lelkierõvel rendelkezõ személyiségek tudják megvalósítani mindazt, amit fent leírtam. Mégsem fölösleges minderrõl beszélni, hiszen ha már azt tudjuk, mire kellene törekedni, talán valamelyest könnyebben megbirkózunk a feladattal. Ha végképp nem megy, kérjük szakember segítségét. Ilyen kritikus élethelyzetben nem szégyen tapasztalt szakemberekhez fordulni, aki akár egy- két beszélgetéssel is rá tud világítani azokra a bennünk dolgozó erõkre, amelyek rossz irányba viszik viselkedésünket. Segít abban, hogy eloszlassa félelmeinket, oldja szorongásunkat, hiszen ebben a kritikus élethelyzetben olyan dolgoktól is félünk, amelyeknek nincs jelentõsége, vagy kicsi a valószínûsége. Ha a másik szülõ kapható az együttmûködésre, a legjobb, ha vele együtt keressük fel a pszichológust, családterapeutát. Ha nem tudunk higgadtan megbeszélni még gyakorlati dolgokat sem, mediátor (közvetítõ) segítségét is kérhetjük.
Hasznos címek:
Családterápia
Magyar Családterápiás Egyesület
1125 Bp. Kútvölgyi út 4.
Tel: (06-1) 391 0313, (06-1) 391 0314
e-mail: familyth@axelero.hu
Országos Család-és Gyermekvédelmi Intézet
Mediátorképzés és mediációs szolgáltatás
1134 Budapest, Tüzér u. 33-35.
Tel: (06-1) 465-6027
e-mail: care@mail.datanet.hu
A mediáció során egy konkrét probléma (gyermek elhelyezési ügy, láthatás, válás, más konfliktus) kerül terítékre, úgy, hogy a vitázó felek mellett egy konfliktuskezelésben jártas ún. mediátor is jelen van. A mediátor szerepe, hogy a beszélgetést kultúrált keretek közt tartsa, ne engedje, hogy az eluralkodó érzelmek miatt a vita parttalanná váljon, és hogy hozzásegítse a feleket, hogy kialakítsanak egy közös, mindkettejük számára elfogadható és megvalósítható megoldást. A mediációs technika nem csak családi, de munkahelyi, fogyasztóvédelmi vagy más jellegû konfliktusok megoldására is bevált eszköz.
A mediációs konfliktus oldásról egy korábbi cikkünkben részletesen olvashatnak: Peren kívüli felek, avagy a konfliktusok vesztesmentes megoldása
Szõdy Judit
Válás gyerekszemmel
2002.01.02. 14:49:59
Minden házasságnak vannak kritikus idõszakai. Ha mindkét fél akarja, ezeket - többnyire nagy nehézségek árán - átvészelheti a család. Néha igaz, hogy teher alatt nõ a pálma: van, akit a megpróbáltatások még erõsebbé tesznek. De van, aki összeroppan, és van, aki nem is akarja kipróbálni az erejét: feladja. Ilyenkor felbomlik a család. És ezt a gyerekkel is meg kell beszélni. Hogyan kezdjünk neki?
A házasságok majd fele válással végzõdik. A felbomló családban a gyerekeknek hihetetlen terheket kell viselniük: elvesztik az egyik szülõt, de aki megmaradt, az sem tud teljességgel az övék maradni, hiszen olyan lelki válságba jutott, hogy erejének nagy részét a saját fenntartására kell áldoznia.
Amikor a szülõ szembesül azzal, hogy a családtagok nem tudnak együtt maradni, hatalmas problémával kerül szembe: hogyan mondja el a gyereknek? Hogy magyarázza meg azt, amit tapasztalatok és megfelelõ szókincs híján a gyermek még nem érthet meg, akkor sem, ha nagyon okos, és érzékeny? Hogyan próbálja meg megnyugtatni a gyereket, amikor õ is a poklok bugyraiban jár, amikor a saját lelke is darabokban van?
Egy biztos: a család széthullását nem lehet lelki sérülések nélkül átélni. Minden válás más. Van, amikor hirtelen jön, amikor látszólag boldog, meleg család bomlik fel, amikor szülõk közötti láthatatlan, alattomos feszültségbõl a gyermek keveset érzékel (bár sokkal többet, mint hinnénk!). Ilyen esetben elképzelhetõ, hogy a felek közötti ellentét dacára mindkét szülõ meleg, gondoskodó szeretettel fordul a gyerek(ek) felé. A gyermek vesztesége tehát hatalmas, amikor a papa vagy a mama elköltözik.
Nem jobb a helyzet, ha a válás a szülõk nyílt harca, brutalitása miatt következik be. Ilyenkor a válás megváltás, gondolhatnánk. A gyereknek azonban az eddigi megpróbáltatások után még azt is fel kell dolgoznia, hogy az egyik szülõ elment, amiért a legtöbb gyerek önmagát okolja.
Itt a helyzet kulcsa:
A könnyebb megértés kedvéért idézzük Ranschburg Jenõ versét:
Mágia
Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyûlöltem õt nagyon,
mert közben ásított.
A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tûnjön el örökre!
Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már,
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.
Anyu azt mondja, itthagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!
(A verseskötetet minden válófélben és nem válófélben lévõ szülõnek el kellene olvasnia. Gyerekségek címmel a Magvetõ Kiadó adta ki 1996-ban. A könyv anyaga az Apró-Cseprõ CD-ROM-on is megtalálható.)
A gyermeknek bûntudata van
a házasság felbomlása miatt. Minden gyermek tökéletesnek hiszi szüleit. A gyermek természetétõl fogva gyámoltalan, gyenge: csak úgy érezheti magát biztonságban a világban, ha elhiszi, hogy szülei mindenhatóak, tökéletesek, és oltalmazók. A gyermek ezt a hitét tûzön-vízen át megvédi, még akkor is, ha a külsõ szemlélõ számára teljesen egyértelmû, hogy a szülõ hibát hibára halmoz, és, hogy nem lehet benne megbízni. A gyermek számára inkább elviselhetõ az a tudat, hogy õ okozta a bajt a családban, mint az, hogy a szülei gyengék, vagy igazságtalanok. A gyermek önmagát hibáztatja mindazért, ami történt. Ezt tetézi még, hogy óvodáskorban (és késõbb kamasz korban is) a gyermekek meg vannak gyõzõdve arról, hogy gondolataik mágikus módon hatnak a környezetre. Ha hirtelen felindulásában a pokolra kívánja apját, vagy "csúnyát gondol" anyjáról, késõbb azt hiheti: megfogant a mágikus "átok", miatta ment el édesapa, vagy édesanya. Mindez felnõtt fejjel elég hihetetlen, nagyon elméleti és bizonyíthatatlan gondolatmenetnek tûnik. A gyermekpszichológiai rendelõkben azonban szinte törvényszerû, hogy válást (vagy egy szeretett családtag halálát) követõ idõszakban kezelt gyerekek terápiája során akár nyíltan (szóban), akár rajzok, vagy játékok elemzése segítségével kiderül: a gyermek önmagát hibáztatja a történtekért, és rettenetes bûntudat gyötri. A bûntudat miatti szorongás különféle pszichés tünetekben (bepisilés, kényszeres cselekvések, alvászavar stb.) nyilvánul meg.
A sok rossz közül válasszuk a legkevésbé rosszat!
Mégis, mit mondjunk a gyereknek? Az igazságot. Az igazságot, de fosszuk meg érzelmi felhangjaitól. Ne azt, hogy "az a szemét csélcsap apád ahhoz a büdös cafkához jár hónapok óta, miközben én mosom a gatyáját. Most végre elköltözik, de majd rájön az a céda, hogy milyen egy férfiról gondoskodni."
Annyit kell mondani, hogy: "Édesapád egy másik nénivel akar élni, vele fog lakni". Nagy önuralom kell ehhez, ha a feladat a gyerekekkel maradó szülõre hárul. A dolgot nehezíti a tudat, hogy a gyermek reakcióit: dühét, szorongását, betegeskedését, iskolai kudarcait (ami mind a válás folyománya) neki, az otthon maradó félnek kell kezelnie a továbbiakban.
Biztosítsuk róla a gyermeket, hogy apja (anyja) õt ugyanúgy szereti, mint eddig (ha igaz, és ha számíthatunk a másik fél további együttmûködésére a gyerekek gondozása, nevelése terén). És biztosítsuk arról, hogy ebben nem a gyermek a hibás. Ennyit kell mondani, nem többet. Többet csak akkor, ha a gyerek kérdez. Mindig röviden és õszintén válaszoljon. Ne titkolja el érzelmeit, elmondhatja: szomorú vagyok, dühös vagyok, tehetetlen vagyok. De ne szidja a másik szülõt a gyermek elõtt. A gyermek maga is meg fogja fogalmazni dühét, gyûlöletét, tehetetlenségét, de önmagának kell idáig eljutnia. Fel kell dolgoznia a veszteséget, gyászolnia kell, és szabadjára kell engednie érzelmeit: de ezek legyenek az õ saját érzelmei.
És hogyan tovább?
A "kulturált" válás nem arra megy ki, hogy a szülõk egymás elõtt befeketítsék a másikat. Meg kell próbálni együttmûködni a továbbiakban is. Ez azonban olyan fokú lelki munkát igényel, amire nem mindenki képes. Válás esetén ugyanis mindkét félnek sérül a pozitív énképe, vagyis megdõl az a hite, hogy "én rendes, értelmes, megbízható, szeretnivaló ember vagyok". Helyébe ez kerül: csak egy senkiházi, értéktelen ember csinál ilyet, illetve: csak egy senkiházi értéktelen emberrel lehet ezt tenni.
Ezzel a tudattal hosszú távon nem lehet együtt élni, így megkezdõdik az öngyógyítás folyamata: a felek igazolni próbálják önmagukat, megindokolják tettüket, sokszor bármi áron. Erre a legegyszerûbb megoldás az, hogy csak a rosszra emlékeznek, felednek minden szépet és jót, amit a másiktól kaptak, a másik féllel együtt átéltek. Így sokkal egyszerûbb eltávolodni a teljes családtól és "új életet kezdeni" (amirõl tudjuk, hogy szinte mindig ugyanúgy végzõdik, mint az elõzõ), és egyszerûbb elviselni a másik hiányát.
A házaspár tehát szinte csak dühöt érez egymás iránt. Most mégis azt kéri az "okostojás pszichológus" a számítógép mellõl, hogy ne feketítsék be egymást a gyerekek elõtt. Hát ne. A gyerek érdekében ne. Sokkal könnyebb elviselni és feldolgozni a veszteséget, ha a másik szülõ szeretetét és bizalmát továbbra is megtarthatja a gyermek.
Ami végképp tilos: a gyermeket eszközként használni a másik ellen. És ugyanígy tilos: a gyermekre zúdítani problémáinkat, vagyis a gyereket használni lelki szemetesládának. A gyermek ember, még ha kicsike is. Önálló személyiség. Nem a tulajdonunk, és nem az eszközünk. Épp elég teher nehezedik a vállára. Segítsük, hogy képes legyen vele együtt élni, és csonka családban is érezni, hogy számíthat szüleire.
A segítség kéznél van
Tudom, hogy csak kivételes lelkierõvel rendelkezõ személyiségek tudják megvalósítani mindazt, amit fent leírtam. Mégsem fölösleges minderrõl beszélni, hiszen ha már azt tudjuk, mire kellene törekedni, talán valamelyest könnyebben megbirkózunk a feladattal. Ha végképp nem megy, kérjük szakember segítségét. Ilyen kritikus élethelyzetben nem szégyen tapasztalt szakemberekhez fordulni, aki akár egy- két beszélgetéssel is rá tud világítani azokra a bennünk dolgozó erõkre, amelyek rossz irányba viszik viselkedésünket. Segít abban, hogy eloszlassa félelmeinket, oldja szorongásunkat, hiszen ebben a kritikus élethelyzetben olyan dolgoktól is félünk, amelyeknek nincs jelentõsége, vagy kicsi a valószínûsége. Ha a másik szülõ kapható az együttmûködésre, a legjobb, ha vele együtt keressük fel a pszichológust, családterapeutát. Ha nem tudunk higgadtan megbeszélni még gyakorlati dolgokat sem, mediátor (közvetítõ) segítségét is kérhetjük.
Hasznos címek:
Családterápia
Magyar Családterápiás Egyesület
1125 Bp. Kútvölgyi út 4.
Tel: (06-1) 391 0313, (06-1) 391 0314
e-mail: familyth@axelero.hu
Országos Család-és Gyermekvédelmi Intézet
Mediátorképzés és mediációs szolgáltatás
1134 Budapest, Tüzér u. 33-35.
Tel: (06-1) 465-6027
e-mail: care@mail.datanet.hu
A mediáció során egy konkrét probléma (gyermek elhelyezési ügy, láthatás, válás, más konfliktus) kerül terítékre, úgy, hogy a vitázó felek mellett egy konfliktuskezelésben jártas ún. mediátor is jelen van. A mediátor szerepe, hogy a beszélgetést kultúrált keretek közt tartsa, ne engedje, hogy az eluralkodó érzelmek miatt a vita parttalanná váljon, és hogy hozzásegítse a feleket, hogy kialakítsanak egy közös, mindkettejük számára elfogadható és megvalósítható megoldást. A mediációs technika nem csak családi, de munkahelyi, fogyasztóvédelmi vagy más jellegû konfliktusok megoldására is bevált eszköz.
A mediációs konfliktus oldásról egy korábbi cikkünkben részletesen olvashatnak:
Peren kívüli felek, avagy a konfliktusok vesztesmentes megoldása
[url=http://www.origo.hu/noilapozo/szuloknek/20011129peren.pcgi" TARGET="_top]http://www.origo.hu/noilapozo/szuloknek/20011129peren.pcgi[/url]
Szõdy Judit
Kakuk
[url=http://www.origo.hu/noilapozo/szuloknek/20020102valas.pcgi" TARGET="_top]http://www.origo.hu/noilapozo/szuloknek/20020102valas.pcgi[/url]
Válás gyerekszemmel
2002.01.02. 14:49:59
Minden házasságnak vannak kritikus idõszakai. Ha mindkét fél akarja, ezeket - többnyire nagy nehézségek árán - átvészelheti a család. Néha igaz, hogy teher alatt nõ a pálma: van, akit a megpróbáltatások még erõsebbé tesznek. De van, aki összeroppan, és van, aki nem is akarja kipróbálni az erejét: feladja. Ilyenkor felbomlik a család. És ezt a gyerekkel is meg kell beszélni. Hogyan kezdjünk neki?
A házasságok majd fele válással végzõdik. A felbomló családban a gyerekeknek hihetetlen terheket kell viselniük: elvesztik az egyik szülõt, de aki megmaradt, az sem tud teljességgel az övék maradni, hiszen olyan lelki válságba jutott, hogy erejének nagy részét a saját fenntartására kell áldoznia.
Amikor a szülõ szembesül azzal, hogy a családtagok nem tudnak együtt maradni, hatalmas problémával kerül szembe: hogyan mondja el a gyereknek? Hogy magyarázza meg azt, amit tapasztalatok és megfelelõ szókincs híján a gyermek még nem érthet meg, akkor sem, ha nagyon okos, és érzékeny? Hogyan próbálja meg megnyugtatni a gyereket, amikor õ is a poklok bugyraiban jár, amikor a saját lelke is darabokban van?
Egy biztos: a család széthullását nem lehet lelki sérülések nélkül átélni. Minden válás más. Van, amikor hirtelen jön, amikor látszólag boldog, meleg család bomlik fel, amikor szülõk közötti láthatatlan, alattomos feszültségbõl a gyermek keveset érzékel (bár sokkal többet, mint hinnénk!). Ilyen esetben elképzelhetõ, hogy a felek közötti ellentét dacára mindkét szülõ meleg, gondoskodó szeretettel fordul a gyerek(ek) felé. A gyermek vesztesége tehát hatalmas, amikor a papa vagy a mama elköltözik.
Nem jobb a helyzet, ha a válás a szülõk nyílt harca, brutalitása miatt következik be. Ilyenkor a válás megváltás, gondolhatnánk. A gyereknek azonban az eddigi megpróbáltatások után még azt is fel kell dolgoznia, hogy az egyik szülõ elment, amiért a legtöbb gyerek önmagát okolja.
Itt a helyzet kulcsa:
A könnyebb megértés kedvéért idézzük Ranschburg Jenõ versét:
Mágia
Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyûlöltem õt nagyon,
mert közben ásított.
A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tûnjön el örökre!
Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már,
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.
Anyu azt mondja, itthagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!
(A verseskötetet minden válófélben és nem válófélben lévõ szülõnek el kellene olvasnia. Gyerekségek címmel a Magvetõ Kiadó adta ki 1996-ban. A könyv anyaga az Apró-Cseprõ CD-ROM-on is megtalálható.)
A gyermeknek bûntudata van
a házasság felbomlása miatt. Minden gyermek tökéletesnek hiszi szüleit. A gyermek természetétõl fogva gyámoltalan, gyenge: csak úgy érezheti magát biztonságban a világban, ha elhiszi, hogy szülei mindenhatóak, tökéletesek, és oltalmazók. A gyermek ezt a hitét tûzön-vízen át megvédi, még akkor is, ha a külsõ szemlélõ számára teljesen egyértelmû, hogy a szülõ hibát hibára halmoz, és, hogy nem lehet benne megbízni. A gyermek számára inkább elviselhetõ az a tudat, hogy õ okozta a bajt a családban, mint az, hogy a szülei gyengék, vagy igazságtalanok. A gyermek önmagát hibáztatja mindazért, ami történt. Ezt tetézi még, hogy óvodáskorban (és késõbb kamasz korban is) a gyermekek meg vannak gyõzõdve arról, hogy gondolataik mágikus módon hatnak a környezetre. Ha hirtelen felindulásában a pokolra kívánja apját, vagy "csúnyát gondol" anyjáról, késõbb azt hiheti: megfogant a mágikus "átok", miatta ment el édesapa, vagy édesanya. Mindez felnõtt fejjel elég hihetetlen, nagyon elméleti és bizonyíthatatlan gondolatmenetnek tûnik. A gyermekpszichológiai rendelõkben azonban szinte törvényszerû, hogy válást (vagy egy szeretett családtag halálát) követõ idõszakban kezelt gyerekek terápiája során akár nyíltan (szóban), akár rajzok, vagy játékok elemzése segítségével kiderül: a gyermek önmagát hibáztatja a történtekért, és rettenetes bûntudat gyötri. A bûntudat miatti szorongás különféle pszichés tünetekben (bepisilés, kényszeres cselekvések, alvászavar stb.) nyilvánul meg.
A sok rossz közül válasszuk a legkevésbé rosszat!
Mégis, mit mondjunk a gyereknek? Az igazságot. Az igazságot, de fosszuk meg érzelmi felhangjaitól. Ne azt, hogy "az a szemét csélcsap apád ahhoz a büdös cafkához jár hónapok óta, miközben én mosom a gatyáját. Most végre elköltözik, de majd rájön az a céda, hogy milyen egy férfiról gondoskodni."
Annyit kell mondani, hogy: "Édesapád egy másik nénivel akar élni, vele fog lakni". Nagy önuralom kell ehhez, ha a feladat a gyerekekkel maradó szülõre hárul. A dolgot nehezíti a tudat, hogy a gyermek reakcióit: dühét, szorongását, betegeskedését, iskolai kudarcait (ami mind a válás folyománya) neki, az otthon maradó félnek kell kezelnie a továbbiakban.
Biztosítsuk róla a gyermeket, hogy apja (anyja) õt ugyanúgy szereti, mint eddig (ha igaz, és ha számíthatunk a másik fél további együttmûködésére a gyerekek gondozása, nevelése terén). És biztosítsuk arról, hogy ebben nem a gyermek a hibás. Ennyit kell mondani, nem többet. Többet csak akkor, ha a gyerek kérdez. Mindig röviden és õszintén válaszoljon. Ne titkolja el érzelmeit, elmondhatja: szomorú vagyok, dühös vagyok, tehetetlen vagyok. De ne szidja a másik szülõt a gyermek elõtt. A gyermek maga is meg fogja fogalmazni dühét, gyûlöletét, tehetetlenségét, de önmagának kell idáig eljutnia. Fel kell dolgoznia a veszteséget, gyászolnia kell, és szabadjára kell engednie érzelmeit: de ezek legyenek az õ saját érzelmei.
És hogyan tovább?
A "kulturált" válás nem arra megy ki, hogy a szülõk egymás elõtt befeketítsék a másikat. Meg kell próbálni együttmûködni a továbbiakban is. Ez azonban olyan fokú lelki munkát igényel, amire nem mindenki képes. Válás esetén ugyanis mindkét félnek sérül a pozitív énképe, vagyis megdõl az a hite, hogy "én rendes, értelmes, megbízható, szeretnivaló ember vagyok". Helyébe ez kerül: csak egy senkiházi, értéktelen ember csinál ilyet, illetve: csak egy senkiházi értéktelen emberrel lehet ezt tenni.
Ezzel a tudattal hosszú távon nem lehet együtt élni, így megkezdõdik az öngyógyítás folyamata: a felek igazolni próbálják önmagukat, megindokolják tettüket, sokszor bármi áron. Erre a legegyszerûbb megoldás az, hogy csak a rosszra emlékeznek, felednek minden szépet és jót, amit a másiktól kaptak, a másik féllel együtt átéltek. Így sokkal egyszerûbb eltávolodni a teljes családtól és "új életet kezdeni" (amirõl tudjuk, hogy szinte mindig ugyanúgy végzõdik, mint az elõzõ), és egyszerûbb elviselni a másik hiányát.
A házaspár tehát szinte csak dühöt érez egymás iránt. Most mégis azt kéri az "okostojás pszichológus" a számítógép mellõl, hogy ne feketítsék be egymást a gyerekek elõtt. Hát ne. A gyerek érdekében ne. Sokkal könnyebb elviselni és feldolgozni a veszteséget, ha a másik szülõ szeretetét és bizalmát továbbra is megtarthatja a gyermek.
Ami végképp tilos: a gyermeket eszközként használni a másik ellen. És ugyanígy tilos: a gyermekre zúdítani problémáinkat, vagyis a gyereket használni lelki szemetesládának. A gyermek ember, még ha kicsike is. Önálló személyiség. Nem a tulajdonunk, és nem az eszközünk. Épp elég teher nehezedik a vállára. Segítsük, hogy képes legyen vele együtt élni, és csonka családban is érezni, hogy számíthat szüleire.
A segítség kéznél van
Tudom, hogy csak kivételes lelkierõvel rendelkezõ személyiségek tudják megvalósítani mindazt, amit fent leírtam. Mégsem fölösleges minderrõl beszélni, hiszen ha már azt tudjuk, mire kellene törekedni, talán valamelyest könnyebben megbirkózunk a feladattal. Ha végképp nem megy, kérjük szakember segítségét. Ilyen kritikus élethelyzetben nem szégyen tapasztalt szakemberekhez fordulni, aki akár egy- két beszélgetéssel is rá tud világítani azokra a bennünk dolgozó erõkre, amelyek rossz irányba viszik viselkedésünket. Segít abban, hogy eloszlassa félelmeinket, oldja szorongásunkat, hiszen ebben a kritikus élethelyzetben olyan dolgoktól is félünk, amelyeknek nincs jelentõsége, vagy kicsi a valószínûsége. Ha a másik szülõ kapható az együttmûködésre, a legjobb, ha vele együtt keressük fel a pszichológust, családterapeutát. Ha nem tudunk higgadtan megbeszélni még gyakorlati dolgokat sem, mediátor (közvetítõ) segítségét is kérhetjük.
Hasznos címek:
Családterápia
Magyar Családterápiás Egyesület
1125 Bp. Kútvölgyi út 4.
Tel: (06-1) 391 0313, (06-1) 391 0314
e-mail: familyth@axelero.hu
Országos Család-és Gyermekvédelmi Intézet
Mediátorképzés és mediációs szolgáltatás
1134 Budapest, Tüzér u. 33-35.
Tel: (06-1) 465-6027
e-mail: care@mail.datanet.hu
A mediáció során egy konkrét probléma (gyermek elhelyezési ügy, láthatás, válás, más konfliktus) kerül terítékre, úgy, hogy a vitázó felek mellett egy konfliktuskezelésben jártas ún. mediátor is jelen van. A mediátor szerepe, hogy a beszélgetést kultúrált keretek közt tartsa, ne engedje, hogy az eluralkodó érzelmek miatt a vita parttalanná váljon, és hogy hozzásegítse a feleket, hogy kialakítsanak egy közös, mindkettejük számára elfogadható és megvalósítható megoldást. A mediációs technika nem csak családi, de munkahelyi, fogyasztóvédelmi vagy más jellegû konfliktusok megoldására is bevált eszköz.
A mediációs konfliktus oldásról egy korábbi cikkünkben részletesen olvashatnak: Peren kívüli felek, avagy a konfliktusok vesztesmentes megoldása
Szõdy Judit
Válás gyerekszemmel
2002.01.02. 14:49:59
Minden házasságnak vannak kritikus idõszakai. Ha mindkét fél akarja, ezeket - többnyire nagy nehézségek árán - átvészelheti a család. Néha igaz, hogy teher alatt nõ a pálma: van, akit a megpróbáltatások még erõsebbé tesznek. De van, aki összeroppan, és van, aki nem is akarja kipróbálni az erejét: feladja. Ilyenkor felbomlik a család. És ezt a gyerekkel is meg kell beszélni. Hogyan kezdjünk neki?
A házasságok majd fele válással végzõdik. A felbomló családban a gyerekeknek hihetetlen terheket kell viselniük: elvesztik az egyik szülõt, de aki megmaradt, az sem tud teljességgel az övék maradni, hiszen olyan lelki válságba jutott, hogy erejének nagy részét a saját fenntartására kell áldoznia.
Amikor a szülõ szembesül azzal, hogy a családtagok nem tudnak együtt maradni, hatalmas problémával kerül szembe: hogyan mondja el a gyereknek? Hogy magyarázza meg azt, amit tapasztalatok és megfelelõ szókincs híján a gyermek még nem érthet meg, akkor sem, ha nagyon okos, és érzékeny? Hogyan próbálja meg megnyugtatni a gyereket, amikor õ is a poklok bugyraiban jár, amikor a saját lelke is darabokban van?
Egy biztos: a család széthullását nem lehet lelki sérülések nélkül átélni. Minden válás más. Van, amikor hirtelen jön, amikor látszólag boldog, meleg család bomlik fel, amikor szülõk közötti láthatatlan, alattomos feszültségbõl a gyermek keveset érzékel (bár sokkal többet, mint hinnénk!). Ilyen esetben elképzelhetõ, hogy a felek közötti ellentét dacára mindkét szülõ meleg, gondoskodó szeretettel fordul a gyerek(ek) felé. A gyermek vesztesége tehát hatalmas, amikor a papa vagy a mama elköltözik.
Nem jobb a helyzet, ha a válás a szülõk nyílt harca, brutalitása miatt következik be. Ilyenkor a válás megváltás, gondolhatnánk. A gyereknek azonban az eddigi megpróbáltatások után még azt is fel kell dolgoznia, hogy az egyik szülõ elment, amiért a legtöbb gyerek önmagát okolja.
Itt a helyzet kulcsa:
A könnyebb megértés kedvéért idézzük Ranschburg Jenõ versét:
Mágia
Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyûlöltem õt nagyon,
mert közben ásított.
A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tûnjön el örökre!
Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már,
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.
Anyu azt mondja, itthagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!
(A verseskötetet minden válófélben és nem válófélben lévõ szülõnek el kellene olvasnia. Gyerekségek címmel a Magvetõ Kiadó adta ki 1996-ban. A könyv anyaga az Apró-Cseprõ CD-ROM-on is megtalálható.)
A gyermeknek bûntudata van
a házasság felbomlása miatt. Minden gyermek tökéletesnek hiszi szüleit. A gyermek természetétõl fogva gyámoltalan, gyenge: csak úgy érezheti magát biztonságban a világban, ha elhiszi, hogy szülei mindenhatóak, tökéletesek, és oltalmazók. A gyermek ezt a hitét tûzön-vízen át megvédi, még akkor is, ha a külsõ szemlélõ számára teljesen egyértelmû, hogy a szülõ hibát hibára halmoz, és, hogy nem lehet benne megbízni. A gyermek számára inkább elviselhetõ az a tudat, hogy õ okozta a bajt a családban, mint az, hogy a szülei gyengék, vagy igazságtalanok. A gyermek önmagát hibáztatja mindazért, ami történt. Ezt tetézi még, hogy óvodáskorban (és késõbb kamasz korban is) a gyermekek meg vannak gyõzõdve arról, hogy gondolataik mágikus módon hatnak a környezetre. Ha hirtelen felindulásában a pokolra kívánja apját, vagy "csúnyát gondol" anyjáról, késõbb azt hiheti: megfogant a mágikus "átok", miatta ment el édesapa, vagy édesanya. Mindez felnõtt fejjel elég hihetetlen, nagyon elméleti és bizonyíthatatlan gondolatmenetnek tûnik. A gyermekpszichológiai rendelõkben azonban szinte törvényszerû, hogy válást (vagy egy szeretett családtag halálát) követõ idõszakban kezelt gyerekek terápiája során akár nyíltan (szóban), akár rajzok, vagy játékok elemzése segítségével kiderül: a gyermek önmagát hibáztatja a történtekért, és rettenetes bûntudat gyötri. A bûntudat miatti szorongás különféle pszichés tünetekben (bepisilés, kényszeres cselekvések, alvászavar stb.) nyilvánul meg.
A sok rossz közül válasszuk a legkevésbé rosszat!
Mégis, mit mondjunk a gyereknek? Az igazságot. Az igazságot, de fosszuk meg érzelmi felhangjaitól. Ne azt, hogy "az a szemét csélcsap apád ahhoz a büdös cafkához jár hónapok óta, miközben én mosom a gatyáját. Most végre elköltözik, de majd rájön az a céda, hogy milyen egy férfiról gondoskodni."
Annyit kell mondani, hogy: "Édesapád egy másik nénivel akar élni, vele fog lakni". Nagy önuralom kell ehhez, ha a feladat a gyerekekkel maradó szülõre hárul. A dolgot nehezíti a tudat, hogy a gyermek reakcióit: dühét, szorongását, betegeskedését, iskolai kudarcait (ami mind a válás folyománya) neki, az otthon maradó félnek kell kezelnie a továbbiakban.
Biztosítsuk róla a gyermeket, hogy apja (anyja) õt ugyanúgy szereti, mint eddig (ha igaz, és ha számíthatunk a másik fél további együttmûködésére a gyerekek gondozása, nevelése terén). És biztosítsuk arról, hogy ebben nem a gyermek a hibás. Ennyit kell mondani, nem többet. Többet csak akkor, ha a gyerek kérdez. Mindig röviden és õszintén válaszoljon. Ne titkolja el érzelmeit, elmondhatja: szomorú vagyok, dühös vagyok, tehetetlen vagyok. De ne szidja a másik szülõt a gyermek elõtt. A gyermek maga is meg fogja fogalmazni dühét, gyûlöletét, tehetetlenségét, de önmagának kell idáig eljutnia. Fel kell dolgoznia a veszteséget, gyászolnia kell, és szabadjára kell engednie érzelmeit: de ezek legyenek az õ saját érzelmei.
És hogyan tovább?
A "kulturált" válás nem arra megy ki, hogy a szülõk egymás elõtt befeketítsék a másikat. Meg kell próbálni együttmûködni a továbbiakban is. Ez azonban olyan fokú lelki munkát igényel, amire nem mindenki képes. Válás esetén ugyanis mindkét félnek sérül a pozitív énképe, vagyis megdõl az a hite, hogy "én rendes, értelmes, megbízható, szeretnivaló ember vagyok". Helyébe ez kerül: csak egy senkiházi, értéktelen ember csinál ilyet, illetve: csak egy senkiházi értéktelen emberrel lehet ezt tenni.
Ezzel a tudattal hosszú távon nem lehet együtt élni, így megkezdõdik az öngyógyítás folyamata: a felek igazolni próbálják önmagukat, megindokolják tettüket, sokszor bármi áron. Erre a legegyszerûbb megoldás az, hogy csak a rosszra emlékeznek, felednek minden szépet és jót, amit a másiktól kaptak, a másik féllel együtt átéltek. Így sokkal egyszerûbb eltávolodni a teljes családtól és "új életet kezdeni" (amirõl tudjuk, hogy szinte mindig ugyanúgy végzõdik, mint az elõzõ), és egyszerûbb elviselni a másik hiányát.
A házaspár tehát szinte csak dühöt érez egymás iránt. Most mégis azt kéri az "okostojás pszichológus" a számítógép mellõl, hogy ne feketítsék be egymást a gyerekek elõtt. Hát ne. A gyerek érdekében ne. Sokkal könnyebb elviselni és feldolgozni a veszteséget, ha a másik szülõ szeretetét és bizalmát továbbra is megtarthatja a gyermek.
Ami végképp tilos: a gyermeket eszközként használni a másik ellen. És ugyanígy tilos: a gyermekre zúdítani problémáinkat, vagyis a gyereket használni lelki szemetesládának. A gyermek ember, még ha kicsike is. Önálló személyiség. Nem a tulajdonunk, és nem az eszközünk. Épp elég teher nehezedik a vállára. Segítsük, hogy képes legyen vele együtt élni, és csonka családban is érezni, hogy számíthat szüleire.
A segítség kéznél van
Tudom, hogy csak kivételes lelkierõvel rendelkezõ személyiségek tudják megvalósítani mindazt, amit fent leírtam. Mégsem fölösleges minderrõl beszélni, hiszen ha már azt tudjuk, mire kellene törekedni, talán valamelyest könnyebben megbirkózunk a feladattal. Ha végképp nem megy, kérjük szakember segítségét. Ilyen kritikus élethelyzetben nem szégyen tapasztalt szakemberekhez fordulni, aki akár egy- két beszélgetéssel is rá tud világítani azokra a bennünk dolgozó erõkre, amelyek rossz irányba viszik viselkedésünket. Segít abban, hogy eloszlassa félelmeinket, oldja szorongásunkat, hiszen ebben a kritikus élethelyzetben olyan dolgoktól is félünk, amelyeknek nincs jelentõsége, vagy kicsi a valószínûsége. Ha a másik szülõ kapható az együttmûködésre, a legjobb, ha vele együtt keressük fel a pszichológust, családterapeutát. Ha nem tudunk higgadtan megbeszélni még gyakorlati dolgokat sem, mediátor (közvetítõ) segítségét is kérhetjük.
Hasznos címek:
Családterápia
Magyar Családterápiás Egyesület
1125 Bp. Kútvölgyi út 4.
Tel: (06-1) 391 0313, (06-1) 391 0314
e-mail: familyth@axelero.hu
Országos Család-és Gyermekvédelmi Intézet
Mediátorképzés és mediációs szolgáltatás
1134 Budapest, Tüzér u. 33-35.
Tel: (06-1) 465-6027
e-mail: care@mail.datanet.hu
A mediáció során egy konkrét probléma (gyermek elhelyezési ügy, láthatás, válás, más konfliktus) kerül terítékre, úgy, hogy a vitázó felek mellett egy konfliktuskezelésben jártas ún. mediátor is jelen van. A mediátor szerepe, hogy a beszélgetést kultúrált keretek közt tartsa, ne engedje, hogy az eluralkodó érzelmek miatt a vita parttalanná váljon, és hogy hozzásegítse a feleket, hogy kialakítsanak egy közös, mindkettejük számára elfogadható és megvalósítható megoldást. A mediációs technika nem csak családi, de munkahelyi, fogyasztóvédelmi vagy más jellegû konfliktusok megoldására is bevált eszköz.
A mediációs konfliktus oldásról egy korábbi cikkünkben részletesen olvashatnak:
Peren kívüli felek, avagy a konfliktusok vesztesmentes megoldása
[url=http://www.origo.hu/noilapozo/szuloknek/20011129peren.pcgi" TARGET="_top]http://www.origo.hu/noilapozo/szuloknek/20011129peren.pcgi[/url]
Szõdy Judit
Kakuk
2002.02.09 18:15
Sziasztok!
Én csak most kapcsolódtam be ebbe a rendszerbe, de rengeteget tanultam eddig is belole.
Amiért írok most: én is gyermekét egyedül nevelo anya vagyok, jelenleg már válófélben. Férjem 17 hónapja nem él velünk és sosem lehetett számitani a segitségére. Emellett redkivül szemét módon viselkedik velem, lelkileg már a kezdetek óta terrorizál. (semmibe vesz,megaláz,tiszteletlen)
Sajnos én még emellett is szerettem. De rájöttem,hogy ez tarthatatlan állapot,hiszen számos kérésemre sem akart visszaköltözni hozzánk.(az én lakásomba-neki nincs)
Ezért rákényszeritett,hogy elinditsam a válást.
Sajnos,anyagilag én( 19 hónapos gyerekemmel)maradok a vesztes,mivel férjemnek nincs lelkiismerete és a saját gyerekén takarékoskodni akar. Csak azt hangoztatja,hogy neki joga van a gyereket látni stb.,de a kötelességeirol megfeledkezik! És sajnos a jelenlegi ezeréves törvények is maximálisan az ellen vannak,aki felneveli a gyereket és a válás végén is o húzza a rövidebbet minden szempontból.
Az én férjem eddig sem fizetett megfelelo összegu gyermektartást,éves átlagban max. 12.000 Ft-ot 3 hónapos kihagyással. Akinek ilyen korú pelenkás gyereke van,az tudja,hogy havi min.30-40.000 Ft kiadással jár + rezsi.
Most a válás után 8.000 Ft-ot(!!!)akar adni havonta,monván,hogy minimálbérrel van bejelentve, meg egyébként sincs midig munkája,mivel kezdo vállalkozó.
Megjegyzem,amig alkalmazásban volt rendesen keresett,el tudta tartani. Csak az önzése és büszkesége,nomeg jó adag felelotlensége,hogy nem fogja fel,hogy abbahagyja azt ami nem megy és olyat csináljon,amibol el tudja tisztességesen tartani gyermekét. Egyelore nem akar váltani,inkább a gyermekén takarékoskodik. És az a legigazságtalanabb, hogy hiába bizonyitom én a gyermek szükségeteit a biróságon, akkor sem fognak a minimálbér 20 %-ánál többet nekünk megitélni. Felháboritó,nem igaz!!!
És a másik,hogy 2 éves korától el akarja vinni hozzájuk, a szüleihez hetente egy egész napra estig!!! Úgy,hogy nem élt velünk és úgy hogy a szülei az ég világon semmit sem tettek a kisfiamért,születése óta mindössze 1* jöttek el megnézni és a továbbiakban csak tolem várták el,hogy én vigyem el ohozzájuk a gyereket. Én el is vittem párszor(5-6*),de azt is letagadják utólag. Nos ilyen(meg még ilyenebb)elozmények után totálisan el vagyok keseredve és szeretném,ha ezt a hülye családjogi törvényt minél elobb átreformálnák.
Kedves érintettek, szemét férjük és az oket védo szemét jogrendszer által szenvedok, kérlek jelentkezzetek,hogy együttesen fellépve változtathassunk az igaz emberek javára a családjogi törvényen!!!
Miért kellene szenvednünk nekünk, és gyermekünknek pl.a megalázóan alacsony tartásdij és a minositetlen,megalázó viselkedés miatt!
(bocs a hosszúságért!)
!!!
Én csak most kapcsolódtam be ebbe a rendszerbe, de rengeteget tanultam eddig is belole.
Amiért írok most: én is gyermekét egyedül nevelo anya vagyok, jelenleg már válófélben. Férjem 17 hónapja nem él velünk és sosem lehetett számitani a segitségére. Emellett redkivül szemét módon viselkedik velem, lelkileg már a kezdetek óta terrorizál. (semmibe vesz,megaláz,tiszteletlen)
Sajnos én még emellett is szerettem. De rájöttem,hogy ez tarthatatlan állapot,hiszen számos kérésemre sem akart visszaköltözni hozzánk.(az én lakásomba-neki nincs)
Ezért rákényszeritett,hogy elinditsam a válást.
Sajnos,anyagilag én( 19 hónapos gyerekemmel)maradok a vesztes,mivel férjemnek nincs lelkiismerete és a saját gyerekén takarékoskodni akar. Csak azt hangoztatja,hogy neki joga van a gyereket látni stb.,de a kötelességeirol megfeledkezik! És sajnos a jelenlegi ezeréves törvények is maximálisan az ellen vannak,aki felneveli a gyereket és a válás végén is o húzza a rövidebbet minden szempontból.
Az én férjem eddig sem fizetett megfelelo összegu gyermektartást,éves átlagban max. 12.000 Ft-ot 3 hónapos kihagyással. Akinek ilyen korú pelenkás gyereke van,az tudja,hogy havi min.30-40.000 Ft kiadással jár + rezsi.
Most a válás után 8.000 Ft-ot(!!!)akar adni havonta,monván,hogy minimálbérrel van bejelentve, meg egyébként sincs midig munkája,mivel kezdo vállalkozó.
Megjegyzem,amig alkalmazásban volt rendesen keresett,el tudta tartani. Csak az önzése és büszkesége,nomeg jó adag felelotlensége,hogy nem fogja fel,hogy abbahagyja azt ami nem megy és olyat csináljon,amibol el tudja tisztességesen tartani gyermekét. Egyelore nem akar váltani,inkább a gyermekén takarékoskodik. És az a legigazságtalanabb, hogy hiába bizonyitom én a gyermek szükségeteit a biróságon, akkor sem fognak a minimálbér 20 %-ánál többet nekünk megitélni. Felháboritó,nem igaz!!!
És a másik,hogy 2 éves korától el akarja vinni hozzájuk, a szüleihez hetente egy egész napra estig!!! Úgy,hogy nem élt velünk és úgy hogy a szülei az ég világon semmit sem tettek a kisfiamért,születése óta mindössze 1* jöttek el megnézni és a továbbiakban csak tolem várták el,hogy én vigyem el ohozzájuk a gyereket. Én el is vittem párszor(5-6*),de azt is letagadják utólag. Nos ilyen(meg még ilyenebb)elozmények után totálisan el vagyok keseredve és szeretném,ha ezt a hülye családjogi törvényt minél elobb átreformálnák.
Kedves érintettek, szemét férjük és az oket védo szemét jogrendszer által szenvedok, kérlek jelentkezzetek,hogy együttesen fellépve változtathassunk az igaz emberek javára a családjogi törvényen!!!
Miért kellene szenvednünk nekünk, és gyermekünknek pl.a megalázóan alacsony tartásdij és a minositetlen,megalázó viselkedés miatt!
(bocs a hosszúságért!)
!!!
2002.02.28 00:11
Kedves 20 év után különváló Névtelen!
Közös megegyezéssel akkor mondja ki a bíróság a válást, ha valóban mindenben meg tudtok egyezni közösen, és ezt írásban is, szóban is megerõsítitek. A gyakorlatban ez úgy tud kinézni, hogy elõszámláltok mindent és megbeszélitek hogyan rendezitek. Közös lakás, közös ingóságok és a legfontosabb a gyermekek elhelyezése, a láthatás, gyermektartás kérdése. Ha bármely részletkérdésben nincs meg a közös megegyezés akkor a bíróság dönt egy hosszadalmasabb procedúrában. Teljes közös megegyezéssel 2 tárgyalás alatt letudható az egész, ha nincs megegyezés akkor jóval tovább tart.
Ha van még kérdésed szívesen válaszolok, jogász is vagyok meg elvált is.
Közös megegyezéssel akkor mondja ki a bíróság a válást, ha valóban mindenben meg tudtok egyezni közösen, és ezt írásban is, szóban is megerõsítitek. A gyakorlatban ez úgy tud kinézni, hogy elõszámláltok mindent és megbeszélitek hogyan rendezitek. Közös lakás, közös ingóságok és a legfontosabb a gyermekek elhelyezése, a láthatás, gyermektartás kérdése. Ha bármely részletkérdésben nincs meg a közös megegyezés akkor a bíróság dönt egy hosszadalmasabb procedúrában. Teljes közös megegyezéssel 2 tárgyalás alatt letudható az egész, ha nincs megegyezés akkor jóval tovább tart.
Ha van még kérdésed szívesen válaszolok, jogász is vagyok meg elvált is.
2002.03.19 15:01
Sziasztok!
Nekem a sógórnõm bolondult meg. Bepasizott és a kisfiával hazaköltözött a szüleihez, de nem igazán csinál semmit (házimunka, gyereknevelés). Reggel elviszi a gyereket a bölcsibe zárás elõtt elrohan érte (dolgozik is igaz 8-16-ig), utánna meg találkozik a pasijával és estig együtt vannak háromasban. A gyerek mindig is hisztis volt, egyébként 2 éves és nagyon zavart szerintem. Mit lehet ilyenkor csinálni, mert nagyon sajnálom a kisfiút?
Nekem a sógórnõm bolondult meg. Bepasizott és a kisfiával hazaköltözött a szüleihez, de nem igazán csinál semmit (házimunka, gyereknevelés). Reggel elviszi a gyereket a bölcsibe zárás elõtt elrohan érte (dolgozik is igaz 8-16-ig), utánna meg találkozik a pasijával és estig együtt vannak háromasban. A gyerek mindig is hisztis volt, egyébként 2 éves és nagyon zavart szerintem. Mit lehet ilyenkor csinálni, mert nagyon sajnálom a kisfiút?
2002.03.21 17:27
Kedves qaladriel!
Ne haragudj,de most olvasom,hogy jogász vagy.Megkérdezhetném tõled,vajon hol találok itt a neten olyan oldalt,ahol ingyenes jogi tanácsadás is szerepel?Eddig egyet találtam,dr.Kiss B.István honlapját,de visszajön a címre elküldött mail-em.
Nem babás ügyben,hanem sajnos örökösödésrõl/öröklésrõl lenne szó.
Válaszod elõre is köszönöm.
Kriszti.
Ne haragudj,de most olvasom,hogy jogász vagy.Megkérdezhetném tõled,vajon hol találok itt a neten olyan oldalt,ahol ingyenes jogi tanácsadás is szerepel?Eddig egyet találtam,dr.Kiss B.István honlapját,de visszajön a címre elküldött mail-em.
Nem babás ügyben,hanem sajnos örökösödésrõl/öröklésrõl lenne szó.
Válaszod elõre is köszönöm.
Kriszti.
2002.04.03 12:26
Kedves Kriszti, elnézést én is csak késéssel néztem ide.
www.jogiforum.hu oldalon találsz lehetõséget a kérdéseid feltételére. Remélem sikerrel tudod használni!
üdv
Galadriel
www.jogiforum.hu oldalon találsz lehetõséget a kérdéseid feltételére. Remélem sikerrel tudod használni!
üdv
Galadriel
2002.09.10 14:10
Ma még házasságban élek, de nagyon gyülnek a felhõk a fejünk felett. A lényeg az, hogy most adódott egy lehetõség, hogy megvegyem a honvédségi lakásom, amit én kaptam még azelõtt, hogy a férjem ismertem volna. Az természetes, hogy a saját nevemre veszem, de vajon válás estén nem kerül e ez is felezésre. Lehet hogy jobban járok, ha a kislányom nevére veszem meg? Igazából nem szeretnék az utcára kerülni egy gyerekkel, és lehetõleg osztozni sem.
Eszter
Eszter
2002.09.10 20:10
Kedves Eszter!
Nem vagyok jogász, de egyet tapasztaltam anyukám mellett: ha a lakásod a kislányod nevére veszed, akkor utána (18 éves koráig) bármikor pl. ha el akarod adni, akkor a gyámhatóság engedélye kell hozzá, megnézik mit miért teszel stb. Tehát tulajdonképpen nem te rendelkezel vele. Remélem hogy egy jogász jobbakat mond, én ezt látom a gyakorlatban.
Szia: Timi
Nem vagyok jogász, de egyet tapasztaltam anyukám mellett: ha a lakásod a kislányod nevére veszed, akkor utána (18 éves koráig) bármikor pl. ha el akarod adni, akkor a gyámhatóság engedélye kell hozzá, megnézik mit miért teszel stb. Tehát tulajdonképpen nem te rendelkezel vele. Remélem hogy egy jogász jobbakat mond, én ezt látom a gyakorlatban.
Szia: Timi
2002.10.17 13:04
Sziasztok!
Tudna nekem valaki segíteni abban, hogy hol találok olyan oldalt, ahol lépésrõl-lépésre le van írva, egy magyarosrzági válóper menete? Hogyan kezdõdik, milyen lehetõségek vannak, mi alapján döntenek a gyermek sorsa felõl? Egyenlõre úgy érzem ez a megoldás, de a végsõ döntés elõtt szeretném látni, hogy mivel is jár ez.
Elõre is nagyon köszönöm. Dóri
Tudna nekem valaki segíteni abban, hogy hol találok olyan oldalt, ahol lépésrõl-lépésre le van írva, egy magyarosrzági válóper menete? Hogyan kezdõdik, milyen lehetõségek vannak, mi alapján döntenek a gyermek sorsa felõl? Egyenlõre úgy érzem ez a megoldás, de a végsõ döntés elõtt szeretném látni, hogy mivel is jár ez.
Elõre is nagyon köszönöm. Dóri
2003.08.13 00:03
Sziasztok! nagy gondban vagyok, szept. 3-án lesz az első válóperes tárgyalásom, a nagyobbik lányom 5 éves és azt hiszem, hogy túl sokat látott és hallott már. nagyon megviselik a dolgok, teljesen kezelhetetlen, agresszív, kiabál.... a gond az, hogy a válás miatt én is elég türelmetlen vagyok, ráadásul, most kezdek el dolgozni is, még nem voltak sok időt nélkülem félek hogy egy életre sérülést okoz ez a sok trauma a kislányomnak. hogyan segíthetnék rajta? volt már valaki ilyen helyzetben? még egy kérdés: ha közös megegyezéssel válunk, az első után mennyit kell várni a második tárgyalásra? Timi
2003.08.24 07:13
Sziasztok
Most keszulunk egy kozos megegyezeses valasra. Mindenbe jol megtudunk egyezni ezert szeretnenk kihagyni az ugyvedeket ezert nekunk kene megirni a papirokat. Tudtok ajanlani nekem oldalt ahol iratmintakat talalhatok. Sajnos nem vagyok jaratos a hivatalos level irasaba.
Nevtelenke
Most keszulunk egy kozos megegyezeses valasra. Mindenbe jol megtudunk egyezni ezert szeretnenk kihagyni az ugyvedeket ezert nekunk kene megirni a papirokat. Tudtok ajanlani nekem oldalt ahol iratmintakat talalhatok. Sajnos nem vagyok jaratos a hivatalos level irasaba.
Nevtelenke
