Csipi, leírom az én császárom.Én is úgy éreztem, elvettek valamit tőlem, arról nem is beszélve, ma tölteném a 40. hetet, szar mert szeretnék, szerettem volna még terhes maradni, de ez adatott nekem...ezt csak azért írtam hogy tudd, ha csaszi lesz, lesznek ilyen érzéseid biztosan, de ott a baba, és nekem most már ez a legfontosabb, egészséges és minden oké(leszámítva, hogy ma éjjel egyikünk sem aludt, meleg volt bent, rohadt panelfűtés
)
Szóvalé reggel, pontosabban hajnalban beöntés, aztán wcn töltötttem egy kis időt
, aztán fel a szülőszobára. Szétizgultam magam, rendesen, felrakták a ctgt , leborotváltak, és vártun, rengeteget, mert mégsem velünk kezdték, jött egy sürgős csaszi. Na kész ideg voltam, infúziót ekötötték, kb 3djára találták meg a vénám, de hozzászoktam ehhez már.
Aztán szóltak, ballajak át ha tudok vagy átemelnek, én átballagtam. Dokim meg még nem érkezett meg, nem tudtam utolérni,. mert reggel elment, hogy nem velem kezdték, de aztán férjem utolérte, amikor én már a műtőben voltam, szóval itt is ideges voltam.
spinális érzéstelenítőt kaptam, na az szar volt, mert a doki rossz gerincrészbe adta és nem hatott, na még idegebb lettem, 10 percet szórakozott, a sima érzéstelenítő sem hatott és hát nem volt kellemes ahogy az ilyen meg olyan vastagságű tűkről beszélgettek, hogy mekkora kell és hova döfjék stb, engem már az ájulás kerülgetett, amikor hirtelen a lábamba villám csapott, felsikítottam, hgy fáj és nem érzem, na akkor azt mondták, most jó!Mert villámot kell érezni a lábban, majd semmit.
nem mozdulhattam, a műtős pasi tologatott a z asztalon, semmit sem éreztem magamból.
és akkor oxigénmaszk, infúzió, vérnyomi mérő, cukormérő stb és megláttam a dokim. Azt kérdezte, érzek-e valamit, én azt mondtam, még nem, akkor jó, mert már felvágtuk, válaszolta.
engem nyugalom fogott el, mert halálfélelmem volt, hogy mi van ha érzem, de nem éreztem.
majd rá 3-5 percre, 10 óra 52 perckor, 4 héttel ezelőtt pontosan kivették a babámat.
doki annyit mondott, ez egy fiú és megvan vagy két kiló, ne aggódjon!!!!Majd elvitték, közben összeöltöttek, és végighallgattam a politizálásukat meg az egügyi rendszer szidását meg néha fantasztikus vicceket mondtak, azokon én is röhögtem.
majd visszahozták a babát, egy pólyában, ahonnan majd kiesett szegény és én csak annyit tudtam mondani, jézus, de pici vagy és elvitték a koraosztályra. engem meg le az intenzívre.
másnap felálltam és lementem hozzá.
a felállás nehéz 2-3 napig, iszonyat fájdalmas, de amint rájössz a technikára, hogyan kell a kórházi ágyból felkelni, megy mint a karikacsapás!!!Csak addig nehéz.
van egy technikája, de magadnak kell rájönni, leírhatom, ha akarod, de magadnak egyszerűbb rájönni!
(oldalt kell fordulni és kézzel feltolni magad, mert ahsad ereje nem tud most segíteni, majd ha feltoltad magad a lábad erejével kell felhúzni magad az ágyról, visszafekvés egyszerűbb. szóval nehéz leírni, ezért is mondtam, hogy majd rájössz)