Émi
Dehogy itéllek el a napi ritmusodért
Szerintem jól teszed, hogy úgy élsz ahogy az Nektek a legmegfelelőbb
Ez hidd el egyénenként teljesen eltérő. Nekem lelkileg az adott biztonságot, hogy otthon maradtam és amennyit jól esett feküdnöm annyit feküdtem. Persze néhány hét múlva én is talpra merészkedtem de a korábbi vetélésem miatt kicsit visszafogottabb lettem.Az én Kaális orvosom azt mondta, hogy kimélő életmód. Ez alatt azt értette, hogy nyugodtan éljek hétköznapi módon, de nem sportoljak drasztikusan, ha nem muszáj akkor ne zötykölődjek órákat a tömegközlekedési eszközökön és ne emeljek, ne stresszeljek. A fekvésre külön is rákérdeztem és azt mondta ha 100%-ig biztosan tudná,hogy az segit, akkor minden édesanyának ezt javasolná, de nem bebizonyitott tény viszont a személyes véleménye az volt, hogy ha nem okoz gondot akkor pihenjek, maradja otthon
Igy tehát a magam belátása szerint döntöttem de persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy mi nem vagyunk rászorulva az én fizetésemre, tehát egész nyugodtan elmehettem táppénzre de tudom, hogy sajnos ezt sokan nem teheik meg... Én azt gondolom, egy kényelmes, nyugodt életritmus biztos hogy nem árthat és tényleg szerettem volna megelőzni az önmarcangolás és lelkiismeret furdalás folyamatát, ha mégis valamiért elhaltak volna a babák
Szerintem mindenkinek a maga igénye dönti, el, hogy miként cselekszik. Tény viszont, hogy lazitani érdemes a korábbi tempón. Karmen és hajtotta magát, nem akart otthon maradni és szegény mikor elöntötte a vér és korházba kellett mennie mondta, hogy egyetlen napot sem dolgozna többet csak hát az orvos azt mondta neki, hogy éljen úgy ahogy addig tette... Lehet, hogy ha otthon van akkor is ez történt volna de nem éri meg kockáztatni
A Te 6 órás állásod ami nem stresszes valószinüleg nem árthat de azért figyeld nagyon a szervezeted jelzéseit mert túl sokat ülni az iróasztalnál sem túl szerencsés dolog. És vedd számitásba, hogy nem egy babóca van a pocakodban hanem több is
Puszi: Doris