Télleg bocsi, akarnék én jönni, csak szét vagyok esve kicsit, mindig csak rövid időre bírok idefigyelni
Azért követem az eseményeket, látom a szegény kisbetegeket, hogy mennyien vannak, és sajnálom is őket nagyon 
Mesélhetek? Reagálni úgyse nagyon bírok, annyira le vagyok maradva
Igazából nincs semmi különös, zajlanak a hétköznapok, Miksa délelőtt oviba megy, bár néha nem könnyen, mert ha az uram reggel nincs itthon, akkor mindig meg kell kérnem valakit, hogy ugrassza be. És mostanában sokszor nincs otthon, nagyon sokat vagyunk hárman, ilyenkor irtó sok a munka. Tegnap úgy döntöttem, hogy megoldom saját hatáskörben Miksa reggeli szállítását, amit eddig azért nem akartam, mert Ede elég kicsi még. És nehezen kiszámítható, hogy hogy ébred és eszik reggel, meg nem kis derbi a két kölket és magamat is gatyába rázni időben (de ezt gondolom nem nekem kell megmagyarázni a nálamnál töb gyerekeseknek
). Erre nem indult a kocsim. Mikor máskor ugye... 
megpurcant az aksi, lejárt az ideje
Úgyhogy most délben is szívességet kell kérnem, pedig azt eddig megoldottuk Edével. (vett már aksit az uram, csak speckó kulcs kell hozzá, úgyhogy most élesztjük a régi aksit annyira, hogy eljusson a szervzibe)
Ede mostanában eléggé ölbebaba, sok olyan napja van, amikor nem lehet letenni egyszerűen, csak kézben jó neki. Nem szeretem ordíttatni a kölket, így mindig felveszem, csak haladni nem haladok akkor semmivel. És a kis piszoknak még ülve se jó, a járkálást szereti
Éjjel pedig 3-4 alkalommal ébred. Néha kétszer, akkor már boldog vagyok. Hát igen, nagy különbség, ha egy gyerek átalussza az éjszakát, mint ha nem, most már én is látom. Miksa nagyon sima ügy volt Edéhez képest. Ede különben most már jó sokat gagyog, nézegeti a kezét, a tágyakat, kalimpál feléjük. 4,40 a súlya, és 54 cm-sre nőtt. Csütörtökön megkapta az első oltását. Szerencsére megúsztuk láz nélkül. Reméltem is, mert pénteken meg mentünk Szekszárdra.
Miksa még mindig féltékeny, most már kicsit máshogy, de azért még nem oksi a helyzet. Szereti Edét, azzal nincs baj. De cipelteti a seggét ő is, valamelyik nap meg kérte a Teletubbies-kat és egy rágókát rágicsálva nézte
Ez csak egy példa, van ezer marhasága. A legnagyobb baj most épp az vele, hogy mindent elereszt a füle mellett. Kábé háromszor mindig mondom neki szépen, amit szeretnék, néha ötször is, de meg se rezzen, nem csinálja. Aztán kiabálok. Attól meg kiborul, nyüszít és fetreng. És direkt bőgetteti Edét. Például Ede nyugiban van, Miksának mesélem az esti mesét. Halljuk, hogy Ede nyekeregni kezd, ekkor Miksa elkezd belekérdezni, az se baj, ha olyat, amit már rég tud, csak hogy minél tovább húzza, míg Ede már nagyon sír. Nem akar elengedni, pedig tőle is békében akarok kimenni, és nem fél mesével otthagyni a kicsi miatt. Ti ezt hogy oldjátok meg? Van, hogy Edével a karomon mesélek, sokszor szegény végigsírja, mert már éhes, és akkor Miksa még egyet kérne, és ha nemet mondok, akkor ő is bőg. Akkor van két bőgő kölkem, meg egy éjszakás férjem. Ha az uram itthon van, akkor ez nem gond, akkor ő rendezi Miksát, nagyon sokat segít. Ez csak akkor nehéz, ha egyedül vagyok a gyerekekkel.
A hangulatom nem valami fényes összességében, hiányzik anyu nagyon. Sokszor futtatok végi valamit az agyamban, hogy hogyan mesélem majd el anyunak, aztán persze kapcsolok. Mi naponta kétszer minimum beszéltünk, néha többször is. Hát, nagyjából ez van.
Igyekszem majd jönni azért, pussz!
Hétfő óta ovi sincs, igaz előtte volt, de nem jártak bele. 
