Drumka
Hazahozós ruhát juszt se vettem rózsaszínt, de nekünk is annyi minden rózsaszín (bundazsák, sapi, kocsikabát), hogy nem mertem nagyon vadat választani (sárga, narancssárga, lila, ilyesmi) hozzá, végül kiegyeztem egy aranyos hímzett fehérben...
Gem
Esti tej: kevesebbnek tűnhet, de azt mondják, tartalmasabb!!! Szóval attól, hogy te úgy érzed már nincs benne annyi, attól még Zsófi jóllakhat vele...
Féltékenység: azért ez szerencsére talán még nem olyan vészes, nem?
Végülis érthető, hogy elmúlt az újdonság varázsa, és anyán mostmár mindig osztozni kell?!
Szegény Rebeka, kemény sors a nagytesóké!
Na kíváncsi leszek, nálunk hogy lesz?
És most leírom, hogy nekem hogy volt Sebivel a szopi, de nehogy kioktatásnak vedd, csak tapasztalataim megosztásának! HOgy mit fontolsz meg belőle, az a te dolgod, nem akarok beleszólni, csak tudd, hogy esetleg így is végződhet a történetetek.
Szóval Sebi is igencsak zabagép volt, persze a 4200 g-os indulósúlyához nem is csoda, hogy volt étvágya. Az első kb. 3-4 hétben igény szerint szopiztunk, volt hogy (kajakezdettől kajakezdetig!) 1,5 óra után követelte az adagját, ami olyan 40-50 percet vett igénybe. Tejem az volt bőven, ezzel nem volt gond, viszont sebes mellekkel ennyit szoptatni nem volt kispálya.
Szóval 1 hónap után kezdtem kikészülni.
Ráadásul a gyerekorvos is rémisztgetett, hogy túl gyorsan gyarapodik ez a gyerek (300 g/hét), túl fogom hízlalni. (Ilyen nincs, anyatejes babát nem lehet túlhízlalni... de mindegy, akkor megijedtem.)
Úgyhogy a gyerekorvos javasolta, hogy először 3, aztán 3,5 majd később 4 óránként etessek. (Egyébként Zsófi is pici még a 4 óránkénti kajához, hiába viszonylag nagy súlyú baba, a kor számít.)
Úgyhogy nekigyűrkőztünk. Rettentő sok ordítással járt. Mert hát Sebi többnyire 2,5 óra után már eszméletlen éhes volt (hiába adtam neki folyadékot, mind megitta, és bömbölt tovább), minden kaja előtt 1/2 órát járkáltam fel-alá az üvöltő gyerekkel, hogy végre leteljen a 3 óra, és ehessen. Mindezt napi 8-szor.
Aztán a köv. héten már 3,5 órát tartottam a kaják közt, aztán már 4-et. 7 hetesen már 6200 g volt!
Sebi eszméletlen sokat ordított, de mindig vártam, hogy majdcsak megszokja az új rendszert, és "beáll" a kajákra, de várhattam. És egyre jobban kikészültem. Mivel iszonyúan kiéhezve jutott csak kajához, az amúgy is sebes melleimet még nagyobb erővel szívta, amitől csak még sebesebb lett persze.
Szóval elindultunk egy lejtőn. A sokat bömbölő gyerek miatti idegeskedéstől egyre jobban kiborultam, persze ez a tejnek se tett jót. Akkor már enni se ettem rendesen, bár mindig igyekeztem magamba tömni annyit, hogy legalább a tejem meglegyen. De nem lett. A kölök gyarapodása megállt, és éjt nappalá téve ordított, mert folyton éhes volt.
Addigra már a gyerekorvos is azt mondta, hogy mégiscsak tegyem sűrűbben mellre a babát. Na ez aztán teljesen megzavart, hogyhogy, hiszen eddig ő nyomta a legjobban, hogy szigorúan négy óránként?!
Megpróbáltam, de akkor már annyira beálltak a melleim a 4 óránkénti szopira, hogy egyszerűen nem tudtak előbb mit nyújtani, ami miatt Sebi csalódottan köpte ki, és zendített rá mégjobban a sírásra, hiszen éhes volt.
Ettől aztán végképp kiborultam.
Na akkor kaptuk meg az első doboz tápinkat, és 2 hét alatt gyakorlatilag teljesen át is állt, hiszen a cici macerás volt, nem is volt elég, a cumiból viszont könnyen jött, és mindig elég, így elég hamar kezdte elutasítani a mellemet.
3 hónaposan már csak egyszer szopott félálomban hajnalban, aztán már úgy se.
Szilvi17
Nagyon jó olvasni, hogy a párod ilyen lelkes apuka! (Pláne hogy akkor derült égből kopogtatott a gólya, ha jól értem?)
Köztetek alvás: ha titeket nem zavar, és nyugisabbak így az éjszakák, akkor szerintem nincs ezzel semmi baj. Majd ráér még pár hónap múlva megtanulni a saját ágyában aludni, ha azt szeretnétek!
Mivel tuningolhatnám fel?
Na azért remélem én is gyorsan leadok a szüléssel a felszedett 16-ból minél többet, és akkor nem érzem majd magam akkora bálnának! 
