Kiemelt témák

sziasztok!

jó hétvégénk volt, gyereket leadtuk, kettesben voltunk, végre minden szép és jó
Többet foglalkozom a férjemmel és úgy látszik, tényleg ez volt a megoldás. Remélem a hétköznapok nem rontják el a sikeres kezdetet!

m.n.

m.n. !

Kedves m.n.

Remélem nem tévedek nagyot és itt is gratulálhatok a sikeres hétvégéhez!
Miért rontanák el?

Dzsili

Dzsili: nem tévedsz nagyot Azért félek a hétköznapoktól, mert a férjem nagyon felhúzza magát az összes hülyeségen, amin nem kellene. pl. mi megy a tévében (politizálás és gagyi műsorok), a sok dugó, a rossz utak, parkolás, egymás tulajdonának semmibevétele, bunkóság...stb. Mire hazaér, vörös a feje és persze csak morgolódik. Ezekután jövök én a játszótéri szövegemmel, ami végleg idegesíti, főleg, hogy nekem "csak" ez a problémám.
Na mindegy.

m.n.

m.n.
O.K.
Ismerős szöveg!
Ma is hazatért -pedig mostanában jóval türelmesebb vagyok, pont ennek a topicnak köszönhetően, úgy hogy javul a kapcsulatunk is! - és kifakadt hogy nem is kérdeztem meg, hogy hol van, nem telefonáltam rá, hogy mi van vele, és különben is egész nap nem evett még és fáradt.
Megköszöntem a letolást és elmagyaráztam neki hogy ő mondta hogy ne hívjam majd szól ha van valami mert nem hajlandó ennyi telefonszámlát fizetni. Másrészt az ebéd a tűzhelyen csak meg kell ennie, és ugyan nem telefonáltam, de "ganyéztam" és mostam rájuk egész eddig!
Na aztán lecsöndesedett és előadta hogy pocsék napja volt semmi sem jött össze neki úgy ahogyan akarta, aztán megtömte magát és lefeküdt aludni a gyerek mellé!
De legalább elértem hogy ne engem piszkáljon ha bántja valami hanem mondja el!!!!!!
Jó lenne ha így maradna de nem nagyon reménykedek!

Dzsili

Dzsili!

Ez haladás! Próbálj türelmesebb és megértőbb lenni, még ha nehéz is, ha valami bánt inkább itt dühöng ki magad. Meglátod a férjed is észre fogja venni, hogy más szemmel nézel rá és jobb lesz neki is a hangulata.
Különben én is észrevettem, ahogy egy férfit kis sikertelenség, csalódás éri a munkájával kapcsolatban, rögtön felértékelődik a család a szemében és onnan várja a biztatást. A férjem is azt, hogy elérte, ahol most van, nagy részben nekem köszönheti, mert én jobban benne vagyok a kockázatos dolgokban és rábeszéltem olyan döntésekre, amit egyedül nem mert volna. Én biztam benne egyedül és tudtam, hogy sikerül neki. Így is lett. Csak azt sűrűn elfelejti, hogy lelki támogatás nélkül nincs siker.
De most megfogadtam, hogy nem szapulom és a gyereket próbálom jobban nevelni és az időt jobban beosztani, hogy könnyebb legyen az élet.

m.n.

Ilyesmiken gondolkodtam én is, lányok. Hogy voltaképpen nem is a tehermegosztás az igazán sarkallatos kérdés, ez csak az egyik alkotórész. Hanem az, hogy meglegyen minden családtag lelki békéje. Hiszen akkora terhet cipelünk, férfiak, nők egyaránt azzal, hogy gyerekeket nevelünk, hogy ezt csak ép lélekkel lehet bírni. Akkor viszont lehet bírni. Az ép lélek fenntartása, az a mi igazi feladatunk. A sajátunké, a párunké, a gyerekeké, mindannyiunké. Ha előáll egy zökkenő, akkor sem szabad feladni! Tényleg, ahogy m.n. mondja, inkább sírjuk ki magunkat egymás vállán, de aztán tegyünk meg mindent azért, hogy talpraálljunk, még ha időnként ezt rém megalázónak és halálosan unalmasnak is érezzük!
Hát most ennyi. Kicsit sajnálom, hogy így leült a topik. Illetve nagyon. De úgy látszik, már mindent kielemeztünk, nem?

Dzsili! M.N.!

Örülök, hogy kezd helyreállni a családi béke. Úgylátszik van megoldás

Kíváncsi!
Nem hiszem, hogy le fog teljesen ülni a topik, hiszen dühöngeni lehet jönni egy-egy rossz nap után

puszi
sasha

Nem idevaló, de gondoltam kis hangulatjavítás... (párom találta)


IMA
Internet ki vagy a networkben,
regisztraltassek a te domainneved,
jojjon el a te oprendszered,
fussanak a te akarataid,
amint a szervereken, ugy a klienseinken is.
Minden napi url-unket add meg nekunk ma, es bocsasd meg a pingjeinket,
ahogyan mi is megbocsajtunk a minket pingelonknek, es ne vigy minket
firewall moge, de szabadits meg a virusoktol, mert a tied a rootjelszo, a
tapkabel es a rendszergazdai fizetes.
Enter.

sasha

sasha, !

Sasha, ez nagyon tetszett!
Ildi

Sziasztok!
Továbbra is jobb a helyzet, a kölcsönös odafigyelés és megértés meghozta a családi békét
Babysittert keresünk, hogy többször tudjunk kettesben kikapcsolódni, ennek gondolata (babysitter) már engem sem zavar.
Ha a férjem örjöng nem veszem magamra.

Dzsili, Kata: ti hogy vagytok?

köszi a sok tanácsot

m.n.

Sziasztok!
Ezeket a sorokat már másik topikban írtam, de úgy gondoltam, hogy ide sokkal jobban vág a téma, ezért ide is bemásoltam.

A fiúk most az anyukámnál vannak, ott maradtak a hétfői tali után, és csak pénteken jönnek haza.:-) Ez jó. Mi a Beával vagyunk egész nap itthon, apa csak későn jön haza.Ez nem annyira jó:-(
Bea újabban tépi le magáról a pelenkát, de a bilibe nem hajlandó bele pisilni, de a mi ágyunk már úszik, mert azt előszeretettel megtiszteli.:-( Most ott tartok, hogy ráragasztozom még pluszban, hogy még véletlenül se tudja levenni. Persze, azért sikerül neki, csak nehezebben.
Ma délután rám jött az álmosság, persze, akkor ő már fenn volt a du-i alvásból. Hagyott aludni, igaz elég éberen aludtam, de nagyon jól viselkedett.:-):-):-) Ez nagyon jó volt. Csak hát az üvegéből kiöntötte az innivalóját az amúgy is vizes ágyunkra. Ma nem pisitől úszik az ágy, hanem innivalótól.:-(
Na, és most jön az én mai mérgem. A férjem hazajött, tajtékzott, és fejemhez vágta, hogy ő nem ezért dolgozik, és én lesz...om (szerinte), hogy mennyit dolgozik, és hogy a vadi új ágyunk hogy néz ki. (Még most is bőgök.:-() És, különben is fogjam be a számat, mert ő tart el bennünket. Persze tudom, hogy a fáradtság beszélt belőle (éjjel 1-kor jött haza, és reggel rendes időben ment dolgozni), csakhogy mostanában én sem vagyok a topon, mert reggel kelek fél 6-kor, akkor dolgozom, amíg a Bea fel nem ébred. Délelőtt a Beával vagyok, délben amíg alszik dolgozom, délután meg a Bea mellett kötök, vagy hímzek, amit persze pénzért csinálok. Este meg egy kis csetelés mellett csinálom a szerkesztéseket. Az utóbbi 2 hónapban küldik az anyagokat, jó sokat, de ezt meg is fizetik. Az elmúlt hónapban majdnem annyit kaptam, mint a párom, ha nem többet. Ebben a hónapban viszont tuti, hogy többet fogok kapni, de aztán van hónap, amikor jóval kevesebbet kapok mint ő.
Mondjuk az egészben azt sérelmezem, hogy közölte, hogy azért vagy itthon, hogy...., tudjátok a szöveget. De azt kihagyta a h..e agyával, hogy mellette dolgozom itthon.:-( Az az igazság, hogy rohadtul kibuktam magamból, és még most is bőgök, hogy tényleg csak a legszükségesebb dolgokat csinálom meg (porszívózás, felmosás, mosogatás, kaja), de mellett kezdek kibukni magamból. Ráadásul szépen hangzik, hogy most kapok pénzt, de abból egy csomó megy az anyósomnak vissza, amit kölcsön adott.

Na most, kiírtam magamból, még bőgök egy sort, aztán megyek dolgozni.:-( Ja, és a bocsánat kérés, hogy túllőtt a célon, az részéről lehetetlen dolog, talán észre se vette.:-( Bár nem lehetett nem észrevenni, mert már rég üvöltöttem így a kibukástól.

sziasztok Zsuzsa

Hoppá, nem tudom miért nem rajzolt fejecskéket. Na mindegy. Ez egy ilyen nap.

Zsuzsa

azért, mert orrot is rajzoltál a fejeknek

Köszi Névtelen!
Az orrokat berakta, amikor átmásoltam a másik topikból.

Zsuzsa

Beababa!
(Bocs, de én már úgy megszoktam a csetről, hogy így szólítalak )
Azt hiszem, mindazzal együtt, hogy a férjed valóban fáradt lehetett, hogy így beszélt veled, teljesen igazad van abban, hogy "kibuktál". Nem tudom, máskor hogyan szokott viselkedni, de most nem volt a helyzet magaslatán. Három gyereket és a férjedet látod el otthon, miközben - amikor csak adódik - komoly pénzkereső munkát is végzel. Te sem vagy gép, még ha annyit is dolgozol időnként! Több belátással kellett volna lennie, vagy legalább, miután a mérgét kiadta, elnézést kellett volna kérnie. Szerintem.
De persze ezt te is tudod, inkább azért írtál, hogy mit tegyél most. Mindenekelőtt ne fáraszd magad tovább sírással, hanem mára fejezd be a melót, ha tudod, még holnapra is, és pihenj! Közen gondold át, mit tehetnél, hogyan érthetnéd meg a férjeddel, min mész nap mint nap keresztül. Muszáj kicsit pihenned, mert ezt csak higgadtan lehet egy pasassal megértetni, és ha túlhajtod magad, nem leszel képes nyugodt maradni.
Ez az "ő tart el bennünket" tipikus férfi kiszólás, amit muszáj helyre tenni. Aki családot vállalt akkor, amikor megnősült, az azt is vállalta egyidejűleg, hogy amíg az anya otthon kényszerül maradni a kicsikkel, addig csak az ő aktív jövedelme áll a család rendelkezésére, de ezzel nem kegyet gyakorol, hanem ellátja apai kötelességét, itt ez a lényeg. Azt is lehet csinálni, hogy ő marad otthon a gyerekekkel, miért nem vállalja akkor azt? És ez esetben te mondhatnád azt, hogy eltartod őt meg a gyerekeket. Ha mentesülnél a napi családi feladatoktól, biztos te is jó keresetet tudnál hazavinni, nem csak a férfi képes erre.
Biztos vagyok, hogy ennél sokkal okosabb érveket is fel tudsz majd hozni neki (nem vagyok most a helyzet magaslatán, belátom, de kicsit fáradt vagyok én is ma már), de ehhez kicsit pihenned kell és el kell távolodnod a pillanatnyi konfliktustól. Szeretitek egymást, és ez a fő, ez a kiindulás pont! Aki pedig szereti a párját, nem hozza ilyen kellemetlen helyzetbe, hogy magyarázkonia kelljen amiatt, hogy - hogy is írta itt korábban valaki? A nő alakítja át tiszta zoknivá, jó ebéddé és focimeccsre vihető gyerekké a pénzt, amit a férfi hazavisz - valami ilyesmi volt, csak sokkal jobban megfogalmazva.
Ne keseredj el, csak egy rossz nap volt, jön még jobb is! Csak dolgoznod kell érte!
Relaxálj!
Kíváncsi

Kicsit más téma, de nem akarok új topicot nyitni, hátha ide is elfér.
Mi a teendő, ha egy igazán jó férj és apa egyszercsak a 2. gyerek születése után meghülyül és úgy csinál, mint akinek kimaradt a fiatalsága. Bulik, programok. Alig foglalkozik a kicsivel, mindig van valami kifogás. Nem az a baj, hogy néha kikapcsolódik, hanem, hogy ráakaszkodott egy haver, aki mondjuk sosem volt a topon apaként és férjként, és most az én férjemet találta meg magának, folyton hívogatja, sms-eket küld, ürügyet keres találkozásokra, telefonálásokra, programokkal bombázza, utolsó pillanatban támad mindig valami nagyon fontos közös dolguk. Olyan, mint egy szerető, aki nem érti meg, hogy a család az első, ő meg a szabad időbe fér csak bele, hanem mindig kiköveteli magának a figyelmet. És nem nő, hanem egy cimbora. (Mondjuk arra nem vennék mérget, hogy az a másik nem meleg is egy kicsit, tehát az ő oldaláról ez is belefér motivációként, de az én férjem nem az. Nem is irtózik a melegektől, nincs rossz véleménye róluk, (ezt csak azért írom, hogy nem hárít tudat alatt), de esze ágában nem volna soha kipróbálni ilyesmit, szóval nem ez vezet a megoldáshoz.)
Szóval nem csajozik, nem pasizik, hanem haverozik. Igazából arra szeretnék ötletet kapni, hogy egy ilyen pióca havert hogyan lehetne lekoptatni úgy, hogy közben a férjem ne rám legyen még a végén mérges.
(Azon már túlvagyunk, hogy elmondjam szép szavakkal, veszekedéssel, hogy mit gondolok erről és mi a kérésem.)

Köszi, Kata!
Talán tényleg a feleségnél kéne puhatolózni, hogy ő mit szól ehhez. Hátha kedve lenne egy kicsit rövidebbre fogni a pórázt, hiszen ott is két gyerek van.

Mi lenne, ha te meg azzal húznád a férjedet, hogy a haverja olyan, mint egy szerető... Meg hogy "Jól kicsinosítottad magad a ma esti randira?" Hátha elgondolkodna. Épp csak poén szinten kéne egyszer-kétszer elsütni. A fiúk nehezen viselik, ha felmerül a gondolata annak, hogy egy buzi csábítgatja őket.

Vagy. Adrienn ötletéből kiindulva: tudom nem szép dolog, meg minden, de azt "füllenteni", hogy hallottad innen-onnan, hogy a srácnak vannak ezirányú hajlamai, esetleg egy konkrét pletykát is ki lehet találni. Ha nem szereti a melegeket, tuti frászt kap, és lekoptatja. Viszont elgondolkodtató, ha nem érdekli......

KaTA

egyébként, ahogy leírtad, az sms-ezés, meg hívogatás már már tényleg a buziság határát súrolja.
Még egy kérdés, de ne vedd teljesen magadra, mert én egy kicsit skizo vagyok:
Nem lehet-e egésszen véletlenül, hogy ez a srác nem is srác??? Csak falaz a férjednek a szeretőjénél? Nagyon rafináltak ezek a srácok, én is sokat agyaltam ezen, hogy kölcsönösen segítik egymást....én ennek néznék kicsit jobban utánna...pl: amikor vele van programja, mondjuk 8-tól, egy két óra múlva felhívnám a nejét, hogy valami mondvacsinált üggyel megbizonyosjak, otthon van -e vagy együtt vannak e?

Sziasztok!

Tegnap este később értem haza a férjemnél, egész napos rokonlátogatáson voltunk a gyerekkel, direkt úgy szerveztem, hogy 1,5 órával utána érkezünk, hogy egy kicsit "leeresszen". Még be sem léptünk a lakásba, mikor a "szia, hiányoztál" helyett a "mit főzöl vacsorára" kérdéssel bombázott. Egyébként a gyerekünk 2 éves, és a másodikat várjuk. Nem tudtam neki megmagyarázni, hogy a 30akárhány fokban nincs kedvem főzni, viszont a hűtő tele van. Közölte, hogy nekem az a dolgom, hogy neki vacsorát csináljak, ha már eltart engem . Lehet, hogy a hormonok szórakoztak, de bizony kiborultam rendesen, és eltört a mécses (persze nem előtte).
A könnyeimet nyelve fürdettem a gyereket, és belegondoltam, hogy milyen jó, pár hónap múlva itt a 2., és még ennyire sem fogok unatkozni. Aztán felöltöztettem a kicsit, megmelegítettem neki a tejcsit - ezzel alszik el -, aztán megágyaztam magunknak. A férjem meg csak ült a gép előtt, és észre sem vette, hogy mennyire megbántott az "én tartalak el"-lel. Én is próbálom őt felmenteni, hogy a vas. kivételével minden nap 5-kor kel, és 11 előtt soha nem kerül ágyba, de azt hiszem ő is tekintettel lehetne rám (most lépek a 3. harmadba, és kezdek nyűgi lenni).
Mára szerveztem egy gyerekmentes estét, és olyan szépen kitaláltam, hogy beülünk valahova, iszunk egy jegeskávét, vagy csak sétálunk a Duna-parton, vagy bármit csinálunk lényeg, hogy ketten és nem itthon. Szépen megszerveztem a gyerekleadást, és közöltem életem értelmével, hogy mienk a nap. Ő csak annyit kérdezett, hogy hova és miből. A hangsúly önmagáért beszélt, és én inkább mérgemben összecsomagoltam a gyereket, és elmentünk a Pólusba ketten (a gyerekkel). Mindegy volt, csak ne legyek itthon. Most épp azt kérdezte, hogy haragszom-e rá valamiért, mert olyan furcsa vagyok. Hát kinek magyarázok 2 napja? A sírás és a dühöngés határán vagyok . Legalább 3 hónapja nem volt szabad esténk, és ezt a mait nem így terveztem . Lehet, hogy én várok túl sokat?

vk

Szia vk!
1 héttel ezelőtt valami hasonlóról írtam én is itt a fórumon.

Csak nálunk 3 gyerek van, szerencsére nem vagyok pocakos. A fiaim már eléggé önellátóak, de nálunk is van egy közel 2 éves. Hát ő még nem önellátó. Mellettük meg még dolgozom is, igaz itthon, de dolgozom. Na, és ezt hajlamos elfelejteni drága párom, hogy nem CSAK itthon vagyok, hanem mást is csinálok mellékesen. És pontosan ezt kaptam meg én is amit te.
Nálunk momentán béke van, de ez csak valószíűleg addig tart, amíg apjukat valamivel fel nem húzzák ismét a munkahelyén. Nem baj, már csak 9 nap, és itt a nyaralás ideje. Igaz Apjuk az első héten nem lesz velünk, de ennek egy kicsit most örülök is, hátha lenyugszanak a kedélyek még jobban, és az iskola kezdésre kipiheni mindenki magát.

Drukkolok nektek, hogy a párod észbe kapjon, mert ebből még súlyosabb gondok is lehetnek a későbbiekben.

Szia Zsuzsa

Talán a hiúságára hatni tényleg nem rossz ötlet, ki fogom próbálni. Biztos kikérné magának, ha a gyanú árnyéka vetülne rá, hogy langyos. Arról viszont meggyőződtem már, hogy ez nem falazás, ez tényleg egy barom haver. Nem mintha jobban örülnék neki, de, ha egy nő lenne a dologban, azt legalább megérteném.
Köszi mindkettőtöknek a tanácsokat.

Szia Zsuzsa!

Most úgy néz ki, belátta, hogy nekem volt igazam, és bocsánatot kért :"tudod, szívem fáradt vagyok, aggódom az anyagi helyzetünk miatt, stb..."
Természetesen ismét toleráltam a viselkedését, és finoman figyelmeztettem, hogy még 2 hónapja - amíg nem kezdtem el egy kicsit vérezni én is "dolgoztam" - én is letettem az asztalra 85-90 ezret, és ebből csak heti egy nap volt a munka, szerencsére a GYED-em elég jó. (Nemsoká' lejár, és a GYES mellett - és a pici mellett - ki kell vmit találni, hogy nemhogymá' eltartott legyek .)
Szóval igazán az fáj, ha nem kapnék semmit, akkor sem kellene ilyeneket a fejemhez/fejünkhöz vágni. (Kár, hogy ha vki a gyerek mellett otthon van, annak nem jár sem anyagi, sem társadalmi megbecsülés .)
Kiváncsi lennék mit szólna, ha majd visszamegyek dolgozni, csak a gyerekekre főznék, mosnék, csak utánuk takarítanék, merthogy aki eljár dolgozni, az mentesül a házimunka alól. Megnézném milyen képet vág hozzá .

Mi is apuka nélkül nyaralunk, csak mi végig - másfél hét - azért remélem, hogy hiányzunk majd neki, és persze "nómálisabb" lesz.

Köszi a drukkot, remélem a nyári hajtás utáni nyugi, és majd a második gyerkőc (is) megerősíti a kapcsolatunkat, mert én nem akarom - és ő sem, ez tuti -, hogy vasárnapi apuka legyen belőle. Azért nagyon szeretem ám azt a .... fejét . (Ja, ha nem szeretném, akkor nem lelkiznék, mert nem érdekelne, és egyszercsak lelépnék. ) De nekem kell ez hapsi . És majd helyreteszem (remélem) .

Mégegyszer köszi a drukkot, kellemes nyaralást nektek, és apuka nálatok is higgadjon le .

Szia Névtelen!

Az összehasonlítás talán nem a legmegfelelőbb - itt már "nagypapáról" van szó (az én apám) - de a szitu hasonló. Pár hónapja összefutott egy régi barátjával, akivel már v. 10 éve nem találkozott, és azóta szinte összenőttek. Egésznap lógnak a mobilon, mindennap összefutnak, még szerencse, hogy a felesége és az anyukám is jól kijönnek, így, ha a hapsik közös programot csinálnak, akkor a nőcik is kitalálnak vmit, nem várják otthon a ffiakat. Persze itt nincs két pici gyerek. Csak azért írtam, hogy ilyen tényleg van, ne csak arra gondolj, hogy el akarja csábítani a férjed egy ffi v. egy nő. Bár ami az "öregeknél" jópofa, az egy fiatal, kétgyerekes anyánál szinte tragikus.
(Egyébként mi is azzal húzzuk a fatert, hogy már megint megy a barátnőjéhez , és ő erre azt mondja, hogy siet, mert várja a drágája .)

Sziasztok, vk

Lányok!

Egy kis győzelem: visszamondta a hétvégéket, mert rájött, hogy az a pénz, amit akkor hoz haza nem ér fel a hiányunkkal .

Sziasztok, vk

Bocs Lanyok, csak annyit szeretnek hozzafuzni, hogy miert vagytok olyan hotbiztosak abban, ha valakinek szep csinos fiatal felesege es gyerekei vannak az nem fordulhat erdeklodessel a sajat nemehez???
Sokszor van erre pelda. Gondoljatok csak pld. Radics Peterre! Volt neki felesege, gyereke, "normalis" elete, aztan hipp-hopp milyen nagy meleg lett belole.
Siman elkepzelheto, hogy a fenti tortenetek szereploi egymasba szerettek a baratjaval.
Akar a Nagypapa is!

elvileg elképzelhető lenne, de nálunk nem erről van szó. és nem azért, mert velünk ez nem történhet meg, hanem azért, mert látom, hallom, figyelem a történéseket, a férjemet, a hülye haverját, és amint azt már írtam, azon nem lepődnék meg, ha a cimbora mindkét nemet szeretné, de a férjem csak naív és nem veszi észre, hogy behálózzák. esküszöm, jobb lenne, ha a haver bepróbálkozna, mert akkor a férjem nagy ívben elkerülné.

Méghogy a nagypapa meleg lenne ?
A szüleim 27 éves házasok lesznek szeptemberben .Az esküvő óta együtt dolgoznak, tehát éjjel-nappal együtt vannak, ők mindig azt mondják, hogy akkor ez már 54 év . A mai napig imádják egymást, nem győznek egymás kedvében járni .
Lehet, hogy az az én bajom, hogy én egy idilli környezetben nőttem fel, és apám elég magasra tette a mércét. Az én férjem nem házias, eszébe nem jutna, hogy 1x ő csináljon vacsorát v. pl. kitakarítson. Még szerencse, hogy a legnagyobb szerelemben költöztünk össze és eme "hiányossága" még a rózsaszín szemüvegen is átütött .

Természetesen nem lehetünk biztosak semmiben, én csak arra akartam rávilágítani, hogy lehetnek tényleg csak barátok.

Amikor a gyerek megszületett, az első varázslatos hetek után bizony néha-néha előfordult, hogy apuci "elmenekült" otthonról, mert egy kis darabot akart a régi, kiszámítható életéből. És ilyenkor mindig volt egy haver, aki felhívta, és vmi halaszhatatlan, sürgős dolgot kellett megbeszélni. Én meg várhattam . De ahogy rájött, hogy ez a gyerek "itt marad", és mindenkinek jobb lesz, ha apuka minél előbb felnő, megemberelte magát , kb. 2 hónappal később, már ő zavart el, hogy egy kicsit ő akar babázni.
Azért remélem ez most nem ismétlődik meg, v. ha igen, akkor a havert leváltja a fiacskánk .

Ezt csak azért írtam, mert nem lehet, hogy tudat alatt a gyereksírás elől "menekül"? Ugyanis a legtöbb pasinak idő kell, hogy újra belerázódjon a dolgokba, és hát igen, hajlamosak lehetnek a könnyebb végét megfogni a dolognak (pl. eltűnedezni otthonról). Ha ez nálatok fel sem merül, akkor bocs, hogy felhoztam.

vk

Ez a menekülés-teória logikusabb, mint hogy meleg lenne. Igen, simán lehet, hogy ez a cimbora épp mindig "jókor" jön a programjaival, amikre hivatkozni lehet. Szóval, lehet, hogy csak pár hét és belerázódik?

Nálunk ez volt, remélem nálatok is "csak" ez van . Addig is kitartás, és vágj jóképet a dologhoz (ha sikerül). Mondjuk én néha kifakadtam, hogy ezt a gyereket nem magamnak, hanem kettőnknek szültem . Lehet, hogy a némi lelkizés is hatott, de valószínűbb, hogy megszokta a gyereksírást .

vk

Magát a címet is alkothattam volna én. Mert mindig azt hittem, hogy semmibe vesz. Egyedül nevelem a gyerekeket. A leghúzosabbak a szülős szülinapi bulk voltak, mert be sem tette a lábát, én meg csak irigyeltem a többieket, akik annyira családok. Tudni kell róla, hogy 14 évvel idősebb nálam, háta mögött egy befuccsolt házassággal és két nagy gyerekkel. Vallásos rendszerességgel hurcolja a mostmár 16-17 éves porontyokat minden szombaton hozzánk, ahol én nézegethetem és elláthatom őket is a mi három kölkünk mellett.
Szóval mikor Hármaska megszületett idén márciusban, beütött a krach, mert egyhetes volt, mikor kitörtem a bokám. A mentő bevitt a Jánosba, de a babát már nem szállította nem is beszélve a négyéves Középsőről. Lényeg a lényeg, megoldódott a helyzet, mert megengedték, hogy a pici bent legyen velem, de a családból mindig ott kellett lenni vkinek. Páromnak olyan kórházfóbiája van, hogy az előző szülést mikor indítgatták, mindig ki kellett vetetnem a branült, mert ha meglátta a kezemben a látogatáskor, már fehéredett szépen. A gyerekekhez meg inkább csak mászó korukban kezdett közeledni, addig kicsit tartott tőlük. De az éjszakákat bevállalta a kórházban. Az elsőtugyan ülve-alva töltötte, de aztán belejött, és mindent csinált: ágytál, műtét után tápozás, pelenkázás, fürdetés tábori körülmények között, és az infúzió ellenőrzése, a sebből lejött vér mennyiségének ellenőrzése stb. És ő volt az, aki kimondta, hogy a műtét utáni éjszakán ne szoptassak, inkább kérjek fájdalomcsillapítót. Így kapott a nyolcnapos 240 ml tápot. De jót aludt tőle. És utána is, itthon is... El tudjátok képzelni? Nappal meg dolgozott. Már gyógyulok valószínűleg, mert nem találja a hűtő ajtaját, magatehetetlenül vár a kajára az asztalnál. De tudjátok mit? Megteheti. Sofka

Ja, és mivel totál mozgásbéna voltam, minden óvodai és iskolai ünnepélyre együtt mentünk. A bulikra is. Belejött, bár nem mondhatnám, hogy rajong értük, de két hete is eljött, pedig már prímán megyek. sofka

Lehet, hogy ki kéne törnöm a bokám?????



Tegnap nagyon rendes volt a férjem. Itt volt anyós, vigyázott a kölökre amíg nőgyógyihoz mentem.
Amikor hazajöttünk, Csabival van kinn a konyhában + Após, és direkt nem hangosan mondja, hogy hűűű milyen kosz volt, szétment a keze a hideg zsíroldótól, amire lemosta a tűzhelyet...Csabi:-Köszönjük szépen. Anyós: hát, kisfiam, ezt sűrűbben kéne ám csinálni (enyhe célzás, hogy én miiilllyennn vagyok) Csabi válasza: Ok. sűrűbben fogunk téged áthívni.

Merthogy az igazsághoz tartozik, hogy Csabi magára vállalta a tűzhelyet kb 2 hete. Mert a hideg zsíroldó elég durva gőzöket ereget, nehogy baja legyen a kettes számú babának. De csak nem csinálta, csak nem, tűzhely egyre rosszabbul érezte magát. Úgyhogy külön jó volt, hogy Anyós megcsinálta.

Kata

egyébként rendes volt tőle hogy megcsinálta, de ezeket anyu meglepinek, kedvesen csinálja, nem suttyomban odamondogatva a férjemnek, hogy:-"látod, ez a rüfke ezt se csinálja meg"

Ez az anyósod, nem a férjed. Igaz, hogy az ő anyja. A helyhezkötött időszakomban anyósom is lelkesen segédkezett. Megpróbálta átrendezni a lakást, kiszedte a szekrényekből a vállfáinkat, újat hozott helyettük, mert szerinte rondák (szerintem praktikusak). A legnagyobb vicc az volt, mikor elő akartam venni a varrógépet. Utoljára még a szülés előtt használtam. Így feltételeztem, hogy nem vittem fel az emeletre, vagy le a pincébe. Egyre vadabbul róttam a köröket. Megmásztam a lépcsőket. Semmi. Bedugta a gardróbszekrény aljába a télikabátok meg eltakarták. Én meg azt hittem, hogy már ennyire hülye vagyok, és biztos kölcsönadtam, csak nem emlékszem.
Anyósodnak meg úgysem lehetsz elég jó. Mert a tökéletes kisfiához nincsen mérhető.
sofka

SZiasztok lányok!
De jó hogy megtaláltam ezt a topicot, legalább látom, hogy nem vagyok egyedül. Jelen pillanatban már ez is jó érzést ad. Azt hiszem jövök még, de most megpróbálunk nyaralni két hétig. Remélem az jobban megy majd, mint a mindennapi együttélés.
Sziasztok
Zsuzsa

sziasztok
Van egy - szerintem - nagyon jó könyv: Philip C. McGraw: Válás helyett - Párkapcsolatunk megmentése. (Bestline kiadó)
Én ugyan nem vagyok ilyen helyzetben szerencsére, de megvettem, mert érdekelt, s nem bántam meg.
Igaz, nem olcsó (2190 Ft), de egészen új szempontból közelít, s szerintem tényleg jó!
üdv,
B.

Ha már könyvajánló: Susan Kelley: Minden férfi hűtlen- olvasmányos és tanulságos

LKata!

Neked időnként a nyelvedet kéne kitörni...

XY!

Rég láttalak!

Gondoltam, hogy feltűnik újra valaki, ha én itt megszólalok, hát nem csalódtam

Amúgy te is tudod, hogy igazam van. Egyébként légy már olyan jó, hogy küldesz egy mailt, és végre leírod, mi a fene bajod van velem!

Bocs lányok az OFF - ért de amikor tegnap megírtam a hozzászólást, tudtam, hogy Őfelsége újra jelentkezik.

Te Kati!
Nem lehet, hogy az anyósod szólogat itt be neked? Visszanéztem az utóbbi néhány írásodat, és semmilyen okot nem találtam, amiért más megorrolhatna rád.
Viszont elég primkó, ha így üzenget neked ahelyett, hogy szemtől szembe elmondaná amit gondol. Mellesleg te is átharaphatnád már a torkát. Nem ilyennek ismertelek! Ha egyszer eleged lesz, azt biztos nem fogja megköszönni.

Bocsi lányok, hogy megint OFF a topic egy kicsit, de hát úgy látszik, valakinek semmi se jó.

Hát közlöm, most utoljára, és esküszöm, nem alacsonyodom le addig, hogy ezután belemenjek ilyen kicsinyes játékba:

Szóval: Csabi egyszer azt mondta: "soha de soha nem hagyná el a gyermeke/i anyját, mert annál gusztustalanabb dolog nincs, mint a gyerekeknek csonka családban, ingázva felnőni". Csak azt a nőt veszi el, aki mellett meg akar öregedni. - milyen érdekes, ezt az Apjától tanulta.
Négy évig jártunk együtt az esküvő előtt, tehát nem vett zsákbamacskát. Szeretjük egymást, a kisfiúnkat, és nagyon boldogan várjuk az új babát. Senki de senki nem veheti ezt el tőlünk.

Sajnálom, akinek csalódást okoztam, de el kéne fogadni, hogy az egyik ember ilyen, a másik olyan. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb hibái. De a párunknak, és a gyermekeinkek kell elsősorban megfelelni, és boldogan együtt élni.

Én, ha három kívánságom lenne, csak kettőt kérnék, és kérek is minden este:
Mindanyian legyünk egészségesek, és boldogan éljünk hosszú hosszú évekig. Semmi más, pénz, karrier, egyéb már nem számít. Pláne mások negatív véleménye, főleg azoké, akik nem szeretnek minket. Mert kritikát negatívat is! Csak attól fogadok el, és attól fáj, akit szeretek, és aki szeret. De ezek után nem hinném, hogy foglalkoznom kéne olyan emberek véleményével, akik enyire nyiltan kimutatják "nem szeretésüket"....
Még ha én szeretem is Őket.............
Még így is........

Kata

Ez szép volt Kata!

Sziasztok! Most jöttem ide elöször, kivancsiskodni... Katanak igaza van, a legfontosabb az, hogy el tudjuk fogadni a parunkat, a hibaival együtt, és el is tudjuk magunkat fogadtatni vele. Ha pedig ez végképp nem megy, akkor jobb elvalni, mert a kicsi nagyon szenved attol, ha a szülei mar nem szeretik egymast... Természetesen 1 kapcsolatot akkor szabad csak felbontani, ha mar mindent megprobaltunk a megmentése érdekében...Pont a mostani Nök Lapjaban olvastam, hogy csonka csaladbol is kerülhetnek ki kiegyensulyozott gyerekek, akik képesek épiteni, szeretni!!! Es, hogy az embernek gyerekkoraban természetesen szüksége van a szüleire, viszon elég, ha egyetlen (!!!) biztos pont van az életében, egy ember, akire szamithat, lehet az az egyik szülö, nagynéni, nagybacsi, nagyszülö, mittudomén... Persze jobb, ha több biztos pont is van, de egy elég ahhoz, hogy az ember kiegyensulyozott lehessen!!!Tudom, nem egyszerü otthagyni 1 férjet, aki semmibe veszi a feleségét, föleg, ha gyerek is van, de még mindig jobb elvalni, mint együtt, boldogtalanul megöregedni... Mert a gyerekek 20 évesen kirepülnek, és ott marad a hazaspar, akiknek mar semmi mondanivalojuk nincs egymas szamara...
Kata, az is biztos, hogy mindenki nem szerethet. Sajnos. Sokszor olyanok nem szeretnek, akikhez pedig mindig kedvesek voltunk... Hogy miért??? Mas tészta.
"Mindenki nem fog szeretni,
jo lecke volt mara ennyi,
mindenki nem fog szeretni,
de emiatt nem kell kétségbe esni,
mert több az, ha kevesen szeretnek,
és jo az, ha veled nevetnek,
érted, ha kell, tüzbe mennek,
s mosolyuk öszinte"
Vmi ilyesmi volt a Csuzlidal...
Zsuzsa, remélem, a nyaralas segit... Majd ird meg. Puszilok mindenkit.

Kukacz írásában volt egy dolgo ami szöget ütött a fejembe. A gyereknek elég 1 biztos pont. Szerintem nagyon sok helyen van úgy, hogy hiába van apa-anya együtt és szeretik is egymást, mégis csak 1 biztos pont van a kicsi életében. Mert apuka reggel a kicsi ébredése előtt eljár dolgozni és sokszor már alszik mire hazajön, vagy ha nem alszik akkor apuka pihen felkiáltással ledől a pamlagra a tv-t bambulni... Na sok gyerek ebben lehet marhára biztos. Szerintem észre se venné némelyik kicsi, hogy apa már nincs ott.

puszi
sasha

Na igen.

Az én Apám ilyen volt. Szombat reggel felkelt, pizsamában, csippásan leült a TV elé, szotyizni, és vasárnap estig ott ült. Se közös program, se semmi. De én se mehettem még 19 évesen se sehová (pl: át a szomszédba du 2-kor a barátnőmhöz)..
De Anyám se vitte tulzásba a törődést: ettél, fogat mostál? lecke kész? hányast kaptál? Menj aludni. Ennyi. Semm ide semmi más....

Nem is tudom, minek kellett nekik gyerek. Apám aztán tényleg semmibe veszi anyámat, és mégis együtt vannak. Anyám lesi mindig minden parancsát, támogatta ha hülyére vert engem, igazságtalanul, akkor is.
Hát nekem aztán nem volt biztos pont az életemben.
Ezért nem hagyom, hogy az egyetlen biztos pontot (Csabit, Petit, és Pocokkát) a családomat bárki is szét akarja zilálni, mert szerinte nem én vagyok a megfelelő nő a fiának..

PuszI: Kata

Ne is engedd! Az én nevelőapám mindig azt mondja, hogy a nőnek kell a kovásznak lenni. Tudod, az a ragacsos massza: összetartja a tésztát, és hagyja lélegezni. Anyósoddal meg ne törődj. Abból amit írtál úgy tűnik a férjed melléd áll. Ez a legfontosabb! sofka

Sofka!

Én is így gondolom

Kata

Kata,

Csak egy gondolat...
Talán nem kellene aggódnod azon, hogy az anyósod rádtalál, elolvassa a hozzászólásaid netán névtelenül válaszol HA NEM A SAJÁT NEVEDEN írnál ! A netnek ill.forumoknak is vannak íratlan szabályai. Mire való a "nick name" ?

Majdnem biztos vagyok benne, hogy a férjed s a barátaid(?) sem örülnek neki ha igy kiteregeted a szennyest-pláne ha az övéket is. Ehhez ugyanis nincs jogod. Nem a miért-en illetve a jogos panaszon akarok vitatkozni csak jótanács.

Kellemes napot
Modi

Modi!
Teljesen igazad, van.
Szoktalak bennteket sűrűn olvasni, de nekem is
meglepő, hogy Kata a családját , ismerősőeit,
kedvesen elmondja mindenek.Magamból kiindulva, nekem sem esne jól ,ha az Interneten olvasnám milyen kis,gonosz voltam ezzel-azzal,amit persze
a te szemszögedből írsz le.A barátaidnak meg kell gondolni, hogy mit osztanak meg veled, mert
könnyen úgy járhatnak ,hogy a fél világ tudhatja "szerinted˝ rossz szokásaikat.
Nem szándékoztalak megbántani,bár lehet megbántódtál.Anna