Sziasztok!
Ahogy elnézem, mindenkinek vannak ilyen-olyan tapasztalatai
Azt nem értem, hogy hova tűnt a szülőszobáról a zuhanyzó, mert amikor én voltam, akkor még volt, közvetlen a budi mellett
A kétágyas protkós szobáról én se tudok, de ha előbb be kell feküdnöm, akkor oda akarok menni
Bár, ha zajos, akkor lehet, hogy nem annyira...
A fürdővel nekem se volt anno bajom, ahogy Manónak se. Szerintem teljesen normális volt, és tiszta is, mert elég alaposan kitakarította a néni minden reggel.
A hajnali keléstől én is rosszul voltam, de szerintem két nap alatt megszokható, már előbb fent voltam, mint ahogy jöttek. Úgyis kell annyi idő 4 embernek, hogy zuhanyozzon, mosakodjon stb., mire hozzák reggel a babákat.
Bár tény, hogy ahogy elvitték este őket, már kidőltem
Ági,
A csasziról akkor nem írok regényt, a lényeg az, hogy vagy altatásban vagy spinális érzéstelenítéssel csinálják. Ha nincs túl nagy gond (hogy rögtön kell cselekedni), akkor választhatsz, ha gázos a szitu, akkor altatnak. Engem is megkérdeztek, de én már a 8 órás vajúdás után olyan fáradt voltam, hogy altatást kértem. Lehet, hogy rosszul tettem, mert a műtőben még kb 15 percig mosakodtak stb. (azalatt kb ugyanennyi fájásom volt), viszont engem már "kikötöztek" az ágyhoz, úgyhogy nagyon kellemes volt úgy szenvedni, hogy meg se bírsz mozdulni. Ettől függetlenül tünemény volt mindenki, mert közben az műtősfiútól kezdve az anesztezióloguson át, mindenki próbált lelket önteni belém. A műtősfiú még a kezemet is fogta közben....Ugyanis apucitól sajnos el kell ilyenkor búcsúzni, ő az ajót előtt vár. Altatás után teljes homály, arra ébredtem, hogy pofozgatnak a műtőben, és hogy rohadtul húzódik a hasam...És a legszebb mondatra, amit életemben hallottam: "Krisztina, önnek egy gyönyörű 3 kg-os, 49 cm-es kislánya született." (most persze bőgök...
) Akkor, ott, csak annyit nyögtem ki, hogy: "Egészséges?" és naná, hogy az volt.
Apuci mesélte a többit, hogy ahogy kivették, és vitték le a szülőszobára mosdatni stb., már ott sertepertélt, fényképezett stb. Utána persze, megkapta, és babázhatott is, de sokáig nem akart, mert rohant hozzám, ugyanis közben még ekkor engem varrtak.
Miután baba is meg én is helyünkön voltunk, akkor beszélgettünk még sokat, és éjszakára a kétágyas örzőben maradtam. Hozták Regit is, úgyhogy ismerkedhettünk, de persze, éjszakára elvitték. Másnap reggel meg már fent voltam a másodikon én is. Aznap még kaptam infúziót, és nem ehettem sajna semmit. De már mondanom se kell, hogy ott "rohangáltam" délután, mert elegem volt a sok fekvésből. A nővérkék meg nem győzték hajtogatni, hogy maradjak a fenekemen, mert ilyen friss sebbel, nem szoktak mászkálni. De juszt se maradtam, mentem le a látogatókhoz
Persze, be is lilult kicsit a seb
A seb nagyon fáj sajnos (a varratszedés egyáltalán nem), és felülni kb 2 percig tartott, köhögni, tüsszögni meg kifejezetten lehetetlen. De mire hazamentünk (8 nap után), már simán mentem.
Ja, nem írtam ám regényt...áááá dehogy
Bocsesz.
Kriszta
21+5