Manó! Szerencsétek van a nénivel. Azóta már én is megismerkedtem egy nagyon kedves nénivel, aki mindig babusgatja a kisebbik fiamat.
Az alattatok lakónak biztos nagy váltás lehetett a panel a családiház után, de némi alkalmazkodóképességete jelez, hogy belejöttek a panel létbe.
Móni! Erre nem sokat lehet mondani. Minek van az ilyennek egyáltaléán gyereke? Mert úgy szokás? Ilyen szülők mellett nem is csoda, ha vannak vele problémák, már ha egyáltalán vannak, szegénnyel. Lehet, hogy csak zajosabb, mint egy teknősbéka?
Amúgy nálunk a ház valóban nagyon nyugis, nincs részeg ordítozás, jó ebédhez szól a nóta stb. ez nehezíti a helyzetet. Amúgy van néhány gyerekes család, de egykék, és egy gyerek lényegesen kisebb zajszintet produkál, mint két egymással játszó, egymást néha meggyepáló
testvér.
Egyébként figyeltétek, hogy a városban is hogy megnyilvánul a "gyerekszeretet"? A buszon alig segít valaki a babakocsisoknak, múltkor a hatos villamoson egy nő a csomagját utaztatta az ülésen, az én 3 éves fiam meg állt, amikor megbillent, az asszony férje majdnem levette a csomagot, de a nő rászólt, hogy hagyja. Nem azért, mert a fiam tud állva utazni és kapaszkodni, de mégis...
Zsuzsa