Jolvan lányok, megpróbálom leirni, de nem szeretném, ha csak az én oldalamról állitódna be a dolog:
Ugy kezdődött, hogy a Huni reggel kijött a szobájából sirva. A szemei összevoltak ragadva a csipától,amikor kinyitotta, be volt gyulladva az egész szeme, vagyis piros, vérmes volt.Fölvettem az ölembe és azt mondtam, jaj,kötőhártyagyulladása van, elkell menjünk vele az orvoshoz...
Erre párom, felmordult, hogy miért jajveszékelek, ijesztem meg a gyerekeket??? Hogy én mindig hajlamos vagyok arra, hogy felnagyitsam a dolgokat, bogárból elefántot csinálok.Csak úgy dőlt belőle a szóáradat...Én persze megsértődtem, ez látszott is rajtam. Erre azon is felidegeskedett, hogy neki van joga megsértődni nem nekem...
Egyszercsak felidegeskedett és kezdett lökdösni a folyósón, hogy akkor öltözzek és menjek Hunival a sűrgősségire, gyorsan-gyorsan. Mondom én, hát ráér holnap is, van szemcseppem, ez nem sűrgősségi eset...De ő csak tovább lökdösött és én próbáltam megmagyarázni neki, hogy amikor kijelentettem , hogy orvoshoz kell vinni nem arra gondoltam, hogy rögtön.Ö meg elkezdett mondani valamit én, hogy igazoljam magam, szavába vágtam erre ő rámkiáltott, hogy hallgassak , én persze nem hallgattam el és felpofozott...
Na, ezek után nem tudom, hogy lesz-e még kedvem vele babat csinálni, mikor most pillanatnyilag még a jelenlététől is undorodom.
Csak még megjegyzem, hogy a gyerekek nem látták mi történik, csak a lökdösődést, de szegények bemenekűltek a szobájukba és amikor rájuk találtam a Robi sirt. Kárdem miért sirsz? Azért mert apa megütött...
Bocsi, hogy itt nektek kiöntöttem a szivemet. A családomat nem akarom ezzel terhelni...Másnak nincs kinek elmondjam, remélem megértitek...
És bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredtem