sziasztok!
Hát igen, a szoptatásra nagyon érdemes készülni, sok múlik azon, hogy hogyan indul. Első gyereknél csak vegyestüzeléssel üzemeltünk
, végig volt tápszer is.
Másodikra sokkal többet tudtam (meg másodikra általában könnyebb, bejáratódik az ember lánya), és eddig, ne kiabáljam el, működik a kizárólagos szoptatás.
Lehet, hogy alkati is a dolog, de a mellbimbóm csak akkor sebesedett ki (és csak az előző gyereknél), amikor rosszul tettem mellre. Akkor a csecsemős meggyőzött, hogy ne használjak krémet, hagyjam minél többet száradni a levegőn (igen, félmeztelenül szaladgáltam a lakásban napokig), a krémek csak feláztatják a bőrt. Hát, nálam legalábbis működött, a bontatlan bimbóvédő krémet most dobtam ki, három és fél év után.
A bimbóvédővel ugyanez a helyzet, mondják az igazi értők, ha a gyereket sikerül jól mellretenni (és úgyis muszáj megtanulni), akkor nem kell és legalábbi tutira elkerülhető a zumizavar.
Ha valaki inkább szoptatást tervez, akkor tudom ajánlani a medela softcup nevű etetőjét. Ez egy cumisüvegre applikált szilikonos kanál, amivel adagolni tudott folyamatosan a tej mennyiségét. Nem szokik rá a cumisüvegre a gyerek (meg a szülő) és sokkal kényelmesebb, mint a kiskanalazás és poharazás (az nekünk nem ment az előző gyereknél). Nem olcsó, majdnem 7000 forint, Brendonban vettem.
Tehát, ha pótlás van rendszeresen (legyünk optimisták: eleinte), akkor érdemes beruházni. Lehet, hogy nem volt világos, amit írtam, de a medela honlapján meg lehet nézni, én is ott találtam. (Szoptanítot kerestem, de csekély meggyőződéssel, az nekem rém kényelmetlen volt, amikor az előző gyerekkel kipróbáltam.)
Szóval, megéri, szerintem, mert a tápszerezésbe nem nehéz belecsúszni és annál fárasztóbb, kényelmetlenebb és drágább dolog nincs - most már összehasonlítási alapom is van.
Melltartóbetét: én az avent moshatóját használom, amikor használom, nagyon szeretem, sokkal kényelmesebb, olcsóbb. Egyébként, itthon nem veszek fel melltartót, még a leglazább is érezhetően kellemetlen volt a mellemnek, amikor nagyon tele volt tejjel.
A fejés tényleg fontos, hogy ne legyen tejgyulladás, de azért elkerülhető. Mivel nálam a baba nagyon pici súllyal született és hamar elfáradt, rengeteget szoptattam, két óránál többet nem hagytam békén, felkeltettem, megszoptattam. Így gyakorlatilag egyszer fejtem bent 5 nap alatt (meg egy próbafejés volt, hogy lássák, kell-e tápszerezni a babát), amikor nagyon aludt a hidegfront örömére.
Azóta is csak ilyen apropóból fejtem, de inkább igyekszem a gyerekre bízni, mert sokkal hatékonyabb, mint bármelyik mellszívó, ezt már tapasztaltam sokszor.
Mellszívóból én az avent kézijére esküszöm (medela electric is van), sokkal kíméletesebb, kényelmesebb, a medela nagyon legyötörte a mellbimbóimat, na az még ki tudta sebesíteni. Viszont, nagy mellnél állítólag jobb a gépi. Lehet, szerintem a kézit meg kell tanulni használni, kis türelem kell hozzá, viszont kevésbé fájdalmas. (Barátnőm ennek a fordítottjára esküszik, tehát ahány ház...)
Viszont a kórházi nagygép nagyon jó, össze nem lehet hasonlítani a kis kütyükkel.
Csecsemőápolásból nehéz gyerek nélkül felkészülni, az alapvető dolgokat meg öt perc alatt megmutatják. Azért érdemes átolvasni a vonatkozó dolgokat (én Penelope Leach Picik és kicsik című könyvét választottam háromból, nagyon jó, szerintem).
A neheze úgyis ezen túl jön: betegségek, kérdéses helyzetek, új jelenségek... Nekem ez az őrjítő még mindig, szerencsére a türelmes doki nénink és védőnőnk rengeteg segít. Az más kérdés, hogy már az asszisztensek is tudják a nevemről, hogy melyik gyerek miatt telefonálok (a nem azonos vezetéknév ellenére).
Mi egy hét csúszással tegnap kaptuk meg a kéthónapos oltást, estére volt kis hőemelkedés, ami kicsit megviselt. Ennek oka, amit eddig nem írtam, hogy Mirának két lyuk van a szívében. Az egyik a kamrában, a másik pitvarban. Ez a kisebb gond, mert pici a lyuk is, lehet, hogy már be is záródott. A másik elég nagy, december 13-án derül ki, hogy kell-e műteni, vagy talán benő magától, vagy tovább várunk a döntésre.
Addig vérnyomáscsökkentőt (értágítót), vízhatjót, káliumot kell szedni (horror a gyógyszerezés). Betegeskedni nem kellene, neki a hőemelkedést is csillapítani kell, nemcsak a lázat (na, ezért voltam stresszes), mindenféle lázas betegségnél rögtön antibiotikum (az amúgy is fájós pocaknak nem kéne nagyon).
Szegény nagyfiam nem nagyon tud oviba járni, pedig hiányzik neki (nekem is a pár óra nyugi, néha), ha sokan betegek, itthon tartjuk, hogy ne hozzon haza semmit, legalább az első oltásokat kapjuk meg.
Ezen kívül, mivel hat hétig méhen belüli retardációval riogattak, most fejlődésneurológushoz is hordom a gyereket (egy hónapja voltunk, majd újabb egy hónap múlva megyünk megint), hogy ha nemcsak alkati dolog volt, hogy ilyen pici és esetleg valami következménye van az esetleges oxigén és tápanyag hiányos állapotnak, akkor minél hamarabb derüljön ki, hogy időben korrigálhassuk a korrigálhatót.
Ebben most sok volt az esetleg, de beleolvastam itt az iugr-es babák anyukájának a fórumába és egyértelmű volt, hogy nagyon kell figyelni, más úgysem tudja annyira figyelni a gyereket, mint az, aki egyfolyátban vele van. És minél korábban sikerül valamit elkapni, annál jobb eséllyel felszámolható a probléma.
Na most jól kiokoskodtam magam és kiírtam magamból az elmúlt két hónap sok stresszét (még a szülésről lenne mit mesélnem, de most inkább hagyok helyet az oldalon másoknak is).
Hogy van Álmos, Áki, Zalán? És a kismamák hogy bírják ezt a hülye időt?
Szép napot és jó hétvégét!
Tücsi