Nagyon mérges vagyok, ááá...
Egy órája jöttünk meg arról a bizonyos egészségnapról, amiről írtam nektek, hogy ott lesz St.Éva, nandus kendő márkanévvel a szórólapon.
Ott volt, (illetve nem tudom, ő volt-e vagy valaki más, aki képviselte a céget) odamentem (magamban -higgyétek el, tényleg nagyon-igyekeztem a bennem lévő ellenérzéseket legyőzni). Kérdeztem, hogy akkor ez ugye nem Nandu kendő? Nem, mondta mosolyogva, bár megpróbáltak az utolsó pillanatig módosítani.
És akkor ez milyen? kérdeztem, közben tapogattam a kendőket. Ez minőségibb, mint a N., mert 100% pamuttal készítik (közben nézem a szórólapot, hatalmas betűkkel len-pamut keveréket ír). Akkkor nincs benne len?-mutatok a szórólapra, de, egy kevés van.
A N.-ban viszont van poliészter is, mondja ő. És mi csak természetes festékekkel dolgozunk, ami ólommentes, a N. viszont nem. Ezért a miénk kicsit drágább is. De hát ez valakinek fontos, valakinek pedig nem-mondja mosolyogva. (kerestem a N. honlapján, nem írja, h. természetes festékekkel dolgoznának, talán Indi jobban tudja).
Kezdett olyan érzésem lenni, mintha ne a sajátját dicsérné, hanem a másikét ócsárolná...
Amúgy a kendő jónak tűnt (még sosem volt ilyennel dolgom, de én nem is számítok túl tapasztaltnak), nekem kicsit sötétek a színeik, de ez mellékes. Amúgy tényleg nagyon hasonlít a N-ra.
Megköszöntem, továbbmentem. Nem ez mérgesített fel, nem baj, ha MO-on is többfélét lehet kapni, bár itt még sajnos kisebb a piac, mint Németo-ban.
Közben megjött egy játszótéri kismama ismerős, aki tőlem már érdeklődött a kendőről, egy-két dolgot meg is mutattam neki. Mondtam, van kendő, boldogan odament.
C. nő segített neki felkötni a babáját (a gyereken látszik, hogy legalább 8 kiló, amúgy kilenc), első nekifutásból előre keresztbe. Éppen ott lábatlankodtam (na, jó, kíváncsiskodtam
), mondom, ekkora gyereket már hátra kellene kötni (amúgy a gyerek lába ebben a pozícióban is kissé lógott, pedig szerintem ebben a legkönnyebb beigazítani a terpesztartást). Na, a következő a csípőre kötés volt. Gyerek lába most is lógott, sem csípőben, sem térdben nem volt eléggé hajlítva, és a kendő sem feküdt rendesen. Kötözés közben azt éreztem, hogy ez a nő annyira ritkán nyúl a kendőhöz, kötözni, hogy szinte semmi gyakorlata nincsen. Odamentem, kicsit széthúzni a szárakat, (hiba volt részemről, elismerem...), mire a nő sértődötten közölte, hogy inkább ő segít. Elmentem, fél szemel sandítgattam. Anyukán rajta maradt a kendő a gyerekkel, találkoztunk, mondtam neki, hogy amúgy ez a kendő kötözésre jó, de NE ettől a nőtől tanuljon meg kötözni...
Ne haragudjatok, hogy hosszú voltam... De mondjátok csak, túl nagy dolog elvárni valakitől, hogy értsen ahhoz, amiből meg akar élni, és tökéletesedjen, okosodjon, tanuljon folyamatosan? Mert én a saját szakmámban ezt teszem, és borzasztó volt látni, hogy valaki, aki kendőket szeretne eladni, ennyire gyakorlatlanul tudja megkötni...Mert azt hiszem, az nem elég, hogy tudja, hogyan kell csomózni, és merre tekeredjen a szára...Ennyire csak az üzlet számít, a baba és a mama egészsége, jó közérzete nem? Vagy csak én vagyok elkényeztetve Ági tanfolyamaival?
Még egyszer, bocsánat, de muszáj volt nektek elmondanom...
Üdv,
Nuska+