Kedves Am!
Engem eddig 2-en csaltak meg (bár egész más szitu, ők "csak" a barátaim voltak, gyerek meg még a kanyarban sem). Az elsőbe nagyon szerelmes voltam, és nagyon fiatal, érettségi előtt 6 nappal robbant a bomba. Tudtam, hogy megcsal, nem is tagadta, de amikor azt hazudtam, hogy én is megcsaltam őt, teljesen felháborodott, hogy mit képzelek... Szívem szerint megbocsájtottam volna neki, de tudtam, hogy szereti a másikat (volt barátnő), így elengedtem (majd belepusztultam). Pár hét múlva megjelent, hogy hiányzom stb., kezdjük újra. Megkérdeztem, hogy mi a helyzet a barátnővel, mire magától értetődőnek vette, hogy ő mindkettőnkkel jár. Nem kértem belőle. Pedig csak azt kellett volna mondania, hogy engem választ, és én boldogan! elfelejtettem volna a hűtlenségét.
Sztori2: 2 év után összeköltöztem a volt barátommal, akivel egy idő után éreztem, hogy vmi nem stimmel. Ritkultak a közös programok, a szex is. Éreztem, hogy gáz van, de nem akartam pár hónap után "hazamenekülni", legalábbis addig, amíg tuti le nem bukik. Nem kellett ezt megvárnom, mert olyan szinten hanyagolt, hogy tudtam, hogy a kapcsolat vele, csak időhúzás. Egy bulin találkoztam egy fiúval, akivel nagyon jót beszélgettem, és két hét múlva a köv. bulira már miatta mentem. Mindegy, 4 nappal később közöltem leendő exemmel, hogy szerelmes vagyok, és úgy érzem végre élek (addig max. csók történt, tehát hűséges maradtam
). Először még arra sem méltatott, hogy válaszoljon, és szó nélkül nézte tovább a hétfő esti filmet. Másnap már sírt nekem, hogy ő mennyire szeret, és, hogy csak értem élt/él, és hogy még gondolatban sem volt más nő...
Én hülye még sajnáltam is, rendesen lelkiismeretfurdalásom volt. Egészen addig, amíg ki nem találtam, hogy segítek neki elpakolni a holmijait - ő jött, tehát ő ment -, és a kezembe nem akadt egy fénykép, amin ő volt látható, és egy "csak haver" lány, félreérthetetlen, ruhátlan pózban. Szerencsére dátumkijelzős géppel készült, így tudtam, hogy ezt a képet bizony az én időm alatt malackodták össze. Iszonyatos haragra gerjedtem, és már nem volt lelkiismeretfurdalásom. Bár neki nem szóltam a "lebukásról", de a képet kidobtam. A bulis fiúval azóta is együtt vagyunk, azóta a férjem, második gyermekünket őszre várjuk.
Most persze már máshogy látom a dolgokat, ebbe a pici gyerekek nagyon belejátszanak. Ha neadj'isten félre menne a párom, azt hiszem én is okosan megpróbálnám visszahódítani. Egyszer egy hapsitól azt hallottam, hogy a hűtlenséget az okos nő megbocsájtja, és amikor a párja nem számít rá, akkor visszaadja. Én is ezt tenném, bár más ágyába nem mennék (nem az én stílusom), de a párom meghagynám abban a hitben, hogy igen, te ez tényleg milyen izgi. V. felvetném a nyitott kapcs. lehetőségét. Bár ennek a veszélye, hogy apuci lelkesen fogadhatja
.
Amúgy én attól akadok ki a legjobban, amikor azzal jönnek, hogy a természet így programozta őket és jönnek a fajfenntartás dumával. Manapság nem tudom hány pasi akarja megtermékenyíteni a nőt idegenben. Szerintem egy sem.
Egy hármas helyzetben én sem a nőt hibáztatom, nem neki kell felém/felénk elszámolnia. Autót sem úgy vezetünk, hogy majd a másik tekintettel lesz ránk.
Aztán lehet, hogy ezt így szépen leírom, és ha beüt a krach, akkor fogalmam sincs hogy viselkedem, mert egy nem túl nyugis kos vagyok.
Kedves Am, remélem nem lesz miért lebuknia a férjednek, de ha mégis
, akkor én is kiváncsi vagyok, hogy mit teszel. Ha esetleg te is indulatos vagy, tényleg egyenlőre a gyerekek helyzetét helyezd előtérbe. És ha neadj'isten félrelép, akkor sok sikert a visszahódításához (úgy vettem ki a szavaidból, hogy szereted, és vele akarod továbbra is folytatni)
Bocs, ha túl hosszú voltam
Üdv,
Kriszta