Sziasztok Kismamák, Anyukák!
Már egy ideje (1-2 hónap) olvasgatom a fórumot, de csak most szántam rá magam, hogy írok is. Már kezdem magam egész "otthon" érezni. Szombaton megyei Gólyahíres találkozón voltunk, ahol
Móncsi+3-al és
Petyaanyával is megismerkedhettem. Talán ez is adott egy kis löketet.
Pár szót magamról: tavaly októberben fogadtuk örökbe a kislányunkat. Most kistestvérre várunk, de ez még odébb lesz és igazából, kicsit rosszul is érzem magam, ahogy ezt leírom, hiszen vagytok itt jópáran, akik még az első pici babátokra vártok.
Én is kitartást és sok erőt kívánok nektek ehhez a hosszú terhességhez, de már ti is Kismamák vagytok!!! És lesz kisfiatok, kislányotok! Ez biztos!
Nagyon szeretem
KKriszi-t olvasni, annyira bátorítónak érzem, és igen el kell mondani mindennap nap, akár 100szor is, hogy megint egy nappal közelebb vagytok, és az út végén ott vár majd a gyermeketek. Máshogy nem lehet, ez kell!!! És az anyukák nevében köszönöm, hogy mindig olyan szeretettel vagytok a már gyermekesek felé.
Olvastam, ahogy vásárolgattok a kis jövevényeknek. Anno, mi a babaszobát rendeztük be. Sokan csodálkoztak, de mivel pocakot nem tudtunk növeszteni, valami kézzelfogható kellett. Jól esett.
Szeretnék reagálni
Diadella (ja igen szia Kata, mi váltottunk pár e-mailt is a nagy Gólyahíres találka előtt) hozzászólásához, pontosabban a pszichológusnő mondatához:
" hiszen egy örökbefogadott kisbaba nem ugyanaz mint egy vérszerinti. egy vérszerinti babát várnak, szeretnek, akarnak már az anyaméhben. Egy örökbefogadott baba nem ugyanaz, hiába is áltatjuk magunkat, hogy ugyanolyan ... nem ugyanolyan"
Mint örökbefogadó nyilván (nagyon) elfogult vagyok, azon kívül még csak 1 éves a kislányom, talán a tapasztalat sem elég. De: 1. nagyon várják ezeket a babákat (ha nem jobban), és higgyétek el, ők ezt tudják. 2. a kislányom is nem kívánt terhesség volt. Amit mi tapasztaltunk, hogy Emmának nagyon kis szúrós tekintet volt, az első pár hónapban, amit az anyukám is mindig megjegyzett és a védőnő is. Aztán egyszer csak azt láttuk, hogy "kitisztult" a tekintete. A védőnővel sokat beszélgettünk, tudja, hogy öf baba, és az Ő szavaival: "helyrekerült a kis lelke". Nem tudom, de én is így éreztem. A sebek begyógyulnak, a szeretet teszi.
Tudjátok biztosan sokat számít az a 9 hónap, és van veszteség, van sérülés, de az élet nem több, mint 9 hónap? És engem nagyon bánt, amikor nem először hallok, (pl. rádióban), ilyet, hogy: "
ne áltassuk már magunkat, az öf nem olyan, mint egy vsz"! Egyszerűen fáj, amikor ezt hallom. Bocsánat, ha hosszú voltam, de nagyon kikívánkozott belőlem!
Obea, neked is szia!
Én is boldog névnapot kívánok a Katáknak!
Sziasztok:
Claudia