2000.05.24 20:07
Szerző: Anonymous
Kedves mindenki!
Még egy vélemény a gyerkőc éjjel magunk mellé vételéről:
a fiam kb. fél éves koráig velünk aludt. Pontosabban az ágyában aludt el, de aztán éjjel, amikor először felébredt szopni, már az ágyunkban landolt és ott is maradt. Soha nem féltem attól, hogy agyonnyomom vagy ilyesmi, és mivel szivacson aludtunk még akkor, attól sem kellett félnem, hogy leesik. Jól aludtam, mint a bunda, de (mint az anyák általában) az első nyösszenésére felébredtem. Valószínűleg most a második gyerkőccel is ezt fogom csinálni (bár, ha leszek olyan szerencsés, mint az egyik barátnőm, akinek mind a négy gyereke két (!!!) hetes korától átaludta az éjszakát, akkor erre nem lesz szükség.) Olvastam a neten erről valahol, (yahoo vagy netscape terhességi oldalán), hogy az egészséges mama SOHA nem nyomja agyon a babáját, csak a beteg (mittudomén mire gondoltak) vagy pl. a részeg. A gyerkőcöt sikerült "visszaszoktatni" az ágyába. Az amit egyikőtök írt, (12 éves koráig a szülei ágyában aludt a gyerek) tényleg túlzás. Szerintem max. egy éves korig mehet ez így, mert utána a gyerkőcnek "megjön az esze", vagyis egyre többet észrevesz a világból, fejlődik, okosodik, és egyre nehezebb az ilyesmikrőkl leszoktatni (lásd az év fiam majdnem két éves koráig éjjel többször is felkeltette magát szopni. Túl engedékeny voltam). De az okos ugye a más hibájából tanul (a mamák meg az első gyerek neveléséből...)
Adrienn! Mi a Baross utcában lakunk, majdnem a SOTE Szülészeti klinika mellett. Még nem szerveztem semmit, csak felvetettem az ötletet, és úgy látom, lenne rá igény. Túl sok kismama mászkál egyedül. A barátai dolgoznak, nem érnek rá napközben, esetleges gyeses barátnői pedig esetleg elköltöznek Pestről (mint az én esetemben). Egxyébként szerintem működik az ilyen bartáság-teremtés, én a Kismamában hirdettem egyszer, több telefon is volt, és végül is az egyik kismamával nagyon jó barátnők lettünk. Sajna nyáron Zsámbékra költöznek. Azt hiszem, a csoportos találkozókban nem hiszek (ill. akkor nagyon-nagyon jól kell megszervezni), inkább az "egyéni" bartákozás-félében. De persze lehetne szervezni kismama-klubot vagy akármi ilyesmit is. Sokan vagyunk, akiknek pl. dolga lenne, elintéznivalója, de nem tudja kire hagyni a gyerkőcöt, így hát viszi magával az adóhivatalba, ide-oda. Pedig "vetésforgóban" akár vigyázhatnánk egymás gyerekeire. A kismamában olvastam egyszer, hogy egy pár szülő összefogott, és mindig másikuk lakásán vigyázott valamelyik gyerek szülője a gyerekekre, így a mamáknak jutott egy kis szabadidő elintézni ezt-azt, netán moziba (de rég voltam!) menni. Én pl. egy ismeretlen bébiszitterre biztos hogy nem merném rábízni a gyerekemet, de olyan valakire, akit előtte megismerek, tudom, hogy neki is van gyereke, akit szeret, akivel törődik, hát rá merném bízni az enyémet.
Mit gondoltok?
Zsóka