Sziasztok!
Elég sok Kórházról vannak vélemények, de ahogy olvasgattam elsősorban a Szülészeti Osztályokról volt benne szó.
Én arra gondoltam, hogy most mindenki írja le pozítiv vagy negatív élményét a Bethesda Kórházzal kapcsolatban.
Én erről a Kórházról egyenlőre csak jó dolgokat tudok írni.
Mármint az orvosok, gyerekekhez való viszonyulásáról.
Az én középső gyerkőcömmel volt "szerencsém" meglátogatni a Kórházat. Először 7 hónaposan, amikor is a Sebészeti Osztályon voltunk 1 napig, mert lágyéksérvét operálta meg neki Scleffer doktor, aki ha jól tudom az osztály főorvosa volt 1995-ben. Mivel pici volt a Miki, ezért benn lehettem vele a műtét után a kórteremben, és amikor ébredezett ott lehettem vele. Mivel mi Gödöllőn lakunk, elvileg benn kellett volna maradni 1 éjszakára, de mivel letettem a főesküt, hogy nem jövünk haza, csak a mamáig, aki Rákospalotán lakik, így elengedtek Bennünket, de másnap vissza kellett menni varrat ellenőrzésre.
Erre a történetre nem is emlékszik a csemetém.
A következőre viszont sajnos annál inkább.
2000-ben volt egy kis lelki sérülése, amit nem vettünk észre, illetve csak később koppant, hogy ez lehetett a probéma kiváltó oka. Történt ugyanis, hogy a karácsonyfánk leégett, míg mi a városban intéztük dolgainkat, és mire hazaértünk a ház csupa füst és korom volt, szerencsére nagyobb baj nem lett.
Rá kb 2 hónapra kezdődtek a problémák. Elkezdett a gyerek széklet szorulásos lenni. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy miután már 5 napja nem volt széklete, elvittem a Madarász utcai Kórházba, ahol barbár módon belekotortak neki a végbelébe egy speciális kanállal, kikaparták neki a "dugót" és csak utána adták a beöntést.
Persze a gyereknek nem javult a közérzete, és a következő húzásom az volt, hogy felhívtam a Shleffer doktort, és elmondtam a helyzetet. Azt mondta, hogy azonnal vigyem a gyereket, megnézi. Elmentünk, elmondtam neki mit csináltak a másik Kórházban. Nem írom le mit mondott a "kollegáiról".
Közölte a gyerekkel, aki már remegett is amikor meglátta (persze a kellemetlen élmány miatt), hogy addig onnan ki nem teheti a lábát, míg nem kakil neki. Beöntést adatott neki, majd miután 1,5 órán át könyörögtem a gyereknek, hogy termeljen valamit, jött a doki és saját kezűleg intézte el a beöntést.
A gyerek 20 perc múlva termelt pár bogyót. Adott neki gyógyszert, illetve vitaminokat. Ez 2000. áprilisában volt, és 2000. augusztusáig szedte a Vitacolan szirupot. Akkor elfogyott az üvegnyi adag, és azóta szerencsére nincs gondunk.
A gyerekem mindezek után, akkor 5 évesen, azt kérte tőlem, hogy "Anyu, ha nekem bármi bajom lesz, nagyon szépen kérlek ide hozzál ebbe a Kórházba, mert engem itt szeretnek!"
Elnézést, hogy ilyen hosszú voltam, de a történet így teljes.
Várom a hozzászólásokat akár pozítiv, akár negatív élményetek van a Kórházzal!
Sziasztok Zsuzsa