Sziazstok!
Kis gyereknevelési sztory, csak hogy lássátok a jövőt............
Tegnap rám zuhant az érzés, mennyire vénségesen vén vagyok, mikor is a fiam továbbtanulási szülőién ültem, és az összes anyuka engem bámult. Ugye a kettősség........... Mire az első sokkon és a héthatárra szóló unalmon túltettem magam, amibe az igazgatóbácsi előadása nagyban besegített, jött a szülői értekezlet az ofővel. Nos, itt elég rendesen mérges lettem vagy háromszor.
1., az igen tájékozott és felkészült ofő, aki mellesleg a majdnem anyósommal együtt volt annó ebben az iskolában pedagógus, tehát ismeri a családot, megkérdezte, hogy miért közlekedési szakközépiskolába iratom a fiamat. Mondom az apja kamionsofőr Írországban, a nevelőapja futár a GLS-nél, a vérszerinti nagyapja kamionsofőrként halt meg az M1-en anno, a nevelő nagyapja buszsofőr a volánnál, és ezt rázzuk össze, és spékeljük meg azzal, hogy anyuka közlekedési mérnök....... Bizony, hiába tanult a gyerek szolfézst, és jártunk ezerszer az állatkertbe, és ismeri, szereti, kezeli a számítógépet, istenien mondd verset, nem és nem akar másfelé tendálni, ő sofőr akar lenni......... Kompromisszum itthon, amíg tanul, fizetem a vezetéisi sulikat, ahogy nem tanul, oldja meg magának.
2., Ballagási hacacáré............ Egy anyuka benyögi lazán, hogy az ő lánya "sokkot és rohamot" kapott, mikor kiderült, hogy fehérben akarnak a többiek ballagni.
Mondom és????? Gondolatban magamat korbácsoltam nagyon, hogy 14 évig elnyomásban neveltem a gyereket, nem hagytam kibontakozni, nem döntheti el a szerencsétlen, hogy miben akar ballagni!
Aztán mikor meghallottam a bordó blúz és rózsakitűző gondolatot közöltem, hogy az én fiam nem fog bordóban ballagni. Persze a többi fiús anyuka is egyből helyeselni kezdett, na ja, mikor már megszólaltam............ Most én vagyok az "igénytelen" szülő, aki a gyerekét is erre neveli, és elég baj, hogy az én fiamnak totál mindegy, miben ballag, mert............. Itt vettem egy hatalmas levegőt, hogy valszeg vége, elharapom a orkát a ribancnak, de az ofő beleszólt, egyből magamhoz tértem. Kiderült, hogy az ominózus anyuka lánya az egyik azok közül, akik karácsonyfaként járnak iskolába, és mivel ez teljesen nem normális jelenség, amit nemhogy pártolni, hanem kicsit visszafogni kellene, nem ért egyet azzal, hogy a gyerkek döntik el, miben ballagnak. Így maradt a fehér ing és blúz, feket szoknya és nadrág....... Pfffffffffffff
3., Már kifelé megyünk, vége mindennek, fizetem az osztálypénzt, előre, hogy ne legyen gond a ballagásnál, mikor körbevesznek....... Jajjjj, de édes poci, és én mennyire imádtam terhes lenni, és olyan nagyon szülnék még, és nem félsz??? Ennyi idős korban már azért.... Hm, meggondolandó..... Meg ajjjajjj, a fogdosással és simizéssel együtt......... Egyik sem kérdezte hogy vagyok, esetleg Ákos hogy fogadta a hírt. Naggggyon fáradt voltam már, nem tudtam túl udvarias lenni, 16 órakor kezdődött a szülői, és 20 óra után volt ez az egész, ennyi időt ültem az elsősökre méretezett székeken pocival, Nóra ki akart már jönni a végére a számon, annyira összenyomtam......... Nagyon elegem volt, még jópofiztam kicsit, és leléptem.
Megváltás volt hazafelé gyalogolni..............
Szóval. Gatyát felkötni csajok!