Becsi:
hol az a puszedli?
Becsi, Nircee:
nem mindig a pszichológus a megoldás. Nekem van egy barátnőm, aki a családi környezete miatt mániás depressziós lett. Nem tudom, tudjátok-e, milyen az, de amikor mániás állapotában van, teljesen szétesik tudatilag, egyáltalán nincs képben. Olyankor mindig be kellett vinni a kórházba és ott összerakták sokszor hónapok alatt. Jelenleg gyógyszereken él. Én őt úgy ismertem meg, hogy mentem Bajára főiskolára és nem volt ülőhelyem, elkezdtünk beszélgetni, mert tiszta pánikba estem, hogy most végig nem lesz hely, hogy fogok három és fél órát állni, majd vizsgázni, aztán megint haza, nagyon fárasztó. Hát ő őszintén elmondta, hogy mániás depressziója van, kezelés alatt áll, megy haza gyógyszereket feliratni. Feltűnt, hogy ennek a lánynak olyan durva üldözési mániája van, hogy az hihetetlen, tiszta negatív, holott látszik rajta, hogy teljesen jól áll az emberekhez. Ez az ellentét olyan szinten megragadta az agyam, hogy összebarátkozunk, mert kíváncsi voltam, milyen ember az, aki ilyen ellentétes önmagával. Azóta nagyon jóbarátok lettünk, mindig felhívott telefonon, amikor rátörtek ezek a negatív érzések és én mindig helyretettem, mert tudom, milyen ez, én nagyon mélyről másztam fel, nekem helyre kellett tenni magam ezelőtt tíz évvel, mert ott tartottam, hogy öngyilkos leszek, aztán szintén ugyanígy segített nekem egy barátnőm: amikor felhívtam, mindig készenlétben volt és mindig megbeszéltük a bajomat, aztán mindig oda jutottunk, hogy van megoldás. Így én kimásztam ebből a mélypontból, néha szinte hihetetlen, hogy ilyen mélyről is fel lehet jönni, de lányok egy biztos: ilyen mélyről ha feljössz, akkor már minden rózsaszín
:):). Szóval én elkezdtem ugyanígy segíteni ennek a lánynak, aztán képzeljétek el, eltelt több, mint fél év (igaz, hogy volt olyan, hogy minden nap felhívott sírva, sőt, volt, hogy kétszer egy nap, de aztán mosolyogva tette le a telefont), aztán egyszer meséli, hogy megismert egy pszichológusnőt, akinek a specialitása a mániás depresszió meg a skizofrénia. És amikor ő mondta, hogy ő is az, a pszichológusnő azt mondta, hogy Ő MÁR LÁTOTT SOK MÁNIÁST, DE AZOK NEM ÍGY NÉZTEK KI, EGYÁLTALÁN NEM LÁTSZIK RAJTA, HOGY AZ! Azóta már nem negatív az emberekkel, ez az ellentét teljesen elmúlt, már ritkábban is hív fel, de áltában ha felhív, akkor azért hív, hogy jó hírt közöljön.
És azóta heti kétszer kihagyhatja a gyógyszerét.
A naptárában ott van a nap, amikor találkoztunk nagy betűkkel és a napokban mondta, hogy most volt a találkozásunk egy éves évfordulója.
:) Azért ide is el lehet jutni, nem mindig kell a pszichológus, néha elég egy megértő barát is, egészséges és józan lelkülettel, aki mindig ott van, amikor szükséged van rá. És gondoljatok bele, ez a lány beteg, kezelés alatt áll, ti nem, tehát nektek nem kell olyan mélyről feljönni. Persze ti döntitek el, hogy mit tesztek, de én azt mondom, ez kicsit olcsóbb és néha többet segít, bár egy jó pszichológus ugyanezt teszi, csak azt a jó pszichológust nehéz megtalálni.