Jó ezt olvasni, Memme!
Nálunk, a környéken még nagyon kevés otthonszülésről hallottam. Nagyrészt még a hagyományos szemlélet dívik a kismamik körében. Az orvos feltétlen tekintély, még a saját test felett is. Emlékszem, mikor az elsőt szültem, én is így voltam ezzel. Aztán persze zokon vettem, hogy teljes rendelkezési jogot formálnak a testem tekintetében. Biztosan szólhattam volna némely dologra, hogy ez nekem nem jó, nem akarom, de teljesen tájékozatlan voltam, így aztán nem reklamáltam, csak hagytam, hogy tegye a "dolgát" a doki.
És ami még nagyon megmaradt, az az, amikora az anyukám korosztálya, asszonyrokonok, úgymond befogadtak a szülés után, mint asszonytárs, és ebben a legfőbb motívum valami sajnálattal egybekötött - mostmárteistudodmiaszenvedés - alapú rokonszenvezés volt... hát........ talán akkor éreztem először, hogy ez így nem normális, ez nem lehet, nem szabad, hogy ilyen legyen.
És lőn
Petike csodálatos születése.
Most pedig újra egy különös helyzet lesz. Mindenesetre elhatároztam, hogy akárhol is, de tartom magam az optimumhoz (lehető legnagyobb háborítatlanság).
Tudom, hogy karácsony utántól mindenki inkább a családra koncentrál, de azért gondoljatok majd rám és drukkoljatok. Majd írok, ha kezdődik!