Kiemelt témák

E Lánc: OFF nagyon. Beoltattam (kötelezőkkel). Mert nem akarok börtönbe menni.

Hát igen ez az oltás-kérdés valahogy olyan, hogy egyéni szinten mindenkinek be kell vállalnia egy kisebb kockázatot, hogy össz-népesség szinten megakadályozzunk egy még nagyobbat.

Emese
Az a baj, hogy akár lesz jogszabály akár nem azt senki sem fogja betartani
Te voltál már kint otthonszűlésnél?

L

Erre az immár többször beidézettre szeretnék még reagálni:

Orvosok a Szabad és Biztonságos Születésért
...
Az otthonszülés biztonsága

és az aláírások a végén:

Dr. Lobmayer Péter MSc
Epidemiológus, közegészségtan-járványtan szakorvos
Dr. Szebik Imre PhD
bioetikus, jogi szakokleveles orvos
Dr. Balogh Mónika, általános orvos
Dr. Geréb Anna, gyermekgyógyász, transzfuziológus szakorvos
Dr. Geréb Györgyné gyermekgyógyász szakorvos
Dr. Kovács Antal általános orvos
Dr. Németh Mónika Katalin általános orvos,
Dr. Páll Katalin Anna orvos,
Dr. Papp Huba fogszakorvos,
Dr. Szelelki Annamaria orvos
A nyilatkozatot támogatják még szülész-nőgyógyász szakorvosok, akik közül egy főorvos,
általános orvosok, belgyógyász szakorvosok, családorvos szakorvosok,
foglalkozásegészségügyi szakorvos, orvos-pszichoterepeuta, gyermekgyógyász szakorvos,
akik nevük nyilvanosságra hozatalához nem járultak hozzá.

Tetszik a felsorolás. A kiírt nevek mellett egyetlen egy szülész-nőgyógyász sincs, bár név nélküliként támogatják még többesszámban (azaz legalább ketten). Hogy a fogszakorvos szerint biztonságos-e otthonszülni, vhogy nekem nem épp mérvadó

ágott seb, mindenkinek volt már

igen, ez is tetszett nagyon, teljesen egyértelmű, hogy az ujját biztos elvágta már a szerző, de csaszija még nem volt.

Tegnap este beszélgettem párommal is a témáról, meg arról, amilyen érzésem a születéshete portál olvasgatása kapcsán támadt. A mai szülés.hu-n olvasgatás tovább erősítette ezt.

Ahogy már korábban Eszterlánc is leírta. Megy egy félelmetesen erős dömping arról, hogy mennyi rossz történhet veled a kórházban ,mi minden módon fog károsodni a babád a kórházi születés miatt. Hogy ott aztán nem fogod elkerülni a beavatkozásokat, hogy minden ilyen beavatkozás mi mindent indukálhat a későbbiekben, és a legcsekélyebb az, hogy nagyobb eséllyel nem fogod tudni szoptatni.

Ezerszer elhangzik, hogy mért baj az nekem, ha vki otthon akar szülni?

De kérdem én: az otthonszülést pártolóknak mért kell kötelezően lejáratni a kórházat? MÉrt kell azt hangoztatniuk, miért kell kkorábbi tapasztalatokkal nem is rendelkezők számára azt a képet festeniük, hogy a kórházi szülés-születés káros?

Ez nem ugyanaz?

Ecseteljék, hogy milyen jó otthon szülni, de ne gyalázzák a másikat!

Igenis, hogy az az érzésem a dologtól egyre inkább, mintha reklámot látnék, mintha arról szólna a dolog, hogy van két "szolgáltató", aki harcol a kuncsaftokért, és ebben a harcban minden megengedett!

Persze természetsen itt -egyébként minkét oldalról!- abba a köntösbe van csomagolva a dolog, hogy csak azért teszik, hogy tájékozott legyen a nő.


És aztán igenis ott vannak az áldozatok. Kórházban végződő otthonszülni tervezettek között éppúgy, mint kórházban szülni tervezettek között a nem teljesen az előzetes tervek szerint végbement szülések miatt.


(és aztán jöhet a pszichológus. Apropó, megkerestem a Raffait, az anyaméhben levő babával kommunikálós Raffai dr keresztneve azonos, tekintve, hogy témában is, szinte biztos vagyok benne, hyog ugyanaz a Raffai szerepel a születéshete portál cikkjében. Tudom, hogy nagyon off ide, de tkp az a magzattal anyaméhben kommunikálós dolog is hasonló, mint fenti. Sose fogom elfelejteni azt az esetet, ami itt van ezen a babaneten, egy ősi topikban, amikor anyuka bőszen járt Raffaihoz -vagy a társához?-, fizetett érte jó sokat, szépen megbeszélgette babájával annak nemét, a születésre is felkészültek, aztán eljött a nap, és semmi sem úgy alakult, ahogy tervezték, sem a szülés módja, de még a baba neme sem. Sose tudtam meg, hogy lelkileg hogy sikerült neki feldolgoznia, de nagyon brutális ugrás volt ott is, ami ugyanígy elgondolkodtatott ezen módszerek veszélyességén)

Ja, igen, erre még reagálni akartam:

"ide kívánkozik az antropológusok megfigyelése arról, hogy az ember agresszív hajlama és a korai testi és szemkontaktus megvonása összefüggést mutat" Arrow magyarán, ha odaadják a babát a mamának a csm után, illetve melléteszik, nézhetik egymást, megérinthetik egymást, ennek elejét vehetik.

Aha, és ha nem adják oda? Akkor nem? Akkor van agresszív hajlam?
Kiforgatom?

(még előzőhöz: annyira azt éreztem ezekben a hszekben, Vero, hogy -és ez nem a hibád, nehogy annak vedd!- semmit nem tudsz a csaszikról

Vagy mondjam azt, hogy vsz ugyanígy nem tud semmit róla az átlag osz, aki aztán nem érti, hogy ha ilyesmit ír, akkor mit ír, ellenben kikéri magának, hogy aki nem szült osz, az nem is érthet hozzá, ergo milyen alapon mond bármit is az osz-ről?)

ja, persze, tudom már, hiszen mindazok, akik csm-en estek át, még a testükről és lelkükről sem tudnak semmit, különben nem kellett volna csm. Ők a tudatlanok, akik nem olvasnak el semmit és minden (csúnya gonosz) orvos megvezetheti őket. Bezzeg aki osz, az erről a témáról is jól tájékozott, hiszen elfogulatlan véleményeket és szakirodalmat olvas el a csm-ről az osz-e előtt.

-bocs, ez cinikus volt.

Kedves Liv,


Volt egészségügyi dolgozóként igencsak szomorú, ha a streptococcus szűrés ellen tetszik kampányolni.

Talán nem véletlen, hogy az amerikai és angol gyermekorvos társaság is javasolja a szűrést.

A streptococcus súlyos lefolyású, többnyire agyhártyagyulladással is járó betegsége (septicus sokk) esélye kb 1-2 ezrelék a megszületett babák között. 30- 50 gyermek évente. Hogy ebből csak évente 10-15 lesz egy életre beteg (süket, néma, béna, vagy értelmi fogyatékos) ? És 10-15 hal meg ?

Lehet hogy statisztikailag ezeknek az egészséges babáknak az elvesztése nem sok, de a szüleiknek 100 százalék. És ez elkerülhető.

A szülés előtt-alatt adott antibiotikum védi ki a legbiztosabban a streptococcus fertőzést. Igen még 3 hónapig kialakulhat a betegség. De a szülés körüli antibiotikus kezelés nagy valószínűséggel megelőzi a baba hordozóvá válását, (azt, hogy tünetmentesen, vagy alig tünettel jelen legyen benne a baktérium).
Ez a hordozás képezné a később kialakuló betegség alapját. Ha ezt megelőzzük, a késői fertőzés nagy biztonsággal MEGELŐZHETŐ.
Emellett tegyük hozzá: a Streptococcus szürés nem streptococcust vizsgál, hanem minden kóros baktérium jelenlétét. Azért ez elgondolkodtató...

Természetesen a streptococcus és más kórokozók nem csak az otthon szülőket veszélyeztetik. Ezt senki nem állította.

Itt a streptococcus témát részemről le szeretném zárni ebben a topic-ban.

Az otthonszülés szövődményeihez hozzátenném:
Természetes, hogy az otthon szülők között alacsonyabb a szövődmények száma, hiszen csak rendes időben zajló, várhatóan szövődménymentes szülést engednek az orvosok otthon szűlni. Így is előfordul baj...

Mindenkinek minden jót.

Üdv:
Doki

Én drukkolok annak a szabályozásnak, hogy megszülessen. És ha GÁ, vagy bárki más utána is ikreket ,meg VBA2C-t (két csaszi utáni szülést), vagy akár csak sima VBAC-t (egy csaszi utáni szülést) vállal be otthon, akkor annak is drukkolni fogok, hogy keményen megbüntessék érte.

Ildi

Én most is drukkolok azért, hogy ezekért az esetekért G.Á-t megbüntessék. Ugye senki nem gondolja, hogy orvos lévén nem volt tisztában a veszéllyel. Mégis vállalta.
És az miyen amikor a háboritatlanság jegyében nem tisztitotta ki a gyerek légutait, aki békésem megfulladt. Ne mondja már nekem senki, hogy mindez nem érdemel büntetést

Lini

Kedves Doki, akkor megint OFF, azért még hadd reagáljak:

Én ugyan nem kampányolok! Saját utánaolvasásom eredménye a véleményem, amit alá is támasztok, ha szükséges.

Egyetértek: ez egy súlyos dolog. Szeptikus abortusz, szeptikus sokk, pneumonia 6 órásan: tényleg iszonyat.
De!: minden harmadik nő pozitív. Ezzel szemben minden kétezredik gyerek kap szeptikus sokkot. Sokszor intenzív antibiotikum terápia mellett is, aminek ugyancsak messzemenő károsító hatása lehet a magzatra és az újszülöttre, főleg a Pennicilin érzékenyekre gondolok.
Emellett több tanulmány is hozott olyan eredményt, hogy a terhesség és szülés alatt antibiotikummal kezelt anyák gyermekeinél szülés után nagyobb arányban fordult elő antibiotikumrezisztens szepszis, illetve a Gram negatív szepszis (mert ugye az antibiotikum kiirtotta a Gram + flórát) . És ugyancsak olvasataim szerint az antibiotikus kezelés ugyan csökkenti a Strep szepszist és pneumoniát, de a halálozási arányt ennek ellenére nem csökkenti, az antibiotikum rezisztens törzsek felülkerekedése miatt.

Sziasztok!

Azt hiszem (amit eddig is sejtettem) a kommunikáció ezen formája nekem nem igazán megy. Így nem sorrendbe, és sajnos (nagyon helytelenül) csak kiragadva szeretnék egy -két gondolatot.
Kedves Lini!
Igen volt alkalmam töbszőr is "részt venni" otthonszülésnél. Ezt főleg a két gyermekem között, GYES alatt tehettem meg. Jelenleg kórházban dolgozom, így ez most semmilyen szempontból nem lenne kivitelezhető.
Amennyiben megszületik a szabályozás, az mindenkire kötelező érvényű lesz, és be is fogják tartani! (különben fuccs az engedélynek) Az egy más káposzta, hogy a jelenlegi munkaanyagból kiszivárogtatott infók szerint ez egy igen szigorú, és nem minden pontjában igazságos szabályozás. De ez egy munkaanyag, amin még dolgoznak(-unk- én is a Bábbaszövetségen belül))
Pildi!
Ne haragudj, hogy így megszólítalak, de azt hiszem nem teljesen érted ki miért választja ezt vagy azt a módját a szülésnek, illetve annak helyszínét. Valóban az otthonszült anyukák között sokan élesen, vagy"durva" hangnemben reagálnak, vagy írnak. Ennek a legegyszerübb oka, hogy, azt hiszem, Ti el sem tudjátok képzelni, mennyi megaláztatáson, bántáson, és "büntetésen" mennek keresztűl ezek az anyák, pusztán azért mert számukra tökéletes, és felelősségteljes döntést mernek hozni, felnőtt emberek módjára.
( a szüléstörténetekhez csak annyit, szerencsre egyre több a nagyon szép, és békés szülésélmény kórházban is! De még mindig nem az az általános, mint több kórházat is "megjárt" illetve szülésznő kolléganőkkel tartott folyamatos, élő, és őszinte beszélegetsékre támaszkodó szülésznő ezt nyugodtan kimerem jeleteni. Nagyon sok ma a beavatkozás, és felesleges rutin eljárás. Vannak olyan szülések, amik után, azok akik egy "síkon" mozgunk sírva hívjuk egymást hogy mit műveltek egy-egy szülőnővel, mint embberrel, mint nővel.)
Ezek a "szokások is megváltoznak (remélem) a szabályozással, hiszen az intézeten kívüli szülés, igenis "konkurencia" vagy legalábbis előre vivő, szabályozott, és választható alternatíva lesz.
Egyébként meg azt gondolom, a természetes szülés nem feltétlenül hely függő, nagyon sok kórházban dolgozó szakember van, aki valóban támogatóként, és egítőként tud jelen lenni a szülésnél, és maximálisan segíti a családot a minél természetesebb szülés megéléséhez, illetve a család elvárásai szerint "dolgozik". (természetesen van ennek ellenkezője is, remélem egyre kevesebben )

Üdvözlettel:
Mse

pildicolor=indigo](még előzőhöz: annyira azt éreztem ezekben a hszekben, Vero, hogy -és ez nem a hibád, nehogy annak vedd!- semmit nem tudsz a csaszikról

Vagy mondjam azt, hogy vsz ugyanígy nem tud semmit róla az átlag osz, aki aztán nem érti, hogy ha ilyesmit ír, akkor mit ír, ellenben kikéri magának, hogy aki nem szült osz, az nem is érthet hozzá, ergo milyen alapon mond bármit is az osz-ről?)[/color]

Nem veszem magamra, tényleg csak annyit tudok amit olvasok, vagy meséltek, abszolút beismerem. Érdekes ettől függetlenül, hogy Ti mennyire másként mesélitek el, mint amiket eddig hallottam. Lehet, hogy a csm-t is másként élik meg az emberek? (költői kédés)
De világosíts fel, tényleg érdekel, mindig jó tájékozódni!

Újra leirom, mert nem kifejezetten azon háborodtam fel, hogy otthon szülnek. Szüljenek, mindenkinek a saját lelkiismerete.........
De az, hogy egy otthonszült anyuci meg meri kérdőjelezni egy császárral született baba normális érzelmi világát és fejlődését stb. na ez háboritott fel.
Pedig újra elmondom, mert már eztis megkaptam, hogy énis csaszival szültem, NEM!!! De ezt gusztustalan dolognak tartom, akkor is ha az enyémek "természetes" úton jöttek a világra. Már ha irhatok itt ilyet, hogy egy kórházban született gyerek természetesen született......
És az, hogy ki akar miről meggyőzni kit? Hányszor hangzott el, hogy a testem meg a lelkem, stb. és a gyerek lelkivilága károsodik, ha nincs meg a szemkontaktus, meg szimbiozis és társai... Nekem ettől van hányingerem!!!!! Nem az otthonszüléstől! És miután rohadéknak tartják a hsz-eimet, miért kéne nekem kedvesen és visszafogva reagálni az övékre??????
Egyébként egyetértek Ildivel, nagyon jól fogalmazta meg, amit irt!!!!!
A párommal énis beszélgettem már ezekről a témákról és anyuval is, aki egészségügyis. Inkább nem irom le, melyiknek mi volt a véleménye ezekről a dolgokról!!!
De örülök, mert körbe vagyok véve szakemberekkel, és ha véletlenül császárral születne a gyerekem, meg tudom majd nézetni pszichológussal, hogy mennyire "károsodott" a lelke, de valószinünek tartom, hogy röhögve ki fognak tessékelni a kérésemmel a rendelőből!!!!!

Vero,
akkor meséld el TE, hogy mit hallottál a császármetszésről.

Császármetszésről:

Bár ez valóban, nem ennek a fórumnak a témája, de:
A Császármetszés egy nagyon komoly, és fontos, életmentő beavatkozás lehet, ami emellett egy nagy hasi műtét, az összes várható szövődményével együtt.
Volt egy rendezvény szeptember 29-én "Császárvárosok" címmel, amit olyan, főleg laikusok, illetve aztán több szakember is csatlakozott, szervezett akik úgy gondolják, jelentősen megugrott ma Magyarországon a császármetszések aránya. Akik résztvettek ezen a rendezvényen hallhatták az okokat, ez miért van így.
Azt hogy ki hogyan éli meg a császármetszését, nagyban meghatározza az egyén szubjektuma, miért lett császár, és az felé hogyan lett kommunikálva. Van aki nagyon boldog, hogy így szülhetett, mert egyébként Ő vagy a gyermeke, nem lett volna egészséges, és van akit elszomorít, hogy nem sikerült természetes úton szülnie, amennyiben igazán objektív oka nem volt a műtétnek (és lássuk be van ilyen.)
Odent-ről, annyit, eddig két alkalommal volt szerencsém élőben hallani, és találkozni Vele, egy nagyon meghatározó, nagy szaktudású, rendkívül kedves "öreg bácsi". A két könyvét, melyekről itt is szó volt szívesen ajánlom. Természetesen ezeket is, mint gyakorlatilag minden kutatást, vagy szakmai könyvet érdemes kritikával olvasni, de emlett sok igazságot tartalmaz, szerintem nagyon jó megközelítésben. Az én attitüdömet, és szakmai munkámat csak segítette.

Mse

jaminaero,
akkor meséld el TE, hogy mit hallottál a császármetszésről.

Jaj, Jami, ne má'! Mindet meséljem el????

Kedves Pumpóka!

Olyan indulattal írsz, amit nem tudok szó nélkül hagyni.
Remélem senki nem gondolj, hogy mert valaki cs.m.-el születik testileg-lelkileg sérül.
Viszont az tény, hogy mindegyik szülés, és születésélmény meghatározó lehet, és nyomot hagy bennünk, így ez is.
az hogy ez mennyire lesz valóban meghatározó, a szült assszonyon, anyukán, és családján múlik.
A szülés-születést nagyon is fontosnak tartom lelki szempontból, az életünkben. (a testiről nem is beszlve, tekintettel, hogy egy "másik" közegbe érkezünk, ill, szüljük meg gyermekeinket)
De az utána következő évek-évtitedek legalább ilyen fontosak, ebben mindeni egyetért.
Sajnálom, hogy a családod, és a férjed részéről igen éles, és felháborító véleményket kapsz az otthonszülésről, elnézést, de ezt a mai téves, és szubjektív kommunikációnak tudom be.
(és még annyit, ha a szülésünk nem lenne ilyen meghatározó, és lenyomatot adó, vajon miért lenne ez a fórum? Amennyiben valóban "nem fontos" miért beszélgettek róla, évek, hónapok óta, a saját szülésetek után x idővel? Ha egy társaságban kiderül mivel foglalkozom, ömlik rám a sok szülés élmény, hol csodálatos, hol kevésbé az. Számomra ez is azt mutatja, ez mennyire meghatározó, és fontos élmény.)
Mse

vero

jaminaero,
akkor meséld el TE, hogy mit hallottál a császármetszésről.

Jaj, Jami, ne má'! Mindet meséljem el????

ja, én bezzeg meséljem el, milyen, mi?

Hát igen, követelem

verolol: Hát igen, követelem

már megtettem tegnap

Igaz is

Kedves Mse!

Kérdezd meg odaát a tabu topicban, ki gondolja úgy, hogy alap károsodottan kezdik az életet ezek a gyerekek. Ez nem innen indult.......... bocs....

És az, hogy felháborit, normális... nem tudom, ha én odamentem volna és beirok egy cikkről vagy könyvről, hogy az otthonszületett gyerekek lelki hátránnyal indulnak, azért, mert otthon születtek, mi lett volna a reakció.....

Annyit viszont még, hogy én is szivből remélem, hogy Geréb megkapja a büntetését! Mert akárki akármit mond, hagyott meghalni egy újszülöttet (már nem is egyet), akit meg lehetett volna menteni, ezt a másik topicon akkor le is irta az a gyerekgyógyász, aki ott volt a "szülésnél" a kórházban. Bár lehurrogták az anyucik, mert akkor Ágika is meg tudta volna menteni szerintük. Szerintük...... nagy tudású szülész, aki nem avatkozik bele a természet rendjébe, inkább hagyja meghalni. Végülis, ez is egy felfogás...... csak valahogy kicsit elvont és életveszélyes.....

Kedves Pumpóka!

Olvastam a másik fórumot is és személyszerint nem vettem magamra, pedig az első gyermekemet császárral szültem (és nagyon nem így készültem, és szörnyű is volt)( a másodikat természetes úton, minden beavatkozástól mentesen, de H-ban)
Ezért nem értem a felháborodást, akinek nem inge...
Ami Ágit illeti, egyik esetről sem szeretnék, és tudok nyilatkozni, mivel én nem voltam ott. De azt tudom, hogy mennyít ferdít a sajtó, és az eü., dolgozók egyrésze (sajnos)
(vállelakadásban minden évben veszítünk el magzatot-újszülöttet. Ennek a megoldására, olyan kézi manőverek vannak, amik helyszíntől függetlenül kivitelezhetőek. Amennyiben az újszülött közben elhal, "automatikusan" megoldódik a vállelakadás kérdése, mivel tónustalan lesz, a vállak közelítenek egymáshoz, és megszűnik az akadály, ami miatt nem tudott megszületni)
Én meg azt gondolom a büntetésről, mindenkit vonjanak felelőségre ha hibázik helyszíntől függetlenül. (ebbe az otthonszülésben segédkezők, és a kórházi dolgozók is beletartoznak, amennyiben hibáznak. Több orvossal van olyan személyes kapcsolatom, hogy őzintén tudunk beszélgetni, Ők is beismerik, hogy a kórházban dolgozók nagytöbbségének is van "saját halottja", csak ez nem kap ekkora nyilvánosságot. De ismétlem, mindenkit vonjanak felelősségre! Ha lehet u.olyan módon, és sajtó visszahang mellett, vagy anélkül)

Mse

Emese,

jó hogy itt vagy, köszönöm

Mse!

A helyzet az, hogy az általad is nagyra tartott Odent az egyik, akitől származik a császárosok hátrányos megkülönböztetése. Aztán ott van az a rengeteg cikk, amiket minap linkelgettem, a Születés Hete portálról, szerzőkkel egyetemben, amikben sorra előjönnek ezek a témák. Nem is csak a császárról, de még az EDA-ról is leírják, hogy növeli a drogfüggőség kockázatát.
(mivel nem vagyok szakmabeli, nem megyek utána, hogy megkeressem az eredeti kísérleteket, amikből levonták ezt a következtetést. Pedig érdekelne, mert nagyon könnyen lehet téves következtetéseket levonni. Ahogy már itt is írta valaki, sokszor pusztán azért, mert a császáros születés az esetek nagy részében nem véletlen, az így született babák jó része hüvelyi úton esetleg nem is élne, sokuknál veleszületett, anyaméhben kialakult problémák vannak, viszont utána a csaszival születettek statisztikáját "rontják". Az EDA-t emlegető cikkben is kérdéses számomra az EDA-t (vagy más fájdalomcsillapítást) választó és nem választó anyák összetétele, mert szerintem már eleve a választás tekintetében nem homogén a közeg, nem ugyanolyan a kiinduló csoport, és rajtuk keresztül az általuk szült gyermekek genetikai állománya sem azonos összetételű. Azaz pl lehet, hogy az eda-val született emberek közül több lesz pl drogfüggő, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a születés módja miatt alakul így, lehet, hogy eda nélkül születve ugyanilyen adatokat produkálnának. Lehet, hogy a fájdalomcsillapítást kérő anyák már eleve nagyobb hajlamot mutatnának a drogfüggőségre.)

A császárvárosok rendezvényt ismerjük már, azt is, hogy ennek égisze alatt óriáskivetítős otthonszüléseket lehetett látni és hallani.

an aki nagyon boldog, hogy így szülhetett, mert egyébként Ő vagy a gyermeke, nem lett volna egészséges, és van akit elszomorít, hogy nem sikerült természetes úton szülnie, amennyiben igazán objektív oka nem volt a műtétnek (és lássuk be van ilyen.)

És van, akit elszomorít, hogy nem sikerült temészetes úton szülnie, holott volt objektív oka a műtétnek.

És azért szomorítja el, mert egyre több helyen ömlesztik rá, hogy attól, hogy nem természetes úton szült, mi minden hátrány érheti a babáját. Sőt, igyekeznek őt elbizonytalanítani abban, hogy volt-e objektív oka a csm-nek.

Ezek a "szokások is megváltoznak (remélem) a szabályozással, hiszen az intézeten kívüli szülés, igenis "konkurencia" vagy legalábbis előre vivő, szabályozott, és választható alternatíva lesz.

Én is remélem, hogy megváltoznak, de nem hiszem, hogy ez az osz szabályozásától függne. Eleve hülyén hangzik, hogy a kh attól javuljon meg, hogy majd fél, hogy jól otthagyjuk és otthonszülünk! Ne, ne ezért! Ez nem olyan, mint egy mozi, hogy majd megyek a másikba, amíg van másik! Ez ebben az értelemben véve nem szolgáltalás, nem olyan dolog, hogy ha nem tetszik, ne vedd igénybe!
A kh-i dolgozóknak, akik látják, hogy mi minden megy rosszul a kh-jukban nem otthagyni kéne a kh-kat, hanem összefogni, és együtt tenni azért, hogy a kh-i ellátás normális legyen!


****
Más.

(innen jutván eszembe, egy nomális születés-ház szerű hely, -tudom sok név van, és nem tudom melyik írja le pontosan azt, amire gonodlok- egy alternatív kh, ahol sok kis apartmanszerűség állna rendelkezésre, egymástól szépen elválasztva, ugyanakkor magában az intézémnyben, kapna helyet kompletten műtő és orvosi szobák, de azzal, hogy az orvosok nem foglalkoznak az apartmanban zajló szülésekkel, amíg nincs rá szükség, viszont ha szükség van, akkor házon belül vannak és tényleg nincs időveszteség.
És tkp ennek tök nyereségesnek kéne lenni, hiszen az egy orvosra jutó szülésszám nyugodtan lehetne nagyon magas, hiszen 80%-ban legalább nincs szükség rájuk. Nem kéne nagy orvosi gárda, gyakorlatilag egy-egy team egyszerre, és sok-sok szülés lezajlana (hogy lehet ezt feltételes módban épeszűen leírni? lezajlódhatna?), amik után persze jöhet uaz a tb támogatás, ill hálapénz rendszer. És persze nem tartózkodnának ott napokig, szinte csak ambuláns.
Tökre nyereségesnek tűnő vállalkozás!)

Livi olyan soká,hogy kimondani is sok június CSászárral,

Jó reggelt! Mindjárt az elején azzal kell kezdenem, hogy kétszer is elnézést kell kérjek.

Elõször is azért, mert nem beszélem a nyelvüket. Nagyon jó lenne, ha anyanyelvükön
szólhatnék önökhöz, de sajnos nem tudok. Korábban 15-20 alkalommal jártam Magyarországon, tehát nincs jó mentségem. Másodszor azért kell elnézést kérnem, mert a szülészeti gondozásról és a gyermekszülésrõl fogok beszélni, és tulajdonképpen én férfi vagyok. Soha nem fogok gyermeket szülni, soha nem fogom ezt az érzést megtapasztalni, tehát ez azt jelenti, hogy kívülálló vagyok a szüléseknél. És ezt nagyon fontos mindig szem elõtt tartanunk, még az sem számít, ha valaki szülészprofesszor (férfi) egy kórházban – akkor is kívülálló, mivel a szülés a nõk világába tartozik. Ez mindig is így volt, ha visszatekintünk a történelemben.

És tulajdonképpen vicces, ha elolvassuk a hivatalos történelemkönyveket, azok csatákról, háborúkról – csupa olyan dologról szólnak, amiket a férfiak tesznek. Arról, amit a nõk tesznek, semmi sincs ezekben a könyvekben. Tehát a szülés mindig is a nõk világának része volt. Még egy dolog… OK… tehát mit tehetnek a férfiak a szüléssel kapcsolatban?

Valaki mesélt egy történetet, ami nekem nagyon tetszik. Ez a történet arról szól, hogy a
szülés miként megy végbe a delfineknél.A szülõ delfin úszik a középpontban. Körülötte
körbe-körbe úszik 2-3 nõstény delfin, akik meg-megérintik õt – mint a bábák vagy
a dúlák. Ez után, mintegy tíz méterrel távolabb egy szintén nõstény delfinekbõl álló
csapat úszkál, akik beszélnek a szülõ delfinhez. Majd jóval távolabb (egy nagyobb sugarú körben) úszik az összes hím delfin, akiknek az a feladata, hogy óvják a szülõ delfint mindenféle veszélytõl. Így a szülés békében folyhat le. Úgy gondolom, hogy a férfiak így vehetnek részt a szülésben. Vagyis biztosítaniuk kell a békét a nõk világa számára a szülés ideje alatt.

a n&tilde "nők" akar lenni

mondá ezt az egészet: dr. Marsden Wagner tavaly

A szülő delfin úszik a középpontban. Körüllötte körbe-körbe úszik 2-3 nőstény delfin, akik meg-megérintik őt; mint a bábák, vagy a dúlák. Ez után, mintegy tíz méterrel távolabb egy szintén nőstény delfinekből álló csapat úszkál, akik beszélnek a szülő delfinhez. Majd jóval távolabb (egy nagyobb sugarú körben) úszik az összes hím delfin, akiknek az a feladata, hogy óvják a szülő delfint mindenféle veszélytől. Így a szülés békében folyhat le. Úgy gondolom, hogy a férfiak így vehetnek részt aszülésben. Vagyis biztosítaniuk kell a békét a nők világa számára a szülés ideje alatt.

és még más is:

http://index.hu/velemeny/eheti/eheti071112/

Vero, nehéz ám, hogy egy-egy hszben az ember elmesélje neked a CSM-et.


Akik nem éltek át ilyet, sokan közülük hajlamosak azt gondolni, hogy ez egyértelműen a könnyebbik út. Hiszen átesik rajta anyuka érzéstelenítésben, sehol semmi vajúdás, nincs gátseb probléma, aranyér probléma, későbbbi probléma a hüvely regenerálódásával kapcsolatban stb.
Ha még ráadásul program is, akkor meg még pláne, hiszen még az időpontot is tervezni lehet.
Ja, és mindeközben anyuka mint passzív résztvevő, nincs feladata, csak néz, mint a moziban.
Az a vágás meg, hát olyanon meg mindenki átesik.
És sajnos, sokan, akik ezt elkerülhették, úgy gondolják, hogy sok esetben az anyák maguk tehetnek róla, mert -és itt jön egy hosszú variációs lista, onnan kedzve, hogy ismeri-e saját teste és lelke folyamatát, odáig, hogy fél, kényelmes, rosszul választ orvost-szülésihelyszínt. Ja és azt is, hogy: á, ez velem úgyse történhet meg.


Ezzel szemben. Nagyon sok csaszit komplett vajúdás előz meg, avgy egyenesen a kitolási szakban kerül sor az sos csaszira. Ezek az anyák végigszenvedték a vajúdás minden fájdalmát, esetleg azzal körítve, hogy folyamatosan tapasztalták közben, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy kéne, lassabban, vagy kételyek között. Vagy éppen azzal, hogy még a végén megpróbálják befordítani a faros babájukat.
Szerencsés esetben esetleg már csak percek vannak vissza a boldogságig, hogy karodban tarthasd a babát, elfelejthesd a folyamat összes fizikai fájdalmát.
Ezzel szemben ezeknek az anyáknak még nincs vége. Kapnak egy óriási lelki megrázkódtatást, aggodalmat a babájukért, kudarcélményt, hogy mégis császárra van szükség.
Innentől jön az a szakasz, amit az elektív csm-esek ugyanúgy élnek meg:
Jön maga a műtét, többfajta érzéstelenítési lehetőséggel. Ha szerencsés vagy, akkor egész sokat érzel belőle, miközben próbálják kiszabadítani a babát belőled. Amikor megszületik, felsír, a hüvelyi szülésnél jöhet az eufórikus pillanat, a magadhoz ölelés, (szemkontaktus, mellretevés stb), a kedvelt szeretkezős hasonlattal élve az utójáték.
CSM során innentől még vár rád orvosi módszertől függően 20-40 perc, amígösszeraknak, jóval több, mint ameddig a babát kivenni tudták. Jobb esetben ezt is érzed vmennyire. Közben megfognád a babád, de nincs szabad kezed (infúzió az egyikbe, másikon a folyamatos vérnyomásmérő), mellre tennéd, de nincs hozzá hely (paraván, műtéti terület), rosszabb esetben -altatás- még csak nem is láthatod. Hallod, ahogy sír, ölelnéd magadhoz, de fizikailag nem tudod megtenni.
Aztán egyszercsak vége, kész a műtét, kivisznek onnan. Magatehetetlenül fekszel, -vagy alszol-, nem érzed a lábad, alsótested, fejed ugyan igen, de azt meg nem szabad emelned. Letesznek, mint egy zsákot az ágyadra, esetleg közben vetsz egy pillantást azokra a valamikre ott lent, ami a lábad szokott lenni, most olyan számodra, mint vmi idegen, mint vmi fatuskó. Karodban infúzió, hólyagodból katéter, sebedből cső. Kapod az oxitocint (apropó, méghogy a csaszis anyák nem kapják meg a szeretethormont- ha az oxy-ra gondolunk- hát van bőven!). Jobb esetben előbb utóbb hozzád kerül a baba, de nem tudod felemelni, karodba zárni! Apránként, ahogy megy ki az érzéstelenítés, esetleg képes vagy arra, hogy oldalra fordulj, küzdesz és kínlódsz, hogy fejed felemelése nélkül valahogy mégis mellre helyezd babádat. Letelik az x óra, akkor már emelheted (én a fejfájást megústam ,de ha nincs szerencséd, akkor kapsz pár napig tartó irtóztató fejfájást is ajádnékba), fordulnál, de minden mozdulatra belédnyillal a fájdalom. 24 óra után végre megszabadulsz a belőled kilógó csövektől (vagy nagyrészüktől), közben fel is kelhetsz már. És eközben megtapasztalod, mi mindenre használod a hasizmodat.
Nevetsz valamin, köhögsz egyet, felülnél, leülnél, fordulnál, állnál, lépnél, lehajolnál: minden mozdulatban érzed. Néhány napig meggondolod minden percben, hogy leülj-e, mert abból utána fel is kell állni.
Ha szerencséd van 3-4 nap után túl vagy ezeken, rosszabb esetben 6-7 napig is eltart. Szerintem kb a varratszedés az, ami hozza a gyökeres változást.
Ja, kórháza, orvosa válogatja, hogy vajon fürödhetsz-e a sebeddel, enyém szerint nem, azaz marad az alul-felül. (varratszedésig, 5-6 napig) Holott azért vérzel ám te is rendesen, jól esne egy-egy tusolás, lehajolgatni a lábad megmosásához meg úgyse nagyon tudsz. (hogy a wc fölé guggolásról ne is beszéljünk ugye) Természetesen emelgetned sem tanácsos, gyerkőc hordozóval már megüti a tiltott súly kategóriát.
Az első órákban irigykedsz a hüvelyivel szült szobatársra, aki két órával szülése után már itt van, saját lábán jött, kezében a baba. Te még nem kelhetsz fel, ha odahozzák a babád, szerencséd van, de ha nem, akkor csak fekszel és vársz, és mindenre gondolsz közben. Aludni nem tudsz, vagy azért, mert fáj (kapod az oxytocint), vagy azért, mert nem hagynak -vérnyomásméregetés, kérdezgetnek erről arról stb stb-, hozzá még lelkileg se kaptál meg mindent, hiszen kimaradt a szülésélmény. És közben persze járhat azon az agyad, hogy szegény gyerkőc mi mindent szenvedhetett el, kiállni mellette nem tudtál, most se teheted meg, hogy 2 órával szülés után ambuláns módra távozzál (24 óra intenzív megfigyelés, 3 nap szuris oxytocin), amíg felkelni sem tudsz, abszolút kiszolgáltatott vagy.

Esetleg közben kezedbe kapod reklámtermékként, vagy ártatlanul az aktuális babás újságokat, amelyekből dől rád a hűdejó szülésélményes szülésbeszámoló, az első órák együttöltésének fontosságát hangoztató cikkek, vagy épp a császáros anyák nagyobb számban sikertelenek a szopiban tanulmányok.

És mindeközben még nem beszéltem arról, amikor a babával is van vmi gond (nálunk nem volt), amikor esélyed nincs arra, hogy majd odahozzák neked.

Kedves Pildi!

Nos ezért írtam, hogy a kommunikáció ezen oldala nekem nem megy...
Azt hiszem egymással beszélgetünk, de egymás melett.
A Szh7, és a másik fórumos cikkekehez.
Ezek valós kísérletek, ahol azt vizsgálták, hogy akik valamilyen kábítófájdalomcsillapítót kanpak szülés során azoknak a gyermeke, összehasonlítva azokkal akik ilyenben nem részesültek, nagyobb valószínűséggel lesz kábítószer függő.
DE ez nem azt jelenti, hogy az lesz! Ebben természetesen benne vannak a szülők, a család, a társadalom, ki miért lesz kábítószerfüggő. (ez egy lehetséges alternatív megoldása a konfliktusoknak, mivel, az életük elején ami igenis komoly "küzdelem", megismertek egy ilyen "segítő utat".)
A tőlem idézettekhez:
Igen van akit az objektív tény miatt végzett sc., is elkeserít, de Ők a kevesebb, és ez, mint írtam az Őt ért infóktól nagyban függ.
Ami pedig a szokások megváltozását jelenti.
Természetesen nem a szabályozás miatt, ill., az otthonszülés lehetősége miatt fognak változni a kórházi szülések. Az otthonszülés soha nem lesz konkurenciája a kórházi szülésnek (lévén nem lehet őket öszehasonlítani)
De igenis ezáltal az aszonyok szélesebb körben tájékozódnak, megismerik ezt az utat is, több infóval rendelkeznek. Ezeket az ismereteket beviszik a kórházakba, ahol szülni szertnének (nem otthon, mert az nekik "nem jön be") de elmondják az elképzeléseiket az orvosnak szülésznőnek, ellmondják mit olvastak-hallottak a szülésről, és Ők ezt hogyan képzelik kórházon belül. Így a kórházi dolgozók is fognak változni. ( a mostani változásokba, ill., amik eddig történtek, van szerepe azokank akik otthonszülésben segédkeznek. De nem csak nekik, több olyan magyar, jelenleg kórházban dolgozó szakember van, aki mint írtam maximálisan segíti az asszonyokat a saját elképzelésük szerin, de nagytöbbségükben a tapasztalataikat ők is kint szerezték, ahol nincs boszorkány, de semmiféle üldözés azokkal szemben, aki, egy egészséges várandós szülésére természetesen tekintenek, és nem mint egy bombára, aki bármikor felrobbanhat)
Odent-ről, a hozzászólásaidból, azt veszem ki ne ismered az itt említett két könyvet.
ha valóban fontos ez atéma Neked olvasd el, ill., azkat a kutatásokat amikre támaszkodik, akkor megérted miről ír, és miért.
Raffai Jnőről szintén javaslom, olvasd el ki Ő, milyen kutatásokat végzett, mi a munkássága, és a szakmai megítélése.
Lehet, hogy pozitívan fogsz csalódni.

Mindenesetre szeretném mégegyszer leírni, mert azt hiszem a lényeg nem megy át.
Azért írtam ide először, mert durvának, és bántónak reztem az egymás közötti beszélgetéseket, amik sokszor nem a tényekre alapoznak, hanem a saját benső munkántokra a saját szülésélményetekkel kapcsolatban.
Egyik tábor sem jobb, vagy különb, csak u.arról a dologról kétféleképpen gondolkozik. Van aki ehhez több infót szerez be, van akinek "csak belűlről" jön.

Mse

Kedves Mse!

"Igen van akit az objektív tény miatt végzett sc., is elkeserít, de Ők a kevesebb, és ez, mint írtam az Őt ért infóktól nagyban függ. " -írod. Egyetértek. És szeretném hangsúlyozni, hogy szerintem ezen infókban nagyon nagy mindenkinek, az említett portáloknak, osz-kampányoknak is a felelőssége.
Szerintem itt ugyanis gyakorlatilag fordított a reláció: minél több információ birtokában van, annál inkább el tudja keseríteni. Vagy legalábbis egy darabig felfelé megy ez a görbe. Amíg vki nem foglalkozott az egésszel, elfogadta, hogy az orvosa szerint ez a jobb nekik, nem olvasott össze ezernyi dolgot a csm hátrányairól, addig szerintem nem is agyalt ezeken, örült a babájának és kész. Míg az az anya, aki ezzel szembesült és úgy állt hozzá, hogy hüvelyi akar szülni ,mert az összes infók alapján az lenne a jó, az nagyon nehezen fogadja el a hormonálisan felfokozott érzelmi állapotában a reális választ, hogy összességében akkor is így volt a jobb.
És amennyiben az a célunk, márpedig sztem ez célunk, hoyg az anyák minél többet tudjanak a babavárás körüli dolgokról, akkor nem mindegy, hogy mik azok az infók, amiket eléjük tárunk, avagy hogyan tárjuk eléjük.


A drogfüggős kísérletekkel kapcsolatban továbbra is azt érzem, hogy nem sikerült jól leírnom ezirányú gondolataimat. Nem arról van szó, hogy nem értem, mit jelent az, hogy egy adat statisztikai különbséget mutat. Mint kutató, eléggé tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok tényező együtt okozza a kísérleti eredményt, s ezek bármelyikének figyelmen kívül hagyása téves következtetést eredményezhet.

Raffai Jenőről nem hiszem, hogy pozitívan fogok csalódni, sok sok évvel ezelőtt olvastam tőle több mindent is, sőt kifejezetten azért vettem meg akkoriban épp népszerű könyvét, hogy hátha kiderül belőle valami az általa végzett kísérletekről, hogy azok körülményeinek ismeretében könnyebben megítélhessem következtetéseit. (Nem javította akkori megítélésemet a könyve.)
Odent valóban nem olvastam, csak az ezen és a szomszédos topikon olvasható információim vannak róla.

Igaziból ami engem érdekelne, de macerás hozzájutni, az a kutatások eredetije, maga a nyers kísérlet. Mert az, hogy aztán ki mit hoz ki belőle, miképp magyarázza, az már nem feltétlen objektív tény.

Odent-et, bocsánat.

Ildi, nagyon jól leírtad a császárosok ,,könnyű útját", köszi, nekem ehhez most nem lett volna türelmem

Most tényleg nem rá akarok licitálni, de az első, hüvelyi szülésem után én viszont a császáros szobatársaimat irigyeltem... Sőt még utána hetekig. Nem fekete-fehér ez sem.

Ildi, köszönöm az élethű beszámolót a császármetszésről és arról ami utána jön. Szinte újra átéltem. Aki szerint ezek után könnyebb a császár, hát válassza, és úgy kell neki!

Ostoba statisztikákról:

zek valós kísérletek, ahol azt vizsgálták, hogy akik valamilyen kábítófájdalomcsillapítót kanpak szülés során azoknak a gyermeke, összehasonlítva azokkal akik ilyenben nem részesültek, nagyobb valószínűséggel lesz kábítószer függő.

Persze, hogy így van! Hiszen a kábítószer az ún. nyugati világ "betegsége", mint ahogyan a szülés körüli érzéstelenítés is a nyugati civilizációban jellemző. És igen, nagyjából egy időre tehető ennek a szerintem két teljesen különböző dolognak a megjelenése. De ezt a két dolgot összehozni, ez körülbelül ugyanolyan, mintha azt írnánk, hogy az epidurális érzéstelenítést kapott gyerekek nagyobb eséllyel lesznek űrhajósok. Mert valószínűleg ez is igaz. (az űrhajósok sem a bantu négerek közül vagy a belső mongóliai falvakból kerülnek ki, nagy valószínűséggel jól felszerelt kórházakban születtek, esetleg érzéstelenítéssel.)

Aki ezekkel a semmire nem jó statisztikákkal operál, az már-már merényletet követ el, az emberiség ellen, hiszen ezek, minél tovább súlykolják a szülőkbe az ilyesmit, előbb utóbb önbeteljesítő jóslatokká válhatnak. Ki tudja nem e-e a cél? Aztán persze jöhetnek a különböző tréningek, analízisek, amiben jó sok pénzért segíthetnek feldolgozni a traumákat.

Maximálsian egyetértek Ildivel. Minél többet olvas ebben a témában azt ember, annál inkább elkeserítik.

Pildi!
Ez nagyon jól sikerült,komolyan és szóról szóra igaz...Én bár átéltem kétszer soha nem tudtam volna ilyen szépen összeszedetten leírni...
Saját példámból még annyival megfűszerezném,hogy a vajúdás bizony néha lezajlik a műtét után,és friss vágott hasi sebbel,nagyon fincsi amikor jönnek az egyperces fájások...
Velem megtőrtént(csak az eggyiknél).De ez van,ki kell birni a gyerek érdeke az első!!!!!Vagy éppen az anyáé,kinél mi volt az indok..

Ildi,
Nagyon megható volt olvasni, tényleg.
Nagyon szépen leírtad.
(Most ezt minden vitát meg érvelést, meg mindent félretéve mondom, kicsit meg is könnyeztem.)

(De azért még tarthatom az álláspontom, hogy ha nem muszáj, ne császár, ugye?)

Már többször is írtam,az én álláspontom is eggyezik a tiétekkel,CSAK akkor császár ha orvosi indok van rá...!!!!
De ettől még az otthonszülés ugyan olyan felelőtlen gondatlan veszélyeztetés!!!!

Márti! Már delfinek is, az isten szerelmére, még emberek vagyunk, ha lehet, hagyjuk ki az állatvilágot.....

Jól van! Megnyugodtam, attól még hogy nem szültem császárral, az én kisebbik fiam is jó esélyekkel indul a drogfogyasztás felé. Komolyan, már kezdtem megijedni, hogy kimaradok belőle.......
Sőt, lehet, hogy nekem is vannak ilyesfajta rejtett hajlamaim és azért kértem EDA-t?


Mik fognak még kiderülni????

A gátmetszéssel született babákból mi lesz? Csak hogy fel tudjak készülni rá.....

Pumpóka,
A babanet kezdőoldalán van egy szavazás,pont az otthonszülésről(gondolom nem véletlen).Nézd meg a százalékos arányokat,és látni fogod,hogy szerencsére bőven mi vagyunk többségben
Ezt a kis százalékot meg nem lehet meggyőzni
Ez van,szüljenek ahol akarnak....

Gátmetszés!!!!!Húúúúú,az nagy lelki törés,a babának,én félnék a helyedben

Bárány!

Azt mindjárt gondoltam! Végülis ez is egy fölösleges beavatkozás a szülés során......

Láttam a szavazást, voksoltam is......

Észrevehetően nagy a különbség, de azért mi vagyunk azok, akik rosszul választanak.....

Pumpóka,

Szerintem senki nem mondta, hogy rosszul választotok.... Mindenki másképp látja a dolgot és igyekszik a legjobbat adni a babájának. Azért, mert vki otthon szül nem felelőtlen és szándékosan kockáztatja a gyermeke életét,. Végignézte a lehetőségeket és döntött. A második gyermekem én sem szeretném kórházban szülni, megvan az oka..... Mindegy is.
Sarkítva a barátnőm vegetáriánus én nem és nem is hiszek benne, de elfogadom, hogy ez is létezik.

Mse,
köszi, hogy leírtad a lényeget.

bárányumpóka,
A babanet kezdőoldalán van egy szavazás,pont az otthonszülésről(gondolom nem véletlen).Nézd meg a százalékos arányokat,és látni fogod,hogy szerencsére bőven mi vagyunk többségben
Ezt a kis százalékot meg nem lehet meggyőzni
Ez van,szüljenek ahol akarnak....

Még szerencse, hogy ezt nem egy babanetes szavazás fogja eldönteni

Nem ez valóban nem dönt el semmit,rájöttünk magunktól is,csak megmutatja,hogy kb mi az emberek véleménye. :roll

És azért a többség véleménye talán mérvadó és jelent valamit...

Na jó nekikezdek még1*!

Az én első szülött gyermekem, is sc., született, a második nem. Utána kezdtem többet, és informatíve olvasni az érzéstelenítőkről, császárról, és úgy egyáltalán!
De soha nem vetítettem ki magamra, vagy a fiamra ezeket az írásokat. Olvastam, tanultam belőle, és pont.
Mint írtam, fontosnak tartom a születés-szülésélményét, de emellett, én nevelem a gyermekeimet (meg a férjem, meg a család), és az, hogy Ő milyen lesz rajtunk (is) múlik.
Továbbra sem értem a "nem értéseteket", és azt, hogy ilyen sarkítva olvastok, és magatokra vetítitek ezeket az infókat.
Nekem nem okoz problémát, és az általam ismert kismamáknak sem akikkel szülés előtt, alatt, vagy utána találkozom. (természetesen itt is vannak kivételek, de komolyan ez egy elhanyagolható százalék. Akiket valóban "aggaszt" utána néznek, és kiderül nem fekete-és fehér minden(szerencsére)).
A szules.hu-n találtam atzoknak a szakembereknek a honlapját, akiket itt emlegettünk.
A kutatásaik írásaik eredetiben megtalálhatók rajta.:
Marsden Wagner - http://www.marsdenwagner.com
Michel Odent - http://www.michelodent.com/section.php?section=odent
Sheila Kitzinger - http://www.sheilakitzinger.com

És még valami, kívülről nézve, még mindig nem értem az indulatokat, és cinizmust, pro és kontra.
A kórházban sem szül senki egyformán, mégsem "kritizálják" egymást az anyukák, "te nek kértél, beöntést.--gámetszést, vagy fájdalom csillapítót, ha kértél, kit és milyen formán "veszélyeztettél". Nem vagyunk egyformák azon belül sem, intézeten belül ki hogyan szül, és miért úgy, miért lenne ez másként ha valaki az otthonszülést választja, és erre minden lehetősége meg van (szakmai, jogi).

Üdv:
Mse