[quote="jamina"]H írta:jaminaa elfogadjuk, hogy vki a kórházaktól való félelmében otthon szül, akkor miért nem fogadjuk el, hogy másvalaki másfajta félelmeiből kifolyólag császárt kér? mert ne áltassuk magunkat, létezik ilyen, indokot mindig lehet találni.
Egyik félelem más ,,erejű", mint a másik?
És az elektív császárt kérő szülő nő joga a választáshoz smafu?
Szerintem nagyon is élnek a nők ezen jogukkal.
De induljunk ki a természetesből. Szülni ugye nem természetellenes. Élettani esemény. Persze, nyilván kockázata is van.
Ehhez képest nagyon félünk tőle, de miért is?
Nem látunk szülést. Születést sem. A nagyon szerncsések esetleg látnak falun borjút, kisgidát születni, de ez sem jellemző. Nem ismerjük. Ami ismeretlen, az kiszámíthatatlan. Ani kiszámíthatatlan, az félelmetes. Hogyan tesszük megélhetővé? Hát legyen kiszámítható. Egy műtét. Altatás, 20 perc alatt kész, és napra kiszámolható lábadozási idő, ismerős fájdalom (vágott seb, mindenkinek volt már). Ellentétben a vajúdással, amiről nem tudjuk milyen érzés, meddig tart, miket tartogat a számunkra.
De tegyük fel, hogy valaki elmeséli. Nem a falubeli asszonyok, hát akkor legyen egy bába. Egy asszony, aki ért hozzá, esetleg több asszony, akik közül szültek is már (ellentétben a többnyire ffi szülészorvosokkal). Akkor talán nem is lesz olyan félelmetes. Aztán eldönthetnénk, hogy otthon szüljük meg, vagy a kórházban. (Ha gond van, akkor csm-el. Ha olyan gond van, mint cukorbetegség, lepényi gondok, akármi, nyilván nem dönthetjük el.)
Miért olyan szörnyű ez??????????