OK,
akkor indul a nem hétköznapi, hétköznapi tali megszervezése! Szűk keresztmetszet a két gyermekes, hihetlenül elfoglalt és lefoglalt Solya, vagyis jómagam.
A 30-a hétfő nekem húzós lenne, inkább a következő hetet preferálnám. Az első héten mindenféle dolgunk lesz, pl. Máté 15 hónapos oltása eléggé esedékes így a 16. hónapban.
Meg aztán szüleim szabit vettek ki, lesz egy esküvő szombaton, amin a párom a vőfély, az ajándékot nekünk kell megvenni, mert tetű a banda és senki nem mozdul, és csütörtöktől nem vagyunk Pesten... No, ez csak az ízelítő volt.
Ellenben úgy néz ki, a következő hét hétfőtől péntekig még szabad, mert csak szombaton utazunk nyaralni.
Ha benne vagytok, lehetne inkább azon a héten?
Köszi
Benő, hogyne-hogyne!!! Azért talizni is gyere!
Picus,
két gyerek még nem nagy család és nekik is jobb, ha testvérrel nőnek fel. Hamarabb megtanulnak szocializálódni, könnyebb dolguk lesz az életben, mint az egykéknek, akiket bár tenyerén hordoz apuci és anyuci, de sosem fogják megtanulni igazán, mit is jelent az osztozkodás, a testvéri szeretet, a féltékenység, és azt sem, hogyan kell ezeket és más hasonló jellegű problémákat kezelni. Szerintem. Szóval, gondoljátok meg!
Ezen felbuzdulva egy tegnapi párbeszédet engedjetek meg. Ehhez ismerni kell Máté (M) szókincsét: Hinta, nem, de, Anya, Apa, em. (Ezek a leggyakrabban használt szavak.)
A két gyerek békésen hintázgat egymás mellett, az általam fészeknek titulált hintában:
S: A gyerekek ebéd után alszanak.
M: Nem, nem.
S: De, Máté, a gyerekek ebéd után alszanak.
M: Nem, nem, nem.
S: DEEEE, MÁTÉÉÉ, A GYEREKEK EBÉD UTÁN ALSZANAK!!!!!!
M: Nem, nem.
Solya