Kunkli: Annyi vevő járt már itt, hogy komolyan kezdem unni. De sajna az embereknek nincs ennyi kp-jük. szóval ez nehéz döntés megértem én. Na meg sokan úgy vannak, hogy el kell adni a házukat vagy lakásukat, hogy vehessenek másikat. Szóval mindenhez szerencse kell. Ha kifogunk egy olyan vevőt aki pont eladja vagy eladta akkor jó. Mert bárki járt itt mindenkinek nagyon tetszik a ház. És a nők odavannak érte. Nagy a konyha és az étkezőnk ami egyben van. Még nászajándékba de kaptunk a férjem gyerekkori barátjától egy álomszép konyhabútort. Az anyagot kellet kifizetni a munkadíjat nem. Ő tervezte U -alakú gyönyörű. ha venni kellet volna 1Millió biztos lett volna. Na de a vevők ezt nem tudják, hogy ajándék volt és hát mikor meglátják csak ámulnak milyen szép a konyha. Azért fáj is a szivem érte mert nem valószínű mégegyszer ilyen álomkonyhám lesz.
De az élet ilyen.
Az anyósékkal nincs semmi azóta 3-4hete nem is láttuk őket. Igaz mi kivagyunk tiltva tőllük tehát nem mehetünk. Szóval az unokájuk sem érdekli őket. szegény gyerek ha jövünk haza pl a sétából akkor mindig akarna átmenni. Ilyenkor sirás jön mert én úgye oda nem mehetek. Most egyedül hogy menjen az a gyerek ?
De kezdem megszokni ezt a helyzetet. Ha elköltözünk szerintem nem is fogja őket megismerni. Hisz ha nem látja akkor egy idő után szerintem elfelejti. Pláne , hogy most kezd beszélni. Na mindegy remélem az égiek segítenek nekünk és hamarosan elköltözhetünk innen mert így iszonyú itt lakni. A férjem nagyon pozítiv és hiszi, hogy hamarosan költözhetünk. Ő azt mondta nem mondja meg hova költözünk mert hallani sem akar róluk. Ő olyan , hogy sokáig tűr de utána robban. És most lett elege a szüleiből. Pedig nem uszitom sőt mondom neki menjen át a SZabinával hozzájuk. De ő hallani sem akar róla. Persze Anyósék biztos azt mondják én tiltóm őket de az én lelkem tiszta.
Na jó hosszú voltam bocsika