Kedves Névtelen
Szerintem hívd fel, hivatkozz rám (tõlem kaptad a számát, mondd azt, hogy barátnõk vagyunk), és rögtön kérdezz rá, hogy ilyen és ilyen ügyben szeretnél tanácsot kérni, telefonon tud-e segíteni vagy csak személyesen, esetleg ügyvédi munkadíjért. Szerintem segít neked telefonon is. Ha pedig gondolod, írd meg nekem részletesen a kérdéseket emilben, én felhívom, nekem biztos nem számít fel semmit
, és megírom neked. Csak akkor tényleg kellene nyitnod egy másik emil postafiókot, ha nem akarod, hogy a párod olvassa.
Egyébként lehet, hogy elfáradtál, hogy baby-bluesod van meg gyes-beteg vagy (én is épp errõl panaszkodok boldog-boldogtalannak, de hálistennek egyre többet süt a nap és mehetek végre kia négy fal közül, és már nem bõgök mindenért), és plusz még ez az egész ügy is itt van... Mindez együtt nagyon nehézzé tudja tenni az ember amúgy sem könnyû életét. Nincs egy baránõd, akivel tudnál errõl beszélgetni? Amolyan lelki szemetesládának használni? Néha már az is segít, ha csak elmondod valakinek. Mergkönnyebbülsz, esetleg közben jónéhány dologra rá is jössz.
Eygébként (remélem, nem így van nálad) az nem jó jel, ha az ember nyugodtan, szinte érdektelenül figyeli, kívülrõl magát... Amikor megcsalt az elsõ férjem és ezt megtudtam, teljesen közönyösen fogadtam a dolgot, máig emlékjszem, ott ültem a fürdõkádban a forró vízben, és még csodálkoztam is magamon. Aztán két-háronm hónappal késõbb csapódott le az egész, depresszió (utólag jöttem rá, hogy én akkor az voltam), nemalvás, nemevés, hét kilót fogytam, idegbaj nmeg a többi. És az a kilátástalanság, hogy senki nem tud segíteni és hpogy az ember igazából nagyon egyedül van, még akkor is, ha rengeteg barátja van. Beszélj valaivel, beszélgess valakivel! Nagyon nehéz lehet most neked, mindenképpen szükséged van rá, hogy tudj valakit aki most melletted áll. (Anyukád? Barátnõ?)
Azzal egyetértek, hogy nem szabad mártírnak lenni. A gyerekeidnek is boldog, kiegyensúlyozott anyukára van szükségük, nem pedig egy olyanra, aki az "õ érdekükben" lesz boldogtalan ergy életre...
Mégegy: már régen akartam kérdezni, van rólad itt a babaneten fotó? Esetleg a fényképtárban? Kíváncsi vagyok ám rád... Van egy elképzelésem rólad, aztán kiderül majd, hogy én is tévedtem-e, mint Zorkanya rólam (magas szõkének képzelt, hát elég messze vagyok tõle). Esetleg ha van kép, elküldhetnéd emilben. Ha akarod.
Na befekezem, légy jó,
üdvözöl
ZSóka