Húúú, de mérges voltam tegnap este! Azt hittem, el sem ment a kommentem, most látom, hogy mégis.
Lehiggadtam, és bár nem szakterületem a mozgásfejlődés (logopédus volnék), ez jutott eszembe:
talán az lehet a gond, hogy a gyp-s úgy gondolja, hogy a gyerek ki sem jön a kendőből, és az anyukáján van egész nap. Meg kellene neki mondani, hogy azért egy megszállott kendős is biztosít a gyerekének elegendő szabad mozgási lehetőséget, kiteszi a földre-járókába tekeregni, ismerkedni, nézelődni, amikor ébren van, és ehhez van kedve. Nekem annak idején azt mondta egy pszichológus, hogy mindent lehet ésszerű határokon belül. Lehet a gyerek hordozóban-babakocsiban (kendőben), csak találkozzon minél több helyzettel, és egy pozícióban ne üljön-feküdjön órák hosszat. Nyilván nem az éjszakai alvásról beszélt, hanem arról, hogy vannak olyan anyukák, akik órákra beteszik a gyereket a babahordozó kosárba, aztán magukkal viszik a konyhába, majd be az autóba, majd rá a babakocsira vásárlás közben, és szegény gyerek órákat ül és alszik benne. Talán úgy gondolja a kolléga hogy a kendőben ugyanez történik. Pedig szerintem aki kendőzik, az igazán tudja, hogy mi kell a gyerek mozgásfejlődésének.
Ja, és meg lehetne említeni neki azt a híres kísérletet (ld. Mérei-Binét Gyermeklélektan), amiben olyan gyerekeket néztek, akik egy éves korukig (vagy fél, nem emlékszem pontosan, a könyvem meg elásva) szorosan bebugyolálva feküdtek egy bölcsőben, mindenfajta mozgási lehetőségtől megfosztva, mert abban a kultúrában ez így volt szokás. VISZONT: mindig volt körülöttük valaki, és a szociális ingerek bőségesen érték őket. Amint kikerültek a pólyából, hihetetlen gyorsasággal érték utol mozgásfejlődésben a kortársaikat. Ha felkelnek a gyerekek, megkeresem a kutatás pontos nevét, hogy lehessen rá hivatkozni.
Más: Borcsa, Orsi (kamcsatka), ne fájdítsátok má' a szívemet a magyar Ergoval, és Lívia kötős kengurujával...Én érzem, hogy nekem is kell egy ilyen, de a didy Jakob után most nem merek mondani semmit a családnak
Szép napot nektek!
Nuska+