Kiemelt témák

"A TÉVÉNAGYI NEM FÕZ LEKVÁRT!"

Csaknem minden, most középkorú felnõttben utolérhetetlenül varázslatos hangulattal élnek a nagyszülõkhöz fûzõdõ egyes emlékek.
Cinkos összejátszások, édes bûntudattal terhes "kirándulások" a kamrában, melynek vége dió és mandulatörés, süti majszolás, mesehallgatás, esetleg csavargás a
nagypapával stb. A mai rohanó világunkban ez egy kissé, vagy nem is kevéssé megváltozott.
A szülõk munkával agyonterheltek, vagy éppen munkanélküliek, a nagyszülõk vagy még dolgoznak, vagy nyugdíjasként újból dolgozni kényszerülnek, vagy
ellátásra szorulnak, stb.
Az is elõfordul, hogy minden rendben van, csak éppen senki nem kíváncsi a nagyi meséjére, a nagypapa barkács tudományára, mert a TV érdekesebb,
lebilin-cselõbb. Veszélyes folyamat ez, amely ellen lehet és kell tenni valamit.
A LÁZ-LAP Senior szerkesztõsége szeretne vitát indítani ebben a témakörben.
Várja az Önök véleményét, ötleteit, történeteket.
Hogyan lehet szembeszállni a "TÉVÉNAGYI"-val, a sorozatok sematikus világával, a rohanással?
Leveleiket várjuk a következõ címre:
Szent Imre Háziorvosi Szövetkezet "LÁZ-LAP" 1188. Nemes u. 36.
E-mail: lazlap@freemail.c3.hu

Anyós
Kategória: Anyós viccek

Két vadász beszélget poharazgatás közben:
- Tudod, mikor kacsintottam utoljára az anyósomra?
- Mikor?
- Amikor célbavettem.


Találkozás
Kategória: Anyós viccek

Kelemen szívszaggatóan zokog az anyósa sírjánál. Arra megy a plébános, megpróbálja vigasztalni.
- Édes fiam, hát nem hiszel a túlvilági találkozásban?
- Éppen ezért sírok.


Fölös kilók
Kategória: Anyós viccek

- Hogyan tudsz megszabadulni fölös 75 kilódtól?
- Válasz: üsd agyon anyósodat.


Recept
Kategória: Anyós viccek

- Mama, maga éppen olyan, mint egy orvosi recept!
- Méé', milyen?
- Véény!


Hasonlít......
Kategória: Anyós viccek

- Mama, a Géza már nem szeret engem!
- Ezt meg honnan veszed?
- Tegnap azt mondta, hogy kezdek rád hasonlítani...


Elszólás
Kategória: Anyós viccek

A múltkor volt egy freudi elszólásom: azt akartam mondani az anyósomnak az ebédnél, hogy "Anyuka, legyen szíves, adja ide
a sótartót", de véletlenül azt mondtam, hogy "Maga rontotta el az életemet, vén szipirtyó!"


Osz haj
Kategória: Anyós viccek

Két anyós beszélget:
- Milyen szép, osz haja van a vejednek.
- Na, látod, azt is nekem köszönheti.


Daganat
Kategória: Anyós viccek

- Melyik a jóindulatú daganat?
- Amelyik az anyóst támadja meg.


Ajándék
Kategória: Anyós viccek

Anyós a vejének:
- Miért hoztál vattát a névnapomra, fiam?
- Mér, nem fülbevalót kért, mama?!


Életkor
Kategória: Anyós viccek

- Szerinted hány éves lehet a mamám? - kérdi a feleség a férjtol.
- Drágám, én zenetanár vagyok, nem régész.


Paprika
Kategória: Anyós viccek

- Mihez hasonlít az anyós halála?
- ???
- A cseresznyepaprikához.
- ???
- Csípi a szemet, de belül nagyon jól esik.


Öröm
Kategória: Anyós viccek

- Hol voltál?
- Kikísértem az anyósomat a vasútállomásra.
- És miért kormos a szád?
- Megcsókoltam a mozdonyt.

Anyós, te drága!

A hét témája


A házasság az egyik legnépszerûbb orvosság a magány ellen, ám a rosszmájúak
szerint, e gyógyszer kockázata és mellékhatása egy személyben összpontosul. Úgy
hívják: anyós. Nos, ez sok esetben talán igaz lehet, ám könnyen elérhetjük, hogy
anyósunk kéretlen külsõ tanácsadóból szövetséges családtaggá léphessen elõ.
Olyan, amilyenre mindig is vágytunk. Anyós – luxuskivitelben.


Természetesen van néhány alapeset, amikor
az együttmûködés eleve kizárt, a levegõ
pedig olyan mérgezett az anyós
megjelenésekor, mint amikor egy vegyi
üzem éjszaka kiereszti az aromás
szénhidrogéneket. Amikor ugyanis az anyós
eleve képtelen elfogadni bennünket,
netalán ab ovo rosszindulatú, szinte
lehetetlen közelíteni. Ugyanez áll arra a
helyzetre is, amikor mi vagyunk
kiállhatatlanok. Ezt természetesen soha nem
valljuk be magunknak, így hát változtatni
sem tudunk rajta. Ám ha a szélsõséges esetektõl eltekintünk, és elfogulatlanul nézünk
anyósunkra, nemritkán felfedezhetjük benne a jó szándék sok jelét, miképpen mi is
mutathatjuk kedvesebbik arcunkat "választottunk édesanyjának".

Nézd meg az anyját...
Ha kapcsolatunk komoly színezetet kezd ölteni, elõbb-utóbb nem kerülhetjük el, hogy
szerelmünk be ne mutasson szüleinek. Nézd meg az anyját, tartja a bölcs mondás, és
valóban érdemes okosan terepszemlézni, amikor látogatást teszünk a lányos vagy fiús
háznál. Sok mindenre következtethetünk ugyanis kedvesünk és édesanyja kapcsolatából. Ha
anya és lánya szövetsége erõsnek tûnik, még nem olyan nagy probléma. Amikor azonban az
anya teljesen elnyomja személyiségével választottunkat, komoly gondok adódhatnak késõbb.
Ha anya és fia csüng egymáson acélsodronynál szilárdabb pányván, a lányoknak is fel kell
készülniük arra, hogy számos fordulón keresztül jönnek majd az ütközetek, hogy párunk
oldalán kivívjuk az anyóstól való függetlenséget.
Mindenesetre a fiúk jól teszik, ha szolidan udvarolnak; dicsérõ szavakkal, kedves bókokkal
meghódíthatják leendõ anyósukat, míg a lányoknak nem árt felajánlani egy ebéd utáni
spontán mosogatást, mely alatt érdemes beszélgetést kezdeményezni: kitérni a "lovag"
nemes jellemére, számtalan jó tulajdonságára, melyet minden bizonnyal édesanyjának
köszönhet.

Fõzõcske, de nagyon okosan
Miután hivatalosan is a családba kerülünk, a családi tûzhely lángját az anyós is szeretné
táplálgatni. Ha nem figyelünk oda, leéghet a ház.
Anyós és meny konfliktusa gyakran a konyhában tetõzik. A vasárnapi ebéd elkészítése közben
több vitatéma is adódhat: a töltött dagadón hosszanti vagy keresztirányban érdemesebb-e
elvégezni a bevágásokat; a rántani való húst durva vagy finomra darált prézlibe forgassuk
be; a húslevest takarékon vagy kicsit nagyobb gázon érdemes-e fõzni, illetve ha a meny
kezébe kerül a sószóró, holtbiztos, hogy ehetetlenné teszi vele a teljes menüt.
A jó tanácsokból így szóváltás kerekedhet, a szóváltásból diszkrét kiabálás, és hirtelen azt
vehetjük észre, hogy kezünkben a húsklopfoló bámulatos változáson megy át: egyre inkább
felveszi egy kiásott csatabárd formáját.
A konyhai jó tanács az anyós-meny kapcsolat "állatorvosi lova". A fõzés közben adott
instrukciók ugyanis metaforikusak: az idõsebb korosztály – természetesen – mindig a
legjobbat akarja, csakhogy nem biztos, hogy a családi „közjó" megvalósítására a rég bevált
tapasztalatok felhasználása az egyedüli és kizárólagos üdvözítõ út. A jó mindenáron való
akarása a fiatalabbakból azonnal dacreakciót vált ki, így aztán megindul a vetélkedés,
aminek aztán persze, sírás a vége.

Unoka a láthatáron
Az unoka megjelenése mindig fordulópont a kapcsolatban. Még a
legkeményebb szívû, legelutasítóbb anyós is ellágyul, ha a fiatalok
bejelentik a trónörökös érkeztét. A változás gyakran varázsütésre, egy
pillanat alatt játszódik le, de lehet, hogy hosszabb folyamat, ám a szülõk
ilyenkor biztosan rádöbbennek két dologra is: egyrészrõl, hogy gyermekük
és választottuk kapcsolata a házasságkötés utáninál is szorosabbá válik,
vagyis nincs visszaút. A gyerek és a meny vagy a võ mostantól
remélhetõleg végérvényesen összekötötte az életét.
Másrészt, a kis ember, egy új családtag érkezése megmozdítja az addig szunnyadó
nagyszülõi ösztönöket: anyós és após tekintete elfátyolosodik, és lelki szemeik elõtt száradó
pelenkák lengedeznek a kifeszített szárítókötélen. Látják magukat, amint a játékbolt elé
billenõs Kamazzal parkolnak le, hogy azzal hordják el, amit vásároltak. Az unoka
megszületése után viszont újból feszültséggóc alakulhat ki a családi fészekben: a konyhai
jelenetek simán megismétlõdhetnek, ha az anyós mindenkinél jobban tudja, hány fokos
vízben kell fürdetni a jövevényt, mikor kell felvenni a kiságyból, vagy hogy késõbb kell-e a
középsõ csoportos óvodást különórákra járatni – mondjuk, portugál nyelvbõl.

Aranyszabály
Az már biztos, hogy nem egyszerû megállni szó nélkül, ha az anyós belelendül a
tanácsadásba. Az is baj, ha netán féltékeny lesz, és az apró lépések elvét követve,
pszichoterror alá vonja a fiatalokat.
A megoldás ilyenkor a mi kezünkben van. És most nem hegyesre reszelt csavarhúzóra és a
húslevesbe öntendõ rézgálicra gondolunk. Finoman agresszív módszerekre – ajtócsapkodás,
sûrû erdõ közepére való költözés – sincs szükség. Sokkal inkább érdemes elõször is
elszámolni tízig (vagy százig, de inkább ezerig). Kisebb konfliktusok megelõzhetõk azáltal is,
hogy nagyvonalúan szó nélkül hagyjuk a kotnyeleskedést. Ám bármilyen furcsa, a tisztázó
beszélgetések szinte mindig meghozzák az eredményüket. És az is, ha kinyilvánítjuk, hogy
tudjuk: anyósunk jót akar, köszönjük a segítségét, de szeretnénk következetesen tartani
magunkat az általunk helyesnek vélt életvezetési elveknek. Fõként akkor mûködik a
kommunikáció, ha eközben megõrizzük a higgadtságot, és tiszteletteljes hangon beszélünk
anyósunkkal. Nemcsak az életkora miatt, hanem azért is, mert fölnevelte párunkat. Ezért
pedig – piszkoskodhat, amennyit csak akar –, igenis, hálával tartozunk neki.


Hol van a határ?
– Amikor a fiatal pár összekerül, küzdelmes az összecsiszolódás – mondja
Zeley Réka, klinikai szakpszichológus. – Hozzák magukkal az otthoni
tradíciórendszert, és ebbõl kell kialakítani valami közöset. Az anyós persze,
teljesen más életciklusban van. Neki túl kell lépnie pszichés értelemben
azon, hogy el kell engednie a gyerekét. Közben a saját problémáival –
például az öregedéssel – kell megküzdenie. Egyfajta elhárítás lehet
ilyenkor, hogy nem a saját bajaimmal foglalkozom, hanem a másik
rendszer mûködésén próbálok segíteni, beleszólni, a tapasztalataimat
átadni. Ám nemcsak az anyós, de gyakran a fiatal pár is "beleokoskodik" a
szülõk dolgaiba.
– Más típusú az anya-lány, és más az anya-fiú kapcsolat. Az anyák a lányokban óhatatlanul
a saját életük folytatását látják. A fiúkkal kapcsolatban viszont megjelenhet a féltékenység.
Merthogy minden kisfiú életében elhangzik az a mondat: "Anya, ha nagy leszek, téged
foglak feleségül venni." Ez szükségszerû és természetes kijelentés, az anyukák örömmel
hallják, de persze, senki nem veszi komolyan. Ám valahol mégis megmarad az anyák
tudattalanjában, ezért erõsebb a kötõdés a fiúkhoz. Így amikor azok felnõnek, és nem váltják
be az ígéretüket, rivalizáló helyzetet teremt.
– A határok kérdése is nagyon fontos a pszichológiában. A családterápia mindig
rendszerszemléletben gondolkodik. Ha a családban van valami probléma – iszik a férj,
mentális beteg valaki –, a terápia nem azt nézi, ki a hibás. Hanem azt, hogy a család egy
rendszer, és ha valami zavar lép fel – akár az anyós és meny, akár az anyós és võ között –,
akkor ahhoz mindenki hozzájárult valahogyan. Ezért az egész rendszert kell kezelni. A
rendszeren belül meg kell különböztetni és el kell határolni az alrendszereket – például a
szülõkét és az ifjú párét. Az elhatárolás pszichológiai értelemben még akkor sem mindig
sikerül, ha egyébként térben igen, vagyis külön lakik valaki az anyósától. Nem szabad
teljesen elzárkózni, csak jól kell definiálni a határokat: mindenkinek pontosan tudnia kell,
meddig terjed az õ területe, és mikortól kezdõdik a másiké.
Nem jó, ha az após vagy az anyós bekapcsolódik a problémák megoldásába, és az sem, ha
a pár akarja bevonni õket azért, hogy tegyenek rendet, osszanak igazságot. Az sem
szerencsés, amikor a lány az anyjának panaszkodik a férjérõl, hogy az nem mosogat. Ezt a
férjével kell megbeszélnie. Ha az összecsiszolódás az anyós közremûködése nélkül lezajlik, a
késõbbiekben sok probléma már nem lehet.

Anyós

- Mikor kell az anyóson gyújtást állítani?
- Ha a második rúgás után sem indul...

Az anyós haldoklik,a rokonok körbeállják.
Panaszkodik az anyós:
- Jaj, jaj, de rosszul vagyok ! Jaj meghalok ! Jaj meghalok ! Nini,a plafonon meg egy pók van !
Erre az egyik rokon megszólal:
- De mama ! Egyszerre csak egy dologra figyeljen !!!

- Szomszéd úr ! Adjon gyorsan egy vödör vizet!
- De hiszen magának is van kútja!?
- Igen, de beleesett az anyósom, és csak az álláig ér a víz!

- Képzeld, az anyósomnak lumbágója van, és egész nap üvölt a fájdalomtól.
- És nem teszel ellene semmit?
- Dehogynem. Vattát dugok a fülembe.

A võ felhívja apósát:
- Hogy van a kedves mama?
- De fiam, már két éve hallott!
- Tudom, de olyan jó hallani!

Két barát találkozik:
- Hát te hol voltál?
- A temetõben. Az anyósomat temettem el.
- És miért vagy így összekarmolászva?
- Mert védekezett.

- Mi a hasonlóság az anyós és a Coca Cola között?
- Mind a kettõ az asztalon jó és hidegen...

- Hogy ejtik az anyóst?
- Két kézzel a tizedikrõl...

- Mennyi az anyós ideális súlya?
- Két kiló úrnával együtt...

- Mi a különbség az anyós és a valaha között?
- Az anyós rondább, mint valaha!

Feleség a férjhez:
- Miért vágattad le a kutya farkát?
- Nekem itt ne csóválja, amikor anyád jön látogatóba!

- Mi a különbség a daganatos betegségek és az anyós között?
- Az elõbbiek között akadnak jóindulatúak is...

- Mit jelent az, hogy Paff, a bûvös sárkány?
- Anyósom elesett a biciklivel.

- Mi az? Nappal ugat, éjjel úszik?
- Az anyós protézise...

- Meddig nézi az ember az anyóst egy szemmel?
- Míg meg nem húzza a ravaszt.

- Mi az? Anyós egyik fülén be, másikon ki!
- Csákány.

- Hét végén ünnepelünk. Eljössz?
- Mit ünnepeltek?
- Lakodalom lesz.
- És, ki nõsûl?
- Az anyosomat vette el a jóisten.

- Miért kell csak derékig eltemetni az anyóst?
- Hogy tudja gondozni a sírt...

Anyósa temetésérôl érkezik haza a vô,amikor hatalmas vihar támad. Dörög,villámlik és a szél egy darab zsindelyt is fejére sodor a
ház tetejérôl. A vô felnéz, jól megszemléli a sötét, viharos égboltot és igy szól:
- Na, úgy látszik felért!

Beosztott a fönökéhez és igy szól:
- Fönök úr kérem, szeretnék elmenni az anyósom temetésére.
- Elhiszem, barátom. Én is.

- Hogy lehet halála után is megdolgoztatni az anyóst?
- Hamvasztás után homokórába kell tenni...

- Melyik anyós a legjobb?
- A porhanyós.

- Jean, kössön csomót az anyósomra!
- Miért uram?
- Sárkányt akarok eregetni...

Váratlanul beállít az anyós.
- Micsoda meglepetés, anyuka! Mennyi idõre tetszett jönni?
- Csak ameddig szivesen láttok, fiam!
- Miért, sietni tetszik valahová?

- Miért küldik el az anyóst gyakran szavazni?
- Hogy szokja az urnát.

Az anyós hazaérkezik, és újságolja:
- Képzeljétek, fodrásznál voltam.
Mire a veje:
- Na és nem volt nyitva?

Fájó fejjel
Zsályának rettenetesen fáj a feje. Beül a presszóba, konyakot rendel, és egy Antineuralgicát is bekap. Egyszer csak megáll az asztalánál a barátja,
Páfrány:
- Tõletek jövök - lihegi. - Az anyósodat baleset érte.
Zsálya nem szól, csak a fejét nyomkodja.
- Mi az? - kérdezi Páfrány. - Hát egy szavad sincs a dologhoz?
- Nézd, Páfrány, ha neked így fájna a fejed, te se tudnál örülni semminek...
Egyedül nem megy
Karfiol lekiabál a negyedik emeletrõl:
- Házmester úr! Házmester úr, jöjjön gyorsan, az anyósom ki akar ugrani az ablakon!
- Hát aztán miért kellek én ott?
- Jöjjön gyorsan, mert nem nyílik ki az ablak!
Riasztó
- Van riasztó a kocsijában?
- Csak ha benne ül az anyósom.
Madárijesztõ
- Madárijesztõ kéne a kertjébe, szomszéd úr! Különben a madarak mind elhordják a termését.
- Nem kell ide... Az anyósom egész nap a kertben matat.
Csonkítás
- És miért vágattad le a kutyád farkát?
- Nekem itt ne csóválja, ha jön az anyósom...!
Bíróságon
Háromhavi börtönre ítélik a zsebtolvajt.
- Tisztelt bíróság! - mondja az utolsó szó jogán. - Szeretném a bûntetésemet nyáron letölteni.
- Miért pont nyáron?
- Mert akkor nálunk fog lakni az anyósom.
Utazási irodában
- Kérek egy utazást Nápolyba.
- Csak egyet?
- Igen, mert az anyósomnak veszem. Tudják: "Nápolyt látni, és meghalni."
Jobb belátás
- A kedves anyósa gyógykezeléséért ötezer forintot kérek - mondja az orvos.
- Doktor úr, feleljen õszintén - így a võ -, adna ön az anyósáért ekkora összeget?
Az orvos elgondolkodik, majd azt mondja:
- Igaza van, uram. Elég lesz ezer forint is.
Jó ember
- Kedves uram, az ön anyósa nagyon rosszul van. Készüljön el a legrosszabbra...
- Doktor úr, csak arra kérem, kezelje úgy, mintha a saját anyósa lenne.
Találós kérdés
- Mi az: nappal ugat, éjjel úszik?
- ???
- Az anyós protézise.
Bíróság elõtt
- Tehát beismeri, hogy tettleg bántalmazta az anyósát?
- Igen, beismerem.
- Jó, így akkor nem szükséges õt is beidéznem.
- Talán mégis jó lenne, bíró úr, mert ha meglátja, talán enyhítõ körülménynek számít...
Bírósági tárgyaláson
Ügyész: - Vádolom magát azzal, hogy kidobta az anyósát az ablakon.
Vádlott: - Nem elõre megfontolt szándékkal tettem...
Ügyész: - Nem? És azt se fontolta meg, milyen veszélyes lehet a járókelõkre?
Vendégszeretet
Retekékhez váratlanul betoppan a vidéken élõ anyós. A veje szívélyesen fogadja:
- Isten hozta, drága mama! Meddig tetszik nálunk maradni?
- Ameddig szívesen láttok!
- Ó, hát már egy kávét sem tetszik meginni?
Hogyan éljünk százhúsz évig?
A feleség matat a könyvespolcon, s a férje megkérdi:
- Mit keresel, szívem?
- Egy egészségügyi felvilágosító munkát.
- Mi a címe?
- Hogyan éljünk százhúsz évig.
- Ja? Azt elégettem.
- Miért?
- Mert láttam a múltkor, hogy az anyád kezdte olvasni.
De sürgõs!
- Úristen, rohannom kell haza, mert nyitva felejtettem gázt...
- Ne idegeskedj, hiszen te nem vagy otthon úgysem...
- Én nem, de az anyósom otthon fekszik.
- Na látod! Akkor te csak nyerhetsz az ügyön!
- Dehogy nyerhetek. Muszáj hazarohannom, mert csak takarékon hagytam nyitva...
Két jó vicc
- Súgjál nekem egy jó viccet, hogy elmondhassam az anyósomnak.
- Miért kell neked egy jó viccet mondani az anyósodnak?
- Mert elmondtam neki, amit tegnap hallottam tõled, és azt mondta: félholtra röhögte magát...
Aggódó nõ
Rémült férfi toppan be a rendõrségi ügyeletre.
- Jöjjenek gyorsan! Az anyósom fölakasztotta magát!
- És legalább levágta a kötélrõl?
- Ugyan! Hiszen még élt!
A mamáé nagyobb
A Kapor család állatkertbe megy. A víziló medencéjénél Kapor az anyósához fordul:
- Nézze, mama, mekkora szája van, és mégsem szól egy szót sem...
Rúgja meg a ló
Padlizsán anyósát az udvarban megrúgja a ló. Az öregasszony szörnyethal. A temetésen hatalmas tömeg gyûlik össze.
- Milyen hatalmas gyászmenet! - súgja Padlizsánnak Cékla. - Hát ennyire szerették az anyósodat?
- Dehogyis. Mind a lovamat akarja megvenni.

Handlé
Padlizsánékhoz becsönget a handlé.
- Nincs valami ócska vacak - kérdi az ajtóban Padlizsántól -, amitõl szívesen megszabadulna?
- Várjon egy pillanatig! Hívom az anyósomat.
Fényképésznél
Padlizsán a családjával fényképészhez megy. A fotós azt mondja Padlizsánnak:
- Tessék kérem barátságos arcot vágni.
- Padlizsán az anyósára néz:
- Mama, menjen ki!
Követve
Zellerné panaszkodik a vejének:
- Én nem tudom, de mostanában úgy rémlik, mintha egy kígyó követne mindig az utcán.
- Ugyan, menjen már...! Biztosan az árnyéka.
Kánikula
Cukkini anyósa a nagy nyári hõségben azt mondja a vejének:
- Te, Lajos, ha ez a kánikula még egy pár napig eltart, engem megüt a guta.
- Az újságot, az újságot! - ordít fel Cukkini.
- Mit akarsz az újsággal?
- Gyorsan meg akarom nézni az idõjárás-jelentést.
Új kalap
Retek anyósa azt kérdi a vejétõl:
- Na, Jenõ, mit szólsz az új kalapomhoz?
- Nem passzol a fejéhez.
- Miért?
- Mert a kalap új, a feje meg régi.
Így könnyû
- Látja, asszonyom, én már hat éve vagyok nõs, de még egyetlenegyszer sem veszekedtem az anyósommal.
- Ez igazi csoda! És mi az ön foglalkozása?
- Afrika-utazó vagyok.
Fõzõcske - de okosan
Egy pesti anyós meséli:
- Képzeld, a beteg vejemnek egy héten át naponta küldtem ebédet és vacsorát. És tudod, mivel viszonozta a hálátlan?
- Mivel?
- Küldött egy szakácskönyvet.
Klasszikus...
Szederné azt mondja a vejének:
- Képzeld, a Saláta tegnap azt mondta, hogy nekem klasszikus arcom van.
A nõ legyint:
- Az a hülye azt hiszi, hogy ami régi, az már klasszikus.
Öröm
Az anyós feljött Pestre, s néhány napot a "gyerekeknél" töltött. A veje vitte ki a pályaudvarra.
- Édes fiam - búcsúzott a vonatnál az anyós -, igazán nem kellett volna fárasztanod magad azzal, hogy kikísérsz...
- Ugyan, mama, higgye el, nekem öröm, hogy kikísérhetem...!
Nem az én anyósom
- Egy dolog tetszik a te anyósodban - mondja Gyökér Reteknek. - Az, hogy nem az én anyósom.
Kalapos történet
Cékla bemegy egy nõikalap-üzletbe.
- Kérem, az anyósomnak szeretnék egy kalapot venni.
- Milyen feje van õnagyságának?
- Randa!
Nászéjszaka után
A nászéjszaka utáni reggelen az aggódó anya izgatottan várja leánya beszámolóját.
- Mesélj, kicsikém, mi volt? Ugye valósággal megerõszakolt az a vérengzõ, vadállat férjed?
- Ugyan, anyuka, semmi sem történt!
- Semmi? - csattan fel az anya. - Szóval hozzád se nyúlt az a nyamvadt eunuch?!
Teheti
Retek állandóan minõsíthetetlen kifejezésekkel beszél az anyósáról.
- Nézd, Rezsõ - figyelmezteti a felesége -, megtiltom neked ezt a hangot!
- Semmi közöd hozzá! - feleli Retek. - Elvégre nem a te anyósodat szidom, hanem a magamét.
Bátor emberek
- Olvastad, hogy egy ember megölte az anyósát?
- Istenem, még mindig vannak a világon bátor emberek!
Ásító inas
Pemetére rászól az anyósa:
- Juj, de csúnyán ásítasz, Lajos! Ha én ásítok, a kezemet mindig a szám elé teszem.
- Persze... Hogy ki ne essen a fogsora.
Fénykép
Az anyós új fotókat csináltat, s otthon mutogatja a vejének.
- Na, hogy tetszik?
- Õszintén szólva förtelmes - mondja a võ. - De bámulatosan el van találva.
Függönyt fel...
Paradicsomék új lakásba költöztek. Este anyósa ezzel fogadja:
- Rezsõ, függönyt kell csináltatnunk a fürdõszobaablakra. Szemben egy fiatalember lakik, és bármikor benézhet, ha fürdöm.
- Nem kell fölöslegesen költekezni - mondja Paradicsom -, csak hadd nézzen be egyszer az a fiatalember, aztán majd õ fog magának függönyt csináltatni.
Dáridó
Pitypang anyósa rokonlátogatásra utazott Kiskundabasra. Egy óra múlva bemondja a rádió, hogy leszakadt egy viadukt, és a kiskundabasi gyors lezuhant,
minden utas meghalt. Pitypang azonnal összehívja barátait, hatalmas dáridót csap. Amint otthon mulatoznak, egyszer csak nyílik az ajtó, és megjelenik
Pitypang anyósa.
- Mi az? - hebegi Pitypang. - Hát maga megmenekült?
- Igen, szerencsére lekéstem a vonatot.
- Látja, mama - csóválja a fejét Pitypang -, hányszor mondtam, hogy ne öltözködjön olyan sokáig, mert elkésik!
Égi veszély
Paraj meséli a kávéházban a barátainak.
- Tudjátok, ez a Sóska példátlanul udvarias az anyósával...
- Miért?
- A múltkor együtt utaztunk repülõgépen, az anyósa útközben rosszul lett, mire Sóska megkérdezte: "Mama, nem akar egy kicsit kimenni a levegõre?"
Gyújtás
- Bocsánat, uram, ön hívatott motorszerelõt?
- Igen... Állítani kellene az anyósom gyújtásán. Nem akar az elsõ rúgásra indulni...
Együttérzés
Szeder a feleségével és az anyósával ül a kávéházban, és vicclapot olvas. Egyszer csak lecsapja az újságot, és bosszúsan mondja:
- Felháborító, ez az újság tele van anyósviccekkel!
- Na, végre te is felháborodsz - örvendezik az anyósa -, ha ilyesmiket olvasol...
- Hát persze hogy fölháborodom - mondja bosszúsan Szeder. - Az ember örül, hogy egy percig nem gondol az anyósára, és ezek a vicclapok állandóan
eszébe juttatják...
Gyászjelentés
- Mi az ára egy gyászhirdetésnek?
- Milliméterenként egy forint.
- Atyaúristen! Az anyósom egy méter hatvanöt centi volt...
Antik kép
Retek meglátogatja egy kollégáját, aki végigvezeti a lakáson.
- Ez antik kép? - áll meg egy festmény elõtt Retek.
- De mennyire!
- Kit ábrázol?
- Az anyósomat lánykorában.
Nagyvonalúság
Pasztinák beállít a temetkezési vállalkozóhoz.
- Kérem, meghalt az anyósom. Milyen módjai vannak önöknél a végtisztesség megadásának?
- Hát uram, van elõször is a rendes temetés, amikor a megboldogultat koporsóba helyezzük, és sírban hantoljuk el. De lehetséges az is, hogy a koporsót
beöntjük egy betontömbbe. A harmadik pedig a hamvasztás. Melyiket parancsolja?
- Mind a hármat, ebben a sorrendben.
Levél
Borsó és Retek találkoznak a kávéházban. Azt mondja Borsó:
- Valami baj ért, hogy olyan feldúlt az arcod?
- Igen, levelet kaptam az anyósomtól.
- És mi áll benne?
- Azt nem tudom, mert teljesen olvashatatlan az írása.
- Hát akkor miért vagy olyan dühös?
- Na hallod! Hát írhat nekem az anyósom olyat, ami nem bosszant?
A hatóság verje meg
Petrezselyem egyszer dühbe jön, és csúnyán elveri az anyósát. Az asszony persze szalad a rendõrségre, és följelenti.
- Hogy merte megütni az anyósát? - förmed rá a kihallgató rendõr. - Nem tudja, hogy büntetni csak a hatóságnak van joga?
- Én nem bánom - feleli a võ -, itt a botom, üsse maga!
Névváltozás
Egy úr megszáll egy vidéki fogadóban.
- Mondja, kérem - kérdezi a tulajdonostól -, miért változtatta meg a fogadó nevét? Tavaly még a "Bárányhoz" volt címezve, most meg az a felirat, hogy
"Fogadó a Sárkányhoz".
- Egyszerû ügy - feleli a fogadós. - Tavaly óta hozzánk költözött az anyósom is.
A drámaíró házassága
- Nos, hogy ízlik a házasélet? - kérdezik a nemrég nõsült drámaírót.
- Ó, roppantul élvezem - feleli a drámaíró. - Feleség, anyós... Már két tragédiára való anyagot gyûjtöttem.
Vélemény
- Tegnap alaposan megmondtam a véleményemet az anyósomnak - meséli társaságban Pasztinák.
- Na és mit szólt?
- Gratulált a bátorságomhoz.
Levélhullás
Bánatosan ül kávéházi törzsasztalánál Szamóca. Barátja, Szeder megkérdi, mi baja.
- Már hónapok óta nem kaptam levelet az anyósomtól - feleli Szamóca.
- Megvesztél? Hiszen az anyósod itt van Pesten...
- Hát ez az! Ha levelet kapnék tõle, nem lenne itt...!
Rossz hír
Burgonya úr otthon ül, újságot olvas, amikor csöng a telefon.
- Burgonya úr? Itt a kerületi kapitányság... Sajnálatos baleset történt. Egy tigris az állatkertben megtámadta az ön anyósát.
- És melyik állatkórházba kellett szállítani szegény állatot?
Lagziban
Lagzi. Juli néni a boldogságtól sugárzik, és elérzékenyülve mondja:
- Drága gyerekeim! Azt kívánom, úgy süssön rátok a boldogság fényes napja, ahogy annak idején apátokra és rám sütött...
Pista bácsi a bajusza alatt morogja:
- Na, gyerekeim, akkor ti se fogtok napszúrást kapni!
Mázli
A bíró rászól a vádlottra:
- Az anyósa különös körülmények között halt meg. Két napra rá a feleségét halálra gázolja egy autó. Ismerje be, hogy ez roppant gyanús...!
- Ugyan, bíró úr - feleli a vádlott -, ez legfeljebb a véletlenek szerencsés összjátéka.
Az egyik fülén be...
Paraj és Karfiol az anyósukról beszélgetnek.
- Az én anyósom - mondja Karfiol - olyan asszony, ha mondanak neki valamit, az egyik fülén be, a másikon ki...
- Az semmi - mondja erre Paraj -, ha az én anyósomnak mondanak valamit, mind a két fülén bemegy, és a száján jön ki.
Alsós
Padlizsán és Cukkini kártyázik a kávéházban. Játék közben Padlizsán megkérdi:
- Hogy van a kedves anyósa?
Cukkini dühösen lecsapja a lapot:
- Hát ide figyeljen, Padlizsán! Alsózni muszáj magával, mert maga a partnerom. Na de társalogni!?
Ültessetek fát!
Csicsóka úr és neje egy kertes házban élõ ismerõshöz hivatalos ebédre. Az ízletes falatok elfogyasztása után a házigazda büszkén vezeti körbe vendégeit
a gondozott kerten. Az egyik fánál megjegyzi:
- Ezt a fát annak emlékére ültettem, hogy egyszer összevesztem az anyósommal.
- Nem is rossz tipp - fordul a feleségéhez Csicsóka. - Milyen szép erdõnk lehetne már!
Újévi baleset
Szeder újév reggelén elcsúszik az utcán, és kitöri a lábát. A mentõk szállítják begipszelve haza. Pár perc múlva beállít az anyósa, de Szeder nem hagyja
szóhoz jutni. Azt mondja:
- Elkésett a jókívánságokkal, mama! Már megtörtént...
Nyelvében él az anyós
Három férfi beszélget. Arról folyik a szó, melyikük anyósa beszél a legtöbbet.
- Az enyém - mondja az egyik - annyit beszél, hogy még rádiót se vettünk, úgyse tudnánk hallgatni tõle.
- Az semmi - mondja a másik. - Az enyém annyit beszél, hogy fülészetre kellett mennem miatta, és súlyos halláskárosodást állapítottak meg.
- Az semmi - mondja erre a harmadik. - Mi most voltunk a Balatonnál...
- És?
- Nézzétek meg az anyósomat: lebarnult a nyelve.
Szigorlaton
Vizsgázik a joghallgató.
- Mi a bigámia büntetése?
- Két anyós...
Hopp, egy légy!
A bíró kihallgatja Padlizsánt.
- Maga ellen az a vád, hogy megölte az anyósát. Miért tette?
- A feleségem kért rá...
- Hogy mondhat ilyet? Szégyellje magát! Hiszen a felesége imádta az édesanyját!
- Igaz, bíró úr, de mielõtt aznap elment, azt mondta nekem: "Lajos, ha a mamát alvás közben egy légy zavarja, ne keltsd fel, hanem üsd agyon!!!"
Temetés után
- Szervusz, Saláta! Hol voltál?
- Jaj, ne is kérdezd! A temetõbõl jövök, most temettem el az anyósomat.
- És miért vagy így összekarmolva?
- Mert védekezett...
Élménybeszámoló
Az angol ausztráliai nyaralása után meséli ismerõseinek:
- Csodálatos ország! Ahol mi laktunk, minden volt, amit csak akarsz: bárok nekem, gyönyörû strand a gyerekeknek, napsütés a feleségemnek és cápák az
anyósomnak.

Kinek hiányzott ez a sok felesleges dolog?

Szerintem valaki nagyon sértve érzi magát, de rengeteg ideje van, hogy ezt a sok marhaságot ide öszetudta szedni se perc alatt.

Sziasztok!

Ebbe a topikba még nem írtam bele, és bár ne is kellene, de most nagyon el vagyok keseredve. Talán lesz valaki közületek, aki hasonló cipõben jár, talán megért. Nálunk nem ilyen szemtõl szembe durva viták vannak, hanem olyan lelki harcok és olyan belsõ támadások, amire szerintem csak a nõk képesek. A férjem egyetlen gyerek, anyukája nagyon irányító és akaratos típus, aki eddig mindig megmondta, hogy mi, hogy legyen, és elvárta, hogy õ legyen a legfontosabb. A problémák akkor kezdõdtek, amikor komolyabbra fordult a viszonyunk. Ekkor az összes elsõ közös dolgunkat "megfúrta". Semmi nem volt jó, úgy ahogy mi eldöntöttük, és ezzel mindig vitákat teremtett. Ilyen volt az elsõ közös lakásunk, az elsõ közös autónk, az elsõ közös gyermekünk, a terhességem, sõt a már meghívóstul megszervezett keresztelõt is el kellett halasztani miatta. Majdnem a többi dolog is hasonlóan végzõdött csak egy példa, az elsõ lakásunkat nem vettük meg, egy másikat vettünk késõbb. Valahogy úgy érzem, hogy azt teszteli, hogy a fia még mennyire hallgat rá, velem szemben. Szóval valahogy csak ezek a dolog, amiben olyan kitartóan más a véleménye. Mindez nem lenne probléma, hiszen mindenki más és én megpróbálom úgy elfogadni, ahogy van. A gond a férjemmel van. Õ soha nem mellém áll. Egyszerûen nem vállal fel semmilyen konfliktust a szüleivel, úgy gondolja, én majd úgyis megnyugszom és helyreáll a béke. Azt hittem, hogy a kislányunk születése és az a sok szenvedés, amit átéltem miatta (ezt most nem részletezem) rádöbbenti arra, hogy mi már egy külön kis család vagyunk, önnálló döntésekkel és õ ennek a családnak a feje. De sajnos nem így történt. Nagyon emészt ez a dolog, a férjemtõl már kezdek teljesen eltávolodni, állandóan görcsölök, ha csak telefonon is beszél a szüleivel, fõleg, ha mennünk kell hozzájuk (persze ez is minden hétvégén meg kell, hogy történjen) és úgy érzem, kezdek egy depresszióba süllyedni, amit nagyon nehéz eltitkolni és egyedül hordozni, fõleg a 8 hónapos babócám mellett, aki ebbõl semmit sem érezhet. Amúgy Anyósomék nagyon önzõek, mindig õk voltak az elsõk és a mai napig ez így van, mindenki más a saját gyerekük az egyetlen unokájuk is hátrébb szorul. ha anyagi problémánk van, általában az én szüleim segítenek. Egyszer kértünk tõlük, akikor apósom közölte, hogy vegyünk fel, inkább hitelt, mert annak kevesebb a kamata, mint amit õ elbukik, ha kiveszi a lekötött pénzét. Persze pár napról lett volna csupán szó. Kicsit hosszúra sikerült, ne haragudjatok. Talán bennem van a hiba, de most úgy érzem ez teljesen felõröl és nem tudom, hogyan törhetnék ki ebbõl. Köszönöm, hogy "meghallgattatok".

Sziasztok!
Valaki tényleg nagyon vicces kedvében van.
Dóri sajnálom, hogy köztünk jársz. Tudod mint sokan én is megpróbáltam kedveséggel válaszolni a gonoszkodásukra, talán azért, vagy azért, hogy anyósom már nem bírja annyira tûrtõztetni magát mivel a kapcsolatunkat nem bírta tönkretenni, bár megrontani néha sikerül neki. Már többször elszólta magát, és a férjem is látja, hogy az a célja, hogy engem megbántson. Persze ez nekem nagyon rosszul esik, de tényleg sokat számít, ha a párod látja, megérti, és melleted áll az ilyen dolgokban. Az elején nálunk is párszor szinte már addig mentek az ilyen viták, hogy én mondtam, hogy inkább váljunk el, de én nem vagyok képes már lenyelni ezeket a dolgokat, amit persze õ észre sem vett. Talán utána kezdett tényleg ráfigyelni, hogy valami lehet. Hiába próbáltam kedves lenni õ álcázva folytatta cselszövéseit. Szerintem te is meg Rántottcsirkés anyuka is tisztázzátok a férjetekkel, hogy neki ki a fontosabb tulajdonképpen. Mert, ha az anyját, annyira szereti, hogy az sem érdekli, hogy tönkre akarja tenni a házasságotokat, a párját akivel ezután élni szeretne folyamatosan sértegeti, csak azt nézi hol bánthatja meg. Akkor nem bennetek van a hiba, hanem vagy nem vagytok egymáshoz valók, vagy tényleg annyira félre lett nevelve, hogy nem tud az anyjától elszakadni. Nekem legalábbis az volt a véleményem, hogy egyedül nem lehet egy kapcsolatot megmenteni, csak akkor, ha mind a ketten azt akarják. Bár így is nehéz elviselni anyósom aljasságait, de még próbálok kultúráltan viselkdeni, ha találkozunk, mivel ezt elkerülni nem lehet, és a lehetõ legritkábbra korlátozni a találkozásokat.

Dori,

Lehet, hogy a ferjed nem kepes "onallo dontes"-t hozni?
Lehet, hogy nem kepes "felelosseget vallalni a donteseiert", ezert jobb Neki, ha "megmondjak mit tegyen"?
Ha igy van, akkor legyel Te az, aki megmondja mit tegyen!
Mondjuk egy lakasvasarlas az valoban nagy "dontes". Az, hogy abban a szulei probaltak segiteni, az szerintem kimondottan jo. A problema talan ott lehet, hogy a ferjed nem tudja (akarja) egy mondattal a szuleit lerazni.
Nalunk a kovetkezo volt a helyzet: amikor a babanknak nevet valasztottunk, akkor jottek az en szuleim, es anyosek is, hogy igy kell nevet valsztani meg ugy kell. Igy hangzik jol, meg ugy hangzik jol. Ez nem jo, meg az nem jo. Mi(de inkabb en) a kovetkezot mondtuk mindket oldara: "Koszonjuk a velemenyeteket. At fogjuk gondolni." Ezutan meg csak magyarazkodni sem kell. Ha meg mindig eroszakosak, akkor meg azt kell mondani fel viccesen, hogy jo akkor "Csinaljatok Ti gyereket, es adjatok neki azt a nevet, amit akartok!" v. "Vegyetek meg Ti azt a lakast!" Elobb-utobb majd csak eszbe kapnak.

"A gond a férjemmel van. Õ soha nem mellém áll."
Az a baj, hogy nem all melled, vagy az a baj, hogy anyosod melle all? Szerintem ha a ferjed okos, akkor nem all egyik oldalra sem. En egyszeruen nem vagyok hajlando a felesegem es a hugom kozti kisebb vitakban "dontobiro lenni".

"Egyszer kértünk tõlük, akikor apósom közölte, hogy vegyünk fel, inkább hitelt, mert annak kevesebb a kamata, mint amit õ elbukik, ha kiveszi a lekötött pénzét."
Es ez nem ertheto meg. Nalunk a csaladban, ha valaki kolcson ker egy nagyobb osszeget, akkor az a szokas, hogy "akitol kolcson kernek, az ne jarjon rosszabbul, mintha a penze bankban lenne."

"állandóan görcsölök, ha csak telefonon is beszél a szüleivel, fõleg, ha mennünk kell hozzájuk (persze ez is minden hétvégén meg kell, hogy történjen)"
Mondd meg a ferjednek, hogy Te az egyenloseg hive vagy!
"Ha most hetvegen anyoseknal voltunk, akkor kovetkezo hetvegen az en szuleimhez megyunk." Ha nem megy bele, akkor mondd meg Neki kedvesen, hogy "Jo semmi baj, akkor a hetvegen KULON megyunk. Te mesz a szuleidhez, en meg az enyeimhez." Es adj neki egy puszit.

Ezek amolyan praktikak voltak, de ami szerintem a melyben fekszik az az lehet, hogy:
ANYOS UGY ERZI, HOGY VALAKI EL AKARJA VENNI TOLE A PICI FIAT! Talan ezt kellene tisztazni anyosoddal, hogy Neked nincs ilyen szandekod.

Remelem egy keveset tudtam segiteni, ZoliApu.

UI Mindenkinek: A kovetkezo kerdessel ovatosan kell banni!!!VALASSZ, A SZULEID VAGY EN? (A zsarolas csak rovid tavon "mukodik", hosszu tavon "lázitast" hoz.)

Na, lányok, ez a vicces már tuti az én anyósom volt, különösen "a nagyszülõi szerep" írója! Szia nagyi!

Dóri!

Szinte hihetetlen.......ezt én is írhattam volna......

Megáll az eszem.

Hát látod, mivel ugyanúgy egy cipõben járunk, sajnos még ötletem sincs

Puszi, és sok-sok lekierõt és kitartást kívánok. Talán a lányok itt tudnak segíteni

rántottcsirkésanyuka

Sziasztok,

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, elgondolkodtató. ZoliApu, olyan nagyon "fiús" szemmel látod a dologkat, de meg van benned a lényeg, hogy te tudod, hogy a feleségeddel egy család vagytok és az a legfontosabb, hogy ti egyet értsetek a közös döntésetekben. Pl. a gyermeketek névválasztása. Nálunk erre is pont az ellenpélda valósult meg, hiszen az a név, ami elõször mindkettõnknek nagyon tetszett, az Anyósom egy rossz ismeretsége miatt késõbb a férjemnek is rosszul hangzóvá vált. Ezért persze más lett a kislányunk neve. Talán az a baj, hogy én nagyon sok szeretetre vágyom és a házasságomban nem szeretnék a második, vagy a harmadik helyre kerülni. A bátyám miatt a gyermek- és kamaszkorom egy örök bizonyítás volt, hiszen õ, mint az operaház karmestere és egy tényleg kivételes tehetség (akit imádok), mindig az elsõ helyen szerepelt. Õt szerette jobban mindenki, a nagymamák, anyukám, keresztszülõk, melyet sokszor egy egy elfelejtett születésnap, névnap (persze csak az enyém) és egy egy elejtett szó bizonyított. De hát olyan nagy elvárás ez? Nálam soha nem volt enyém, tiéd, mindenem azé, aki engem szeret, pedig eddig mindig én voltam az, aki napi 14 óra mnnka mellett a 3 szorosát kerestem a férjem fizetésének. Egyszerûen nem tudom elmondani már máshogy neki, azt amit érzek és azt amit szeretnék, úgy érzem nem veszi komolyan az én problémáimat. És ez nagyon rosszul esik és egyre lemondóbbá tesz. Soha nem kényszeríteném választás elé, a szülei és közöttem, hiszen akkor nem lenne boldog és akkor ém sem. Csak azt szeretném, ha felvállalna, úgy ahogy vagyok, mindenkivel szemben és nem mások elvárási szerint élnénk, hanem elsõsorban az lenne a legfontosabb, hogy nekünk mi jelent boldogságot. Hidd el nekem semmi bajom nincs a szüleivel, sõt hálás vagyok, hogy ilyen anyósom és apósom lehet. Nekem a férjem okoz fájdalmat. ÉS nem tudom, hogyan mondhatnám el másképp, hogy megértse, mielõtt teljesen reménytelennek látom az egészet és végleg lezárul bennem ez a fejezet.
Rántottcsirkeanyuka, együtt érzek. Én most abban keresek menedéket, hogy elkezdtem a saját életemmel foglalkozni.Megpróbálom elõször azt helyrehozni, talpraállni.A munkahelyemre nem szeretnék vissza menni, hiszen napi 14 órát dolgoztam és minden héten külföldre kellett utaznom. Ezt a babóca mellet nem vállalom. Lehet, hogy egy vállalkozásba fogok, így gyerek mellett is tudok dolgozni és õt sem kell elhanyagolnom, aztán ha itt már megtaláltam a helyem, akkor meglátom, hogy tovább kell-e lépnem a házasságomból is, vagy ez a megoldást is meghozza. Megoldás, pedig mindig van. Csak nem tudjuk milyen.

Sziasztok!
Képzeljétek anyósom, hogy már nem reménykedhet abban, hogy elvetetem a gyermekem, mivel 24 hetes terhes vagyok. (Az én fejemben ez meg sem fordult, csak õ kérdezte hogy nem akartuk -e elvetetni, és mivel én közöltem, hogy nem, így avval biztatott, hogy ha bármi lesz még el tudom vetetni) Most megkérdezte, hogy mit szeretnénk, és mi közöltük, hogy az a lényeg hogy egészséges legyen. Ezek után folyamatosan avval nyaggat, hogy fiút kell hogy szüljek, mert kettõ lányunk van, sõt az ismerõsétõl már a férjem azt hallotta vissza, hogy anyósom mondta neki, hogy fiúnk lesz. Mikor megkérdezte tõlem, hogy megkérdeztük -e már, hogy fiú lesz -e, mondtam neki hogy,ha meg is kérdezzük akkor úgy kérdezzük meg, hogy milyen nemû lesz, és jó lenne, ha nem hiresztelné, hogy fiúnk lesz, mert ha lány lenne rosszul esne neki késõbb ezt visszahallani.
Erre érdekes módon anyósom anyukája, akit eddig nem érdekelt, hogy milyen nemû gyermekünk lesz el kezdte mondani a férjemnek, hogy neki csak fia lehet, mert az az igazi gyerek. Sõt a másodikos lányomhoz a szünetben átment, és közölte vele is hogy csak fiú testvére lehet, mert a fiúk sokkal jobbak, és lány ne legyen már.
Sajnos a lányom az egészbõl csak annyit szûrt le, hogy amikor hazaért, megkérdezte, hogy a mama azt szeretné, ha õ meghalna, és helyette lenne egy fiú unókája neki. Persze pbóbáltam róla meggyõzni, hogy a mama nem így gondolja, meg hogy mi is nagyon szeretjük, és mi örülünk annak is ha lányunk van és annak is ha fiúnk, mert a mi gyermekünk.

ZoliApu!
Én nem arról írtam, hogy válasszon kettõnk között, hogy vagy velem marad vagy megszünteti az anyjával a kapcsolatot. Hanem arról hogy reálisan nézze a dolgokat, ne vegye "szentírásnak" amit az anyja mond. Ugyanis nálunk anyósom nagyon sokszor taktikázik, szép kõrítéssel kissé elferdítve adja elõ a dolgokat, és ha nem úgy sûl el ahogy õ akarta, akkor egy hazugsággal megtoldja, vagy azt mondja, hogy õ azt nem úgy gondolta, csak én értem félre, vagy akitõl valamit visszahallottam, hogy õ mondta rám az hazudik. Sokszor a szeretet vakká teszi az embereket, és csak jót feltételez a másikról. Az elszakadást is úgy értettem, ahogy felnõl az ember, önállóan gondolkodik, és nem más véleménye határozza meg az övét.
Álom

Sziasztok,

Dori:
Kivanom, hogy megtalald szamotokra legkedvezobb megoldast!
Probalj meg beszelni a ferjeddel. Hivd el setalni, es mondd el neki szepen nyugodtan azt, ami a szivedet nyomja. Minel nyugodtabban, es higgadtabban beszelsz, annal inkabb vevo a problemara! Mondd meg, hogy nagyon jol esne: "ha csak egyszer megvedene az anyosod elott."

Alom:
En csak arra akartam kilyukadni, hogy ha valakit "sokszor" zsarolnak, az hosszutavon biztos nem kifizetodo.

Ugyesek legyetek, ZoliApu.

UI:
Halat adok az egnek, hogy Nalunk a felesegemmel kolcsonosen jo a viszony az anyos-apos irant. Sot, meg a naszok is eleg jol kijonnek egymassal. (Pl: Felhivjak egymast nevnapkor.)
Viszont termeszetesen vannak mas jellegu problemaink.

ZoliApu
Szerintem az nem zsarolás, ha megmondom, hogy nekem elegem van abból, hogy anyósom pl. úgy állítja be férjemnek, hogy õ a házasságunk védelme érdekében elkéri, majd a hátam mögött megadja a férjem régi barátnõjének a telefonszámát, mert õ úgy nem akarta már felhívni, hogy tudta, hogy nõs, Nekem meg a házasságunk elején felajánlja, hogy ha elvállnánk akkor nyugodtan menjek be hozzájuk, mert szívesen lát utána is, bár ilyen a férjem és én közetem egyáltalán szóba se került akkor még, folyamatosan azt hajtogatja, hogy a kisfiának mellette sokkal jobb volt, és gyermekeim megszületése után folyamatosan megpróbálja ellenem fordítani õket. Bemegy a suliban is és megpróbálja ellenem uszítani a tanárokat, persze úgy hogy õ nagyon szeretem engem csak hát nem nekem kellene a gyerekeimmel foglalkozni, hanem neki mert õ tanárnõ volt. (szerencsére a tanár nem neki adott eddig igazat) Amikor kítûnõ tanuló lett a lányom akkor meg azt mondta, hogy azért akar csak szerencsétlen gyerek jó tanuló lenni mert én erõltetem, és azért izgulos szegény, és tönkre teszem, miután meg elmondtam neki, hogy ezeket hallottam vissza, azt mondta, hogy hazudik aki ilyet mond, mert õ szeret engem és soha se mondana ilyet (a lányom is mesélte, hogy ezt mondta neki).
Ez egy elég hosszú történet, már a 2002 szeptemberi arhívumba leírtam.
Én megbántam, hogy olyan sokáig vártam avval, hogy férjemnek elmondjam milyen rosszindulatú velem az anyja, és hogy csak azon mesterkedik hogy elválljunk, és nekem rosszat tegyen persze az egészet úgy mintha engem nagyon szeretne, mert tanult abból hogy annak idején, mikor a férjem nõvérét eltiltották a barátjuktól megszökött otthonról.
Az nem zsarolás volt, hogy szerintem válljunk el, ha tényleg vakon elhisz mindent amit a szülei mondanak, és hagyja hogy egymás, és a gyerekeimet pedig ellenem uszítsa.
Mert olyan emberrel aki annyira nem tisztel meg hogy elfogulatlanul nézze a dolgokat, és ha nekem van igazam akkor azt beismerje, és ne az anyját védje meg velem szemben nem akartam együtt élni.
Szerintem nem arról van itt szó, hogy legalább egyszer a feleségének adjon igazat, hanem ne hagyja, hogy a felesége ellen uszítsák.
Nekem abban "szerencsém" volt hogy férjem véletlen meghallotta, mikor a szülei azt mondják a lányomnak, hogy amit én megtiltottam avval ne törödjön, hanem csinálja akkor amikor én nem látom. Mivel fontos voltam neki hajlandó volt odafigyelni anyósom többi apró kis cselszövésére. Mikor csak úgy elpanaszoltam, hogy mit tett az volt a válasz, hogy biztos érzékeny vagyok, vagy félre értettem õt (persze ez is anyósomtól ered).
Lehet, hogy neked ez zsarolásnak tünik, de sokszor nehéz elhinni, hogy a saját anyja akarja tönkre tenni a házasságát, és ha nem figyel oda rá sikerül is neki.
Én nem hosszútávon tettem ezt, hanem egyszer mondtam neki, hogy inkább válljunk el.
Persze ezt te tényleg nem igazán értheted meg, mert tényleg szerencsés vagy, hogy nálatok ilyen próblémák nincsenek, és lehet, hogy neked tényleg úgy tünik, hogy a gonosz meny zsarolással akarja arra kényszeríteni a férjét, hogy neki adjon igazat, de talán ha elolvastad volna a történetem nem ez lenne a véleményed.

Szia Alom,

Vegig olvastam 2002 szeptembert.
De egyelore semmit sem tudok mondani.
Meg gondolkodom.

ZoliApu.

Szia Alom,

Sokat gondolkodtam, ezert nem is tudtam, hogy mit irjak.
Amit tudnek mondani, az egy theoria:
Ketfele ellenseges magatartas letezik.
"Zart ellenseges" es "Nyilt ellenseges".
Zart ellenseges: az, aki titkon "gonoszkodik" a masikkal, de nem lehet/tudjak rabizonyitani.
Nyilt ellenseges: az, aki felvallalja unszimpatiajat a masikkal szemben.

Es akkor itt jonne a theoria. Allitolag, ha valaki "Zart ellenseges", akkor ugy lehet a "Nyilt ellenseges" szintre kenyszeriteni, hogy meg kell Neki mondani: "Latom, mit csinalsz, es hogy mire megy ki az egesz! Tudom, mi a celod, es hagyd abba, mert nem allok jot magamert!" Ha az a valaki logikusan cselekszik, akkor
-vagy felhagy a dolgaival,
-vagy atlep a "Nyilt ellenseges" magatartasba.
Abban nem tudok tanacsot adni, hogy valoban mit kellene tenned?

Azt mindenkepp figyelemebe kell venned, hogy
-a gyermekednek ne kelljen ket tuz kozott lennie, es igazsagot tennie, hogy ki, mikor, mit mondott.
-Neked jo-e allando harcban lenni a "joindulatu" nagymamaval(aki szerint jo az, ha a gyerek 1-est hoz, meg a csokieves, ha a gyermek jol tanul, akkor "tul van terhelve", stb...)
-kepes legyel gyermekedbol "sajat szadize" szerint "embert nevelni". Nagymamanak ott van/volt a fia. Azt nevelje, ne pedig a Te gyermekedet! Nagymama el fog menni elobb-utobb, ha tetszik Neki, ha nem. Es akkor Te fogsz ott maradni a gyermekeddel, es akkor mar nem biztos, hogy kepes vagy "az eszere v. a lelkere hatni".

Szerintem ugy jo, hogyha nem engedunk SENKINEK beleszolast a "gyermeknevelesunkbe." Megpedig azert, mert "MI VAGYUNK ERTE A FELELOSEK, ES NEM A NAGYMAMA. ES NAM MASOK!!!".

Udv, ZoliApu.

ZoliApu!
Lehet, hogy tanácsot nem tudtál adni, de az utolsó egypár mondatodnak örültem, mert még azok után amit csinált anyósom sokszor van lelkiismeret furdalásom azért, hogy nem engedem be egyedül a gyerekeimet hozzá csak velem jöhetenk már be.
Tudod én már egypárszor probáltam tisztázni vele a helyzetet. Pl. amikor a sogornõmék gyerekének állítólag a másik nagymamája pont annyi pénzt adott szüli-, névnapra és karácsonyra, és végül megtudtam a gyerektõl, hogy az nem is adott pénzt egyáltalán. Számomra ez már tényleg egyértelmünek tünt, hogy evvel álcázott formában azt akarta támadni, hogy mi milyen kevés pénzt adtunk. Felsoroltam neki akkor mindent, hogy látom mit csinál, hogy állandóan ellenem probál meg uszítani mindenkit, a saját gyerekeimet is. Az volt a válasza, hogy õ csak azt gondolta, hogy a másik nagymama annyit fog adni, mivel tavaly annyit adott, és hogy õ soha meg nem bántana engem úgy szeret, és örül hogy én vagyok a menye, és engem mindenkinek csak dícsér. A végén pedig elõvette a szívgyógyszerét, hogy õ olyan rosszul lett.(7 évvel ezelõtt volt egy infarktusa)
Még ezenkivül kétszer volt olyan alkalom amikor megmondtam neki tudom mit csinál, és visszahallom mit mond a hátom mögött. Azt is letagadta, és elõadta megint,hogy õ mennyire szeret engem, és hazudik, rosszat akar neki az aki az ellenkezõjét állítja, és a végén bekapta a szívgyógyszerét, mert nagyon rosszul lett. Sõt egyik alkalommal amikor legközelebb találkoztunk, már avval kezdte, hogy egy stresszoldót bevett mikor bejött hozzánk.
Elõször én is arra gondoltam, hogy ha beszélek vele felhagy ezekkel a dolgokkal, de ez csak 1-2 hétre volt igaz utána szép lassan megint elkezdte õket. Késõbb már abban bíztam legalább, hogy akkor nyíltan csinálja, már az is jobb lenne, de azt se tette. Szóval már tényleg nem tudom mit tehetnék.
A nagyobbik lányom felkerült felsõben, és új osztályfõnöke lett.A fogadóórán a tanárnõ hozta fel, hogy jól tettem, hogy nem a nagymama foglalkozik a lányommal, hanem én. Kiderült, hogy anyósom panaszkodott a tanárnõnek, hogy én nem engedem, hogy õ foglalkozzon a lányommal. Mert hát õ szeret engem, és nincs is semmi baja velem, de hát õ tanárnõ volt, és mégiscsak neki kellene foglalkoznia vele. Erre a tanárnõ vissza kérdezett, hogy õ örült volna neki, ha az anyósa foglalkozik a gyerekeivel? Anyósom persze rögtön rávágta, hogy dehogyis, és evvel le is zárták a beszélgetést. Csak annyit mondtam, hogy azóta is haragszik rám mióta elõször elutasítottam, mire a tanárnõ közölte, hogy nem anyósom nagyon szeret engem.
Ez a legrosszabb, hogy a hátam mögött megprobál mindenkit ellenem uszítani, persze úgy hogy õ nagyon szeret engem, meg megérti ezt meg azt, de hát ez a rossz bennem, meg az, de õ tényleg csak jót akar.
A férjemnek szerencsére sikerült felhívni erre a figyelmét, persze a véletlen is közben játszott. De egy kívülálló akivel beszél anyósom tényleg úgy láthatja a dolgokat ahogy anyósom elõadja. Mert hát én mi rosszat mondhatnék egy olyan emberrõl aki "nagyon szeret engem és csak jót akar nekem", és én azt amit õ csinál nem tudom megcsinálni. Én is sokat gondolkoztam rajta, még ha logikátlannak tünik is amit csinál, tudja mit csinál, és részben eléri a célját.

Sziasztok!

Remélem azért elolvassa ezt valaki! Nálunk a helyzet hasonló, bár hála istennek csak a lightos formában. Nem olvastam mindent, de egy dologról semmit sem találtam. Anyósom viszonylag rendes, nem uszít ellenem, bár nem is kedvel. Semmit nem mond a szemembe, csak a száját húzza a háttérben, ettől agybajt kapok. Az igazi gondom nem ez.

Két éves a fiam, anyósom - eddig - nap mint nap több órát töltött vele. Agyon putyujgatja, a gyerek meg persze élvezi a kitüntetett figyelmet és nagyon ragaszkodik is hozzá. Olyan szinten, h. nekem még nem kell versenyeznem a szeretetéért (bár néha eléggé határeset!) de ha a nagyanyja jelen van akkor semmit nem fogad el a férjemtől, se a játszani hívást se semmit, csak nagyi, nagyi... Ellökdösi az apját, figyelembe se veszi, h. ott van.

Mivel ez így alakult (a párom csak szomorúan konstatálta, nekem kellett "rávenni" h. tegyünk valamit) lecsökkentettem az anyósommal töltött időt, és inkább a háztartás rovására úgy intéztem, h. a gyerek sokat legyen az apjával. Nem régen van így még nem tudom mi lesz...
A probléma: Veletek is előfordult már h. anyósotok úgy megőrült az unokáért h. hirtelen a saját fia is a háttérbe szorult?

Jól csináltam? Valami kevésbé radikális ötlet? Mert most engem utál, holott a fia érdekeit védem ellene. Elég furi nem?

Sziasztok, kérlek írjatok.

Szia Kedveske!
Látom az utóbbi időben mindenki jól egyezik az anyósával
SZerencsére mi 5o km.lakunk anyosóméktól,ami nem olyan sok,sajnos gyakran túl közel van
A sógornőm(tehát férjem nővére)és anyósom szomszédok,ezért teljesen olyan,mintha két anyósom lenneés náluk ugyanez volt a helyzet:anyósom mindenbe beleszólt,babusgatta a kicsit,mindent megengedett neki...most 11 éves a kissrác és-nem akarlak elszomorítani-kezelhetetlen.Már ha a telefonban hallom a hangját a gyereknek,rögtön felmegy bennem a pumpa.2percet nem lehet mellette beszélni,mindenbe beleszól,ő mindent jobban tud a felnőtteknél is,és már hiába minden,már nevelhetetlen.Remélem azóta nálatok rendeződtek a dolgok,írjál hogy oldottad meg.Szerintem tegyél ellene,amíg nem késő.
Lassan ő a harmadik anyósom
A.

Sajna tanáccsal nem nagyon szolgálhatok,őszintén szólva fogalmam sincs mit kellene tenned,hogy azért a gyereket sem távolítsd teljesen el a nagyitól.

Sziasztok!
Tegnap átolvastam a topicot, mely már régóta nem él. Egy kis életet szeretnék csiholni belé.
Persze, én is hasonló cipőben járok. A leveleket megpróbáltatások szerint sorba rakva a durvábbik része jutott nekem, pedig nem is régi a kapcsolatunk a párommal.
Mióta ez a problémakör foglalkoztat, sok mindent tanultam meg magamról is - ezt felfoghatjuk optimistán.
No, a lényeg, ami itt eddig nem hangzott el, és amit mondani szeretnék:
Ha egy nőnek problémája van az anyósával, az pszichológiailag szinte mindig az el nem fogadás légköre miatt van. Mégpedig az anyós nem a menyet nem akarja elfogadni, a gond saját magában(öregedés, kiüresedés a gyerekek kirepülése miatt, klimax, stb.), illetve a fiával való kapcsolatban gyökerezik. Nyilván vannak kivételek, de ezek a szabályt erősítik. Olvastam több olyan meny levelét itt, akik nem tudják egyértelműen eldönteni, hogy bennük van-e a hiba. Én azt állítom, hogy, - bár nyilván senki sem tökéletes - alapvetően egy, a párja családjához pozitívan álló meny esetében az anyósban lehet a hiba. Hisz neki kell befogadnia, elfogadnia a menyét, aki hiába igyekszik a legkedvesebbnek lenni, ha folyton kritizálják, tuti, hogy rossz érzés marad benne.
Ma már azt is tudom, hogy ezt önmaga feleslegesen teszi, ha nem áll mellette a párja. Az ő dolga olyan hangot megütni a kedves mamával, hogy az csak a pozitív véleményeket adja át a menynek, vagy ha mégsem, az őszinteség jegyében ne bántsa meg. (hizsek abban, hogy őszintén, nyitottt légkörben kritizálni is lehet)
Esküszöm nektek, ahol "jó" a viszony anya és fia között, a fiú FELNŐTT, ott a menyjelölttel vagy a mennyel sem lehetnek gondok.
Mai fejemmel szóba sem állnék egy olyan fiúval, aki nem nőtt fel. Nekem az a szerencsém, hogy a párom megértette, mi a gond (sajnos, anyósom olyan szélsőséges, hogy ez könnyű volt).
És a maga módján igyekszik változtatni. Hisz nekem, mert nem dramatizálom túl a helyzetet, de az is igaz, hogy nagyon nehezemre esik jó érzéssel gondolni anyósra.
Vagyis javaslom mindenkivel, nyugodt hangon próbálja meg megbeszélni a dolgot a párjával.
Ha úgy érzitek, hogy valami bánt anyóssal kapcsolatban - ennek nem kell szélsőségesnek lenni - a párotokkal beszéljétek meg először, mert neki kell kiállni értetek. Az ő dolga, hogy megvédjen anyós rágalmaitól. A kapcsolat erősségén múlik jó viszony anyósssal, mert ki nem szeretne jó viszonyt fenntartani a fiával.
üdv:

Szervusz, Lohol!

Meglepődtem, amikor megláttam a neved a rovatban. Átjárok egy ideje arra a másik anyósos fórumra és olvastam a hozzászólásaidat. Éppen azért "jártam át", mert ez a topic már nem él.
Nem igen írtam a saját problémámról, mert az én esetemben nincs nyilt vagy passzív támadás az anyós részéről, csak szeretet. De a szeretete fojtogató.
Igazad van, az anya-fiú kapcsolat a meghatározója az anyós-meny kapcsolatnak.
A férjem ugyanattól szenved mint én - az anyja fojtogató gondoskodásától. Néha meg tudjuk beszélni, néha nem. Amikor nem, akkor a férjemnek bűntudatos korszaka van és megpróbálja megmagyarázni mitől ilyen az anyja. Érdekes, én is neki magyarázok az ő anyukájáról. Egyetértünk abban, hogy ránk akar telepedni és túlságosan ragaszkodó és valóban megfojt az örökös aggódásával és a napi két telefonhívással. Azzal, hogy mindent tudni akar rólunk, hogy beszámoltat, hogy kontrollál, hogy irányítani akar. Mi nem vagyunk huszonévesek, mindakettőnknek nehéz előélete volt - rossz házasság, válás, tartásdíj, tengődés, stb.. Ezért a házasságunkra vigyázunk. Ha van közöttünk vita, az az anyós miatt van és - tipikusan - minden veszekedésünk egyforma.
Nem tudom hogyan oldjam meg a helyzetet, mert a férjemnek abban igaza van, hogy az anyja már öreg és csak pár éve van hátra. De nem értem miért kell nekünk addig is nyelni? A mi életünk kevesebbet ér a korkülönbség miatt? Anyósom nem akar minket elválasztani egymástól, tényleg imád minket, engem a lányának tekint. De megfojt... Ha beszélgetünk - ő beszél én bólogatok - nem lehetek őszinte vele, mert azt szemtelenségnek veszi.
A férjem ebben vergődik kiskorától kezdve, korán elköltözött otthonról. De a távolságot át lehet hidalni az átkozott telefonhívásokkal, a mobiltelefonok segítségével és azokkal a ritka látogatásokkal, amelyek bár ritkák, több évre témát szolgáltatnak a veszekedéseinknek. Persze nekünk kötelező az anyóst minden alkalommal meglátogatni, amikor a közelben van dolgunk. Van választásunk: eltitkolni, hogy a közelben vagyunk, kikapcsolni a telefont. De ez egy méltatlan macska-egér játék. Hiszen jogunk van a magánéletünkhöz. Ha ezt így egyenesen megmondanánk, mosolyszünet lenne és utána minden kezdődne előlről. Nincs erre megoldás. Nem látjuk a megoldást. Szinte baj, hogy nem támad nyíltan, csak ennyire szeret minket.

Mi a véleményed? Hová meneküljünk?

rifu

Szia, Rifu!
Tanácsot adni mindig kockázatos, ezért arra kérlek, gondold át alaposan, ami olvasol.
Nekünk bevált - ha olvastad az Indexes Fórumot - hogy a párom is be-beletekintett. Javaslom, mutass meg néhány ilyen oldalt neki te is, nyomtasd ki, ha nincs elérhetősége, nyomd a kezébe. Ha a párod is szenved a nyomástól, sok esetben már az is sokat segíthet, ha érzi, ez nemcsak a saját gondja, hanem másoké is. Meg abban is biztos vagyok, hogy érdekelni fogja.
Ha csak anyós miatt veszekedtek - ajajj, mi is!!! - , és ezek a veszekedések egyformán játszódnak le, arról nekem a JÁTSZMA szó ugrik be, és javaslom áttanulmányozásra Eric Berne: Emberi játszmák c. művét (Lélekkontroll-sorozat). Hogy hogy kell leállítani a játszmákat, egyáltalán észrevenni, hogy abban vagytok, az mindenképpen megtanulható belőle, mégha természetesen a konkrét esetre nem is ad megfejtést. Az önismereted biztosan erősíteni fogja. És ez nem kevés!
A másik dolog, amit még én is, a mai napig tanulok, hogy az anyósomat nem fogom tudni megváltoztatni, ha a fene fenét eszik se. Az én hozzáállásomnak kell megváltoznia irányában (meg persze, a fiáénak!!!). Voltak pl. olyan gondolataim, hogy konzultáljunk a háta a mögött a munkahelyi pszichológusával... Ezek hamvába holt dolgok, nemcsak az én anyósomnál, aki tényleg szélsőséges eset: senki sem fog megváltozni külső nyomásra.
Az öregségre és a betegségre hivatkozni sztem maximális érzelmi zsarolás. Ne azért foglalkozzunk valakivel, mert öreg, és egyszer meg fog halni! Hanem szeretetből. Ha folyamatosan zaklat titeket, az nem szeretet, hanem önzés, nem tudja mással lefoglalni magát, mint a ti életetekkel, mert nincs sajátja - ez nagyon borzasztó lehet.
A fia dolga ezt közölni vele, nem a tiéd. De csak akkor fog működni, ha a párod is belátja, hogy mi a helyzet, és nem a te nyomásodra teszi helyére az anyját.
Nagyon nehéz egyébként a szülőkkel kapcsolatos sablonokat kijátszanunk - a párom is gondolkodás nélkül hajlandó bedőlni az anyja rágalmainak, ha nem figyel - és aztán persze veri a fejét a falba, hogy már megint nem használta a fejét. (ha ki tudja mondani a párod, hogy az anyja befolyása alatt áll, már nagyon nagyot léptetek előre - állítólag ez a legnehezezebb)
Üdv:

Szia Lohol!

A hozzászólásod nagyon felzaklatott. (Nem a te hibád.) Csak aznap még friss volt egy anyóssal kapcsolatos eset és nem tudtam túltenni magam rajta. Múszáj volt beszélnem a férjemmel, mert ő sokmindent elereszt a füle mellett. Ez nála egyfajta önvédelem. Engem is arra buzdít, hogy tegyem ugyanezt. Éppen most olvasom a "Mérgező szülőket" és ott is azt tanácsolja a szerző, hogy ne válaszoljunk reflexből, mert akkor az irányító fél tudja mire gondolunk és az a cél, hogy ne is sejtse. A válaszoknak semlegeseknek kell lenni. Edzem magam a telefonbeszélgetések előtt. Közben sajnálom, hogy az életünk anyósom telefonhívásai köré szerveződik. Ez azt jelenti (mindaketten otthon dolgozunk), hogy reggel 10.00-ig (amíg ingyen lehet telefonálni a szolgáltató jóvoltából) megpróbálunk eltünni a fűrdőszobába vagy a kertbe. Aztán délután 4.00 után kell ugyanígy lavírozni. Ha egyedül vagyok otthon, bekapcsolom az üzenetrögzítőt és kész. A férjem ezt nem bírja megtenni, mert mi van ha "a mamát elvitték a mentők" vagy más baj van? Ő inkább felveszi és ötperces beszélgetést tart. Eleinte nyugodt a hangja, szegény mindig megpróbálja. Őt úgy nevelték, hogy a szülőket tisztelni kell. Utána hallom, hogy a hangja egyre feszültebb és már szinte belevakkant a telefonba. Ilyenkor sokszor megszánom és átveszem a kagylót, beszélgetek az anyóssal 45 percig... Mert ez az igénye. Egyébként az unokáit és a távolabbi rokonait is hívogatja és ellátja tanácsokkal. Az a rögeszméje, hogy ő mindent megold és kiválóan. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban ügyes. Csak egy példa: amikor közös képviselő volt, rend volt a társasházban. De sokan elköltöztek anyósom miatt. Akkor csak nála van a bibi? Hogy bármi áron, de lenyomja a torkodon az ő igazát!

Mindazonáltal nekem konkrétan azért nincs lehetőségem lépni (csak a férjemnek panaszkodni), mert anyósom egyszerűen imád és mindenkinek dicsér. A férjemnek, a férjem volt feleségének (bizarr!), a férjem gyerekeinek, az ismeretségi körének, az én anyámnak. Igen szeret és dicsér, és amikor ott vagyok, akkor benyit a fűrdőszobába és megmondja hogyan samponozzam a hajam, milyen balzsamot tegyek rá, hogyan mossak fogat (ne folyó vízzel, tudod, hanem fogmosó poharat kell használni), hogyan kapcsoljam be a szandálomat, hogy a pánt ne sértse a lábam, hogyan fésüljem be a hajam, hogyan tegyem be a kenyeret a kenyérpirítóba, és több ezer apróság még ezen kívül. (A férjemmel ugyanezt csinálja.)

Ha sértegetne és ordítozna, lehetne konfrontálódni. De amikor ilyen kedves, nyájas, szerető anyós, aki azt mondja nekem, hogy én a lánya vagyok és nem is a menye?

Csapdában érzem magam.

Érdekes, a férjem éppen a minap mondta ki, hogy ő gyerekkora óta "meccsezik az anyjával". Nagyon aktuális lesz a könyv, amit ajánlottal. Ezek szerint pontosan erről van szó, a játszmáról, ahogy mondtad.

rifu

Szia, Rifu!
Engem is felzaklatott a leveled (nem tehetsz róla).
Asszem, a te helyzetetd még bonyolultabb, mint a miénk, jól látszik, bár megint előre bocsájtom, hogy ez csak egy laikus véleménye.
Ha jól emlékszem, anyósod megsértődik, ha ellent mondatok neki - az enyém elkezd üvölteni a fiával ilyen esetben. Tulajdonképpen ugyananrról van szó, csak az enyémnek szegényes az eszköztára. (jobban átlátható a játszmája)
Gyakorlatilag mindegynek tartom, hogy mivel üldöz: az erőszakosságával, vagy a szeretetével, mindenképp ugyanarról van szó, mindenütt ott akar lenni, ahol ti. A ti életeteket akarja élni, meg a többiekét, de semmi esetre sem a sajátját, fogalma sincs róla, hogy az milyen.
Azt hiszem, az ilyen anyák fiainak nem volt igazán kamaszkoruk sem - a lázadásra gondolok - , vagyis a fiúk nem volt képes kiharcolni a függetlenséget az anyától. Többen is írták már nekem, hogy az anyáknak nem érdekük a fiúk leválása, az a fiú dolga. Más kérdés, ha olyan elnyomásban nevelik, hogy ne tehesse meg, vagy csak nagyon nehezen.
Nem tudok mást mondani, mint a múltkor, hogy beszélgessetek erről minél többet a pároddal. Éreztesd vele a szeretetedet és a megértésedet. Mondd ki neki a fájdalmaidat és a dühödet. Várd el tőle, hogy komolyan vegyen.
Neked pedig: ha úgy érzed, nagyon bánt valami, írd ki ide, vagy meséld el valakinek, vagy írd le a naplódba - sokkal könyebb lesz.
Remélem, tudtam segíteni, és várom leveled. Nagyon nehéz cipőben jártok, és nagyon drukkolok a kedvező lépésekhez!
Üdv:
Lohol

sziasztok

lehet hogy mar senki sem jar erre,de hatha,sose lehet tudni.
nekem is van sajna par anyosos sztori.
azt tudni kell,hogy en kint lakom angliaban,a parom angol es van egy kisbabank,5hos lesz nemsoka.
szoval az anyosom egy ketszinu noszemely.meg hulye is szerintem,csak az a baj hogy az agyamra megy.olyan rossz mert nem tudok megbizni benne.
1.a kisfiam nem tud szopizni,lefejt tejet kap es potolnom is kell sajna neki.erre anyos,miert nem adok csak tapszert neki,menjek a dokihoz es kerjek tablettat amitol majd elapad a tejem.
2.a gyereknek biztos azert faj a hasa mert en keverem a tapszert az en tejemmel,a tapszer jobb!!!
3.ki van akadva hogy o miert nem viheti a babamat el egeydul egy napra.
4.kijelentette hogy motort vesz karacsonyra az akkor 11 hos babanak,amit csak 3 eves kortol ajanlanak.mondtam neki szepen vegyunk neki inkabb vmi szep hasznosat,mert nem tudjuk ugy se hasznalni.azt mondja:nem o akkor is motort vesz neki.jol van mondtam:akkor majd ott all a dobozban.csak azert se.
5.az en szuleim vettek szep ruhakat a kisfiamnak,o meglatta,jajj de jo nekem nem kell vennem.ez volt a reakcioja,es sokkal jobban allnak,na de mindegy..
6.van 3 kutyaja es megkertuk szepen,hogy ha visszuk a babat csak keritse mar el oket egy piciket,mert felek hogy megharapjak,eleg ha megkapja ka picit.persze majd sohanapjan!!!azt varhatjuk.ja es teat foz a kutyaknak tejjel!!!!!!es abbol a bogrebol isznak amibol az emberek,ha a kajajat nem tudja megenni akkor meg kinyalatja a kutyajaval a tanyerjat amibol o evett. a kutyait nagyobbra ertekeli mint az embereket
azt mondta mi magyarok olyan kegyetlenek vagyunk mert lancon tartjuk a kutyakat.kerdeztem volt mar magyarorszagon?azt mondja nem.akkor mondom ne altalanositson.legalabb mi nem etetjuk itatjuk a sajat edenyeinkbol oket,mert az gusztustalan.szerencse h nem kapott meg el vmit.azt mondja ez nem szerencse,hanem ovatossag.
7.a babakajat szerinte nem kell melegiteni,jo az a babnak csak ugy uvegbol...
meg meg sok millio beszolasa van amitol falramaszom.
a fiat is lemondja sokszor mindennek az emberek elott es a szemebe meg nyalas.
egyszer kert a fia tole kolcson!!! egy kis osszeget,amit vissza is fizetett,erre o azt mondja mostanaban:ha meghalok a papaval, te fiam 40 szazalekat oroklod csak a hazamnak a lanyomnak adom a 60 szazalekot mert te rajtad mar sokat segitettunk!!!
nagyjabol ennyi,sajnos meg ezret tudnek irni.csak az bosszant hogy a kisbabat senkire sem tudom rabizni /megbizhato emberre/,hogy akar elmenjunk megnezni egy filmet vagy esetleg vallalhatnek egy 2-4 oras mellekallast naponta...

ti mit csinaltok az ilyen anyossal??????

Szia Ibigirl!

Az én anyósom is nagyon hülye, csak nekünk még nincs gyerekünk. Kijelentettem, hogy addig nem is lesz, míg kénytelenek vagyunk vele lakni. Nem akarom én őt megfosztani majd az unokájától, csak azt sem akarom, hogy egy fedél alatt legyünk, mert akkor tuti állandóan ott lebzselne és mindenbe beleszólna, mert most is ezt csinálja. Férjem este jön haza a munkából, sajnos kevés időt tudunk egymással tölteni, mégis mikor itthon van a fiacskája, ötpercenként bejön a szobánkban. Amikor meg egyedül vagyok otthon, be se néz. Amikor beteg voltam se nézett rám, pedig a fia megkérte rá, mivel nem tudtam felkelni az ágyból. Szóval, teljesen átérzem a helyzteted. NAgyon erősnek kell lenned, főleg mikor a kisgyerekkel mentek hozzájuk, mert az ilyen fokú kutyaközelség nem tesz jót a gyereknek. Én nagyon szeretem az állatokat, tartunk is többfélét is, de azt is láttam, hogy mit tud okozni a kutya/macska szörével és nyálával terjedő kutya-macska féreg. Nem akarlak megijeszteni, ezerből egy eset végződik tragikusan, de akkor is jobb az óvatosság, még ha az állat tisztán van tarva. Szerintem előbb a férjednek mond el a dolgokat, amik bántanak és utána probűáljátok megbeszélni az anyóssal is. Egyszerűen közöld vele, hogy nem engeded el vele a gyereket még egy fél napra sem, mert még pici, de esetleg, ha esténként pár órára vigyázna rá, az nagy segitség lenne, és legalább szoknák egymást. De csak és kizárólag a Te házadban maradhat a gyerek és Te szabod a feltételeket. Ha meg erre nem hajlandó, akkor bébiszitter. Ha nem teljesen hülye és van neki füle, akkor venni fogja a lapot és elkezd beszarni, hogy esetleg elveszítheti ezzel a viselkedéssel a fiát és az unokáját. Én már próbáltam szépen beszélni az anyósommal, de nem jártam sikerrel, egyszer, kétszer még van türelmem elmagyarázni, hogy miért ne nyisson be a szobánkba reggel fél hatkor, hogy felköltse a fiát, de mikor láttam, hogy semmi eredménye, hát elmondtam üvöltve, nem túl szép szavakkal fűszerezve és vette a lapot. Legyáél nagyon nagyon erős, és ha a beszélgetések nem hatnak, akkor porbálj meg nem törödni vele. Nem azt mondom, hogy legyél vele rosszba, csak probálj meg lazább lenni. Én így csinálom: duzzogsz? akkor duzzogjál, nem érdekelsz, és nem szólok hozzá. Van úgy, hogy napokig nem beszélünk, én persze mindig köszönök neki, mert én vagyok a fiatalabb, de van úgy, hogy még a köszönésemet sem fogadja. Én meg már túl vagyok rajta, nem érdekel. Néha persze bosszant, de probálom nyugtatni magam. A házasságunk érdekében. Sok erőt kivánok Neked és kitartást. Ne feledd, ha stresszes vagy, azt a kicsi is érzi, szóval csak lazán! Gyönyörű a kisfiad, nyugodt anyukát érdemel! Üdv.

Sziasztok!

Elég rég nem járt erre senki, de úgy döntöttem én is írok, hátha jobb lesz...
Mi már 2és fél éve élünk együtt anyóssal és apóssal. Sajnos az építkezés nem úgy haladt ahogy akartuk.
Nekem is elviselhetetlen az anyósom. Igazából szerintem skizofrén. Egyik pillanatban lehet vele beszélgetni és nevet, a másikban üvöltözik, sír és fenyegetőzik. Teljesen kész. Hajlandó arra, hogy egy mondatnak a felét hallja, és elkezd ordibálni. Pl.: palacsinta volt a vacsi, és kint volt az asztalon a lekvár. Mondtam páromnak, hogy mennyi itt a légy, hogy meglepték a lekvárt, és álltam fel, hogy berakjam a hűtőbe. Erre berontott anyós, majdnem rámvágta az ajtót, és üvöltözött, hogy "akkor rakd be a kibaszott helyére baszd meg"!
Bocsánat, de szó szerint ezt mondta. Szerencsére a párom kiáll mellettem/mellettünk, nem is kell mondanom semmit, sőt, leginkább én csitítgatom Őt, hogy ne kezdjen el üvöltözni.
Nálunk is az a helyzet, hogy nem ért a szép szóból de ha kiabálok vele, ami eddig 1x történt meg, akkor sírva jön, hogy ő szeret engem. Bloá.
Azóta nem is beszélek vele, és most vagyok 20 hetes terhes, nem is kell a kiabálás. Mondtam a páromnak, hogy nekem otthonról kéne táppénzre mennem...
Legutóbb azon akadtam ki, de már csak nevetni tudtam, hogy tönkretette a hátsó udvarba vezető kapu zárját. Mert hogy nyikorog. Nem tudta lecsavarozni, erre fogta és levágta.... Menj hátra ha tudsz. Aztán amikor párommal mentünk volna etetni az állatokat, láttuk hogy nem tudunk lemenni. Megkérdeztük hogy mi történt, és a vége az lett, hogy én vagyok a hibás, mert hogy már mióta mondta hogy idegesítí a nyikorgása. Puff neki. Mondtam, hogy esetleg nem én fogom megcsinálni a zárat, de ha mégis én csinálnám, azzal kezdtem volna, hogy kinyitom előtte a kaput. És max beolajozom, nem pedig levágom. Erre ő azt mondtat, hogy nem kell nekem semmit sem csinálnom, majd ő elintézi. Ezt már nem bírta a párom sem, és odadobott neki mindent ami az etetéshez és a fejéshez kell és elmentünk. Mondta neki, hogy akkor hajrá, és lehetőleg a zárral kezdje.
Persze az lett a vége, hogy apósom csinálta meg, de ő is úgy, hogy felébresztette anyós, hogy milyen bunkók vagyunk, és elment a temetőbe azzal a mondtattal: "már vissza se jövök". Ez csak egy volt a mindennapos vitákból, mártírkdásból, őrületből.

Na ennyi, mert egész nap itt ülnék és gépelnék.

Annyit mondok, kitartás mindenkinek!!! Nem tart örökké!

Sziasztok!

Látom, rég nem járt erre senki, de talán most valaki benéz....

Nem könnyű egyikőtök helyzete sem, ahogy elnézem. Az enyém is elég szörnyű. Sajna nekem nem csak az anyóssal, hanem az egész famíliájával bajom van.

Kezdjük ott, hogy egy másfél szobás 4.emeleti lakásban laknak, velük él a sógorom, annak a nője, meg egy nagy dög kutya. A kutya agyon van tutujgatva, kézből etetik, felülhet az ágyra, beleszagol a konyhában a kajába... Szerintem ez undorító és nem is vagyok hajlandó simogatni, meg etetgetni. A kutya mászik mindenhol, beviszi egyenként a csontot a szobába, szőrözik mindenhol, tőlem meg elvárnák, hogy vegyem le a papucsomat. Egy frászt!!! Mikor először eljöttek hozzánk, anyósom be is libbent vele a konyhába, de gyorsan kitességeltem. Mit képzel? Majd nálunk is olyan disznóól lesz?!

Most, hogy babát várok se jobb a helyzet. De aztán persze majd csodálkoznak, ha nem fogom elvinni a gyereket. Én abba a koszba nem engedem. S ha már a kosznál tartok. Mindenfelé az van. Az ajtók ragadnak, a szőnyeg szőrös, meg a kutyakajától zsíros. Sosincs semmi elpakolva, ruhák csüngnek az ajtón, ezer éves üres üvegek vannak kibiggyesztve a szekrény tetejére. Iszonyatos látvány.

Az unokájukat állítólag már nagyon várják, de azt se tudják, hogy mikor fog születni. Szerencsére elég messze élnek tőlünk, de így is szörnyű. Csak annyit kérdeznek: jól vagytok? Aztán el vagyok felejtve. Legutóbb felajánlotta, hogy majd vesz valamit a gyereknek, valami kisruhát. Majd mondta, hogy odaadja a férjemék pólyáját(min. 36 éves), meg majd keressek a szomszéd zsákjában gyerekruhákat a pincében. Na kösz. És ez lesz náluk az első unoka. Gondolom, mennyire várják. Hozzánk is csak akkor jön, ha karácsony van, azután körbenéz, de mivel olyan gyakran jönnek, elfelejti, hogy mit látott, és beszól, hogy ez is új szekrény, meg az is új padló. Holott már 3 éve is az volt.

De a legrosszabb az, hogy após eljön segíteni, ami után pénzt vár el. De miből fizessek??? Nálunk a segítség önzetlen munkát jelent, nem munkadíjat! Vagy én vagyok ilyen hülye csak?
Itt volt egész nyáron, kb. havi 20 E elment a cigijére, meg a kávéjára. Férjem maszekolt, de nemvolt túl sok munkája, nekem meg mivel terhes lettem, menni kellett munkanélkülire. Az én havi segélyem futja a rezsire, és ennyi. Anyuék segítenek mindenben, és az valóban segítség. Én meg fizethetek apósnak, meg a famíliának. Mellesleg a férjem öccse 5E-t fizet a rezsibe, és eltartják a nőjét is, aki semmit nem csinál, csak van. Se nem tanul, se nem dolgozik, még otthon se segít. Tőlünk meg elveszik a pénzt.
Kérdem én: Milyen szülő az ilyen???

Most se tudtunk adni eleget, majd még mi tartozunk, amire ha nem mondják, hogy tegyük el, és költsük a gyerekre, akkor megmondom, hogy köszönöm, de nem kérek többet a segítségből. Tetszik vagy sem. Ez nem támogatás.

Bocs, hogy kicsit hosszú voltam, de ha nem írhatom le, teljesen kiakadok!


Üdv. Magdi

Szervusz, Magdi!
Látom, neked sem könnyű. Szerencsére nem laktok együtt.
A férjed mit szól ehhez az egészhez? Lehet, hogy neki fel sem tűnik, annyira megszokta, hogy ilyenek a szülei? Após képes volt pénzt kérni tőletek azért, mert odébb tett valamit a portán? Ez aztán a segítség. Ha teheted, tényleg ne vidd abba a koszba a gyereket. Arról nem beszélve, hogy egy ilyen agyon ajnározott kutya még féltékeny is lehet a babára.

rifu

Szia rifu!

Férjemnek nem tűnik fel, csak ha morgok. Segíteném én őket, ha rám szakadt volna az OTP! De teljesen felháborítónak tartom, hogy képesek elvenni a saját gyereküktől, meg az unokájuktól a pénzt! Eddig is adtam nekik, mert kertes házban lakunk, mindig felpakolva mentek haza, meg mi se mentünk sose üres kézzel. Erre képesek tartani a markukat.
Én meg mentem tapétát szedni a falról, de úgy, hogy mire megérkeztünk, senki nem volt otthon, egyedül vakartuk a falat. Már a kocsinál voltunk, hogy jövünk haza, mire sógoromék hazavergődtek valami autóversenyről. Akkor utólag én is kérjek 5E-t napi díjnak?

Meg após ingyen jöhetne a busszal, de elvárják, hogy minden alkalommal oda-vissza furikázzuk. Egyszer se mondta, hogy ne gyertek el értem, majd busszal elmegyek.
Arról nem is beszélve, ha sógor elviszi őket valahova, akkor kifizetik a benzint. Persze könnyű abból, amit tőlünk meg elszednek...

Ja, és mivel én nem rajongok az elkényeztetett kutyájukért, már eleve fekete báránynak számítok. De nehogy már az állat fontosabb legyen a családnál! A lagziba is csak azért nem hozták el, mert kivertem a balhét, hogy majd akkor ott is mindenki a családjukból a kutyát fogja ajnározni, milyen dolog már az, hogy a szülők nem a vendégekkel törődnek.

Én próbáltam normális lenni, de most azt hiszem, hogy betelt a pohár. Nem is akarok menni hozzájuk, csak azért megyek el, hogy megmondjam, ne jöjjenek többet segíteni, ha azért pézt várnak.
Aztán lesz valami, de úgy érzem, hogy meg kell állítani ezt a dolgot.

A gyereket meg biztos, hogy nem viszem. Ha akarják látni, jöjjenek el. Nem én fogok vele utazgatni 100 km-ert. Van sógornak is kocsija, tudnak jönni, ha akarnak.

Kicsit jobb, hogy így kipanaszkodom magam.
Kitartás mindenkinek!
Magdi

Szia rifu!

Nem is kérdeztem: anyósod még mindig olyan mindent tudó? Neked se lehet könnyű. Nem lehet valamivel lerázni? Adni neki feladatot, hogy intézze el. Addig se zaklat benneteket.

szió!Magdi

Sziastok! Csatlakozhatok? Kivagyok a párom családjától...

Kedves Édesanyák, Édesapák!

Pszichológus, családkonzulens édesanya vagyok. Négy éves ikergyermekeim egyike súlyos fejlődési rendellenességgel született, az ő fokozott ápolása, gondozása miatt munkámat itthonról végzem. Így elmondhatom, hogy elméleti tudásomat ugyan az egyetemen szereztem, de ikergyerekeim és a betegséggel járó teendők sok mindenre megtanítottak a gyakorlatban.

Gyerekneveléssel, családi gondokkal, párkapcsolati nehézségekkel, személyes jellegű problémákkal küzdő személyek bizalommal keressenek fel egy e-mailben, segítek megtalálni a jó megoldást és kivitelezni azt. Akinek egy kis bátorításra, problémáinak megoldásában segítségre lenne szüksége, de a távolság miatt, vagy bármi más okból kifolyólag nem tud személyesen keresni fel egy szakembert, annak ideális megoldás lehet az e-mail-en át történő konzultáció (pszichotanacs@freemail.hu). Lásd még: www.pszichologia.mlap.hu

A www.pszichologia.multiply.com oldalon ingyen letölthető anyagok várják a kicsiket és a nagyokat egyaránt: babazenék, gyerekzene, kifestők, rajzfilmek (angol, magyar), oktatóprogramok, könyvek, zene minden kornak... A feltöltés folyamatos, érdemes többször benézni.

üdvözlettel, Nisreen

Szia Nisreen!!!!Elöször is köszönöm,hogy ilyen önzetlen vagy a mai világban,holott van neked is kereszted.Én igénybe venném a segítséged,ha még lehet.5éve vagyunk együtt a férjemmel,fél éve házasok.Imádni való pasi,ilyen férjre vágyik minden nő.Mindenben segít,a gyerekek körül,háztartásban,bármit kérek ugrik azonnal.Mégis,nem tudom elviselni a közeledését.Még a gyerekek előtt kezdődött,direkt provokálom a veszekedést,ha látom akar valamit,menekülök egy ölelés elöl is,nehogy más legyen belőle.Régen nem volt így,nem történt semmi törés a kapcsolatunkban,nem mentünk félre,a kielégüléssel sincsen gondEgyszer azt vettem észre,h.azt gondolom magamban:mit csinálsz,jó fejezd már be,néztem az órát .....Ő csak annyit észlelt,h.húzom a szám,ha akar valamit,egyre kevesebbet voltunk együtt,mindig kitaláltam valamit,csak ne kelljen már megint.....Tudom,h.nagyon gáz vagyok.Próbáltam fejben mondogatni:jó lesz,szeretem ezt...de nem ment.Tudsz nekem segíteni??Hogy találjak vissza hozzá?Nem akarom elveszíteni őt!!!!!!!!!!!Ugye van megoldás?? borcsi5

sziasztok!

hát elég régen írt ide bárki is.
mi a vőlegényem szüleivel lakunk...elég nehéz a helyzetem, és akkor még finoman fogalmaztam.
remélem tudok itt valakivel tapasztalatot cserélni, beszélgetni, panaszkodni, tombolni?!

szép napot

rita

szia ritan
üdv itt is.Velem tudsz,mert én is nagyon kivagyok már anyós pajtástól

Sziasztok!

Én is tudom milyen cipőben jártok, 4 évig éltem együtt anyóssal, másfél évig úgy, hogy megszületett a fiunk. 2 hete költöztünk el... Mindenkinek azt ajánlom, hogy inkább külön. Menjetek albérletbe, vagy építkezzetek, csak legyen valami. Mindenkinek úgy a legjobb. Mióta elköltöztünk nem is voltam náluk... Nem is akarok menni. Túl sok a tüske még, és kell egy kis idő, mire úgy tudok rájuk nézi, hogy nem akarom megölni őket... Kicsit durván hangzik, tudom...

Szóval, én is szívesen meghallgatlak, elolvaslak..

Erika

sziasztok!

mi is együtt élünk a párom szüleivel.
akkor költöztünk ide, amikor már terhes voltam...egy pár évre.
most már mennék. csak hát a büdös anyagiak...
a párom meg, mint ált. a fiúk, nagyon anyás. nem segít nekem ezekben a dolgokban. én pedig nagyon boldogtalan vagyok emiatt a helyzet miatt, ami kár, mert egyébként nagyon szeretem az "uram"
te hogy birtad Erika?hogyan kezelted a helyzetet? hogyan húztad meg azt a bizonyos vonalt? és hogy oldottad meg, hogy nem ment rá a házasságod?és hogy tudtál úgy élni velük, hogy közben nem voltatok valami nagyon jóban??????

Borcsi:ti is az anyóssal laktok? mintha olvastam volna, hogy valaki még arról az oldalról szintén együttlakó.

szép napot nektek!

Szia Ritan!

Ne haragudj, de nem volt időm írni.
Hogy hogy oldottam meg? Nekem a párom azért nem volt elvakult,amikor az anyjáról volt szó. Sokat segített lelkileg, ha nem áll ki mellettem, már nem biztos, hogy együtt lennénk. Rettenetes volt a sok kimondatlan düh. Mindkét félről igazából. Mi és az anyósomék. Tudom, hogy az anyagiak közbeszólnak, nem tudtok pár hónapra a te szüleidhez menni? 1 év itt, 1 év ott.
Beszélj a férjeddel, hogy ez neked mennyire rossz. Lehet, hogy nem látja mi történik. Az én párom is padlót fogott, amikor nem bírtam tovább, és kiöntöttem neki a lelkem. Utána jobban odafigyelt ő is az árulkodó jelekre.
Igazából úgy alakítottuk a mindenapokat, hogy érzékeltettük velük azt, hogy nem együtt élünk velük, hanem egymás mellett élünk. Nem szólt bele senki a másik dolgába. A végére olyan volt, mintha albérletben laktunk volna egy családnál, ahol volt egy kiadó szoba. Külön vettük a kaját (amit nem mi kezdtünk...), külön főztem, meg ilyenek. Inkább nem is részletezem...

Szóval mindeképpen beszélj a férjeddel erről, lásson ő is szemellenző nélkül. Ha szerinte Te nem tudsz alkalmazkodni, az sem jelent problémát, mond meg neki, hogy mindent megpróbálsz, de egyedül nem megy. Szerintem rá fog jönni, hogy valami tényleg nem jó.

Szóval most hirtelen ennyi, írj majd a fejleményekről!

Erika

SziaSZTOK!
Mi még sajnos anyosommal lakunk egy háztartásban...
Mindenbe bele szol ő mindent jobban tud és volt egy olyan időszak hogy még a ksilányomat is elvette tőlem!Most már javult a hejzet mert erőt vettem magamon!
De még mindig bele szól mindenbe és okoskodik!
Mit tudok az ellen tenni hogy ne utáljam és ne osszam ki?
Éva

Sziasztok!Mi is együtt élünk a párom anyukájával!Én költöztem a barátomhoz,már 4 éve együtt lakunk!3 hónapja hazaköltözött a párom fiú testvére,mert megromlott a házassága,elvált,és az anyós befogadta a pici fiát!Nehezen viseltem el az anyósomat,mert mindenbe beleszólt,a kapcsolatunk elején még a mi szobánkba nézte a tv-t is akkor megmondtam neki menjen a saját szobájába,nem tetszett neki!de már külön nézi a tv-t Mindig van valami amibe beleköt,takarítás,főzés....Utoljára azon vesztünk össze,hogy kettesbe akartam lenni a párommal,ő elment rokonlátogatásba,mondtam neki hogy ráér hazajönni,erre visszaszólt,hogy ne aggódjak mindjárt hazajön a másik fia.Szót szót követett és veszekedtünk,pedig én csak kettesbe akartam lenni!Az a baj ,hogy ő mindig a saját szemszögéből nézi a dolgokat,mindig azt mondja hogy megbántom,de a saját magánéletemről van szó!Igazából csak akkor vagyunk igazán kettesbe,ha dolgoznak,ha meg itthon vannak,mindig van valami ami zavar!A párom nem akar elköltözni,mert" ő maradt itthon",azt mondja megvan a háza,mért menjen külön.De én nem tudom meddig bírom az anyóssal. és ki tudja meddig lesz itt a bátyja is?!?Kezdtem belenyugodni,hogy nem költözünk külön,felújítjuk a lakást....terveztem a jövőmet,erre beállít a párom bátya Ha valaki tudna adni tanácsot,megköszönném!