Szerintetek hol az a határ, ahol az ember azt mondja: elválok?
Nagyon sokat gondolkozok ezen mostanában, kétségbe vagyok esve, nem tudom mt tegyek.
Tudjátok azért nem írok konkrétumokat, mert még ilyen helyzetben sem tudom kibeszélni a férjem. Persze jól esne kipletykálni mindent, és csámcsogni ezeken a dolgokon,de azt hiszem ezzel nem lenne könnyebb, a baj ugyanúgy meglenne, csak éppen ellégiesülne, eltörpülne a sok szó közt. Ezt pedig nem akarom. Nem akarom elbagatellizálni a sorsomról szóló döntést. Nem akarok barátnõk közt beszélgetve hirtelen felindulásból dönteni.
Én szeretem a férjem, a kisfiúnk olyan gyönyörû, hogy mindenki kislánynak nézi. A nevelésben és gyerekkel kapcsolatos bármilyen fontosabb kérdésben egyezik a véleményünk. A férjem imád.
És ott vannak akkor azok bosszantó dolgok, az a megfoghatatlan összeegyeztethetetlenség kettõnk között. Mint a tûz és a víz, olyanok vagyunk. (Tudom hülyeség, de még a horoszkópunk is ezt tükrözi.)
Hogy lehet így családot teremteni, hogy lesz így harmónia?
Én szeretnék boldog lenni.
És tõle szeretnék még gyerekeket.
Köszönöm, hogy meghallgattok.
Sziasztok:
hétvirág
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2003.06.06 18:49
Szia Hétvirág!
El ne váljatok csak azért, mert: "És ott vannak akkor azok bosszantó dolgok, az a megfoghatatlan összeegyeztethetetlenség kettõnk között. Mint a tûz és a víz, olyanok vagyunk. (Tudom hülyeség, de még a horoszkópunk is ezt tükrözi.)"
Férfi és nõ között mindig lesznek összeegyeztethetetlen dolgok, sõt értékrendbeli különbségek is. Nincs az a házasság, ahol ilyesmi ne lenne. Sõt, érdekellentétek is vannak, ez is hozzá tartozik. De ezért kár volna a gyereket apa nélkül nevelni fel. Meg aztán nagyon valószínû, hogy a következõ pasi is férfi lesz, te meg nõ maradsz, tehát vele is lesznek összeegyeztethetetlenségek. Érdemes ezért a gyereket kitenni egy válásnak? Pláne, ha te meg a férjed szeretitek egymást.
Nyilván vagytok olyan intelligensek, hogy kompromisszumokkal megmentsétek a házasságotokat. Persze, ideális sosem lesz, hisz ideális házasság nem létezik. De az ideálistõl "rosszabb" is lehet még elég jó ahhoz, hogy ne érje meg elválni.
El ne váljatok csak azért, mert: "És ott vannak akkor azok bosszantó dolgok, az a megfoghatatlan összeegyeztethetetlenség kettõnk között. Mint a tûz és a víz, olyanok vagyunk. (Tudom hülyeség, de még a horoszkópunk is ezt tükrözi.)"
Férfi és nõ között mindig lesznek összeegyeztethetetlen dolgok, sõt értékrendbeli különbségek is. Nincs az a házasság, ahol ilyesmi ne lenne. Sõt, érdekellentétek is vannak, ez is hozzá tartozik. De ezért kár volna a gyereket apa nélkül nevelni fel. Meg aztán nagyon valószínû, hogy a következõ pasi is férfi lesz, te meg nõ maradsz, tehát vele is lesznek összeegyeztethetetlenségek. Érdemes ezért a gyereket kitenni egy válásnak? Pláne, ha te meg a férjed szeretitek egymást.
Nyilván vagytok olyan intelligensek, hogy kompromisszumokkal megmentsétek a házasságotokat. Persze, ideális sosem lesz, hisz ideális házasság nem létezik. De az ideálistõl "rosszabb" is lehet még elég jó ahhoz, hogy ne érje meg elválni.
2003.06.06 21:17
szerintem létezik ideális házasság. amikor megtaláljátok az ideális kompromisszumokat. amikor nem érzi egyik fél sem, hogy õ feláldozza magát. mert az a természetes, hogy meg lehet beszélni a dolgokat. és fel lehet vállani a saját hülyeségemet, mert a másik is hibázik és ennek tudatában is van. mi is tûz és víz vagyunk. pont ez a jó és pont ez a bosszantó néha. de valahogy mindig találunk utat. 
2003.06.07 07:30
Szerintem egy normális házassághoz hozzátartoznak "azok a bosszantó dolgok, az a megfoghatatlan összeegyeztethetetlenség " amirõl a topicindító írt. Ezek minden házasság velejárói, vannak akik beismerik, vannak akik tagadják, de ettõl ez még van. És ezen túl kell esni, és utána jönnek megint a felhõtlenebb napok, hullámvölgyek és hullámhegyek váltogatják egymást. Csak emiatt elválni egy hülyeség, hiszen ha újabb kapcsolatba bonyolódsz, ott ezek újra-és újra vissza fognak köszönni. Fõleg hogy írod hogy a férjed imád, gyönyörû gyereketek van, csak ezek a napi dolgok zavarják a napjaidat. Úgyhogy szerintem ezt tovább ragozni nincs értelme, de kíváncsian várom mi errõl mások véleménye!
Linda
Linda
2003.06.08 20:32
Sziasztok!
Azt hiszem igazatok van. Nekem most elég nagy ez hullámvölgy, inkább szakadéknak tûnik. Abból lett nagyon elegem, hogy ott van ez az állandó hullámzás, mintha mi nõk mindenben ciklikusan élnénk. És ez néha nagyon megterhelõ.
Meg egy kicsit ki is pihentem magam: ma egész nap nem volt itthona férjem - céges buli-, és olyan jó volt nélküle.
Szerintetek elég a szeretet? Ha szeretjük egymást, mindent meg tudunk oldani?
kíváncsi:
én is szeretnék 5 gyereket. Milyen az?
Jó, hogy ráéreztél arra, hogy mire van szükségem! Nem kinyitni a szép, rendezett szobában a mindennel megtömött szekrényt, csak kiírni magamból!
Ti mit csináltok a hullámvölgyekben?
Nrkrm kell valamit csinálnom ilyenkor, mert úgy érzem, megõrülök! Lehet, hogy idealista vagyok, de én is hiszek az ideális házasságban. A válás talán csak elkeseredésemben fordult meg a fejemben. Nem vagyok az a típus, aki falja a férfiakat.
Köszönöm lányok!
Most már sokkal jobb.
Sziasztok:
hétvirág
Azt hiszem igazatok van. Nekem most elég nagy ez hullámvölgy, inkább szakadéknak tûnik. Abból lett nagyon elegem, hogy ott van ez az állandó hullámzás, mintha mi nõk mindenben ciklikusan élnénk. És ez néha nagyon megterhelõ.
Meg egy kicsit ki is pihentem magam: ma egész nap nem volt itthona férjem - céges buli-, és olyan jó volt nélküle.
Szerintetek elég a szeretet? Ha szeretjük egymást, mindent meg tudunk oldani?
kíváncsi:
én is szeretnék 5 gyereket. Milyen az?
Jó, hogy ráéreztél arra, hogy mire van szükségem! Nem kinyitni a szép, rendezett szobában a mindennel megtömött szekrényt, csak kiírni magamból!
Ti mit csináltok a hullámvölgyekben?
Nrkrm kell valamit csinálnom ilyenkor, mert úgy érzem, megõrülök! Lehet, hogy idealista vagyok, de én is hiszek az ideális házasságban. A válás talán csak elkeseredésemben fordult meg a fejemben. Nem vagyok az a típus, aki falja a férfiakat.
Köszönöm lányok!
Most már sokkal jobb.
Sziasztok:
hétvirág
2003.06.08 21:57
Szia Hétvirág!
Az öt gyerek klassz. Persze gyakran érzed, hogy most biztosan megbolondulsz, meg hogy nem tart teljes értékûnek a külvilág, az is biztos - most nem arra gondolok, hogy nem tartanak épelméjûnek (bár az is igaz), hanem arra, hogy nem vagy többé fontos, nem számítanak a munkádra, nem érdekel a véleményed, te úgysem értesz semmihez, csak a gyerekekhez, (talán), de az úgyis kit érdekel. Mégis klassz dolog, mert érzed, hogy igazán csak ennek van hosszú távon értelme, és a sok bosszúság, idegeskedés és fájdalom mellett mégis sokkal több az öröm és a megnyugvás.
Tûz és víz kapcsolatban élni nem könnyû. Sok idõ kell ahhoz, hogy elfogadja az ember, hogy a másik annyira másként mûködik, mint ahogyan õ. És emellett még becsülni is megtanulja az illetõt. Nekem az a legnehezebb, hogy mindig úgy érzem, õ nem kíváncsi rám igazán. Nem sok idõt fordít arra, hogy feltérképezze, mi is igazán fontos számomra, mi érdekel, mitõl leszek boldog, kiegyensúlyozott, tõlem várja, hogy megtaláljam az egyensúlyt. De azt hiszem, ti jobb helyzetben vagytok, mert van köztetek egy nagy szeretet, még szerelem is. Mi, azt hiszem, a szó klasszikus értelmében nem, vagy csak ritkán éreztünk szerelmet egymás iránt. A szeretet viszont mindig ott csücsül valahol a lakásban, legfeljebb néha elbújik és meg kell keresnünk.
Úgyhogy azt hiszem, a hullámvölgyre vonatkozó kérdésedre én azt felelném: ilyenkor keresd meg magadban, hol is van éppen a szeretet, a szerelem, ez nem kis munka, de biztosan meglesz!
Az öt gyerek klassz. Persze gyakran érzed, hogy most biztosan megbolondulsz, meg hogy nem tart teljes értékûnek a külvilág, az is biztos - most nem arra gondolok, hogy nem tartanak épelméjûnek (bár az is igaz), hanem arra, hogy nem vagy többé fontos, nem számítanak a munkádra, nem érdekel a véleményed, te úgysem értesz semmihez, csak a gyerekekhez, (talán), de az úgyis kit érdekel.
Mégis klassz dolog, mert érzed, hogy igazán csak ennek van hosszú távon értelme, és a sok bosszúság, idegeskedés és fájdalom mellett mégis sokkal több az öröm és a megnyugvás. Tûz és víz kapcsolatban élni nem könnyû. Sok idõ kell ahhoz, hogy elfogadja az ember, hogy a másik annyira másként mûködik, mint ahogyan õ. És emellett még becsülni is megtanulja az illetõt. Nekem az a legnehezebb, hogy mindig úgy érzem, õ nem kíváncsi rám igazán. Nem sok idõt fordít arra, hogy feltérképezze, mi is igazán fontos számomra, mi érdekel, mitõl leszek boldog, kiegyensúlyozott, tõlem várja, hogy megtaláljam az egyensúlyt. De azt hiszem, ti jobb helyzetben vagytok, mert van köztetek egy nagy szeretet, még szerelem is. Mi, azt hiszem, a szó klasszikus értelmében nem, vagy csak ritkán éreztünk szerelmet egymás iránt. A szeretet viszont mindig ott csücsül valahol a lakásban, legfeljebb néha elbújik és meg kell keresnünk.
Úgyhogy azt hiszem, a hullámvölgyre vonatkozó kérdésedre én azt felelném: ilyenkor keresd meg magadban, hol is van éppen a szeretet, a szerelem, ez nem kis munka, de biztosan meglesz!
2003.06.08 22:04
Ideális házasság, ideális kapcsolat nincs. Hullámhegyek-hullámvölgyek mindenhol vannak,c sak épp akad, aki letagadja a nyilvánosság elõtt - vagy épp nem vallja be.
Az ideális az, hogy a társak meg tudják beszélni egymással a dolgokat, problémákat. Veszekedések mindenhol vannak, csak épp tudni kell a konfliktusokat jól feloldani. És ez nehéz dolog (nem megy nekem sem még, de szorgalmasan tanulok), de meg lehet tanulni - muszáj megtanulni, ha magunk mellett akarjuk tudni a társunkat sok-sok év múlva is - és magunk mellett akarjuk, nem igaz?
Zsóka
Az ideális az, hogy a társak meg tudják beszélni egymással a dolgokat, problémákat. Veszekedések mindenhol vannak, csak épp tudni kell a konfliktusokat jól feloldani. És ez nehéz dolog (nem megy nekem sem még, de szorgalmasan tanulok), de meg lehet tanulni - muszáj megtanulni, ha magunk mellett akarjuk tudni a társunkat sok-sok év múlva is - és magunk mellett akarjuk, nem igaz?
Zsóka
Zsóka
2003.06.15 19:22
Sziasztok!
Sok dolgom volt az elmúlt napokban, azért nem jelentkeztem.
Most megint hullámvölgy. Annyira kezdenek eldurvulni ezek a veszekedések, hogy már nem is tudom, hol kezdõdött az egész. Valahogy belefáradtam. Fáradtnak érzem magam, hogy megkeressem magamban és benne a jót. Csak nyugalmat akarok, pihenni. Képzeld Kíváncsi, pont azon gondolkoztam egyik nap, hogy milyen lenne nélküle. És nem volt az elképzeléssel semmi bajom. Bence nagyon anyás, csak engem fogad el, így nekem is van kibe kapaszkodnom. Néha olyan a világ, mintha csak ketten lennénk, és nem is lene szükségünk senki másra. Néh ameg olyan jó lenne hárman lenni.
Kíváncsi:
én is szoktam magam hasonlóan érezni. Én sajnos olyan nõ vagyok, hogy roppant élvezem az "udvarlást",na éppen nem vagyok elkényeztetve. Mi lehet, hogy érzelmileg jobban állunk, de nekem viszont az a véleményem, hogy akit nem szeretsz olyan nagy szenvedéllyel és tényleg hevesen, az nem is tud olyan óriási, viharos érzelmeket kiváltani belõled. Nálunk pedig pusztít a tzunami(bocs, biztos nem agy kell leírni)! Más férfiak pedig,.... Egyelõre elegem van a saját kapcsolatomból is.
Holnapra már biztos jobb lesz....akkor majd elképzelem.
sziasztok:
hetvirag
Sok dolgom volt az elmúlt napokban, azért nem jelentkeztem.
Most megint hullámvölgy. Annyira kezdenek eldurvulni ezek a veszekedések, hogy már nem is tudom, hol kezdõdött az egész. Valahogy belefáradtam. Fáradtnak érzem magam, hogy megkeressem magamban és benne a jót. Csak nyugalmat akarok, pihenni. Képzeld Kíváncsi, pont azon gondolkoztam egyik nap, hogy milyen lenne nélküle. És nem volt az elképzeléssel semmi bajom. Bence nagyon anyás, csak engem fogad el, így nekem is van kibe kapaszkodnom. Néha olyan a világ, mintha csak ketten lennénk, és nem is lene szükségünk senki másra. Néh ameg olyan jó lenne hárman lenni.
Kíváncsi:
én is szoktam magam hasonlóan érezni. Én sajnos olyan nõ vagyok, hogy roppant élvezem az "udvarlást",na éppen nem vagyok elkényeztetve. Mi lehet, hogy érzelmileg jobban állunk, de nekem viszont az a véleményem, hogy akit nem szeretsz olyan nagy szenvedéllyel és tényleg hevesen, az nem is tud olyan óriási, viharos érzelmeket kiváltani belõled. Nálunk pedig pusztít a tzunami(bocs, biztos nem agy kell leírni)! Más férfiak pedig,.... Egyelõre elegem van a saját kapcsolatomból is.
Holnapra már biztos jobb lesz....akkor majd elképzelem.
sziasztok:
hetvirag
2003.06.17 17:00
Szia Hétvirág! Sajnos mostanában nem érek rá, csak nagyon néha, így nem tudtam rögtön reagálni. Amikor azt írtam, gondold át, milyen lenne nélküle, akkor azt gondoltam, hogy úgy, mintha nem élne, szóval ha mindent magadnak kellene megoldani, semmiben sem számíthatnál rá. Vagy úgy, mintha elválnátok és teljesen csak vasárnapi apuka lenne a válás összes nyavajájával - új házasság, féltestvérek mindkét oldalon, anyagi természetû viták, stb. - együtt. Ha mindezek után is azt mondod, jobb lenne nélküle, akkor viszont azon kell elgondolkodni, hogy valóban szereted-e, hogy mennyire mélyek a Te érzelmeid. Amikor így rendbe tetted a dolgokat, akkor már könnyebb eldönteni, hogy válni vagy nem. Szerintem egyébként szinte mindig rosszabb a válás, mint a sok rossz idõszakkal együtt, de mégis közösen végigélt összecsiszolódás. A gyereknek testvér kell, biztos érzelmi háttér, elfogadás, és az, hogy megtanulja, hogyan kell békében élni a másikkal, illetve mindig keresni a béküléshez vezetõ utat, az is itt, a családban kezdõdik. Mindig vannak rossz idõszakok, nálunk néha hónapokig is eltartanak, ráadásul szinte mindig én fáradok azért, hogy újra egymásra tudjunk nézni, de a gyerekekért megéri, meg magunkért is, hiszen végülis két ember évtizedekig tartó együttélése, ne felejtsd el, szellemi termék! Érték, amelyet te állítottál elõ a másik fél közremûködésével.
Szorítok, hogy hamar elmúljon a mostani rossz fázis is, és megint jobb kedved legyen!
Szorítok, hogy hamar elmúljon a mostani rossz fázis is, és megint jobb kedved legyen!
2003.06.19 15:03
Szia Hétvirág!
Elég nehéz így a probléma igazi okát nem ismerve bármit is mondani. Szerintem a hullámvölgyeket csak úgy lehet túlélni, ha mindkét fél akarja, hogy tovább mûködjön a kapcsolat. Te hiába akarod megmenteni, ha õ nem akarja. Ha úgy látod, hogy megmenthetõ a kapcsolatotok, vannak alapok, amikre lehet támaszkodni és õ is nyított erre, akkor csak egy jó idõpontban idõzített beszélgetésre van szükség.
De ha õ passzív és ki akar lépni, és te is úgy látod, hogy boldogtalan mellettetek, akkor hagyni kell, hogy elmenjen. Akkor meg fel a fejjel és körül kell nézni a világban, mennyi anyuka ill. nõ kibírta és ezekután is tudott sikeresen élni.
Én a férjemmel nem vagyunk tûz és víz, mégis hatalamasokat tudunk veszekedni, sajnos a hétköznapi hajtás, stressz és az anyagiak nagyon megsavanyítják az életet, de más kapcsolatban is ugyanígy elõjönnek ezek a problémák, ezért felesleges egy másik kapcsolatba menekülni. Meg kell tanulni okosabbnak lenni és kimászni a gödörbõl, aki jobban van, annak kell a másikat kihúzni. Együtt kell újra egymásra találni, hogy ismét boldogok lehessünk. Csak annyit kell mondani, te hülye, hiszen szeretjük egymást, miért rontanánk el az életünket pitiáner problémák miatt!
Ha szeretitek egymást és tudod, hogy boldogok lehetnétek, akkor legyél türelmes és okosabb.
Sok energiát!
Elég nehéz így a probléma igazi okát nem ismerve bármit is mondani. Szerintem a hullámvölgyeket csak úgy lehet túlélni, ha mindkét fél akarja, hogy tovább mûködjön a kapcsolat. Te hiába akarod megmenteni, ha õ nem akarja. Ha úgy látod, hogy megmenthetõ a kapcsolatotok, vannak alapok, amikre lehet támaszkodni és õ is nyított erre, akkor csak egy jó idõpontban idõzített beszélgetésre van szükség.
De ha õ passzív és ki akar lépni, és te is úgy látod, hogy boldogtalan mellettetek, akkor hagyni kell, hogy elmenjen. Akkor meg fel a fejjel és körül kell nézni a világban, mennyi anyuka ill. nõ kibírta és ezekután is tudott sikeresen élni.
Én a férjemmel nem vagyunk tûz és víz, mégis hatalamasokat tudunk veszekedni, sajnos a hétköznapi hajtás, stressz és az anyagiak nagyon megsavanyítják az életet, de más kapcsolatban is ugyanígy elõjönnek ezek a problémák, ezért felesleges egy másik kapcsolatba menekülni. Meg kell tanulni okosabbnak lenni és kimászni a gödörbõl, aki jobban van, annak kell a másikat kihúzni. Együtt kell újra egymásra találni, hogy ismét boldogok lehessünk. Csak annyit kell mondani, te hülye, hiszen szeretjük egymást, miért rontanánk el az életünket pitiáner problémák miatt!
Ha szeretitek egymást és tudod, hogy boldogok lehetnétek, akkor legyél türelmes és okosabb.
Sok energiát!
2003.06.22 16:24
Szia Hétvirág!
Engedj meg nekem egy idézetet:
"Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd életed és eltöprengj azon ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Légy boldog most ok nélkül - vagy soha nem leszel az!
Engedj meg nekem egy idézetet:
"Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd életed és eltöprengj azon ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Légy boldog most ok nélkül - vagy soha nem leszel az!
2003.07.15 11:11
Sziasztok!
Régen nem írtam már, mert a tettek mezejére léptünk, és úgy döntöttem, hogy most csak ezzel foglalkozok. Meglett az eredménye.
Képzeljétek, sikerült!))
Most nagyon jó. És olyan sok jó tanácsot kaptam tőletek. Azt hiszem ezeket a fontos gondolatokat valamikor elvesztettem és veletek sikerült újra a régi kerékvágásba terelnem magam. Csak ezt meg kellett emésztenem, ehhez pedig idő kellett. De most vége van ennek a folyamatnak.
Az történt, hogy vége lett a hullámvölgynek, de nem valami nagy katarzissal, hanem csak úgy csendesen lépve egyet tovább, valahova magasabbra. Ha értitek, mire gondolok.
Persze még mindig vannak apróbb vitáink, de kezdjük megérteni a másikat, elfogadni ezeket a dolgokat. Azt hiszem nem is a helyzet változott inkább, hanem mi. Mi magunk állunk máshogy sokmindenhez. Nekem ez most egyelőre jó. Elég. És jól is érzem magam, hogy megszünt ez a feszültség.
És még egyszer ne haragudjatok, hogy csak ilyen ritkán írok, de nem vagyok valami aktív fórumozó - időhiány. Bence még csak 9 hónapos, és nem tudja lefoglalni magát egyedül, meg nagyon anyás is. Úgyhogy, amíg alszik mindig egyszerre próbálok mindent megcsinálni, amit vele nem lehet.
És köszi, olyan kedvesek vagytok, és olyan sokat segítettetek!
Régen nem írtam már, mert a tettek mezejére léptünk, és úgy döntöttem, hogy most csak ezzel foglalkozok. Meglett az eredménye.
Képzeljétek, sikerült!
)) Most nagyon jó. És olyan sok jó tanácsot kaptam tőletek. Azt hiszem ezeket a fontos gondolatokat valamikor elvesztettem és veletek sikerült újra a régi kerékvágásba terelnem magam. Csak ezt meg kellett emésztenem, ehhez pedig idő kellett. De most vége van ennek a folyamatnak.
Az történt, hogy vége lett a hullámvölgynek, de nem valami nagy katarzissal, hanem csak úgy csendesen lépve egyet tovább, valahova magasabbra. Ha értitek, mire gondolok.
Persze még mindig vannak apróbb vitáink, de kezdjük megérteni a másikat, elfogadni ezeket a dolgokat. Azt hiszem nem is a helyzet változott inkább, hanem mi. Mi magunk állunk máshogy sokmindenhez. Nekem ez most egyelőre jó. Elég. És jól is érzem magam, hogy megszünt ez a feszültség.
És még egyszer ne haragudjatok, hogy csak ilyen ritkán írok, de nem vagyok valami aktív fórumozó - időhiány. Bence még csak 9 hónapos, és nem tudja lefoglalni magát egyedül, meg nagyon anyás is. Úgyhogy, amíg alszik mindig egyszerre próbálok mindent megcsinálni, amit vele nem lehet.
És köszi, olyan kedvesek vagytok, és olyan sokat segítettetek!
2003.08.11 17:42
Kedves Lányok!
Nagy bajban vagyok. A mostani házasságom nem működik, hiába szeretjük egymást. Képtelen vagyok vele a szexre. Régóta fontolgatom, hogy véget vetek ennek, Ő azt mondja, türelmes, majd csak lesz valami. De én nem érzek semmit iránta. Egyáltalán senki iránt semmiféle szexuális vágyam nem volt. Először azt hittem, bennem van a hiba, hormonálisan kész vagyok, hiszen itt van a férjem, 6 éve élünk együtt, imád engem, mindent megtesz értem.
Aztán találkoztam a volt férjemmel....
Rá kellett jönnöm, hogy kívánom Őt, hogy még mindig szeretem. Hirtelen beköszöntöött az évek óta elveszett szexuális vágy. Szeretem is őt tiszta szívemből. Ráadásul ez kölcsönös. Gyerekünk nincs, sem közös, sem pedig nekem a mostaniból, sem neki a második házasságából. Épp most vált el. Mivel nagyon vágyom gyerekekre, úgy érzem, válaszúthoz érkeztem. Vagy maradok a mostani férjemmel, és nem lesz gyerekünk, mert képtelen vagyok szeretkezni vele, vagy borítok és szépen visszatáncolok a volt férjemhez, akit szeretek és akivel el tudok képzelni egy családot. Nagy vonalakban ennyi.
Tudtok segíteni?
Üdv:
Lunar
Nagy bajban vagyok. A mostani házasságom nem működik, hiába szeretjük egymást. Képtelen vagyok vele a szexre. Régóta fontolgatom, hogy véget vetek ennek, Ő azt mondja, türelmes, majd csak lesz valami. De én nem érzek semmit iránta. Egyáltalán senki iránt semmiféle szexuális vágyam nem volt. Először azt hittem, bennem van a hiba, hormonálisan kész vagyok, hiszen itt van a férjem, 6 éve élünk együtt, imád engem, mindent megtesz értem.
Aztán találkoztam a volt férjemmel....
Rá kellett jönnöm, hogy kívánom Őt, hogy még mindig szeretem. Hirtelen beköszöntöött az évek óta elveszett szexuális vágy. Szeretem is őt tiszta szívemből. Ráadásul ez kölcsönös. Gyerekünk nincs, sem közös, sem pedig nekem a mostaniból, sem neki a második házasságából. Épp most vált el. Mivel nagyon vágyom gyerekekre, úgy érzem, válaszúthoz érkeztem. Vagy maradok a mostani férjemmel, és nem lesz gyerekünk, mert képtelen vagyok szeretkezni vele, vagy borítok és szépen visszatáncolok a volt férjemhez, akit szeretek és akivel el tudok képzelni egy családot. Nagy vonalakban ennyi.
Tudtok segíteni?
Üdv:
Lunar
2003.08.12 18:53
Szia Hétvirág!
Örülök, hogy Ti már megoldódtatok.
Én is ebben bízom. Tudod, nagyon nehéz lett volna elhagyni, mert rettentőn szeretem Őt. Olyan nekem, mint a legjobb barátom, mint a hozzám legközelebb álló ember a földön. De nem vagyok szerelmes belé, és ez még itt hagyján is lenne, de még csak nőnek sem érzem magam mellette. Szexuálisan abszolút nem vonz, hiszen olyan Ő nekem, mint a pajtásom, a testvérem.
Nem is tudnám elképzelni, hogy sosem lássam többé. De vele sem megy, hiszen két testvér hogy alapíthatna családot?! Ő viszont szerelemmel szeret.
Ha a szívemre hallagatok, akkor képtelen lennék magára hagyni, és ráadásul nekem is hiányozna. De ez így nem mehet tovább.
Ilyenkor azt kívánom, bárcsak élhetnék egy nagy házban távol a világtól ezzel a két pasival.
Lunar
Örülök, hogy Ti már megoldódtatok.
Én is ebben bízom. Tudod, nagyon nehéz lett volna elhagyni, mert rettentőn szeretem Őt. Olyan nekem, mint a legjobb barátom, mint a hozzám legközelebb álló ember a földön. De nem vagyok szerelmes belé, és ez még itt hagyján is lenne, de még csak nőnek sem érzem magam mellette. Szexuálisan abszolút nem vonz, hiszen olyan Ő nekem, mint a pajtásom, a testvérem.
Nem is tudnám elképzelni, hogy sosem lássam többé. De vele sem megy, hiszen két testvér hogy alapíthatna családot?! Ő viszont szerelemmel szeret.
Ha a szívemre hallagatok, akkor képtelen lennék magára hagyni, és ráadásul nekem is hiányozna. De ez így nem mehet tovább.
Ilyenkor azt kívánom, bárcsak élhetnék egy nagy házban távol a világtól ezzel a két pasival.
Lunar
2003.08.12 22:56
szia Lunar!
Nem tudom, mit tennék a helyedben....
Ha tényleg olyan, mintha a testvéred lenne és ő szerelemmel szeret, akkor nem valószínű, hogy válás után ugyanolyan maradna a kapcsolatotok. Elég morbid ez az egész.
Gondoltál már arra, hogy milyen lesz vele sok-sok év múlva az élet? Nem fog túl sok keserűség felgyűlni benned a sok lemondás miatt? Nem fogsz előbb-utóbb szeretőt tartani? Meddig bírod ezt így?
Köszönöm, hogy örülsz az én örömömnek!
Nehéz döntés előtt állsz. Szerintem nagyon szerencsés vagy, mert szeretnek, nem is akárhogyan, és van választási lehetőséged. Jól fogsz dönteni és biztos, hogy boldog leszel, ha a helyes utat követed.
Az én életemben az ésszerű döntések valami hideg józanságot hoztak, az ösztönösek pedig hatalmas viharokat, amik után minidg kiderült az égbolt.
Igen, tökéletes férfi nincs, ha találsz egy ilyen házat valahol, én is szívesen elmennék oda
De én bízom abban is, hogy a férfiak is változnak, képesek rá, mert azt szeretnék ők is, ha boldogok lennénk - velük.
Vera
Nem tudom, mit tennék a helyedben....
Ha tényleg olyan, mintha a testvéred lenne és ő szerelemmel szeret, akkor nem valószínű, hogy válás után ugyanolyan maradna a kapcsolatotok. Elég morbid ez az egész.
Gondoltál már arra, hogy milyen lesz vele sok-sok év múlva az élet? Nem fog túl sok keserűség felgyűlni benned a sok lemondás miatt? Nem fogsz előbb-utóbb szeretőt tartani? Meddig bírod ezt így?
Köszönöm, hogy örülsz az én örömömnek!
Nehéz döntés előtt állsz. Szerintem nagyon szerencsés vagy, mert szeretnek, nem is akárhogyan, és van választási lehetőséged. Jól fogsz dönteni és biztos, hogy boldog leszel, ha a helyes utat követed.
Az én életemben az ésszerű döntések valami hideg józanságot hoztak, az ösztönösek pedig hatalmas viharokat, amik után minidg kiderült az égbolt.
Igen, tökéletes férfi nincs, ha találsz egy ilyen házat valahol, én is szívesen elmennék oda
De én bízom abban is, hogy a férfiak is változnak, képesek rá, mert azt szeretnék ők is, ha boldogok lennénk - velük.
Vera
2003.08.13 13:33
Szia HÉtvirág!
Örülök, hogy írsz.
Eddig sokáig azt hittem, az a legnagyobb teher és szomorúság, ha senki sem szeret. De most már úgy gondolom, hogy ez fordítva van.
Sajnos tudom, hogy a döntést nekem kell meghozni, és akárhogy döntök, mindhárman sérülünk majd.
A férfiak valóban változnak, mint minden ember. A volt férjemen látom, milyen jót tett neki az idő. Valahogy benőtt a feje lágya. Én is változtam, és ez a kettő együtt - talán - magasabb szintre vihetné az évekkel ezelőtt elromlottnak vélt kapcsolatunkat. Talán.
Ezt csak akkor tudom meg, ha esélyt adok neki. De párhuzamos kapcsolatra képtelen vagyok, így hát fel kéne adnom a jelenlegi (nem működő, ám talán helyrehozható) házasságomat.
Vajon elég lesz-e a 15 éve tartó szerelem, amit ex iránt érzek ahhoz, hogy élhető kapcsolat legyen belőle?
Nagyon szeretnék már gyereket. De kitől? És mikor jutok el odáig, hogy lelkileg, kapcsolatilag itt legyen az ideje? Egyedül nem akarom végigcsinálni, csak családban.
Rettenetesen szenvedek, pedig elvileg iszonyatos karmám sincs a numerológia szerint. 40 éves kor körül azonban minden ember többé-kevésbé megoldja. Nem vagyok már huszonéves, ezért furcsállom, hogy ha volna is karmám, miért most üti fel a fejét ennek a problémának álcázva?
Ha minden marad a régiben, "elhervadok" egy szexmentes házasságban. Nem érzem nőnek magam, tehát nem vagyok nő, tehát anya sem lehetek. Pedig nekünk nőknek mindamellett hogy nőknek kell lennünk, a legfontosabb, hogy anyává váljunk.
Ha a másik utat választom, lehetne családom, de az életben nem tudnám elfelejteni, hogy tönkretettem egy ember életét, ráadásul azét, akit nagyon szeretek. Mindig kapcsolatban akarnék vele lenni, hogy tudjam, jól van, rendben mennek a dolgai. De ez meg nem működik.
Lunar
Örülök, hogy írsz.
Eddig sokáig azt hittem, az a legnagyobb teher és szomorúság, ha senki sem szeret. De most már úgy gondolom, hogy ez fordítva van.
Sajnos tudom, hogy a döntést nekem kell meghozni, és akárhogy döntök, mindhárman sérülünk majd.
A férfiak valóban változnak, mint minden ember. A volt férjemen látom, milyen jót tett neki az idő. Valahogy benőtt a feje lágya. Én is változtam, és ez a kettő együtt - talán - magasabb szintre vihetné az évekkel ezelőtt elromlottnak vélt kapcsolatunkat. Talán.
Ezt csak akkor tudom meg, ha esélyt adok neki. De párhuzamos kapcsolatra képtelen vagyok, így hát fel kéne adnom a jelenlegi (nem működő, ám talán helyrehozható) házasságomat.
Vajon elég lesz-e a 15 éve tartó szerelem, amit ex iránt érzek ahhoz, hogy élhető kapcsolat legyen belőle?
Nagyon szeretnék már gyereket. De kitől? És mikor jutok el odáig, hogy lelkileg, kapcsolatilag itt legyen az ideje? Egyedül nem akarom végigcsinálni, csak családban.
Rettenetesen szenvedek, pedig elvileg iszonyatos karmám sincs a numerológia szerint. 40 éves kor körül azonban minden ember többé-kevésbé megoldja. Nem vagyok már huszonéves, ezért furcsállom, hogy ha volna is karmám, miért most üti fel a fejét ennek a problémának álcázva?
Ha minden marad a régiben, "elhervadok" egy szexmentes házasságban. Nem érzem nőnek magam, tehát nem vagyok nő, tehát anya sem lehetek. Pedig nekünk nőknek mindamellett hogy nőknek kell lennünk, a legfontosabb, hogy anyává váljunk.
Ha a másik utat választom, lehetne családom, de az életben nem tudnám elfelejteni, hogy tönkretettem egy ember életét, ráadásul azét, akit nagyon szeretek. Mindig kapcsolatban akarnék vele lenni, hogy tudjam, jól van, rendben mennek a dolgai. De ez meg nem működik.
Lunar
2003.08.14 08:49
Sziasztok!
Lunar: nagyon nehez a helyzeted szerintem, bar ha a mostani ferjed szeret, akkor megert...az igazi szeretet szerintem az, ha a masikat boldognak akarjuk tudni. De oszinten szolva sosem voltam ilyen helyzetben, igy igazan nem is erthetlek meg.
Kivancsi: amit Hetviragnak irtal a hazassagodrol, akar en is irhattam volna. Mi is jelenleg a hazassagunk legnagyobb hullamvolgyet eljuk at, es nem tudom mi lesz a vege. Azt irtad, hogy minidg te leptel, hogy megoldodjanak kozottetek a dolgok. Na en ebbe faradtam bele, hogy mindig en engedek, en kezdemenyezek beszelgetest. A ferjemnel raadasul ez ugy csapodott le, hogy elkezdett basaskodni, meg hogy o akar donteni mindenben, en alarendelt szemely vagyok, hiszen mindig engedek, plusz ugye itthon vagyok a gyerekkel.
En azt vallom, akkor kell valni, ha mar jobb nelkule mint vele. Jelenleg olyan, mintha nem is lenne, napi 16-18 orat dolgozik, alig latjuk, a fia sem erdekli tulsagosan. En azert meg minidg hiszek abban, hogy talan helyrehozhato ez az egesz.
Hetvirag, nalatok mi vezetett eredmenyre?
k.o.
Lunar: nagyon nehez a helyzeted szerintem, bar ha a mostani ferjed szeret, akkor megert...az igazi szeretet szerintem az, ha a masikat boldognak akarjuk tudni. De oszinten szolva sosem voltam ilyen helyzetben, igy igazan nem is erthetlek meg.
Kivancsi: amit Hetviragnak irtal a hazassagodrol, akar en is irhattam volna. Mi is jelenleg a hazassagunk legnagyobb hullamvolgyet eljuk at, es nem tudom mi lesz a vege. Azt irtad, hogy minidg te leptel, hogy megoldodjanak kozottetek a dolgok. Na en ebbe faradtam bele, hogy mindig en engedek, en kezdemenyezek beszelgetest. A ferjemnel raadasul ez ugy csapodott le, hogy elkezdett basaskodni, meg hogy o akar donteni mindenben, en alarendelt szemely vagyok, hiszen mindig engedek, plusz ugye itthon vagyok a gyerekkel.
En azt vallom, akkor kell valni, ha mar jobb nelkule mint vele. Jelenleg olyan, mintha nem is lenne, napi 16-18 orat dolgozik, alig latjuk, a fia sem erdekli tulsagosan. En azert meg minidg hiszek abban, hogy talan helyrehozhato ez az egesz.
Hetvirag, nalatok mi vezetett eredmenyre?
k.o.
2003.08.15 09:31
Sziasztok!
Lányok, bocs hogy így fogok írni: sz*ni az egészre és élni!!!
Ha nekem most nem lenne meg Bence, én biztos nem haboznék annyit, mint te Lunar. Belevetném magam egy új kapcsolatba. Én inkább azon gondolkoznék, hogy a volt férjemmel milyen lenne újra. Szerencsés helyzetben vagy. Nagyon! Gondolj bele, nem tartozol senkiért sem felelősséggel. Egyedül vagy - és ez most nagyon jó neked, mert szabadon dönthetsz.
A mostani férjed pedig önálló, felnőtt férfi, nem egy kisgyerek, akit pátyolgatni kell. Az más, ha egy anya nem hagyja ott a fiát, lányát, lemond az igaz szerelemről, de a családja boldog lesz. A te önfeláldozásod mártírkodás lenne, amiért egész életdeben sajnálhatnád magad, de mi értelme, boldog lenne így a férjed? És te boldoggá tudnád tenni őt?
Ha úgy érzed képes lennél vele szeretetben, boldogságban, nyugalomban megöregedni, maradj, gyereket lehet vállalni úgyis, hogy nem élvezed - bocs, hogy ilyen nyers vagyok.
De az csak megnyomorítaná mindőtök életét, ha kényszerhelyzetbe hajlítanád magad.
A karmáról nekem az a véleményem, hogy, ki foglalkozik vele, annak sokmindenre magyarázatot és tanácsot ad, de aki nem törődik vele, az is jól elvan nélküle - boldogan is. Ne ez alapján dönts! Ez csak kibúvó, és segít másra fogni a dolgot, hogy en legyen olyan nehéz.
Vera
Lányok, bocs hogy így fogok írni: sz*ni az egészre és élni!!!
Ha nekem most nem lenne meg Bence, én biztos nem haboznék annyit, mint te Lunar. Belevetném magam egy új kapcsolatba. Én inkább azon gondolkoznék, hogy a volt férjemmel milyen lenne újra. Szerencsés helyzetben vagy. Nagyon! Gondolj bele, nem tartozol senkiért sem felelősséggel. Egyedül vagy - és ez most nagyon jó neked, mert szabadon dönthetsz.
A mostani férjed pedig önálló, felnőtt férfi, nem egy kisgyerek, akit pátyolgatni kell. Az más, ha egy anya nem hagyja ott a fiát, lányát, lemond az igaz szerelemről, de a családja boldog lesz. A te önfeláldozásod mártírkodás lenne, amiért egész életdeben sajnálhatnád magad, de mi értelme, boldog lenne így a férjed? És te boldoggá tudnád tenni őt?
Ha úgy érzed képes lennél vele szeretetben, boldogságban, nyugalomban megöregedni, maradj, gyereket lehet vállalni úgyis, hogy nem élvezed - bocs, hogy ilyen nyers vagyok.
De az csak megnyomorítaná mindőtök életét, ha kényszerhelyzetbe hajlítanád magad.
A karmáról nekem az a véleményem, hogy, ki foglalkozik vele, annak sokmindenre magyarázatot és tanácsot ad, de aki nem törődik vele, az is jól elvan nélküle - boldogan is. Ne ez alapján dönts! Ez csak kibúvó, és segít másra fogni a dolgot, hogy en legyen olyan nehéz.
Vera
2003.08.15 09:36
k.o.!
Azt hiszem, mi úgy keveredtünk ki abből az egészből, hogy nagyon szertejük egymást....
Az ember néha valamilyen érzésre képes szinte kívülről nézni önmagát, hogy mit is csinál. Nálunk ez az egymás iránti érzés volt. Mint a hideg zuhany, olyan volt, mikor képes voltam megtalálni magamban ezt, és láttam, mi is történik ennek ellenére. Ez adott erőt. És akkor magunkhoz tértünk mint egy rossz álomból, és egyre kevesebbszer veszekedtünk, stb. Most már olyanok vagyunk együtt, mint két tini - újra!
Remélem tudtam segíteni!
Vera
Azt hiszem, mi úgy keveredtünk ki abből az egészből, hogy nagyon szertejük egymást....
Az ember néha valamilyen érzésre képes szinte kívülről nézni önmagát, hogy mit is csinál. Nálunk ez az egymás iránti érzés volt. Mint a hideg zuhany, olyan volt, mikor képes voltam megtalálni magamban ezt, és láttam, mi is történik ennek ellenére. Ez adott erőt. És akkor magunkhoz tértünk mint egy rossz álomból, és egyre kevesebbszer veszekedtünk, stb. Most már olyanok vagyunk együtt, mint két tini - újra!
Remélem tudtam segíteni!
Vera
2003.08.15 14:00
Lányok, köszi a válaszokat.
Igen, sajnos, egyedül jobban érzem magam, mint vele!!!! (jelenlegi férjem)
Állandóan az exről ábrándozom, vele lennék minden percben. Tudom, neki is vannak hibái és hülye dolgai, de két szakításunk ellenére soha, egyszer sem éreztem, hogy azért válunk meg egymástól, mert jobb egyedül. Egyedül nem volt jobb se neki, se nekem, csak együtt nem ment.
Csak ettől félek, hogy ha újra együtt lennénk, ez derülne ki harmadszor is, hogy nem megy, hiába minden. Nagy munka lenne, az biztos, hogy működjön. Bár ettől én nem ijedek meg, de talán Ő igen.
Hétvirág, igazad van, nincs semmi, ami a mostani férjemhez köt, kivéve az emlékek, de talán képes lesz megérteni, hogy nem tudom boldoggá tenni, bármennyire is igyekeztem és igyekeznék.
A karmával pedig nem foglalkozom, kit érdekel!!! Különben sincs. Talán igazad van, szerencsés vagyok, hogy újra rátaláltam a szerelmemre, mégis nagyon fáj a szívem, hogy megbántom a mostani férjem. Sokat beszélgettünk az utóbbi időben, és tudja, hogy nem működik, remélem, elfogadja, hogy nem kegyetlenségből teszem ezt vele.
K.O.!
Neked jobb nélküle, mint vele? Tedd félre az anyagiakat, és arra gondolj, várod, hogy hazaérjen? Szeretsz időt tölteni a társaságában? Ha ezeket megválaszoltad, tedd föl neki is! Szerintem nálatok "csak" annyi a baj - így látatlanban -, hogy renegeteget dolgozik, hogy megteremtsen mindent, amire a családjának szüksége van, és úgy érzi, még így is keveset tesz. Talán próbálj meg egy-két hétig extrán kedves lenni, nem veszekedni! Amikor a pasik hullafáradtan hazajönnek 16-18 órai munka után, egyre vágynak. Békés, nyugodt otthonra, kedves feleségre, egy jó hátmasszírozásra, meleg vacsorára. Tapasztalataim szerint MINDEN férfi erre vágyik.
Remélem minden rendbejön köztetek!!!
Drukkolok nagyon!
Üdv:
Lunar
Igen, sajnos, egyedül jobban érzem magam, mint vele!!!! (jelenlegi férjem)
Állandóan az exről ábrándozom, vele lennék minden percben. Tudom, neki is vannak hibái és hülye dolgai, de két szakításunk ellenére soha, egyszer sem éreztem, hogy azért válunk meg egymástól, mert jobb egyedül. Egyedül nem volt jobb se neki, se nekem, csak együtt nem ment.
Csak ettől félek, hogy ha újra együtt lennénk, ez derülne ki harmadszor is, hogy nem megy, hiába minden. Nagy munka lenne, az biztos, hogy működjön. Bár ettől én nem ijedek meg, de talán Ő igen.
Hétvirág, igazad van, nincs semmi, ami a mostani férjemhez köt, kivéve az emlékek, de talán képes lesz megérteni, hogy nem tudom boldoggá tenni, bármennyire is igyekeztem és igyekeznék.
A karmával pedig nem foglalkozom, kit érdekel!!! Különben sincs. Talán igazad van, szerencsés vagyok, hogy újra rátaláltam a szerelmemre, mégis nagyon fáj a szívem, hogy megbántom a mostani férjem. Sokat beszélgettünk az utóbbi időben, és tudja, hogy nem működik, remélem, elfogadja, hogy nem kegyetlenségből teszem ezt vele.
K.O.!
Neked jobb nélküle, mint vele? Tedd félre az anyagiakat, és arra gondolj, várod, hogy hazaérjen? Szeretsz időt tölteni a társaságában? Ha ezeket megválaszoltad, tedd föl neki is! Szerintem nálatok "csak" annyi a baj - így látatlanban -, hogy renegeteget dolgozik, hogy megteremtsen mindent, amire a családjának szüksége van, és úgy érzi, még így is keveset tesz. Talán próbálj meg egy-két hétig extrán kedves lenni, nem veszekedni! Amikor a pasik hullafáradtan hazajönnek 16-18 órai munka után, egyre vágynak. Békés, nyugodt otthonra, kedves feleségre, egy jó hátmasszírozásra, meleg vacsorára. Tapasztalataim szerint MINDEN férfi erre vágyik.
Remélem minden rendbejön köztetek!!!
Drukkolok nagyon!
Üdv:
Lunar
2003.08.15 14:57
Szia Lunar!
Örülük, hogy kicsit jobban vagy. Az üzidből ez derült ki.
Én annyit szeretnék még mondani neked, hogy ne ringassd magad álmokban . Ha már háromszor nem jött össze, nem biztos, hogy a negyedik lesz a nyerő. De ez akkor is a szíved parancsa, és jó alkalom, hogy rendbe hozzd az életed.
Csak vagányan;)
Még fiatal vagy! Az még nem kor, amit írtál.
Üdvözöl:
Vera
Örülük, hogy kicsit jobban vagy. Az üzidből ez derült ki.
Én annyit szeretnék még mondani neked, hogy ne ringassd magad álmokban . Ha már háromszor nem jött össze, nem biztos, hogy a negyedik lesz a nyerő. De ez akkor is a szíved parancsa, és jó alkalom, hogy rendbe hozzd az életed.
Csak vagányan;)
Még fiatal vagy! Az még nem kor, amit írtál.
Üdvözöl:
Vera
2003.08.15 15:07
Szia Hétvirág, de jó hogy írsz!
Kétszer nem jött össze eddig, ez lenne a harmadik. De ha az egészből nem is lesz semmi, akkor is szakítok a jelenlegivel. Inkább egyedül. Sajnos ez van.
Közhelynek tűnhet, de mindketten megváltoztunk. Remélem, ez elég lesz a boldogsághoz két harmincas évei derekán járó, lenyugodott, családot akaró, egymást szerető embernek.
Üdv:
Lunar
Kétszer nem jött össze eddig, ez lenne a harmadik. De ha az egészből nem is lesz semmi, akkor is szakítok a jelenlegivel. Inkább egyedül. Sajnos ez van.
Közhelynek tűnhet, de mindketten megváltoztunk. Remélem, ez elég lesz a boldogsághoz két harmincas évei derekán járó, lenyugodott, családot akaró, egymást szerető embernek.
Üdv:
Lunar
2003.08.16 09:46
Sziasztok!
Igazából senkinek sem konkrét tanácsot adni jöttem. Csak leírom, mi hogy vagyunk a férjemmel.
8. éve vagyunk házasok, és talán túlzás lenne azt állítanom, hogy lángoló szerelemben házasodtunk össze. Átéltem már olyat is őelőtte, de akkor meg szinte minden más hiányzott a szerelmen kívül.
A férjemmel szeretjük egymást. Nem úgy, mint testvérek, hanem mint férfi és nő, de nem azzal a klasszikus szerelemmel. Bár, ki tudja ezt?
Házasságunk alatt mindig együtt voltunk, talán párszor fordult elő, hogy 2-3 éjszakát nem otthon töltött valamelyikünk egyéb elfoglaltsága miatt.
Kétszer fordult elő, hogy hosszabb időre távol voltam itthonról, szanatórium vagy kórház miatt, és mondhatom, utána egész más volt vele találkozni!
Azok a mindennapi kis bosszúságok, ahogy valamelyikőtök írta, fel sem merültek. A szeme is kékebben csillogott, és olyankor mindig úgy éreztem, hogy újra szerelmes vagyok!
Tudjátok, akkor derül ki igazán, hogy mennyire áll hozzád közel valaki, mikor nincs melletted. ha akkor sem hiányzik, sőt úgy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagy, az nagyon sokat elárul ám.
Egymás mellett élve, nap mint nap a gondokkal szembesülve nehéz tisztán látni. Még egy egyszerű probléma megoldását sem biztos, hogy meglátjuk.
Ezért jó, hogy itt kívülállók próbálnak tanácsokat adni. Bár én csak úgy írogattam.
Sziasztok!
Dove
Igazából senkinek sem konkrét tanácsot adni jöttem. Csak leírom, mi hogy vagyunk a férjemmel.
8. éve vagyunk házasok, és talán túlzás lenne azt állítanom, hogy lángoló szerelemben házasodtunk össze. Átéltem már olyat is őelőtte, de akkor meg szinte minden más hiányzott a szerelmen kívül.
A férjemmel szeretjük egymást. Nem úgy, mint testvérek, hanem mint férfi és nő, de nem azzal a klasszikus szerelemmel. Bár, ki tudja ezt?
Házasságunk alatt mindig együtt voltunk, talán párszor fordult elő, hogy 2-3 éjszakát nem otthon töltött valamelyikünk egyéb elfoglaltsága miatt.
Kétszer fordult elő, hogy hosszabb időre távol voltam itthonról, szanatórium vagy kórház miatt, és mondhatom, utána egész más volt vele találkozni!
Azok a mindennapi kis bosszúságok, ahogy valamelyikőtök írta, fel sem merültek. A szeme is kékebben csillogott, és olyankor mindig úgy éreztem, hogy újra szerelmes vagyok!
Tudjátok, akkor derül ki igazán, hogy mennyire áll hozzád közel valaki, mikor nincs melletted. ha akkor sem hiányzik, sőt úgy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagy, az nagyon sokat elárul ám.
Egymás mellett élve, nap mint nap a gondokkal szembesülve nehéz tisztán látni. Még egy egyszerű probléma megoldását sem biztos, hogy meglátjuk.
Ezért jó, hogy itt kívülállók próbálnak tanácsokat adni. Bár én csak úgy írogattam.
Sziasztok!
Dove
2003.08.21 12:29
Sziasztok!
Vera, köszönöm a drukkot, ígérem, ha realizálódik valami, akkor megírom. Kérem szépen továbbra is a drukkokat.
Dove, én csak annyit reagálnék az írásodra, hogy teljesen igazad van. Amikor a férjem májusban elutazott két hétre, sokkal boldogabb voltam egyedül, és amikor hazajött, úgy éreztem, megőrülök vele egy fedél alatt. És ezt a mai napig így érzem, de remélem, hamarosan elköltözik.
Ha Te hiányolod a férjed, ha nincs veled, akkor bizony szereted Őt!
Üdv,
Lunar
Vera, köszönöm a drukkot, ígérem, ha realizálódik valami, akkor megírom. Kérem szépen továbbra is a drukkokat.
Dove, én csak annyit reagálnék az írásodra, hogy teljesen igazad van. Amikor a férjem májusban elutazott két hétre, sokkal boldogabb voltam egyedül, és amikor hazajött, úgy éreztem, megőrülök vele egy fedél alatt. És ezt a mai napig így érzem, de remélem, hamarosan elköltözik.
Ha Te hiányolod a férjed, ha nincs veled, akkor bizony szereted Őt!
Üdv,
Lunar
Oldal: 1 / 1
Társoldalunk kínálatából
A diák sokszor nem tudja, hogy mit miért kellene tanulnia – Gondolatok a tanulás hasznosságáról, tanári hozzáállásról
Minden fórumot megragad a gondolkodni vágyó emberek tudásszomjának... »
