Sziasztok!
Timi
nagyon sajnálom ezt a kocsis-kulcscsomós ügyet! Sosem jön az ilyen jókor, de kicsi mellett meg még nehezebb intézkedni...
Én azt vettem észre, hogy szinte mindig vonzzák különben egymást a bajok (nekünk februártól áprilisig volt ilyen időszakunk) és amikor már úgy gondolod, ennyit azért lehet, hogy mégsem érdemelsz meg, hirtelen kisüt a nap és minden megoldódik.
Emma
Kuki miatt ne aggódj, nagyon sok kisfiúnak vannak vele gondjai és ált. gyorsan megoldódik az ügy. A keresztelős dolog azért nem semmi. Hogy sikerült elfelejtenie a programot?
Nelli
szerintem is nyugodtan felelmelheted egy picit, mert végül is a hordozó vagy kocsiülés határozottan meredekebb ettől, vagy ha pl. tartod a karodban, akkor sincs tök egyenesen a háta. Nem lesz ettől semmi baja, de legalább jobban érzi magát.
Ez a pisi-reflux meg nem semmi, honnan vették észre? És ez hogyan egyeztethető össze a bilizéssel v. wc-vel? Nincs tőle nagyon kudarcélménye szegénykének?
Bobóka
egyetértek Szilvivel. Élmény olvasni a derűs soraidat, hihetetlen a kitartásod és a helyzetből az adandó legjobbat hozod ki!
Ilyenkor gondolom azt, hogy akkor mi a fenén panaszkodok én a nem alvásról, mikor végül is kutya baja Julinak.
Tündi
izgulok érted! hogy vagy? Ha van erőd, írj picit!
Szilvi
a pocakoddal vigyázz, bár tudom, nem én vagyok a legalkalmasabb, hogy ezt mondjam. Nálam pár hete ugyanez volt. Biztosan te is nagyon sokat vállalsz a lakásszépítéssel és kicsit jelez a manó, hogy lassabban.
Próbálj beiktatni félórás szüneteket legalább!
Én különben sehogy sem állok akészülődéssel. Át kéne nézegetni Julcsi babaholmijait, de ha előveszek egy szatyorral, ő akarja a legjobban hajtogatni, meg macit öltöztetni velük, így nagy álmom, hogy kapjak egy Juli-mentes de-t vagy du-t. Meg jó volna már elmenni vásárolgatni is, de egyelőre ez is csak álom, míg a párom ennyire el van havazva a munkáival...
Azzal vigasztalom magam, hogy Julinál is a 37. hétre sikerült összepakolnom (akkor meg az államvizsga miatt), aztán még így sem lehetett mondani, hogy nagyon sürgős volt...
Juliról:
A héten először egy egyórás alvási huzavona és anyapiszkálás + 20 perc hiszti után úgy tűnik csajszim meggondolta magát, mert önszántából úgy döntött, mégis alszik. Csak majd jól elcsúszik a napunk, mert fél 3-kor már fel szokott kelni, így meg majd este 11-ig virgonckodik.
Meg éjjel...
Ez az éjszaka különben elég kilátástalannak tűnik, pedig már úgy örültem, hogy nagyjából 2 éves korára az éjszakák 50-60%-át átaludta. Hát, most már egyet sem, sőt felébredve az ágyában sem akar maradni. Nem is lenne baj, ha nálunk meg szépen aludna, de annyit forgolódik és dobálja magát, hogy én egyáltalán nem bírok mellette aludni. Mire sikerülne olyan pozíciót választanom, hogy talán elalszom, akkora hirtelen mindig csinál valamit, amitől mi szülők rögtön vigyázzba vágjuk magunkat. Most pl. képes volt a lábunknál leesni az ágyról, amikor sikerült 5 percre megszunnyadni. Most egy hét után olyan kóma vagyok, hogy már akkor sem bírok elaludni, amikor lehetne (mint pl. most).
CSak bagolyszemekkel bámulom a monitort és ontom a betűket
Na, befejezem, mert nagggyon sok leszek...