Halihó,
Írtam egy litániát a kétnyelvűségről, és rebootolt a gépem.
Tömören: két nyelv ismerete mindenképpen verseng egymással és bezavar az egyik nyelv a másikba, és elkerülhetetlen szinte hogy az egyik nyelv jobban menjen mint a másik. De ezen belül van ezernyi árnyalat, hogy mindkét nyelv anyanyelvi szinten mozog, de az egyik irodalmi szinten, a másik köznyelvi szinten (pl senki nem fogja megmondani Ayse magyarjáról hogy bármiféle csorbulást szenvedett a külföldi egyetem miatt, ezt max ő maga érzi belülről, hogy miben lehetne jobb). Olyan is van, hogy egyik nyelv anyanyelvi szinten van, a másik teljesen passzív. A sok variáció közül egyik sem eredendően értékesebb mint a másik, hanem a helyzetből fakadnak általában.
Egyébként magamon is ezt érzem, éreztem, hogy hol egyik, hol másik nyelv ment jobban. Míg kint éltem, az angolom volt magasabb szinten. 12 éves korom óta mindkét nyelvet anyanyelvi szinten beszélem, mégis volt hogy az angol irodalmi szinten mozgott, a magyar leragadt egy 12 éves gyerek tudásszintjénél. Ezt behoztam valamennyire mikor visszaköltöztem Mo-ra 28 évesen, és természetesen azóta az angoltudásom szenvedett, bár még az is anyanyelvi szinten van, de közel nem irodalmi szinten.
Egyetértek azzal is, hogy az átlagembernek nem cél az anyanyelvi tudás, hanem sokkal inkább a kommunikáció a többi - szintén nem anyanyelvi - idegennel.
Viszont mint írtam, a kétnyelvűségnek sok árnyalata van, és egyik sem eredendően helyesebb vagy helytelenebb mint a többi, feltéve ha az egyén még megfelelően tud kommunikálni. Mindenféleképpen két nyelv elsajátítása gondokat fog okozni valamikor az ember életében.
Magamat pedig most azzal biztatom Zsuzsa kétnyelvűségét illetően, hogy az én családomban teméntelen példa van arra, hogy a gyerekek (engem beleértve) anyanyelvi szinten elsajátították mindkét nyelvet, pedig nem mindannyian egy időben kezdtük el tanulni a kettőt. A különbség annyi volt, hogy Amerikában be vannak rendezkedve az intézményekben a kétnyelvűségre, hiszen egy csomó család kétnyelvű, és sokkal toleránsabbak az ilyen gyerekek iránt mint amit én itt most a saját bőrömön tapasztaltam Zsuzsa bölcsijében.
Anikó:
Én most úgy értelmeztem a terhelés eredményét, hogy a doktornő látott valamit (a piros foltokat a bőrén) ami alapján ő eldöntötte hogy a gyerek allergiás, és ott azonnal abba is hagyták a terhelést (ami mondjuk korrekt) és adtak Zsuzsának olyan gyógyszert ami ellensúlyozta az allergén hatását, ezért nem hányt (ami szintén korrekt). Azt én is neheztelem, hogy ezt nem mondták el nekem érthetően, mert mi teljesen arra voltunk felkészülve, hogy Zsuzsa este hányni fog, kiraktunk neki váltás pizsamát meg ágyneműt, mivel mindig így szokott történni, ha tejet kap. Arról nem is beszélve, hogy mit veszekedtünk Daviddel amiatt, hogy ő teljesen barbár dolognak tartotta, hogy úgy tesztelik az allergiáját hogy addig itatják vele a tejet, amíg nem hány. És dühös volt, hogy én ezt engedem, illetve hogy ennek kiteszem a gyereket. Szóval ezt elmondhatták volna előre, hogy olyan gyógyszert kap a végén amivel nem fog hányni.
Bölcsi:
Egyelőre még jár Zsuzsa, még csak beszélgetünk a bejárónő-ötletről, illetve én elkezdtem keresgélni és majd jövő héten kezdem el idehívni a jelentkezőket ismerkedésre. Mivel nem sürget az idő, ezért inkább több időt szánok rá, de olyat veszek csak fel, aki szimpatikus. Én is attól félek amit Megann ír, hogy nehéz lesz olyan embert találni, akit kibírok hogy nap-mint-nap itt van, és jól megfelel az összes feladatnak (tejmentes főzés, takarítás és gyerekfelügyelet ha nem vagyok itt).
Zsuzsát addig nem akarom kivenni a bölcsiből amíg be nincs járatva valaki. Pláne hogy ma azt újságolta David, hogy Zsuzsa nemhogy nem sírt, hanem jókedvűen ment be. A dada (a régi, a jelenlegi nincs csütörtökönként) meg azt mesélte, hogy reggelizett Zsuzsa (margarinos kenyér volt), és ugyan az ebédnél nem evett, de nagyon nézte a többieket, és "mozgott a szája". Ez a dada ezt mindig úgy értékeli, hogy Zsuzsa éhes és akar enni, de valami blokk is van benne. VIszont gyümölcsöt evett. Ugyanezt a történetet Zsuzsa jelenlegi dadája valószínűleg úgy adta volna elő, hogy már megint nem evett a gyerek.
Hajni:
Nagyon szépek a szülinapi képek!
Több képet is dobhatnál magadról, nagyon jól nézel ki!!! És Panna is sugárzik. Szóval szépek vagytok, na.
Megann:
Én neked még mindig azt tanácsolom, toborozzál magad mellé bombabiztos segítséget mikorra megszületik a kistesó. Pláne ha kérdéses, hogy Léna fog-e járni bölcsibe.
Maresz, Viki:
Zsuzsa is nagy ágyban alszik, egy felnőtt méretű ágybetéten. Sőt, most mindketten ott alszanak... Napközben Szilvi a kiságyában alszik, de az esti altatás úgy a legegyszerűbb ha befekszem közéjük, Szilvit szoptatom, Zsuzsa hozzám bújik, és mikor elalszanak, akkor kijövök. Szilvit első ébredéskor kihozom és az éjszaka többi részét közöttünk tölti a nagy ágyban. Zsuzsa nem szokott rá felébredni hogy ott sír mellette Szilvi, pedig nincs bébiőr, és be is van csukva az ajtó.
Egyébként ott van az ágybetét mellett Zsuzsa kiságya ifjúsági ággyá alakítva, de nem szeret azon aludni, mert kókuszmatrac van rajta, és jóval keményebb mint az ágybetét. Lehet hogy nálatok is ez a helyzet?
And:
Örülök hogy ez a doki jobb hírekkel szolgált... több szem többet lát, nem? Hálistennek.
Nem tudom, leírjam-e, nem eltántorítani akarlak, de bennem az a kép alakult ki a Klinikákról meg az ott dolgozó orvosokról, hogy keresik a baj, és akkor ott is hajlamosak rendellenességet látni, ahol nincs. Tudom, te ott biztonságban érzed magad ahol megvan a szakmai háttér, de énbennem azt kérdi a kisördög, nem-e azért találnak problémát mert akarnak? Remélem ez érthető volt. Nem kukacoskodni akarok.
Még az az egy szakmai kérdésem lenne, hogy Zsuzsának teljes vérképet rendelt a doktor néni. Ezt muszáj éhgyomorra? Vagy laborfüggő?
Totka:
Nálunk sincs mosogatógép.
Pedig jó lenne. Bár ami most engem jobban izgat az a szárítógép. Egész egyszerűen nem bírom magam utolérni a sok mosással, és azért nem, mert nincs hova kiteregetni. (Lehet olcsóbb lenne még egy szárítóalkalmatosságot venni, nem gépet? Na de abban mi a jó?