2000.06.06 08:52
Szerző: Anonymous
Szia Panni!
Megpróbálom sorra venni, amiket kérdezel.
Én egymás után szoptattam őket, a kórházban megpróbáltam egyszerre, de aztán otthon nem nagyon ment. Mondjuk könnyű dolgom volt, mert eleinte állandóan volt segítség, és akkor addig elidőztek a másikkal.
Én úgy 4-5 hónap között kezdtem az első gyümölcsöket, majd az első főzeléket. Ugyan tej sok volt, de valahogy egyre lassabban híztak, és mivel az első gyereknél a főzelék nagyon megdobta a gyarapodást (igaz ő kis hakapeszi volt, félévesen 4 dl főzeléket bírt megenni egyszerre), gondoltam hátha attól jobban híznak. Ez egyébként nem jött be, mert bár elég jól elfogadták a kajákat, nem növekedett a gyarapodásuk. (ma már tudom, hogy ilyen alkatok, a fiam lassan 5 évesen kb. 14-15 kg, a kislány meg 2-vel több). Aztán 7 hónap körül jött a második főzelék. Ez közel 1 éves korukig így ment, akkor vettem ki a koradélutáni szopást, igaz a szülinapjuktól kezdve hagytam őket bármit enni, mert akkor már sokkal szívesebben ették a rendes ételeket, mint a direkt nekik készülő főzelékeket. Az esti szopás elhagyása, nem emlékszem pontosan, talán 15-16 hónapos kor körül volt, tulajdonképpen ez volt a "legfájóbb", mert Gergő pl. mindig a mellemen aludt el. Aztán a végén már azért is hagytam abba, mert ha én beteg voltam, semmit nem lehetett velem kezdeni, és akkoriban volt egy felfázásos (hólyaghurutos) köröm, és eleget hallgattam, hogy nem bírt igazán jó gyógyszert felírni a doki, hogy ne legyen gond a szopinál. Szóval az abbahagyás már inkább külső döntés volt, nem a tej indokolta.
(Bár a többit sem.)
Kezdetben egy ágyban feküdtek. Van egy 70*140-es kiságyunk, és abban keresztben. Nekem a fiú volt nyugtalanabb, ha éjjel felébredt, és sírt, volt hogy "odakínlódta" magát a kislány mellé. (Na, ő meg ritkán ébredt fel éjjel, de akkor tutira nem lehetett visszaaltatni). A fiam 3 hónaposan nekiállt hasrafordulni, de még hagytam őket együtt. Sőt, mikor letettük alulra az ágylapot (azaz mikor kezdtek felállni) még eleinte akkor is együtt voltak. A nagy gyermek akkor egy külön szobában volt (ő megszületésétől kezdve külön volt, ill. az első hetekben mi költöztünk a gyerekszobába), az ikrek velünk egy szobában. (több szobánk nem is volt). A fiam éjjelente sokáig felébredt, és szopott, a kislány 2-3 hetesen (még tán 3 kg sem volt) leszokott erről. Amikor már kb.8 hónaposak voltak, elegem lett az éjjeli ébresztőkből, néha egy éjjel több is volt, valószínű nem is annyira a tej, mint inkább a szülői közelség kellett neki, de valahogy a tejtől tudott rendesen elaludni (ill a szopástól). Szóval beelegeltem, azt mondtam, nem igaz, hogy kajailag kell neki, leszoktatom róla. Nos ekkor lettek szétköltöztetve, mert akkor bizony egy kicsit hagyni kellett sírni. A kislány ekkor átment a nagyfiúval egy szobába, innentől mindenkinek külön ágya volt. Gergő amúgy hamar leszokott ezután az éjjeli evésekről (a titok már valahol elhangzott, mindig egy kicsit később vettem fel, előbb pl. azt mondtam, hajnali 3-ig nem, majd fél4 stb. végül meg sem ébredt reggelig, bár később is még sokáig érzékeny volt, tkp. ma is , ha valami bántja (érzelmileg) akkor sokat felébred miatta). Szóval akkor így voltak külön, kb. 15 hónapos korukig, amikor is elköltöztünk, és mindegyikük véleményét kikérve úgy döntöttek egy szobában maradnak. Azóta is együtt vannak. Én nem csinálok gondot egyelőre abból, hogy fiú lány együtt, fürödni is hármasban fürdenek egész rég óta. (Kb. mióta ülni tudtak a kisebbek). Most kezd aktuális lenni a szétrakás, mert a nagyfiú iskolába megy, kicsi a szoba ahhoz, hogy még így beférjen az íróasztal is. De most úgy döntöttek, hogy a lány menjen külön, én meg nem tiltakozom. (ennek oka pedig az,hogy a nagy fiam (Bálint) és a lányom(Ilcsi) veszekednek legkönnyebben, bízom benne, hogy jót tesz majd nekik.)
Járókánk az első gyerek után maradva volt egy 1m*1m-es "Dóra" fajáróka, ez nekik teljesen elég volt.
Tolvaj nyelv nem volt, talán azért is, mert nem kettesben voltak, hanem hármasban, a már teljesen beszélő bátyjukkal. Amúgy a beszéd egy érdekes dolog. Az első gyermekem, ugyebár ráérős szülők mellett, nagyon hamar, tisztán beszélt, 1-1.5 évesen. Az ikrek közül a kislány kezdte előbb, de igazán csak 2 évesen beszélt, akkor még elég sok hibával, ma már elég jól. A kisfiam viszont 2.5 évesen még alig mondott valamit, más kérdés, hogy ezzel együtt nagyon jól megértette magát, mind velünk, mind a tesóival. 3 évesen ott rettegtem,mi lesz vele az oviban. Akkor már beszélt, de nagyon sok hibával. Ma (juli-ban lesz 5 éves) sokat beszél, de még mindig sok a hiba, bár rengeteg hangot külön célzott gyakorlással megtanítottam neki. (logopédus csak az iskola előtt foglalkozik velük az oviban (sok a gyerek, mindig csak akiket nagyon muszáj, azokat tud)
Ami a fejlődésüket illeti, szerintem elég eltérő, és persze a harmadikhoz képest is. Főleg a jellemükből adódóan. Ilcsi lustább, Gergő viszont amihez csak saját maga kell, abban nagyon szorgalmas. A hasra fordulást anno 3 hétig tudoatosan gyakorolta (ezt ki merem jelenteni) mire sikerült neki. (nagy élmény volt, mert az első gyerekünk 6 hónaposan fordult hasra, igaz ő sokat volt kézben). Ilcsi meg várt még onnantól 1 hónapot, amikor is könnyedén megcsinálta. Hasonló volt igaz utána is a mozgásokra, a biciklizést is beleértve. Gergő hamarabb csinálta, de meg kellett dolgozzon érte, Ilcsi meg kivárt, és aztán könnyedén.
Na, most azt hoszem rengeteget írtam, ideje, hogy befejezzem.
Sziasztok:
Ildi