Szia Ildikó!
Először is Boldog Születésnapot, picit megkésve, ám annál nagyobb szeretettel.
Remélem, már Mirtill picit kezelhetőbb hisztiileg. Tudod, nála is eljön a dackorszak, mégha visszafogottabban is, mint az igazi akaratos gyerkőcöknél.
Édes lehet, hogy tudja, mit is csinál.
Az én kisfiam is megőrült pár napja. Néha a plafonon vagyok, olyan dolgokat csinál. Ha valamire nemet mondok, jönnek a krokodilkönnyek és az óriási hang mellé. Amíg el nem éri a célját, többnyire ez megy. Na, így maradjak következetes. Ha egyedül vagyok, semmi gond, de ha Apa is itthon van, esélyem sincs a következetességre.
Gergőnek most van egy új szokása: Ha mondom neki, pl. a boltban, hogy a néni vagy a bácsi haragszik a hangoskodásért, megközelíti az ominózus embert és a levegőbe csap, mintha ráütne. Amikor először megláttam, majd elájultam. Azóta már többször megismételte. Csak akkor tudok vele kommunikálni, ha a hangom nem árulkodik feszültségről.
Mindenki azt mondja, igazi skorpió, de ez engem egyáltalán nem nyugtat meg.
Tegnap délelőtt kimentünk Ferihegy I. mögé repülőt nézni. Szinte karnyújtásnyira szálltak le a gépek, 5 percenként. Szuper élmény volt.
Emellett megnéztük az ottani lovasiskolát is, ahol 3 éves kortól lehet lovagolni. Szeretnénk, ha majdan Gergi megbarátkozna az állatokkal, nem úgy, mint anya.
Megnéztük a libákat, lovakat, birkákat és akkorát vigyorogtunk, mert egy pár hetes pici macska megközelítette a kisfiamat, aki visítva menekült előle.
De mindezek előtt Apa bezárta az autóba a kulcsot. Mivel ez nem először fordult elő, rövid időn belül ki is nyitotta. Csak egy erős drót kellett hozzá, amit egy ideig kerestünk az illegális szemétlerakók kidobott dolgai közt.
A repülőtér fegyveres őrségének autója többször is lelassított mellettünk, biztosan érdekes látványt nyújtottunk.
Szombaton hazavitték a tesóm lányát, Esztert. Egy hétig nálunk nyaralt. Nem nagyon volt kedve menni, de amikor elmondtam, hogy nem járunk minden nap Árkádba, meggyőztem.
Gergő aludt még, amikor elindultak és nagyon szomorú volt, amikor felébredt és Eszter nem volt sehol. Rohangált ide-oda, kereste majd keservesen zokogott. Lassan megnyugodott, de azóta százszor is megnézzük a képeket a gépen, amin rajta vannak mindeketten.
Tüzijátékon nem voltunk, mert mi látjuk az ablakból is. Nálatok milyen volt a tüzijáték?
Parketta milyen élmény? Nekünk is laminált van, én nem szeretem. Így jó nagy szőnyeget tettük rá.
Gergő és Eszter