a lényeget próbálom megragadni.
kevés a magzatvíz, ami eddig ugye több volt. plusz most 2 héttel kisebbnek mérték a babát, pedig eddig végig a korának megfelelő volt. még 10 percentilisen belül vagyunk, de tekintettel az előzményekre a doki is köomolyan veszi. az Esztinél ugyanis ugyanez volt, csak későn vették észre, be is fektette, és ahogy elértem a 38. hetet, jött a császár. de mivel írtó kevés volt a magzatvíz eléggé megizzasztottuk a dokit, aki azóta is emlegeti.
annyit lehet tenni orvosilag, hogy a már 18. héttől szedett diaphyllint a duplájára emelte, ami azzal jár, hogy a nyugalmi pulzusom 90 körül van, és pihenjek és igyak sokat. ha a szerdához egy hétre készülő uh pici rosszabbodást mutat infúziót kell, hogy kapjak, ami vénás diaphylint jelent. őszontén szólva nem hiszek ebben a diaphyllines dologban. a lepényi keringés rendben, nem túlérett a lepény, de gondolom nem tudnak mit tenni.
sajnos a koraszülés esélye nagyobb, és reálisan nézve egy olyan császár, mint a múltkor senkinek sem jó, tehát, ha nagyon kevés lesz a magzatvíz, sztem lehet, hogy nem akarják megvárni a 38. hetet. a hasam keményedik ezerrel.
közben meg arra gondolok, hogy befektetnek azért, hogy naponta kapjak egy infúziót (amit 2 éve csaklis kizárólag az éjszakás kötött be reggeé 6 körül), és számolgassam a magzatnmozgást, meg szem előtt legyek, meg csináljak naponta ctg-t. azon gondolkozom, és már stresszelem magam, hogy hogy fogok ebből kimászni, mert nem akarom totál egyedül hagyni a családot hetekre. a titkos fegyverem az szokott lenni, hogy megkérdezem a dokit, hogy a saját feleségével mit tenne...
közben azon is jár az agyam, hogy akkor van egy hetem a karácsonyi ajándékokra... plusz mindenre, amit a szülésig akartam elintézni. ma nagy nehezen megértettem emberrel, hogy nem novemberben kellene átrendezni a szobákat, de már elsírtam magam kínomban. a végeredmény meglett, de elég érdekesen. amin délelőtt veszekedtünk, azt délután megbeszéltük, majd, mint apa saját ötletét délután megvalósítottuk.
persze a tegnapi dzsuva, ami maradt még, és amit apa megígért, hogy még tegnap eltakarít ma estére maradt, persze, hogy csesztettem miatta, mert nem sok híja volt, hogy megcsináljam, de visszafogtam magam. majd mindjárt lemegyek körbenézni
végülis ha azt nézzük, ma estére nagyjából úgy lett, ahogy akartam
A bölcsi lekopogom pénteken jól alakult, reggeli előtt mentünk, ebéd után kaptam meg, lényegében jól telt, csillogó szemekkel mesélt róla. ma este megkérdeztem, hogy hogy hívják az új babáját, és azt mondta, hogy bejanéni
ezen a héten ugrik a majom a vízbe, ugyanis jön a délutáni alvási kísérlet.
anyunak elmondtam, hogy mi a helyzet, aput még nem akarom stresszelni, de azt megbeszéltük, hogy segít a bölcsizésnél, jön velünk, és emelgeti az Esztit, és őt is szoktatom titokban a bölcsihez. nem tudom még mi lesz 2 hét múlva...
a pénteki napunk is elég döglesztő volt, apa kocsija féltengely töréssel fekszik a "kórházban", és én voltam a taxisofőr és autómentő fogadóbizottság. apa udegei a pattanásig feszültek, amit utálok, de elviseltem, mert nem lehetett mit tenni, közben izgultam, hogy ne telefonáljanak a bölcsiből, mert azt ígértem, hogy max 2 perc alatt odaérek. ezek után elintéztem a nagy bevásárlást szombatra, majd felcipeltem az alvó Esztert a szobájába, ahol rögtön felébredt, majd vettünk az Esztivel ajándékot az árkádban az anyukámnak (neki is szülinapja volt), majd megetettük a kacsákat, mert éhesek voltak, majd játszottunk egy nagyot, míg apa haza nem ért vacsira.
ezek után jött a várva várt szombat
valamit én sem csinálok jól, az tuti de nem megy. az van a fejemben, hogy van egy hetem. holnap fogorvos, holnapután 4d uh, kozmetikus, fodrász, amit nem akartam lemondani. mondjuk ez nem olyan megterhelő azért, de hátha utána a s.ggemen maradok végre.
a Hajni tanácsolt egy ismerőse példájából kiindulva még egy szénhidrátszegény kúrát, ami léböjttel indul, ennek még nem jártam utána, de jobb híján adok egy sanszot.