Szia Boeske.
Gratula a gyerekekhez.
Leírom a mi ovisélményeinket és meglásd látsz majd hasonlóságot.
Múlthét hétfőn kezdtük az ovit mind2 gyerkőccel (egy csoportba járnak,vegyes csopi),hétfőn 1órahosszát maradtunk-nagyon tetszett Sziszinek,másnapra már mondta ovónéni,hogy már jöhetne ő is rendesen.Mentünk is 8-kor,puszit adtak és már mentek is játszani,tízóraizni-ebéd után mentem értük és nem volt semmi gond.ugyazez volt szerdán is.Csütörtökön Zsolti náthi lett-nem vittem-így Sziszinek ez volt az első "magányos" napja.REggel ment is be szépen,csak mikor jöttünk el-akkor számolt be az ovónéni,hogy nagyon sírt egy fél óráig napközben-úgy sajnáltam.pénteken ő is náthi lett és ő sem ment.
A mai nap:
Bementünk az oviba
---háát Sziszinek nem akaródzott a csoportszobába bemenni,még levetkőzni sem akart.Nem hisztizett,csak könnyes szemmel nézett és szorított...Szegénykém ölelt magához és mondta,hogy haza akarok veled menni -úgy sajnáltam.igértem én neki mindent-játszóteret,halacskát-de nem hatotta meg.utána,szaladt a folyosón mászott a bordásfalra,ezután wc-re ment-láttam,már,hgoy egy picit jobb a kedve,de a csopiszoba előtt megint megtorpant és kezdtük előlről.Utána hogy látta,hogy Zsolti már játszik mi is bementün,mosolyogva elkezdett játszani,adott puszit és jöttem el.
Most bezzeg parázok,hogy ugyan mi van vele.Bizti a csütörtöki nap is megviselte lelkileg,hogy Zsolti nem volt ott és sírt...na majd meglátjuk
Én is azt mondom,hogy hosszú nekik még egy hétvége is
,mi is tegnap búcsúban voltunk,együtt a család...most meg...gondolta...
Engedni tényleg ne engedj neki olyanban,hogy ha rossz a kedve otthon maradjon...a fiam tavaly kezde az ovit és vele is végigmentünk mindezen-úgyhogy teljesen normi ez a reakció a gyerekeknél.Persze az változó,hogy meddig tart.Én annyiban segítettem a fiamnak tavaly,hogy amíg igényelte bennmaradtam egy kicsit a csoportszobában-és utána már nem volt gond.
Viszont arra számítani kell (mondjuk ez az én vél és tapasztalatom),hogy ha betegek,vagy szünet van akkor utána bizti lesz vagy 1nap-amikor fúújj ovi,és nem akarok
Még egyenlőre én is itthon vagyok és én is hozom őket haza ebéd után.
Tudom az a legrosszabb,hogy itthon "ülünk"és nem tudjuk ugyan sír-e,szomorú-e,vagy mi van vele...
De majd változik--remélem...
Ha van kedved írj délután,hogy mi volt.
üdv:
Andi